A Vadászatot még Apukámtól kaptam lemezen, együtt hallgattuk, pedig nem egy nagy rocker (sôt, mostanában általam hallgathatatlan zenék vannak nála...). Pár éve még el tudtam hívni egy estére ôt a Szigetre, tök jó volt. Igaz, többször nem ajánlkozott. Sziget: nem vagyunk egyformák :-) Kiskoromban egy teltházas Guns vagy Santana koncert küzdôterén mikor beindult a lökdösôdés, kevésbé éreztem magam biztonságban, mint egy-egy szigetes koncerten.
a Szigetre akkor sem mennék ki, ha húszéves lennék. régebben még a Budaiban is tömegiszonyom volt, pedig akkoriban még én is söröztem. :-) a legnagyobb tömegrendezvény amin voltam, az a Tabán-beli LGT volt.
Én már sokszor voltam ott, sőt a Budapest Sportcsarnok építésében tevékenyen részt is vettem. Szóval nekem nem volt újdonság. Nem úgy, mint Fish koncertjén az A38 hajó lesz. :-)
Mi is csak olyanok előtt ugráltunk, akik már álltak a mi sorunkban, mögöttünk folyosó volt, szerencsés helyre kaptunk jegyet. Leszámítva, hogy a küzdőtérre nem... A biztonsági Rönékkel sem volt gondom, taktikusan mindig én kérdezősködtem, hátha a nőcikkel rendesebbek (visszaéltem végre egyszer). Igazából a hely maga nem tetszett, bár logikusan átgondolva ennyi ember máshol nem tudott volna összejönni egy koncertre. Átalában szeretek mozogni, ezért van az ugrálási mániám is, igaz az éneklésnek álcázott üvöltözésre nem tudok józan magyarázatot adni. Fájt is a torkom meg a lábam másnap, de ez utóbbi azért, mert többször bevertem a székekbe, magamra vessek. Nem vagyok egy partiállat (sőt), de az Aréna "vegytisztasága" teljesen váratlanul ért, ennyi :-) (és kicsit csalódott is voltam emiatt az elején...)
én napi tíz órányi állómunka után nem tudok már a koncerteken is ácsorogni. ezért amikor lehet, ülőhelyrte váltok jegyet. ha ott elémállnak, akkor előbb udvariasan, később durvábban kérem meg az illetőt, hogy ne takarja el előlem a látvány. a biztonsági személyzet csak a dolgát végzi, a szabályokat nem ők hozzák, csak igyekeznek betartatni azt. én az egyik lejárat mellett ültem, és egy részeg rajongót kellett megfékezniük, és rábírniuk, hogy üljön már le a seggére, ne ugrabugráljon mások előtt. az illető legalább húsz évvel volt fiatalabb nálam, mikor annyi idős voltam, én is állóhelyes rajongó voltam. :-)
Az a 4 éves jubileumi koncert volt. Emlékeim szerint nem igazán tortacsata volt (persze lehet már fakulnak az emlékek...), inkább süti dobálás a közönségnek. Nagy tálcákon hoztak be a sütiket, és azzal etették a közönséget! Én is kaptam!:-)
Jómagam 1982 júniusában láttam először Hoboékat Veszprémben. Hobo, Póka, Kőrös Buksi, Bodonyi Attila és Pálmai volt a felállás. Bill nem volt velük, mert éppen akkor kórházban volt a túlsúly miatt. Több mint két órát nyomtak. Fergeteges élmény volt, előtte délután a lemezboltban dedikáltak. Akkor jelent meg az Oly sokáig voltunk lenn lemez.
Köszi, megnyugtattál:-)), ezek szerint csak jól emlékeztem. Én is a szigetre emlékeztem, de nem voltam benne biztos 100%-ig. Azt tudom, hogy a koncertnek úgy 11 óra körül lett vége.
"Mikor a Hey Joe-t hallgattam, megint 1983-ban éreztem magam, mikor elöször adták elö duettben egy szabadtéri koncerten, igaz akkor még "díszlet" is volt. "
Na, most tört elő belőlem a nosztalgia...
1983, azt hiszem, augusztus, Hajógyári-sziget, Hobo Blues band, "Még Élünk" lemezbemutató koncert. Előzenekar a Béla síremlékére gyűjtő Radics Béla emlékzenekar (Bill-Tátrai-Póka-Döme), az East (Zareczkyvel, Varga Jánossal, tehát az első 2 lemezen szereplő felállás), és Minden Idők Legnépesebb HBB-je a színpadon:
Földes László, Deák Bill Gyula - ének
Tátrai Tibor, Závodi János - gitár
Póka Egon - basszus
Bodonyi Attila - szájharmonika
Döme Dezső, Pálmai Zoltán - dob.
A Hey Joe előadása közben egy nagy faketrec ereszkedett le felntről, bezárva Billt, aki "lelőtte az asszonyt".
