Keresés

Részletes keresés

PuPu Creative Commons License 2000.07.19 0 0 12
Mi a gondod?
Nagyjából stimmel, - leszámítva persze azt, amit Gosztonyi "történész" esetében le kell számítani ...
No és most mi az a minőségileg új, amit megtuttál ebből?
Vagy akkor itten derült ki, hogy a Munkáőrség=ÁVO ?
Lujzi, - ne kötötzködj!
:O)))
Előzmény: lujza (8)
Zmac Creative Commons License 2000.07.19 0 0 11
A "Munkásőr fegyverraktár"-ban nagyon elment a téma a Köztársaság tér felé. (Bocs, képzavar.) Ezért nyitotam ezt.
Előzmény: Liba (10)
Liba Creative Commons License 2000.07.19 0 0 10
Elolvastam a topik-nyitót. Ezt is, meg a "Munkásőr fegyverraktár"-ét is. Még mindig nem értem.
Előzmény: Zmac (6)
pernahajder Creative Commons License 2000.07.19 0 0 9
Klaviatúrapüfölés és töri vizsga előtt: olvasni! Sokat, és könyvet.
Előzmény: Liba (5)
lujza Creative Commons License 2000.07.19 0 0 8
Na, mi a helyzet ?
Hol vannak a munkásörség hös utóvédjei ?

Hol vagytok, puppanat, Király, pvcpadló ?

Vagy tényleg csak offoltátok azt a topicot, s tesztek nagy ívben a Köztársaság térre ?

Pásztörperc Creative Commons License 2000.07.19 0 0 7
OFF A "pákozdi örvendetes eseményeket" csatának nevezni: erős túlzás.
Előzmény: Liba (5)
Zmac Creative Commons License 2000.07.19 0 0 6
A topicnyitóban megtalálod a topic nyitásának okát.
Előzmény: Liba (5)
Liba Creative Commons License 2000.07.19 0 0 5
Don Quihösurg,
csak érdeklődtem. Már kérdezni sem szabad ?

Zmac
Dícséretes az erőfeszítésed, amivel tájékoztatsz bennünket a történelmi esemény egyik interpretációjáról (bizonyára ez a helyes, de nem tudom, lehet másként is). Viszont nem tudom, hogy miféle politikai cselekvésnek kellene akkor most következnie ebből ?

Hösurg21 Creative Commons License 2000.07.19 0 0 4
Mi van libafutrinka?
Előzmény: Liba (0)
Zmac Creative Commons License 2000.07.19 0 0 3
Folytatás:

