Mindig van egy hozzászólásod, ami elkerüli a figyelmemet.... :)
Szerintem L-es, de ha a nagy "lobogós" pólókat szereted, akkor XL.
Egyébként ez az L, XL, XXL dolog, tényleg elég relatív, minden pológyártónál más és más, de azért valamit majd kell mondanom. Azt nem mondhatom: Kérnék 50 db polót mindegy milyen méretekben, majd szétosztjuk valahogy!
Hali! Akkor leírnám az összegyűtött igényeket. Előre bocsátom, hogy amikor írogattam, nem mindig voltam teljesen 100 %-kos, úgyhogy, ha valakinél valami nem helyesen szerepel, vagy egyáltalán nem szerepel a neve a listán, pedig kért polót, az azonnal mail-ezzen. És akinél csak darabszám szerepel, méret nem, az küldje el a méretet.
blackhole 2 db, XL
holist 1 db ?
Jungfrau 2 db ?
Organic 1 db ?
rablohal 2 db ?
ganjakru ? ?
aromo_ 2 db ?
pozso 2 db ?
sensemill 2 db ?
Troger 1 db L
SpaceCake 1 db XL
spájbl 1 db XL
untermann 1 db XXL
Pavarotti's 1 db ?
cellux 1 db XL
Ványa bácsi 2 db XL, L
katus 3 db 2M, 1 L
rednek 1 db XL
daveg 1 db XL
CaMel 1 db L
gjunior ????? (tudom, hogy kértél, de nem találom a mail-t. Bocs, kész vagyok! :)
doodoo ?????
shrooom ?????
blade_hu ????
Mindenki levelét szívesen fogadom, de lehetőleg most csak az írjon, akinél nem stimmel valami, mert már teljesen össze vagyok zavarodva. :))
MÉRETEK!!!
Szín: fehér? (Ennek egységesnek kellene lennie)
KIcsit kezd leülni na mindegy....vagy ennyire vége lenne a hétköznaPI CSAlódásoknak?Mindenki kb.heti rendszerességel megvilágosodik és megmondja hogy mi van?Köszi nekem ez a stilus valahogy nem,majd Én eldöntöm hogy merre,és hogy mekkora gázzal.köszi....
Kedves Doodoo!
Eljutottam oda, hogy kezdek bizonyos kérdésekben egyetérteni veled.
Gondolok például arra, hogy semmi de semmi alapom nincsen arra, hogy megmondjam valakinek, hogy az útkeresés melyik formáját válassza vagy ne válassza, trippeljen-e vagy sem. Ebbol a szempontból, óvainto levelem teljesen elhibázott volt, ezentúl inkább ott leszek majd ahol kellek.
Ékesen bebizonyosodott, hogy nem vagyok olyan szinten, ahonnan képes lennék tartós bizonyosságot csempészni a soraimba, és tisztán átlátva a helyzeteket végigkövessek egy vitát.
Zavarosak a képzeteim, minden nap más és más kerül felszínre, sokszor elbukik minden amit kitartóan felépítek.
Tulajdonképpen én segíteni szerettem volna Neked, de hát ,hogy segítsen az akinek magának is segítségre van szüksége : )
Bevallom, aggodalommal tölt el a sok rossz tapasztalat amit az LSD-t használók között látok és visszagondolok itt korábbi éveimre is.
Mindössze talán csak kérni szeretnék, annyit, hogy ne azonosuljunk a kábítószerek csalóka illúzióvilágával, munkáljuk inkább azt az illozórikus kis világot, amelyhez ha tetszik, ha nem eros kötelékekkel fuzodünk most is.
Uff szólottam.
Korábban éppen neked volt bajod a személyes névmásokkal, itt viszont minden többesszámban van...
A többes számot (és a többit is) tudatosan (direkt) használtam. Most nem kívánom részletezni, hogy egyes esetekben miért, de az általad hozott példában tudatosan általánosítottam, mert mindenki előbb-utóbb saját utat követ. Aki még nem érte el az "utóbb" kategóriát sem, arra nyilván nem vonatkozik ez a mondat, de tapasztalatom alapján ebben a topicban ilyen nem nagyon van :)
Nem a névmásokkal, hanem a kivetítésekkel volt problémám. Csak azért jegyeztem meg, mert gondoltam, hasznos lesz másnak is figyelni arra, hogy mit mond.
(pl.
