Nem írtam egyértelműen, mert röviden akartam.
Persze, hogy egy vdászkutya is lehet kiállítási, egy munkakutya nem különben. Én úgy értettem, hogy ha egy kutya vadászkutya, akkor tudjon "vadászni", ha munkakutya, tudjon "dolgozni" és ha kiállítási, akkor tudja "megmutatni magát". Aki pedig egy "kedves kis társra vágyik", az tartson kedves kis társat és nem muszáj mindenáron kiállításra rángatnia.
Szerintem minden kutya való valamire, és az ehhez szükséges dolgokra meg kell tanítani. Ha vadászkutya, akkor apportírozni, vagy hajtani, ha őrzővédő...stb. Ha kiállítási kutya, akkor arra, hogyan viselkedjen a körben. Ha erre akár a kutya, akár agazda nem képes, akkor az a kutya nem lesz alkalmas sem vadászatra, sem őrzésre, sem kiállításra. Szóval arra amire való lehetne.
Nekem most van egy kutyám, amire mindent lehet mondani, csak azt nem , hogy szép. Viszont nagyon aranyos, nekem nagyon kedves. Sokan azt is szokták rá mondani, hogy szép, de ezek az emberek nem értenek a kutyához. Nem tudják megitélni, mert nem értenek hozzá. Sajnos sok kiállítónak halvány fogalma nincs arról, milyen kutyája van(küllem).
Szerintem egy igazi gazdinak mindig szép kutyája van, saját maga számára. Egy olyan gazdinak aki tényleg szereti a kutyáját, annak mindig az ő kutyája a legszebb. Vannak a tapasztaltabb gazdik, akik tudják, hogy valóban a fajtán belül milyen a kutyája, de attól függetlenül neki a sajátja a legszebb.
Az nagy baj, ha a gazda ideges, mert átragad a kutyára. Példálózok egyet.
Én nagyon sokat szoktam sétálni a kutyámmal. Elöttem 15-20 méterre szokott futkosni, szaglászni, levelezni...
Én magam meg el szoktam tűnődni a nap eseményein. Volt olyan, hogy magamban valamin idegeskedtem. Ilyenkor a tőlem távol levő tutyi mindig láb mellé szokott jönni, mintha miatta lennék ideges. Ez a skótjuhászommal, a spániellel is mindig így volt. Ezért séta közben nem szoktam hergelni magam.
A kutyák nagyon érzékenyek a hangulatra. Messze többet vesznek észre a világból, mint mi.
De jó érzés én is felvezetem a sajátjaimt is. Tudok olyat is akinek szoktam a kutyáját felvezetni, akinek otthpn nagyon szépen beáll a kutya és minden egyéb, de ő maga olyan ideges a kiállításon, hogy ezt a kutya is észre veszi természetesen és ettőlő is ideges lesz és ugrál a gazdira és próbálja megnyugtatni.
Én még soha nem kértem pénzt azért, hogy kutyát vezessek fel.:-)
Hogy nem tanítja rendre a gazda a kutyáját, az az ő baja. Én olyan emberekről írok, akik saját maguk szeretnék a kutyájukat felvezetni. Sok kezdő kutyás nem negedheti meg magának, hogy felvezetőt fogadjon. Különben is, nem jó érzés, ha eredményt ér el valaki a saját munkája által?
Én vezettem fel már nem egy kutyát, mert velem jobban jöttek, azért, mert halálra voltak kényeztetve ls ha nem volt kedvük a gazdinak nem álltak be, mert ő soha nem volt elég következetes velük, de velem beálltak, mert én megköveteltem tőlük, hogy rendesen viselkedjenek és persze azt is tudták, hogy ha velem rendesen viselkednek akkor után nagy simi lesz a jutalom
Életem első kiállítási élményét leírom. Elhatároztam, veszek egy spánielt. Elmentem a tavaszi CACIB-ra, a spániel ring mellett leálltam és figyeltem. Akkor még csak 2 CACIB volt évente. Három idősebb nő ült előttem, nekem úgy tűnt, hogy érdeklődők, mint én. Egyszer csak eredményt hirdettek, felugranak a nők, összevesznek, a bíró is odajön és megy a veszekedés, hogy nem ebben állapodtak meg. Én az első alkalommal, kutya nélkül megtanultam, hogy az eredménynek nem sok köze van a kutyához.
Nem is kell egyetérteni. Nem vagyunk egyformák, Igencsak unalmas lenne a világ. Azért el kell tűnődni azon, miért nyugodtabb a kutya egy félig idegen emberrel, mint a saját gazdájával Kiállításra minden ember másképpen megy. Az egyik reggel kiveszi a kennelből a kutyát, berakja a ketrecbe, a felvezetéskor előveszi. Persze, hogy ugrál a kutya. A másik elmegy vele reggel sétálni egy órát, elvégzi a kutya a dolgát, így nem ürít a ring közepén. A Tibbe ezt úgy oldja meg, hogy korábban megjelenik a kutyával, megismerteti a területet, amelyet a kutya „birtokba vesz”, a mások kutyájának az orra meg a földet veri a ringben. Egy rendesen sétáltatott kutya naponta új és új helyen jár, tehát nem kell megismerkednie egy kiállítási ringgel. Nem jön zavarba egy füves, vagy szőnyeges területtől. Természetesen előtte megtanítja rendesen menni pórázon, a kiállítási követelményeknek megfelelően. Megtanítja állni, asztalon állni (kisebb kutyák), menni. Ez olyan nehéz?
Már hogy volna felesleges az áttétel! Egyenesen, az vesztegetés, amúgy meg csak olyan...szeretném, ha szépen futna a kutyám...
Egyébként véleményem szerint a bírók nem elsősorban korruptak...
Lehet, hogy van aki inkább megkoplalja a handlert, ha címet szeretne a kutyájának!
Miért nem a birónak adja egyszerre a pénzt? Felesleges az áttétel.
A kutyát a gazdája ismeri a legjobban. Szerintem elég gyakran el kell mennie a kutyához a felvezetőnek, hogy a kutya szivesen menjen vele. Igaz, azok a kutyák, akiket nem sétáltatnak, azok egy sétáért is szivesen megtesznek mindent, elmennek ismerőssel is.
Tegnap voltam egy helyen, ahol a kutya nekem könyörgött, hogy vigyem el, mert egyszer elvittem. Akkor is azt mondta a család, nem jön el velem. Most meg a kutya könyörgött nekem.
Az én kutyámat nem tudta volna senki elvinni, mert az enyémnek nem volt séta hiánya.
Minnél kevesebbet kap egy kutya a gazdájától, annál jobban igazodik máshoz.
Nem kizárólag a jómódúak a fanatikus kutyások nálunk!
Lehet, hogy van aki inkább megkoplalja a handlert, ha címet szeretne a kutyájának!
Én már hallottam ilyet is!
Az meg nem is biztos, hogy a handlerral jobban megy a kutya!
Én már hallottam ring széléről, mikor a bíró megkérdezte, hogy miért nem a gazdája vezette fel a kutyát, azzal jobban megy.
(ismertebb kutya volt)
A felvezetést már egyszer, tán két éve folytatásos regényként leírtam aZindexen.
Ha lesz időm előásom, és átkopizom ide!