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Tompa Károly a rendelkezésére álló első napokban igyekezett megismerni a rábízott védelmi objektum különböző pontjait és karhatalmi szempontból megszerbezni az épület fegyveres biztosítását. Politikai vagy másféle eligazítást Orbán Miklóstól nem kapott. Az ÁVH-s ezredes csak telefonon keresztül biztatta: tartsanak ki, az „ellenforradalom” leverése már folyamatban van! Tompának megkönnyebbülés volt tudnia, hogy a szovjetek október 25-én éjjel három T-34-es páncélost állítottak a pártház elé. Ezek e következő napokban is ott maradtak a téren. A katonák az épületbe soha nem jöttek be, jelenlétük viszont biztosítás volt arra nézve, hogy az épület mentes marad mindenféle külső támadástól.
Mint mondottuk, Orbán ezredes a pártház védelmét Tompa Károly hadnagyra bízta. A másik szakasz parancsnoka Várkonyi György, egy 23 éves alhadnagy, Tompa beosztottja volt. Tompa igyekezett kézbe venni a dolgokat. Idézek egy 1957-es (első és utolsó) nyilvános írásos nyilatkozatából.
„Október 23-án este Várkonyi hadnaggyal (tulajdonképpen alhadnagy – G.P. megj.) közösen megszerveztük az épület védelmét. Én a szakaszommal az első emeletet foglaltam el, ezenkívül néhány embert felküldtem a negyedik emeletre, elsősorban azzal a feladattal, hogy a Rákóczi út felőli polgári épületek tetejét figyeljék, nem szerveznek-e abból az irányból támadást a pártház ellen. Várkonyi szakaszával a földszintet, a lépcsőházat és a második emeletet biztosította. A földszintet, a kapubejáratot öt-hat harcos védte, a lépcsőházban négy-öt őr volt elhelyezve, az étkezdében ugyancsak öt harcost helyezett el Várkonyi hadnagy, tekintettel arra, hogy az étkezde ablakai a térre néztek. Ezenkívül a második emeleten volt még három-négy beosztott katonánk…”
Ez a hosszúlélegzetű idézet is bizonyítás a maga nemében. Lám, a karhatalmisták a forradalom első napjaiban felkészültek egy, az épületet megcélzó, külső támadás elhárítására. Már ez a tény is cáfolja a későbbi, a pártpropaganda által terjesztett állításokat, miszerint az október 30-i támadás a pártház védőit „meglepte" volna. Tompa a rábízott védelmi objektumok nagyságára való tekintettel Orbán Miklóstól október 26-ától kezdve erősítést igényelt. Megígérték neki, hogy amint beérkeznek a Veszprémből felrendelt karhatalmi erők – abból küldenek a Köztársaság térre. De ezek az egységek soha nem érkeztek meg Budapestre!
Időközben Mező Imre Tompától függetlenül maga is igényelt a Belügyminisztérium fegyverraktárából puskákat, géppisztolyokat. A Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztálya egy 1957 június 11-én kelt „szigorúan titkos” jelzetű Jelentés szerint (amelynek tárgya a „budapesti pártbizottság ellen intézett támadás”) 1956 október 24-én kb. 50 puska, kellő mennyiségű lőszer és 2 láda kézigránát érkezett az épületbe. Ezekkel a pártbizottság dolgozóit fegyverezték fel, akik – úgy látszik – értettek a fegyverekhez, talán mert ilyenfajta kiképzést is kaptak. Tompa a felfegyverzett civileket is őrségbe osztotta, és bevonta védelmi tervébe. Védőrsége így kb. 100 főre nőtt.