Soha semmit nem tudott logikailag a helyére tenni, de bármit kérdeztél töle mindig tudta a választ. Még nem kérdeztem tőle semmit... de tudnék olyat, amire nem tudja a választ :) )
Látszik, hogy meggyözödésböl irsz - de az is látszik hogy soha nem gondolkodtál el még azon, hogy vajon a meggyözödésed helyes-e.
Én már elgondolkoztam ezen, ezért tudok meggyőződésből írni... csakis arról, amit már tapasztaltam és igazán tudok. Számomra ez működik, ez az én utam. Nem kötelező követni.
Nem is kívánom igazamat bizonygatni... viszont Te elgondolkoztál már ugyanezen ill. azon, hogy nekem igazam van-e? Ha még nem, akkor véleményed csak egy háttér nélküli kivetítés volt (ami nem baj, csak szólok, hogy tudj róla :) ).
Én nem tudok mindent; de mindent, amit látok, tapasztalok, össze tudok illeszteni. Mindeközben tisztában vagyok azzal, hogy minden rendszer (korlátozás) önmagából eredendően hibás valahol, de szükség van rá azért, hogy elérjek valamit. Mint a pók hálója: minél vastagabb, annál jobban ki tudják kerülni a bogarak, minél vékonyabb, annál jobban el tudják szakítani.
Amiről beszélek, azok az analógiák: minden ugyanaz, csak a hozzá vezető utat kell megtalálni.
Ha mondataimat bemagoltnak látod, arról én nem tehetek... elég sokat tettem azért, hogy legyen saját véleményem (miközben szintén tudom, hogy minden gondolatot gondolt már valaki egyszer).
Aki engem tanított, az biztos lehet a tudásomban, mert nem a saját anyagát akarja visszahallani, hanem mindennap saját önmagamat akarja látni. Ettől lettem tanítványból egyenrangú társ.
Keszeg:
Hozzászólásodat úgy értelmeztem, hogy egyetértesz velem, de az, amit én képviselek, az nem a Te utad. Ennek őszintén örülök... Annak a kiválasztása is ugyanolyan fontos, hogy mi nem a Te utad, mint az, hogy mi a Tied. Azzal, amit írtál, számomra azt mutattad, hogy látod: haladok a saját utamod... és ezáltal Te is haladsz a sajátodon.
A _túl_ határozottságról meg annyit, hogy: nekem is vannak kérdéseim (vagyis válaszaim, amikre még nem találtam meg a kérdést), de ezek nem azok a kérdések (válaszok), amiket ebben a topicban olvasok.
Ezért is írtam, hogy "kötetlen" számomra ez a beszélgetés... sok megterhelést nem jelent, de ha nincs igény még erre sem, akkor nem muszály irogatnom...
aromo_:
Önkényesen kiemelek egy mondatot... csak hogy bevezessem a környezetet, amire válaszolni szeretnék:
Így aztán lassan oda jutottam, hogy megpróbálom mindig azt tenni, ami belátóképességem határain belül a lehető legtöbb boldogságot látszik okozni.
Az aláhúzott rész szerintem elég fontos, mivel mindenkinek sosem tudsz boldogságot okozni. A belátóképesség alatt én azt értem, hogy meghúztad a határokat, amik felett és alatt "nem törődsz" a boldogság-szint változásával. Ez szerintem így elég harmónikus, hiszen én már pl. átéltem azt (tessék egy élmény :), hogy látom minden lépésem következményét (mondjuk baktérium-szintre leszűkítve): a fűszálak egyenkénti sikítását, a kis bogarak halálát stb. Ami ebből "kizökkent", az a saját akaratom, amivel meghúzom azt a határt (belátóképességet), hogy képes legyek egyik helyről a másikra eljutni.
Más szóval, mindig igyekszem úgy cselekedni, hogy a világmindenség összboldogság-mennyiségét a lehető leginkább növeljem :-)
Vagyis annak a világmindenségnek, ami a saját belátóképességeden belül van, ugye? :) Ha ezen az úton haladsz, akkor előbb-utóbb egyszerre kell tenned és nem tenned (ami nem lehetetlen, csak kissé hasonlít a "megvilágosodáshoz" :)))
Egy másik megoldásként, ha akarod, megnézheted azt az utat, amelyik van olyan önző ahhoz, hogy bízzon másokban: ha pl. én képes vagyok önállóan létezni/ellátni magam stb., akkor ezt mások is meg tudják tenni... ill. ha nem, akkor majd szólnak. Ahogy én is szólok, ha éhes vagyok (mondjuk a hentesnek, hogy mit kérek), úgy erre másik embertársam is képes. Ez a bizalom az, amely látszólag "embertelen", szerintem azonban mindenkit (beleértve önmagamat is) szabaddá tesz. Mostani világunk amúgy is annyira bekorlátozott, feleslegesen nem teszem még jobban azzá.
