Nagymező utca: Egyik kolléga (őneki már hosszabb a neve két betűvel, egy ponttal és egy szóközzel, hogy a fene egye meg, de ha sikerül az enyém még hosszabb lesz, egész pontosan még egy szóköz és három betű hahahahaha...)szóval ő esküszik rá, hogy a főváros polgárainak az ő vezető atyái, élükön a sokfeleséges terepjárós Gáborral, elfelejtették hatályon kívül helyezni azt a rendeletet, ami arról rendelkezik, hogy ahol a fővárosban kétszáz méteres körzetben nincsen nyitva tartó nyilvános budi, ott az ilyennel kötelezően rendelkező vendéglátóipari alegységek (és magasabb egységek, natürlicher weise...) továbbá más, nyilvános forgalom számára nyitva álló helyek (pl. hivatal) kötelesek az ő mellékhelyiséget rendelkezésre bocsátani a szükségben lévő egyéneknek, minden korlátozás vagy kötelező fogyasztás előírása nélkül...
A Csikirnő német felirattal örömünnep lehet ahhoz képest, amire engem láttak vendégül, sok szeretettel.
Ez ugyanis a Vígözvegy modern előadása volt a Göteborgi operaházban. Svédül.
A szünetben megpróbálkoztam azzal a gyenge trükkel, hogy jelentkezem vesedonornak, hátha épp keresnek olyan vesét mint az enyém, és akkor könnyedén megúszom a hátralevő felvonásokat, de nem jött be. Végig kellett néznem az egészet.
Nemár! Színházban németül feliratoznak...? A színpad fölött van valami fényscrol-szerűségl, amelyen folyamatosan olvasható németül a színpadon éppen zajló szöveg/ének...?
(Peter Hajmassy, Paul Hajmassy, Das barometer als wollte es regnen)
(Jajj, nem tudok németül egy szót sem, és nem is biztos, hogy a Csámpáskirálynő című izéből idéztem, slájsze, ez utóbbit nem találtam meg a szótárban, meg nem is fogom megkeresni, hogy kell leírni.)
No én mint páciens, rendszeresen látogatok kórházakat, mert kell. És amikor kedvenc ideggyógyászomnál járok, a rendelőjében, majdnem mindig ott ül az egyszál számítógépjük előtt egy 18 körüli lejányzó, nyakában USB pendrive. A szoftvert folyton foltozgatni kell, már amennyit el tudok olyankor lesni a technológiából. Az említett kiscsaj emellett a folyosón is szokott rohangálni, mint a szélvész, egyik rendelőből a másikba. Van hálózat, de nem baj. ;) Egyenként kell minden egyes gépen frissítgetni, az egész épületben, de tán az egész kórházban. Szegény lányt lehet, hogy km-re fizetik. Egyszer sikerült neki valamelyik ajtónál a helyiségből való villámgyors kiáramlás során a levegőben mögötte úszó pendrive-ot odacsukni, szegény úgy hanyattesett, hogy miatta fél órát csúszott a rendelés... A hardver és a tulajdonosa jól viselte a történéseket. A magam részéről azér mindig tudtam, hogy veszélyesek az USB-eszközök.
Sajnos a jelenség maga jócskán túlnyúlik a felháborodás szülte ötletemen, de ilyen álmosan már nem értek a világmegváltáshoz, úgyhogy az alvás hímes mezejére fekszem, hogy ma még dolgozni is tudjak.
Én is állati hisztis vagyok ettől, pedig soksok évet töltöttem a város legközpén, láttam már utcán sz/h-gyozni embert, nőt is.
Nem mellesleg kipusztult pesten a zöld villamos (tán a rózsák terei megvan még?) és a földalatti nyilvános vécékbe csak a legkeményebb arcok mernek lemenni. Ha nyitva vannak egyáltalán. Nem kizárólag az elkövető sara (umpf!) ha az utcán ürít, de nekem ez nem egyeztethető ösze az emberi méltósággal.
Sőt, azt is megértem aki nem akar beengedni egy hajléktalan alkeszt a mellékhelységébe.
Nyilván az utcán lakás se aminek számtalan önhibán kívüli oka is lehet, de azt se gondolom, hogy az egzisztenciális lecsúszás egyeteln alternatívája a még több rossz rövidital.
Mondom én ezt könnyedén a jóból.
A fránya átkosban is csinálták akik nagyon nehezen éltek, hogy szeptemberben benyomták a kirakatot, megvárták a rendőrt és télre megvolt a 3-6 hónapig terjedő fedél a fejük felett. Az se volt egy szolúció, csak most már a dutyiban sincs hely.