A nehézségeket elsősorban a politikai kérdések tisztázatlansága adta. Tompa Károly elbeszéléséből is tudjuk, de más források is mondják: október 25-től kezdve a karhatalmisták hangulata, harci kedve folyamatosan romlott. A Belső Karhatalom legénységi állományának nagy részét rendszerhű, így megbízható parasztfiúk adták. Igaz, nem önkéntesekként jelentkeztek a testületeknél. Többségük megkérdezés nélkül, a sorozásnál került a Belső Karhatalomhoz, ahol a néphadsereg újoncaival ellentétben bizonyos előnyöket élveztek (zsold, ellátás, stb.). Ha ezek a fiatal katonák a városi emberek helyzetével, életkörülményeivel nem is voltak tisztában, saját otthoni – falubeli – problémáikat már a család keretein belül ismerték, észlelték. Ha nem is nyíltan, vagy jobban mondva tudatosan, de 1956-ban már ők, a sorozott államvédelmista „belső karhatalmisták” is valamilyen vonatkozásban elégedetlenek voltak a rendszerrel. Sérelmeik paraszti létükből adódtak. A Köztársaság téri pártházban szolgálatot teljesítő K. Farkas József a „Népszabadság” hasábjain, 1957 elején életéről kérdezvén ezeket mondta: „Apáméknak 12 holdjuk volt. Ehhez a földhöz kilencen vannak. Ötven mázsa búzánk termett, s annyit vittek el belőle a beszolgáltatásnál, hogy a fejadag sem maradt meg. A kenyeret a péktől kellett vennünk. Elhiszik, hogy nekem nincs egy ruhám, amiben majd kimenjek a kórházból ha meggyógyulok? Hát nekünk nem ugyanúgy fájtak Rákosiék embertelen intézkedései, mint a többi dolgozónak?”
Október 24-e és 29-e között a pártház őrsége bizony elég meggondolatlanul, sőt ostobán viselkedett. Kihasználva védett és szovjet páncélosoktól biztosított helyzetüket, a parancsuk eredeti feladatához hűtlenné válva, előszeretettel és aktív módon beavatkoztak a környék eseményeibe. Maga Tompa Károly mondta el nekem Budapesten 1990 augusztusában, amikor megkerestem és a 34 év előtti eseményekről kérdeztem, hogy katonái október 24-én (és a rákövetkező napokban is) a Köztársaság térre és közvetlen környékére jártak ki „portyázni”. Ha valahol fegyveres fiatalra akadtak, azt lefegyverezték, és behozták a pártházba. „Kihallgattuk, majd megfelelő ajánlással átadtuk őket a Mosonyi utcai rendőrségnek…” – mondotta. A BM már idézett 1957-es „szigorúan titkos” Jelentéséből pedig kiderül, hogy egy kisebb felkelő csoport október 25-én a pártház élelemszállító kocsiját akarta megszerezni. „A védők tüzet nyitottak rájuk, mire elmenekültek. Az egyik felkelő súlyosan megsebesült. A sebesültet elsősegélyben részesítették, majd a pártház egészségügyi részleg parancsnoka egy létrából rögtönzött hordágyon, két fehérköpenyes elvtárssal a Koltói Anna Kórházba szállította az esti órákban…”
Mindezen akciókkal Tompa károly csapata felfedte a környék lakossága (és bizonyára a felkelő csoportok) előtt is valós kilétét.
A környéken ezek után mindenki tudta, hogy az MDP székházban „nagyszámú” államvédelmi őrség tanyázik.
Október 28-án a kora délutáni órákban Nagy Imre miniszterelnök a Kossuth Rádió hullámhosszán általános tűzszünetet rendelt el Budapesten. Pár órával később ismét mikrofon elé állt. Beszéde a forradalom győzelmének meghirdetése volt. A nép követeléseit kormánya – mondotta – magáévá teszi. Kilátásba helyezte a tárgyalásokat a szovjet csapatok Magyarországról való kivonása érdekében, és a továbbiakban bejelentette: „ A rend helyreállítása után egységes új államrendőrséget szervezünk. Az Államvédelmi Hatóságot megszüntetjük…”