Ezzel tudom leginkább elkerülni azokat a csapdákat, amelyeket az én rész-tudásom rejteget magában, vagyis ha tévedek is ezzel az egész pszichedelikus izével, akkor is a legkevesebb szomorúságot próbálom meg okozni. Nincs semmi gond a Te tudásoddal... szerintem bízz abban, hogy igazad van (a bizalom-önbizalom összefüggő fogalmak)... azzal, hogy létezel, pont elég szomorúságot tudsz okozni - önmagadnak.
Hogy a boldogság nem az az érték amit a legészszerűbb szem előtt tartani?
Visszaolvastam a hozzászólásomat, de ilyet nem írtam... no mind1. A boldogság relatív fogalom. A gondolkodás (ésszerűség, stb.) is jelenthet boldogságot. Minden korszak, minden egyén mást tart annak. Amit ki akartam fejezni, az az volt, hogy mindennek (még a gondolkodásnak) is van ellenpólusa, amit ha tudatosítunk, akkor birtoklunk teljesen. Tehát tartsd szem előtt nyugodtan a boldogságot... viszont azt is tudnod kell, hogy ez csak Neked jelenti teljes mértékben ugyanazt a boldogságot.
...
Most "elmondtad", hogy miért nem akartál találkozni velem. Mondjuk gerincesebb megoldást is választhattál volna... (esetleg közlöd, hogy mégsem jössz, miután megbeszéltük...)
Musaic az, aki túlzottan hajlamos a veszekedésre. Ezt láthattam Nayah és közte lévő hozzászólás ill. IRC-es beszélgetésekből, pedig Nayah aztán tényleg az, aki nem "támad"... erről ennyit.
... hozzászólásaidban _túlzott_, más érzékenységére tekintettel nem lévő magabiztosságot véltem (vélek?) felfedezni.
Aki érzékeny, az szóljon... a fentebb leírt "bizalmi elv" alapján én nem ítélek meg senkit feleslegesen. Elmondom a véleményemet (amit többször is hangsúlyozok, hogy az enyém), és kész. Ha valaki nem ért valamit, az megkérdezheti. Ebben az esetben én nem írtam le valamit olyan szinten, hogy más megértse. Abból viszont már kinőttem, hogy más nem-tetszését istápoljam. Ha valamiben hibát látsz, az önmagadban hiba. Valószínű, hogy ebben a topicban is ez lesz az utolsó ilyen jellegű hozzászólásom. Inkább nem írok, de visszafogni nem fogom magam.
Egyébként: Szerinted Organic nem képes magát "megvédeni" (vagyis leírni, ha valami nem tetszik neki)?
Nem szavaid igazságában kételkedek, hanem a hangnem riaszt. Úgy gondolom, hogy akinek valódi tudás van a birtokában az nem esik bele ezekbe a hibákba, mert képes alkalmazkodni a körülményekhez.
Alkalmazkodtam. Már így is elég sokat. A hangnemem színtelen, amibe bármit belevetíthetsz. (Nem káromkodtam, nem torkolltam le senkit, leírtam a véleményem). De ezek után ne engem okolj, hogy a színezésed nem tetszik...
Más lenne a helyzet, ha itt a topicban tanítványok beszélgetnének mesterekkel, de nem így van... Itt mindannyian legfeljebb ha tanítványi minőségünkben, de még inkább veszélyeknek kitett, útkereső "drogos" minőségünkben vagyunk jelen, legalábbis egymás és a külvilág számára mindenképpen.
... hát ez már tényleg kezd a meghúzott határ alá kerülni ...
Akkor utoljára: mindenki tanítvány és mester egyszerre. Attól még, hogy Te nem fogadod el mesteri mivoltodat (ld: (ön)bizalomhiány), más még tudhat róla. Legtöbben valóban utat keresnek, viszont ezzel együtt utat is mutatnak. Csak annyi "kell", hogy tudatosítod: van, amiben többet tudsz, mint a többiek és igenis figyelnek rád. Amint ezt tudod, máris tudod, mi az, amit nem tudsz és amiben másra figyelsz. Nincsenek félreértések, a szintek tisztázódnak és kész. Mindenki tudja a helyét. Ez nem alá- és fölérendeltség: ha nem tudok autót szerelni, elviszem szerelőhöz, és elfogadom a választ, mert bízom benne. Nem kötözködni ("hitetlenkedni") megyek...