Nem válasz, hozzászólás: mégis csak fejlődik, előrehalad a világ - a szabad világ. Akkoriban, amikor én a Nagymező utca környékére jártam, csak azon lehetett megbotránkozni, hogy a "Vörös Malomban" beivott vörös SzU-katonák - noná, hogy a tisztesebbjei - kiadták az tartalmat a friss levegőre érve... Érdekes akkoriban több ivóhely is volt arra fele, de se lejmolók, se dekásat szorongatókat nem lehetett látni.
Ebben az a ciki, hogy azt hittük úgy tizenöt év távlatában, hogy megváltozik az élet körülöttünk... Hát megváltozott ezek szerint "is"...
a kisboltok kivásrálását (bérleti jog vissza/megvonását?) ügyfelem a jobbító szándék és az építő kritika által űzettetve vetette fel, kérem ennek figyelembevételét!
Affranc! Elveszett az előző hozzászólásom.
Zanzásítva:
Tisztelt Bíróság!
A színház témát a család nőnemű tagja szervezi (most épp úgy, hogy a nyár elején hazahozott vagy 8 jegyet), én főként csak sofőrködöm, megnézem és elmondom, hogy mi nem tetszett.
Egyébként a Csárdáskirálynő jobb volt, mint a Mária főhadnagy.
Kérem fentieket vegyék figyelembe az ítélethozatalnál.
Kevés dolog tud kizökkenteni, de amit színház után láttam, az kész volt. A Nagymező utca sarkán rendszeresen tanyáznak az alkoholisták, hol lejmolva a színházból távozó népet, hol csak sztoikusan heverészve, de ma az előadás után – délután 6 óráról beszélünk! – az egyik egzisztenciahiányos ott végezte a nagydolgát (gyk: az utcán sz@rt).
Nem vagyok egy nagy jelentgetős/levélírós pali, de azt hiszem ezek után írok a kerületnek, a fővárosnak, esetleg még a kulturális ökörség minisztériumának is, hogy köszönjük, hogy megújították azt részt szoborral/vízeséssel/térkővel/estébével, de tehetnének még annyit a környékért, hogy kivásárolják a két éjjelnappali kisboltot, melyek forgalmának jelentős hányadát a kis kiszerelésű alkoholok teszik ki és emiatt rajzanak ott az alkoholisták. Nem egyszerű.
Más:
Csárdáskirálynőt lánykori nevén Vereckei Szilviának hívják, ellenben az előadás német feliratozásában már Verascu-ként szerepel, aki ezt meg tudja nekem magyarázni, fél pár hangszóróját átveheti a szerkesztőségben.
Nem is lett zanzás. Bocs.
Dógózom a dógózóba, nézdigélem a betegeket sorra, eccer csak lett úgy 20 perc szabadidőm. El is indultam a szerverszobába, ahol tároljuk a képeinket (néhány száz giga, párszáz DVD-n, nem egy igazán nagy adatbázis). Elektronikus archívum, magyar fejlesztés, nem a legjobb sajna. Ott ül egy alak az intézeti informatikáról, meg egy ismeretlen arc. Bemutatkozunk, ő a Cég embere, az ő felmenőit szoktam szidni, amikor akadozik a rendszer.
El is kezdtem mondani, hogy milyen gondjaim szoktak előfordulni, mire 5 perc után finom mosollyal közli:
- Én ezt értem, de három éve, amióta idehoztuk a rendszert, nem képes a kórház egy karbantartói szerződést kötni velünk.
Hja kérem, az más. Mint kiderült, puszta haverságból szokta feltelepíteni a frissítéseket.
Nászutaslakosztály, pezsegővel meg izékkel, perfektikus volt. TÉnyleg.
Életem értelme, aki szerelmünk gyümölcsét hordja a szíve alatt, lecsücsült a lakosztályban (max 10nm-el lehetett csak nagyobb, mint a lakásunk) az ágyra, körülnézett és megjegyezte:
"és akkor most hogy iszom meg az esti kakaómat?" :))
A velnesz jó. Biztos. Nekem az a velnesz, hogy hagynak aludni. Meg adnak enni. Itt ez megvolt. A dzsákudzi unalmas. A medence csak másfél méter mély volt. A szauna meg király.
Mögöttünk egy anyóka minden dalbetétet követően - ahogy a szereplők kiénekelték a pontot - elkezdett tapsolni nem törödve azzal, hogy ott még van jópár zenei taktus, avagy közvetlenül folytatódik tovább a darab. A szünetben hallom, hogy mormog a barátnőjének, hogy milyen béna közönség van, majd ezt a második felvonás alatt még vagy háromszor.
