Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Filléres megoldásokról szólván: jómagam egy sík felületű fadarabra(amúgyt talán székláb lehetett) feszített vizes csiszolópapírt használok évek óta. Nagyszerűen bevált, persze, a papírt időnként cserélni kell - viszont ugyanígy adott a szemcseméret váltásának lehetősége is.
Fórumtársunk említette a 36186-ban, hogy a műköszörűs több helyen beleköszörült az élbe. Én úgy vettem ki szavaiból, hogy ezeket is eltüntetné.
A feladat persze elvégezhető csiszolópapírral is, de egy Haidu HCE 180/400/1000 szett szerintem nem olyan nagy befektetés, és kezdetnek kitűnően megteszi.
Ray Mearsnek van egy másik videója is fenn, ahol tábori körülmények között nem a japán vizesköveket használja, hanem egy Fallkniven DC4-est! Sokkal olcsóbb a japán köveknél és sokkal professzionálisabb az itt emlegetett komolytalan megoldásoknál.
1.2842 és 15N20-ból van szerintem a bicskád. A savazásnál nem mindegy , hogy az oldatban mennyi sav van , milyen hőmérsékletű, mennyi ideig maratod illetve az acél összetevői is fontosak. Késeseknél a savazás egyfajta titok, mindenkinek megvan a saját jól bevált receptje. Én nem állnék neki az biztos.
Ne haragudj,de borzasztóan nincs igazad. A lényeg abban rejlik és ez nem ördöngösség, csak egyszerű szakmai trükk és az alapvető kémiai ismeretek felhasználása. A szóban forgó és az Európai damaszt pengék általában minimum kétféle szerszámacélból kovácsolódnak össze,vegyük példáúl a K720 és valamelyik magas Nikkel tartalmú szerszámacélból (de ez nem etalon, hiszen sok damaszt késpengének nem ezek az acélok az alkotói) például L6-os ból (a változatos típusaik miatt most ezek mindegyikét nem sorolnám fel), ebből kifolyólag a magas nikkel tartalmú acélokkal a Vasklorid, vagy más erre a célra általában használatos savak nem sok minden tudnak kezdeni, ezért ezek a rétegek ekkor is fényesek maradnak, ha bármeddig is benne tartod a savban! Nyilván erre a célra nem olyan savakat használunk amelyek oldják a Nikkelt ez egyszerű kémia, nagyon jó szemléltető példa erre a Japán Mcusta kések, nézd meg a felületüket és rájössz a titokra, legalább is ezek után meg kellene értened ezeket a savazásos trükköket, vagy szerinted mégis hogyan készítik a tükör polírozott Japán pengéket és a Nikkel rétegek közötti részek megvannak maratva, a Nikkel meg tükör marad, nos látod pontosan így készül! Visszatérve a Kocsis damaszt pengéimre, ha van bennük Nikkel tartalmú acél, nincs mit féltenem, de mielőtt hozzákezdenék, megkérdezném Ferit, hogy milyen anyagokból kovácsolta össze a pengémet, ez alapvető szakmai rálátás és ez természetes is, mint a villanyszerelőnek a mágneskapcsoló működése, amihez meg én nem értek! Visszatérve az eredeti témára,ha felszeretnéd újítani egy damast pengének a felületét,mert elmattúlt az általam leírt módon is lehet, de kérdezz meg egy késest is,mellesleg mindegyik késes másképpen csinálja, szerintem nincs két egyforma késes akik ugyan úgy készítik a savazást, mindegyiknek van egy saját jól bevált szisztémája amit szigorúan követ!
Ha már kopott, akkor újra lehet maratni, a szegecseket le kell festeni alkoholos filccel, a fát nem bántja a sav, én Vaskloriddal csinálnám, egy picit melegíteni kell úgy 40 fokra, akkor gyorsabban és szebben is dolgozik a sav.
Semmi rizikó nincs benne és újra gyönyörű lesz, viszont ügyelni kell arra hogy néha azért olajozni is kell a felületét, ha rozsdamentes damasztról lenne szó esetleg,ebben az esetben nyilván nincs szükség az olajozásra, de a savazás új köntösbe öltöztetheti a bökőt!
Gyerekkoromban egy nagykőrösi rokon késes mester által készített, agancs nyelű fejesgörbe volt az első bicskám: szénacél, borotvaéles, elég erős rugóval, kis méretben a gyerektenyérhez. Sajnálom, hogy nincs már meg, azt tényleg rossz volt elveszíteni. Gépész-késes leszármazottként elég fura volt sok évtizeddel ezelőtt, mikor megkaptam az első Victorinoxomat, akkor ilyet Magyarországon még nem igazán lehetett látni. Kicsit viszolyogtam a színétől, a műanyagtól, a sok funkciótól, egy magyar görbe után komolytalannak tűnt, de a minősége és használhatósága nagyon hamar meggyőzött. Még egyetemen, majd az után is használtam. A körömvágó ollóval nemcsak réz- és vaslemezt, de vékonyabb nyomtatott áramköri lemezt is vágtam, meg persze a körmömet. Elpusztíthatatlan, kicsorbíthatatlan volt. Egyszer egy évig volt elveszve egy erdőben ásott komposztgödörben, a kenguru kabátom zsebéből esett oda, mikor beöntöttem az avart. Egy év múlva hasonló körülmények között lett meg. Annyi baja lett, hogy a kispenge egy fél négyzetcentiméternyi felületen megmattult.
Ma már nem olyan világ van, a gyereknek otthon legyen bármije, amire a felelős szülő érettnek tartja, de táborba, kirándulásra ne vigyen akármit, mert ott nem az otthoni szabályok és körülmények érvényesek. A hegymászóboltokban is árult, lekerekített hegyű, színes kis Opinel például nem rossz választás, de ha az ár, a funkció, a biztonság és a hordozhatóság optimumát keresném egypengésben, akkor ezt választanám. Elég nagy a pengéje ahhoz, hogy kenyeret lehessen vágni vele, kinyitva pont akkora, mint egy étkező kés. Jól tisztítható, könnyű, az érdes, matt markolat miatt jó a fogása, és a "tiszti bicskák"-nál kicsit hosszabb pengéje miatt egy nagyon ötletes megoldással keményítettek a rugón, ami akkor kemény, mikor biztonságban kell tartani a pengét, és akkor lágy, mikor nyitni-csukni kell a bicskát. Egyszerű, nagyszerű, arányos.
Azt a minőséget persze már nem várom, amit a hetvenes években kaptam egy Victorinoxtól, de épp a minap győződtem meg róla, hogy a Victorinox garancia jelent valamit, valami fontosat. Egy konzervnyitó- sörnyitó - kispenge - nagypenge - olló - dugóhúzó - tüske (ár?) bicska ollója szétesett, pedig ezzel már nem próbáltam olyasmit, mint az egykorival. Egyszerűen kiesett a csap, ami az olló két felét összeköti, az olló egyik fele kiesett a bicskából. Ez a bicska ott árválkodott egy doboz mélyén, nem volt jó ránézni, a maradék funkciókra sem használtam. A közelmúltban azonban elmentem egy Extrametál boltba, ahol azt mondták, ebből Svájc lesz. Átvették, mondták, hogy hosszabb ideig tarthat, azt mondtam, nem baj. A vállalt idő harmada alatt megérkezett, kifogástalan állapotban.
Az enyém övcsipesz nélküli egykezes verzió, de létezik a hagyományos körömvájatos változatban is klip nélkül, liner lockkal, vagy "tolózárral" (nem tudom, mi a neve a markolatpanelbe épített tologatható zárlapnak).