Én speciel azt sem gondolom, hogy mindenkinek igaza van, és azt sem, hogy csak nekem lenne. Én kételkedem, kétségeim vannak.
Senkinek sincs igaza. :-|
Én magam csak egy álarc vagyok, amit tetszésem szerint váltogathatok végtelen öltözőszekrényemből.
Ha így van, a kedvemért egy picikét nem öltöznél kedvesebb ruhába? :-))) Nagyon szeretnék többet tudni rólad és arról amit tudsz, de egyelőre az a fajta tudás amit belőled áradni érzek jobban riaszt mint amennyire vonz.
Kedvesebb... hmmm... Számomra, amit teszek most, az kedves. Ha ennél "kedvesebb" lennék, azt én nem tartanám jogosnak. Én nem magam köré akarok gyűjteni embereket a kedvességemmel, hanem olyanokkal akarok együtt lenni, akiknek én is bírom a "fényét" és ők is birják az én "fényemet".
A tudás fény... fényes, mint a tűz. A tűz pedig éget. Ahogy már Te is írtál hasonlót: aki felnyitotta a szemét, az többet visszacsukni nem tudja.
Ha erősebb a bizalmad a félelmednél (ahogy ez nálam is van), akkor képes leszel tanulni... legalábbis azt, amit én tudok nyújtani.
(Tudod, ugye, hogy nem genyózok, hanem tényleg kíváncsi vagyok és jószándékkal közelítek?)
Tudom... :) Én sem genyózok... van jobb dolgom is :)))
Hadd osszam meg veled a lelkemben évek óta tartó lelki tusakodás máig leszűrt végeredményét:
Megvilágosodni csak úgy lehet, ha teljes szívedet kitárod Isten előtt. Isten azonban - és vele az egész szellemi birodalom - a világra merőleges. Annyira merőleges rá, hogy a világi megközelítés számára Isten világa nem is létezik, megfoghatatlan mind agyilag, mind érzelmileg - egyszerűen nincs földi út a megközelítéséhez. Épp ezért - paradox módon - teljesen értelmetlen erőfeszítést tenni a megnyílásra, a megvilágosodás elérésére, akár tisztán, akár a lecsó hatása alatt. Nem tudjuk nem elrontani. Az egyetlen dolog, ami efelé vezethet, a teljes és maradéktalan odaadás. Ha megnyílsz Isten előtt, ha TÉNYLEG rábízod az életedet, akkor ezzel lehetővé teszed, hogy beköltözzön a lelkedbe és végbevigye az átalakítást, amit egyedül ő tud elvégezni.
Ez azonban nagyon nehéz dolog. A hétköznapokban nem is merünk gondolni arra, amit ez valójában jelent, rettegünk még a gondolatától is annak, hogy feladjuk a jól ismert fogódzókat (keresztény értelemben: hogy beismerjük a bűnösségünket). Ezért a barátod rémülete, meg általában az a rémület, amit akkor érzünk, ha a tripben "túl mélyre" merészkedünk, teljesen jogos. Ez az ego rémülete a merőleges világtól, ami számára megragadhatatlan.
Én egyszer ajándékot kaptam Istentől, és valamilyen rejtélyes okból bemehettem a szoros kapun, egészen odáig, ahol Ő van. Viszont nem egyesülhettem vele, mert a bűnöm ezt megakadályozta, és egy szempillantás alatt kirántott a Szeretet legbensőségesebb tüzéből, vissza a hétköznapi valóságba. Azóta törekszem Őhozzá, és lassan, de biztosan haladok.
És azt hiszem, teljes biztonsággal állíthatom, hogy a jelenlegi életem (életünk?) semmi ahhoz képest, ami Isten dicsőségében - még itt a földön! - rám (ránk) várna. (Nagyon szeretnék többes számot használni, de nem merek). Az emberek többsége (most még én is) azt hiszi, hogy az Istennek tetsző élet száraz és unalmas. A kereszténységet tekintve például azt gondolhatnánk, hogy egy hithű keresztény állandóan a Bibliát kell, hogy bújja, imádkoznia kell, templomba kell járnia és általában meg kell tagadnia mindazt, ami jó, hogy ezek helyett olyasmit csináljon, amit tulajdonképpen a háta közepe se kívánna.