Az ÁVH feloszlatásának híre a Köztársaság téri pártházban szolgálatot teljesítőknél megtette hatását. Az épületben ugyanis egész nap bömbölt a rádió. A hírt nem lehetett letagadni. Mindenki hallotta. A sorozott államvédelmista karhatalmisták Nagy Imre bejelentését úgy értelmezték, hogy mivel a testületet feloszlatják, az ő szolgálatuk is befejeződött. Le akartak szerelni, haza akartak menni.
Tompa Károly 1957-es nyilatkozatából idézünk:
„… Ezekben az órákban egyre romlott az őrség hangulata. Nem értették, mit jelent a rádióban közvetített rendelkezés az Államvédelmi Hatóság felszámolásáról. Megértettem velük, hogy ez csak az operatív szervekre vonatkozik. A karhatalomra most nagyobb szükség van, mint bármikor ezideig – mire a harcosok megfogadták, hogy megvédik a pártházat minden eszközzel, ha kell életük árán is!”
Miért volt szükség Tompa Károly ilyenfajta nagy fogadkozására?
Miért tartott a parancsnokság egy ilyenfajta „kívülről” jövő támadástól? Hiszen a magyar forradalom történetéből ma már tudjuk: ahol az ÁVH nem provokálta a tömegeket, ahol nem lépett fel csekista brutalitással a néppel szemben, ott – legalábbis október 30-ig – a Belső Karhatalom harcosai ellen a forradalmárok nem kezdeményeztek tűzharcot. A testületet békén hagyták. Kitértek útjából. Csak a szovjet katonai egységek ellen harcoltak. A Köztársaság téri pártházban tartózkodó őrcsoport azonban csak október 30-án vált egycsapásra megtámadottá, azaz a pártház védőjévé. Mindeddig – a részleteket az előzőekben már említettük – ahol csak tehették, ők kergették, vadászták a forradalmárokat. Így már október 24-én az egyik „portya” alkalmával három személyt „szereltek le”. Október 25-én újabb civil fegyvereseket tartóztattak fel, akik a Koltói Anna Kórház irányába szelték át a teret, nem törődvén (talán nem is tudván arról) hogy mi is van a pártházban. Október 29-én, (egy nappal a Köztársaság téri csata előtt), sötétedés után, Tompa emberei ismét fiatal fegyveresekre bukkantak a téren. Elvették fegyvereiket, hiába igazolták ők magukat nemzetőr igazolvánnyal, amely egyben fegyverviselési jogot is jelentett. Tompáék szemében ezek, a Nagy Imre kormány által kiállított igazolványok érvénytelenek voltak. Pedig ekkor – október 29-én vagyunk – az ÁVH és vele együtt a belső karhatalom jogilag tulajdonképpen egy „nem létező” testület volt. Úgy is mondhatnánk: egy illegális fegyveres csoport. Hiszen ahogy ezt az előzőekben kifejtettük, október 28-án maga Nagy Imre rendelte le az ÁVH feloszlatását.
Persze, Nagy Imre (és a forradalom) ellenségei ezzel a lépéssel nem értettek egyet. A pártházban alakulóban volt egy Nagy Imre (és a győztes forradalom) elleni akció. Az itt gyülekező pártfunkcionáriusok és katonák – köztük a néphadsereg politikai tisztjei – a pártházban biztonságban tudták magukat. Nem csoda az erős fegyveres őrség miatt, de azért is, mert a téren, épületük előtt október 29-én délelőtt még mindig ott álltak a szovjet harckocsik. Ezeket azonban e nap délutánján 16 órakor a szovjet felsőbb parancsnokság kivonta a Köztársaság térről. Helyükbe egy páncélozott harci jármű jött. Ennek ugyan ágyúja nem volt, de volt egy nehézgéppuskája, ami egy, az épület elleni támadásnál komoly károkat tudott volna okozni a rohamozóknak. Ki és miért rendelte vissza a szovjet páncélosokat – ma sem tudjuk! Egy biztos, ez provokáció volt. Prédának dobták oda a szovjetek a pártházat!
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

