Brienne-nek a legutóbbi résszel gyakorlatilag véget ért a Kardok vihara-beli története. Bran is túlvan rajta, nála a pluszban beleírt sztorik mellett, már az ötödik kötet fut. Rémvárban is elindult az ötödik kötetes történet Roose hazatérésével. És Danynél is majdnem vége a 3. könyv eseményeinek.
igen, ezen gondolkodom, h ez így most akkor jó, vagy rossz
jó, mert marad újdonság és meglepetés nekünk is
rossz, mert micsoda hülyeség már ez! :) meg hát a fejemben is csak kavarodnak így a dolgok, tegnap pl már rendesen haragudtam magamra, h ilyen felületesen olvastam a könyveket, h egy csomó dologra már egyáltalán nem is emlékszem, aztán tessék :)
Arra a fura hátborzongató szertartásra a végén a babával. Meg maga a Craster erődbeli dolgok túlhangsúlyozása, meg Brann és társai elfogása ahová épp Havas Jon igyekszik vissza kommandójával.
Az hogy Királyvárnál előbbre hoztak, másként kezeltek pár dolgot az szinte nem is számít. ( Podrick és Tarthi Bryenne, Margaery és Tommen. Hmm, Varys a Pók szinte alig volt, vagy egyáltalán nem is ). Most már, kezd érdekelni, egyre jobban merre térnek el az írók a könyvtől.
Nekem már a második évadban is túl sok volt az eltérés a könyvhöz képest. Vagyis kb. a sorozat ímmel-ámmal követi csak a könyvet. Olyan, mintha Martin Bácsi fejében csak a történet váza lenne meg, az egyéb történések, mellékszereplők teljesen lényegtelenek. A sorozatban a főbb szereplők eljutnak A-ból B-be, de hogy mi módon, kikkel vándorolva, az már teljesen mellékes. Ha erre még egy lapáttal rátettek, akkor már nem is érdemes nézni a sorozatot...
Bevallom, azt hittem nagyobb lesz a nyüzsi itt :-) A 4x04-es résszel ért el a sorozat arra a szintre ahol már nagyon más mint a könyv, egyre több ág tér el.
Bár mondjuk még itt is eléggé átjön az amerikai szőke-szépség ideál
Abszolút. Talán annyi most a fejlődés, hogy a pasi már nem az a nyálas szépfiú Hollywoodból, inkább egy olyan hú de tökös, amcsi katonatiszt a XIX. századból, ahogy azt a romantikus regényíró csajszik ott elképzelik.
Volt egy szégyenletes korszakom, amikor faltam ezeket a béna, szex-jelenetekkel megspékelt "történelmi ihletésű" románcokat, (Köbö, az Észak-Dél polg.háb. idejéről) a könyvborítókon voltak mindig ilyen masszív bátor tekintetű, határozott állú férfiembörök :D
Targok - abszolút igazad van. Eddig minden Aegon-ábrázolás ilyen testépítős szőke, még itt is befigyel a sportotosan férfias jelleg, Vadnyugat-hódítóan távolba néző tekintettel :D
De klasszisokkal jobb az eddigieknél szerintem
Nekem a könyv alapján egy teljesen más képem van róluk, mint a képek nagy részén. Inkább olyan ókori római birodalmárok, csak nem latinos külsővel. És lényegesen fejlettebb kultúrával, mint a westerosi
Én is affelé húzok, bár az én elképzelésem szerint lényegesen nagyobb átmérőjű lenne, inkább a homlok körül futna körbe és így nem lenne olyan idétlen hatása annak a - tényleg életveszélyes - részletnek, hogy az abroncs alsó pereme alatt is hegyes részek vannak a fején.
Kb. így, mint Aegonnnál, csak persze az ék alakú ágakkal kövek helyett
(Mellesleg végre egy normálisabb ábrázolás a Targaryen tesókról, az eddigiek eléggé furák voltak, vagy túl csicsásak, vagy túl mangásak. Bár mondjuk még itt is eléggé átjön az amerikai szőke-szépség ideál, de azért mégis természetesebbek)
halotti korona (A magyar 10 000 forintos bankjegyen, I. István fején III. Béla halotti koronája látható.)
Ehhez még hozzátenném, hogy több forrás szerint a királyok a sisakjukon is viseltek speckó, csak arra való - nyilván tágabb - koronákat.