Semmi sem állhatna távolabb a valóságtól. Én láttam Halásztelken, milyenek lehetnének Isten felkent "harcosai". Ez egy olyan életminőség, a testvériségnek egy olyan közössége, ami után szerintem mindannyiunk lelke sóvárog. Ha tényleg Istenre bíznánk az irányítást, akkor Ő mindent megadna ahhoz, hogy kiteljesedjünk az Ő szolgálatában. Még azt is, hogy igazi goa-partizánok legyünk. Bizony! (Félve merem mondani, talán még trip-guide-ok is lehetünk - bár ezt kevéssé hiszem, de az is lehet, hogy csak lebecsülöm Isten bőkezűségét :-)
Nem véletlen ám, hogy itt papolok Nektek, és nem a vallás-filozófia fórumon szórom az Igét! Ha ugyanis ott tenném, semmit nem érnék el vele. Ha átnéztek az ott zajló beszélgetésekbe, láthatjátok, hogy legtöbbször egymás cséplése folyik, és sok magát kereszténynek nevező emberke olyan lenézéssel és megvetéssel viseltetik mások iránt, ami enyhén szólva kiábrándító. A Sátán igyekszik a kereszténységet a lehető legjobban a porba alázni, és ez - láthatóan - elég jól megy neki.
Én azért nektek írok, mert a pszichedelikumok - saját tapasztalatom alapján - tényleg fogékonnyá teszik a lelket a fent leírt dolgokra. Ha pedig a kereséshez becsületes őszinteség, illetve odaadás is párosul, akkor - azt hiszem - valóban van esélyünk Isten és a Valóság teljes megismerésére.
Egyre több ember gondolkozik tudatosabban: művészek és tudósok, éleslátó gazdasági és politikai vezetők, a szellem emberei, az ifjúsági és alternatív kultúrák követői. Azok is erre az útra lépnek, akik már közvetlenül megtapasztalták azt, hogy valójában egylényegűek a többi emberrel és a természettel. Az ima, a meditáció és minden módosult tudatállapot ösztönzi és segíti ezt a fejlődést. Aki egyszer a halál közelébe került, új fényben látja az életet: nem fél már a haláltól, empátiával fordul a többi ember felé, kedvét leli az élet egyszerű örömeiben, és abban, hogy ezeket másokkal is megossza. Az az ember, aki egy módosult tudatállapotban valaha is megérezte azt, amit valaki más élt át, tudja, hogy mit jelent szó szerint valaki mássá válni, megtapasztalni valaki más fizikai érzékleteit, átélni érzelmeit.
[...]
Az a fajta tudatosság, amely lényegi kérdés a mai világ tudatos evolúciójában egyeseknél már kialakulóban van, és ugyanígy kifejlődhet mindenkiben. Ezt a folyamatot magunk is céltudatosan segíthetjük. Nem szabad elfolytanunk azokat a megérzéseket, amelyek hitelt és tartalmat adnak az új tudatosságnak; nem szabad elhessegetnünk őket azzal az észjárással, amely a gyermeteg képzelődés vagy - ha a megérzések folyamattá szerveződnek - az elmebetegség címkéjét ragasztja rájuk.
László Ervin
Harmadik évezred - veszélyek és esélyek
A Budapest Klub első jelentése
Egyébként megkértem Pelle Andreát, nézze meg a topicot és mondjon véleményt az esetleges jogi következményekről.
Király :-)
doodoo
A mester nem mester volt hanem pszichológus :-))) Egyetértek azzal, hogy a spiritualitás, a transzcendencia és a drogok elkülönülten, de egymásba fonódva (mint minden) léteznek és így is kell őket vizsgálni.
A boldogság az egy fura dolog. Mióta úgy érzem, hogy találtam valamit, ami irányt adhat az életemnek (misztikus élmények), azóta keresem a megoldást, amely lehetővé teszi azt, hogy jelenlegi szintemen (amit meglehetősen alacsonynak, vagy az út legelején lévőnek ítélek) mind magam számára, mind a környezetem számára a lehető legkedvezőbb. Ez egy csomó olyan döntés elé állított amelyeknek eldöntéséhez nincsen elegendő tudásom, sem racionális, sem spirituális. Így aztán lassan oda jutottam, hogy megpróbálom mindig azt tenni, ami belátóképességem határain belül a lehető legtöbb boldogságot látszik okozni. Más szóval, mindig igyekszem úgy cselekedni, hogy a világmindenség összboldogság-mennyiségét a lehető leginkább növeljem :-) Ezzel tudom leginkább elkerülni azokat a csapdákat, amelyeket az én rész-tudásom rejteget magában, vagyis ha tévedek is ezzel az egész pszichedelikus izével, akkor is a legkevesebb szomorúságot próbálom meg okozni.
