Az egyik talán az volt, amikor egy téli vizsgaidőszak után, február elején lementünk az egyik évfolyamtársnőnk szüleinek nyaralójába Zamárdiba, ahol minusz négy fok fogadott minket az épületben. Tettünk róla, hogy hamar melegünk legyen. Aztán kimentünk korcsolyázni, jéghokizni a vastagon befagyott Balatonra, ahol akkora köd volt, hogy csak pár méterre láttunk. Amikor haza akartunk indulni, nem tudtuk, hogy merre van a part, mert a korcsolyák nyoma össze-vissza volt. Trükkös módon végülis megtaláltuk (először attól féltünk, nehogy a tó hosszában induljunk el). A "jégreszállásunktól" kb. 300 méterre értünk partot. Izgalmas volt. Amikor hazaértünk, a két lány, aki otthon maradt főzni, még csak nem is izgult azon, hogy hol vagyunk ilyen sokáig.
Volt neked is valamilyen kalandod vízen vagy éppen a hegyekben?
biztos nem fordítanám az egy évi fizetésem, nem akarok olyan demagóg lenni, hogy az álomnyaralás nem pénz kérdés, de akkor költenék ilyenre sokat, ha számolatlanul lenne pénzem, vagyis annyi lenne, hogy annyira nem tartanám számon a mértéket.
emlékszel, hogy melyik nyaralás/ telelés volt számodra a legemlékezetesebb? és ha igen, miért és hol volt ?
Szájon csókolom. 😆 Viccet félretéve én tavalyelőtt voltam kórházban, és mielőtt még eszembe jutott volna, hogy bármit is adjak az orvosnak, elmondta, hogy eszedbe se jusson bármit is adni. Ha magánegészségügyben vagyok, akkor meg elmondja, hogy mennyi a szolgáltatás díja. Nem kellett még ezen gondolkodnom.
Neked a kifizetett munkád után szoktak adni plusz juttatást?
Szendvicset ettem. Közvetlenül a víz és a kávé után. 🙂
Kétségbeejtően? Nem is tudom. Lehet, hogy volt már ilyesmi, de most nem ugrik be. Vagy csak abban a pillanatban volt kétségbeejtő a szitu, és utána változott a helyzet. Nem tudom.
Volt már, hogy amiatt mert túlgondoltál valamit, roszzul ítélkeztél elsőre?