Akkor elolvassuk:) A két éve megjelent Utazás a tizenhatos mélyére kifejezetten tetszett (okozott egy kis problémát, hogy Harmonia caelestis, vagy Hornby Fociláza mellé tegyem a könyvespolcra. Az utóbbi mellett döntöttem, ami azt jelenti, hogy jelenleg a futball, mint témakör fontossága megelőzi nálam az Esterházy-életművet:))
Ha már Könyvhét , ajánlom mindenkinek Esterházy Péter Semmi művészet-ét. Elsősorban persze irodalom, de az ötvenes évek focijáról is rengeteget megtudhat az ember. Vagy inkább így : az ötvenes évek focijának leírásából az egész korról rengeteget megtudhat az ember. Kedvcsinálónak a Puskás című fejezet egy alcíme : Anyám, Puskás és Bozsik kedvéért lehúzza a bugyiját, nem , a harisnyáját.
Hááát, bízzunk benne, hogy nálatok Sándor Tomi nem csak egy szép és visszasírandó emlék lesz majd egyszer, hanem egy, a régi nagyok közül. Kellemetlen, hogy nekünk már vissza kell nyúlni a régmúltba, hogy valahogy megerősítést nyerjen a Honvéd - nagycsapat páros. Azt hiszem ez valahol tényleg abszurd, de ez van :)
ki szerint? Mert évekig választott az MLSZ, az MLL, a Hivatásos labdaúrgóliga, a HLSZ, a Nemzeti Sport és az nb1.hu. Sőt, némelyik nem csak szezon legjobbját, hanem naptári év legjobbját is választott...
80 éve első vidéki (és miskolci) csapatként játszott labdarúgó MK-döntőt a miskolci Attila.
A piros-kék együttes 1926-ban ,,született meg” az amatőr, illetve a profi osztály szétválásakor; az Attila azonban nem volt hosszú életű, mert tíz esztendővel később már meg is szűnt az egyesület. ,,Az 1927-28-as döntő nevezetesége: vidéki csapat került a fináléba! – olvasható Nagy Béla: A labdarúgó MNK története (1978) című könyvben. – A Ferencváros – Attila (Miskolc) mérkőzést 1928. június 24-én – 8000 néző előtt – az Üllői úti stadionban rendezték. A bajnoki helyezések alapján biztos ferencvárosi győzelemre volt kilátás, hiszen a Fradi az első, az Attila az utolsó helyen állt. De a kupaküzdelem hozott már addig is meglepetéseket, elég csak arra utalni, hogy a miskolci csapat a Hungária legyőzésével került a döntőbe!... A Magyar Kupa döntőjében a vidéki csapat egy félidőn át derekasan helytállt, de a sportszerűtlen megnyilvánulások elrontották a döntő hangulatát és színvonalát. Igaz, ezért a rendkívül határozatlan és a miskolciak terhére többször tévedő játékvezetői hármas elsősorban a felelős.”
Hatalmas tábor
A Miskolci Napló munkatársa egyoldalas tudósításban számolt be 1928. június 26-án a finálé előtt, és alatt történtekről: „A miskolci különvonat nehezen jött össze, de vasárnap délelőtt 11 órára egyszerre ugy megrohanták a rendezőket, hogy 415 jegy fogyott el a különvonatra és igy hatalmas miskolci tábor indult el Budapestre. Az ut pompásan telt, mindenütt lelkesen ünnepelték utközben a miskolci sportembereket, akik tüntetni mentek Budapestre az Attila mellett.” A beszámolóból kiderül, izgató kérdés volt a miskolciak számára az, hogy ki fog védeni, hiszen Németh sulyos beteg volt, míg az Amerikából visszatért hires kapussal, Fischerrel folytak a tárgyalások: „Fischer hajlandó volt védeni az Attilában, de az Attila budapesti képviselője, Klement Sándor, mint ferencvárosi titkár sietett elrontani a tárgyalásokat” – áll a cikkben.
Offszeidon állott
Az írás szerzője külön-külön elemezte a miskolci játékosok teljesítményét, ám a vereség miatt egyértelmű bűnbaknak kiálltotta ki Széll László bírót: ,,A Magyar Kupa döntőjét tulajdonképpen nem a Ferencváros, hanem a meccs birája, Széll László nyerte meg. A játék első félidejében a Ferencváros jobb volt és egy góllal megszerezte a vezetést a formánkívüli Maszlonka és a beteg Németh hibájából, de szünet után az Attila magára talált, pompás játékkal kiegyenlített és már a levegőben lógott a meglepetés, amikor munkába lépett a biró és egy jogosulatlan kornert itélt az Attila ellen. A kornernél Turai a kapuban állt, amikor Kohut beemelte Koszta rugását és igy Turai offszeidon állott. De a biró megadta a gólt, amikor pedig az Attila játékosok protestáltak ellene, a biró indokolatlanul kiállitotta a legjobb miskolci játékosokat, Pruhát és Povolnyt. Az Attila ekkor elvesztette a meccset, de lelkes játékával még mindig becsületes teljesitményt nyujtott...”
pl. az 1930-as uborkaszezonban az Újpest megnyerte a Bajnokok Tornáját, a Fradi legyőzte a Slaviát, a Hungária meg Mexikóban túrázott :-) Mindezt egy héten belül :-)
Több hatos szériát is találtam (pl. MTK az elején, aztán a Fradi a 80-90-es évek fordulóján), illetve a Győr is csinált egy négy év - négy döntő sorozatot.
De talán ez a legszebb: Fradi, 12 kiírás, 9 döntő/7 győzelem
1926/27 Ferencváros 3-0 Újpesti TE 1927/28 Ferencváros 5-1 Attila (Miskolc) 1928/29 no competition 1929/30 Bocskai (Debrecen) 5-1 Bastya (Szeged) 1930/31 III. kerũlet 4-1 Ferencváros 1931/32 Hungária 1-1 4-3 Ferencváros 1932/33 Ferencváros 11-1 Újpesti FC 1933/34 Soroksár 2-2 1-1 2-0 BSzKRT 1934/35 Ferencváros 2-1 Hungária 1935-40 no competition 1940/41 Szolnoki MÁV 3-0 Salgótarján BTC 1941/42 Ferencváros 6-2 Diósgyőri VTK (Miskolc) 1942/43 Ferencváros 3-0 Salgótarján BTC 1943/44 Ferencváros 2-2 3-1 Kolozsvári AC
Meg sem lepődöm, hogy a Honvéd is kikapott a széria során. 6 győztes döntőre 10 vesztett jut, ami 37,5%-os mutató. Félelmetesen gyenge. Sőt, ha úgy nézzük, hogy 1926-ban a KAC nyerte és nem a profi csapat, akkor 5/10 ... Van nálunk szerencsétlenebb csapat?
Nem annak szántam, komolyan:) Közel 70 alkalommal írták eddig ki a Magyar Kupát, nem olyan kevés az. És a bajnoki statisztikák sokkal nagyobb figyelmet kapnak (okkal természtesen), mint a kupastatisztikák.