pindiy Creative Commons License 2000.07.19 0 0 2
Hát Zmac, amit akkor ott láttam, azt abban a topicban leírtam, nem gondolom, hogy off topicnak szántam.
Előzmény: Zmac (-)
Pásztörperc Creative Commons License 2000.07.19 0 0 1
"A rendszer védelmét szervezték." — ez tudtommal azt jelenti, hogy Asztalos J. (?) vezetésével megalkult a párt Katonai Bizottsága, és elkezdték számba venni a mozgósítható embereket és a felszerelésükhöz beszerezhető eszközöket.
Előzmény: Zmac (-)
Liba Creative Commons License 2000.07.19 0 0 0
Ha a pákozdi csatáról is tudnál valamit írni, megköszönném. Az unokatesómnak történelem-vizsgája lesz a jövő héten.
Zmac Creative Commons License 2000.07.19 0 0 topiknyitó
Mivel a "Munkásőr fegyverraktár" témában folyamatos offtapicskálás folyt, úgy gondoltam, érdemes a címben említett eseménynek saját topicot nyitni. A levegőbe beszélést elkerülendő, ide fogom másolni Gosztonyi Péter: A magyar Golgota c. könyvéből az ide vonatkozó részt. (Százszorszép kiadó és nyomda Kft, 1993)