A sisakdíszekről már írt Bela_Vak, gyerekkori lovagregényes olvasmányaimból én is úgy emlékszem, hogy a kényelem nem volt éppen szempont a páncéloknál, sem pedig a címerviselés módjainál. Ezen az alapon mondhatnád, hogy mért harcoltak 5-6 láb hosszú kardokkal, mikor a rövidebb könnyebb lett volna.
Ami Sansa lábait illeti, az észrevételed helyes, és köszönöm, hogy alaposan megnézted, de én nem az 1-3-3 aránnyal dolgoztam, mert az a fej 7X a testen, amit én használtam alapnak - mivel a színésznőről sajnos nem találtam megfelelő képet, ezért egy anatómiai tanulmányt vettem kölcsön - ott a fej 8X a testen arány érhető tetten. Nem szerencsés, elismerem, de lentebb már írtam erről a problémáról - már tudniillik, hogy nem vagyok annyira magabiztos anatómiából és a látszat utáni rajzolásból se, ezért folyamodtam segédletekhez
Amolyan bemelegítő darab volt, hozzászokhattunk az új Naharis-hoz vagy Oberyn herceghez.
Mondjuk a könyvben nem tűnt fel, hogy a then-ek embert is esznek, de persze simán belefér, hogy csak elkerülte a figyelmemet.
Arya jól halad a gyílkológéppé válás felé vezető rögös útján, Maisie meglepően gördülékenyen hozza a szerepet.
Az aranykéz felcsatolása eléggé átélhető volt. A sárkányok meg jól megnőttek. Érdekes, hogy Tyrion meglepően bizonytalan éppen és jóval kevésbé magabiztos mint eddig.
Sőt Tywin se az a gránit kemény jellem jelenleg.
Szép volt a részeges Dondó által Sansának felajánlott ékszer. Pedig volt egy olyan érzésem, hogy ezt a karaktert ki fogják hagyni a sorozat további részéből.
Homoki Ellaria és Oberyn elég meggyőzően hozza a túlfűtött feelinget, bár túlzásba most nem viszi az HBO, pedig arra volt már pár példa.... Más esetekben viszont, pl Danerys általában jóval szűziesebb itt a sorozatban, mint a könyvekben.
Tarthi Brienne-nek sokkal jobban áll a harc, mint a diplomáciai erölködés. :)
Csak reszben tudok egyeterteni: pont agancsos harci sisakok a valosagban is leteztek.
A modern harcviseles elott is fontos volt a barat-elenseg felismerese, ill vezetok egyertelmu azonositasa. Mesterloveszek es hasonlok megjelenese elott pedig inkabb volt pozitiv erteke egy kirivo, harcteren tavolrol is konnyen beazonosithato vezernek (ill jo latni, hogy eppen elore fut vagy hatra :)).
Hát nem tudom... Épeszű király nem hord mindenféle fejdíszt fölöslegesen, csak protokollalkalmakkor. Nehéz, kényelmetlen, stb.
A felkínált lehetőségek közül az első még csak-csak elmegy, az legalább csak a többiekre veszélyes. A második képen (ahol a fejet is mutatod), az már önveszélyes is. Kicsit lekoccolja a fejét, és már ki is lukadt a koponyája... :)
A fantasy-re amúgy is jellemző a külsőségek erősen eltúlzott hangsúlyozása. A könyvben idegesítően sok hülyeség található. Lásd pl. a szarvasagancsos sisakot, vagy az arany oroszlánfejes sisakot. Nincs az az ember, aki a fején akár mozdulatlanul meg bírna tartani egy hasonlót, a köny szerint meg ilyenekkel harcoltak. A filmben legalább kénytelenek voltak visszatérni valamennyire a realitások talajára.
A Sansa képen csak optikai csalódás, vagy tényleg túl hosszú a lába? Kimérve nem olyan nagy a különbség, de hirtelen ránézve a feje eltörpül a testéhez képest (a helyes arány 1-3-3, mint fej-törzs-láb)
Őszintén szólva, én egyiktől se vagyok odáig, csak kéne valami viszonyítási alap, mert a filmben nem volt neki, ha jól emlékszem. Ellentétben Joffreyval, ő sose hordott semmi ékszert és még egy díszesnek mondható ruha is csak a Vörös Nászkor volt rajta. Kicsit szerintem túlspilázták a filmben az "északi ember, eccerű fajta" feelinget nem?
Szóval kéne valami iránymutatás, hogy ki milyennek képzeli el akár a könyv alapján. Ott, ha jól emlékszem, vasabroncs volt ék alakú, bronz ágakkal