Hosszú lesz, úgyhogy darabolom.

>>>>>>>>>>>>>>>>

A Magyar Dolgozók Pártja nagy-budapesti székháza ostroma az 1956-os forradalom történetében ha nem is döntő, de jelentős helyet foglal el.
Állítjuk ezt annál is inkább, mivel november a 4-én idegen csapatok segítségével hatalomra került Kádár-kormány, a Köztársaság téri pártház előtt lezajlott drámai eseményeket – a csatát és kísérő jelenségeit is – uralma első hónapjától kezdve, saját politikai céljaira használta fel. Az eseményeket összefüggéseiből kiemelte, torzított optikával felnagyította és propaganda beállítottságával egy egész forradalomra, annak céljaira és jellegére általánosította. Az évtizedeken át tartó ködösítés révén a Köztársaság téri pártház 1956-os ostroma a pártállamban amolyan „tanmesévé” nőtte ki magát, melyet a párt propagandistái előszeretettel terjesztettek mind a szovjet táborban, mind pedig – ha erre lehetőségük volt – a nyugati „testvérpártok”, illetve „haladó erők” soraiban.
A hatvanas évek elején kezdtem kutatni a Köztársaság téri MDP székház ostromának történetét. Nyugati kutatásaim, amelyekbe természetszerűen bevontam a budapesti pártpropaganda és memoár-irodalom e témával foglalkozó – és egymásnak számos pontban ellentmondó – termékeit is, a legutóbbi időkben tudtam terjeszteni Magyarországon. Levelezés és beszélgetések útján sikerült új forrásokra és személyekre találni, többek között 1990-ben a 60 év körüli Tompa Károlyra, aki 1956-ban mint fiatal ÁVH-s hadnagy a Köztársaság téri pártház védelmét szervezte és vezette.
Hogyan is kezdődött?
1956. október 23-án 18 óra körül két szakasz „kék” parolis ÁVH-s katona szállta meg a pártszékházat. A Belügyminisztérium ÁVH Belső Karhatalmának alakulatai voltak. A budapesti Belső Karhatalom ezredhez tartoztak. Az október 23-I délelőtti és délutáni események, a tüntetések mind a tiszteket mind a legénységet – a sorozott állományú katonákat – meglepetésszerűen és politikailag felkészületlenül érték. A Hungária körúti Szamuely Tibor karhatalmista laktanyában elhelyezett zászlóaljak túlnyomó többsége október 23-án is a megszokott őrségi és biztosítási feladatokat látta el. Orbán Miklós ÁVH-s ezredes, a BM-ÁVH Belső Karhatalom országos parancsnoka a Köztársaság térre vezényelt a laktanyából két ÁVH-s szakaszt, akik szolgálatból visszamaradt emberekből álltak. Így Tompa Károly hadnagy, a parancsnok és helyettese Várkonyi György alhadnagy nem saját szakaszaikkal, hanem általuk alig ismert karhatalmistákkal vonultak ki a Köztársaság térre. Fegyvereiket sem a rendszeresített norma alapján szedték össze. Kevés géppisztoly volt a karhatalmistáknál. Golyószórót nem is vételeztek.
A pártházban örömmel fogadták az erősítést: az 51 jól felszerelt ÁVH-st. Eddig az épületet három rendőr és egy pisztollyal rendelkező kapuőr vigyázta.
Tompa hadnagy egy 1957-ben Budapesten megjelentetett könyvben (Sólyom-Zele: harcban az ellenforradalommal) megírta, hogy szakasza lőszer-ellátása „kielégítő” volt. Könnygázgránátokat is vittek magukkal, és a későbbiekben a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökségéről még további 50 puskát, két láda kézigránátot és három láda lőszert kaptak. Golyószórót a következő napokban Várkonyi ÁVH-s alhadnagy szerzett – egy a közelben „portyázó” Szombathelyről felrendelt ÁVH-s egységtől, melynek parancsnoka véletlenül az alhadnagy iskolatársa volt. Október 27-én újabb fegyver- és lőszerszállítmány érkezett az épületbe: 25 géppisztoly és a hozzájuk való lőszer.
Az épületben (és a mellette levő DISZ székházban) számos pártfunkcionárius és tisztviselő tartózkodott, főleg a forradalom első napjaiban. Várták a központi szervek utasításait, de azok elmaradtak. Az MDP Akadémia utcai központi székházában tartózkodó pártvezetőség országos ügyekkel volt elfoglalva. A rendszer védelmét szervezték. A szovjet katonai beavatkozás ekkor már eldöntött tény volt. Székesfehérvárról, Ceglédről és Kecskemétről felrendelt szovjet csapatok – a Magyarországon tartózkodó szovjet Különleges Hadtest alakulatai – a főváros utcáin tűzharcban álltak a felkelő csoportokkal.
Tompa Károly, az alig 26 éves hadnagy első feladatként megszervezte a pártház – és a hozzá tartózó DISZ központ – védelmét. Nem volt könnyű feladat. Egyrészt, mert Tompa ilyenfajta karhatalmi tevékenységre nem volt kiképezve, azonkívül, mint említettük, embereinek többségét sem ismerte. Igaz, mindannyian egy laktanyában teljesítettek szolgálatot, de akikkel összeszokott, azok október 23-án a riadónál megszokott őrségi feladataikat látták el Nagy-Budapesten. Aki valaha is katona volt, tudja: veszélyhelyzetben az a jó, ha a parancsnok ismeri embereit, és így kölcsönösen megbíznak egymásban.
Tompa Károly későbbi elbeszélése szerint, a pártházban elég nagy zűrzavart talált. Majd’ száz civil tartózkodott az épületben. Úgynevezett „pártmunkások”, vagyis funkcionáriusok és adminisztratív, kisegítő személyzet. Ennyi ember rendszeres élelmezése már önmagában is nehéz feladat volt. Tompára tartozott az is, éppúgy, mint az épületet a kapuból biztosító három rendőr ellátása.
„Tulajdonképpen pártmunka ezekben a napokban nem volt.” – emlékezett vissza később Lovas Márton funkcionárius az 1957-es „Magyarország” című hetilap hasábjain, a pártházban töltött napokra. „A beosztottak egy része egyszer-kétszer meglátogatta a hozzájuk tartozó pártszervezeteket, amelyek javarésze egyébként sem működött. A kerületi párttitkárokkal rendszeres telefonkapcsolatot tartottunk…”
Vagyis igyekeztek bennük a „lelket” tartani, és közben egymást is biztatni a további kitartásra. Az MDP nagy-budapesti pártbizottság vezetője (első titkári minőségben) a 45 éves „hivatásos forradalmár” Kovács István volt. Egy a háború előtti Szovjetuniót is megjárt Moszkvahű kommunista, akinek, mint később kiderült, szoros kapcsolatai voltak a legfőbb szovjet pártvezetőséggel. Ő az épületből október 29-én este távozott – elvtársai küldték el, vagy a szovjetek hívták, mai napig sem tudjuk. Egyszerűen „eltűnt”. Mező Imre, az MDP nagy-budapesti pártbizottsága másodtitkára vette át a vezetést, akit a pártházban sokan tiszteltek, és ezen felül tudták, hogy krízishelyzetekben megállja a helyét. Mező pártmúltjához ugyanis hozzátartozik, hogy 1937-ben a Nemzetközi Brigádok soraiban Spanyolországban Franco ellen harcolt. 1956 őszén Mező Imre politikailag Nagy Imréhez állt közel, osztotta legtöbb nézetét. Igaz, Kádár Jánost is becsülte. Kádár mint ismeretes, 1956 október 25-től az MDP vezetője volt.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!