Hogy a boldogság nem az az érték amit a legészszerűbb szem előtt tartani? Ha "misztikus szemmel" nézem, akkor nem. De ha olyat próbálok keresni, amely számomra is elfogadható és a környezetem számára is (aminek pedig elenyésző hányada tekint misztikus szemmel a világra) akkor a boldogság az ami leginkább megfelel.
Azt írod, hogy nem éltem a lehetőséggel, hogy találkozzam veled személyesen... Ez igaz. Elmondom azt is, hogy miért. Épp amikor a találkozót beszéltük meg e-mailben, történt a lista történetében (a kezdeti drogellenes puffogásokon kívül), az első szóváltás. Pontosabban az első olyan üzenetváltás (közötted és Musaic között), amely többünk szemében veszekedésnek tűnt (2044). Így utólag, hogy jobban ismerem a stílusodat már tudom, hogy ez nem veszekedés volt, hanem a magabiztosságod egy kicsit félreérthető megnyilvánulása... de mégis... mindannyian tudjuk, hogy mennyire fontos a többieknek (és magunknak is) ez a topic, ezért, ha jól sejtem mindannyian visszafogjuk magunkat egy kicsit. Szép példa erre a pólórajz körül kialakult, és szinte utópiába illő módon elcsendesült vita.
Ehhez hozzájött még az is, hogy hozzászólásaidban _túlzott_, más érzékenységére tekintettel nem lévő magabiztosságot véltem (vélek?) felfedezni. Pl. Organicnak így írsz:
A forró kását csak Te kerülgeted, én már régóta tudom, mi a közös hang, csak még Te nem találtad meg.
Nem szavaid igazságában kételkedek, hanem a hangnem riaszt. Úgy gondolom, hogy akinek valódi tudás van a birtokában az nem esik bele ezekbe a hibákba, mert képes alkalmazkodni a körülményekhez.
Más lenne a helyzet, ha itt a topicban tanítványok beszélgetnének mesterekkel, de nem így van... Itt mindannyian legfeljebb ha tanítványi minőségünkben, de még inkább veszélyeknek kitett, útkereső "drogos" minőségünkben vagyunk jelen, legalábbis egymás és a külvilág számára mindenképpen.
Hát, ezek azok az okok amik miatt annakidején nem éltem a találkozás lehetőségével, és ami miatt még most sem szorgalmazom a személyes találkozást, habár úgy érzem, hogy már sokkal inkább el tudlak fogadni mint akkor.
Talán annyi különbség azért van köztem és a fent említett szitu között, hogy én tudom, hogy mindenkinek igaza van, míg sokan úgy gondolják (esetleg érzik :), hogy csak nekik...
Én speciel azt sem gondolom, hogy mindenkinek igaza van, és azt sem, hogy csak nekem lenne. Én kételkedem, kétségeim vannak.
Én magam csak egy álarc vagyok, amit tetszésem szerint váltogathatok végtelen öltözőszekrényemből.
Ha így van, a kedvemért egy picikét nem öltöznél kedvesebb ruhába? :-))) Nagyon szeretnék többet tudni rólad és arról amit tudsz, de egyelőre az a fajta tudás amit belőled áradni érzek jobban riaszt mint amennyire vonz.
(Tudod, ugye, hogy nem genyózok, hanem tényleg kíváncsi vagyok és jószándékkal közelítek?)
blade_hu
A megvilágosodás (vagy egy délibáb amit annak hiszünk :-) szerintem nagyon furcsa játékokat képes játszani az emberrel. Hányszor volt már, hogy úgy éreztem közelebb kerültem hozzá! És minél inkább úgy éreztem, annál nagyobbat estem a pofámra ráfele :-) Szerintem - ez most jó hülyén hangzik az én (remélem ex) acidhead arcomból - trippel nem lehet megvilágosodni. Illetve lehet, csak a trip megnehezíti a dolgot, ahelyett, hogy könnyítené. Olyannak látom visszatekintve az utazásaimat, mintha (rossz példa, de hadd szóljon) 1-2 órára a fejembe került volna egy egész egyetemi könyvtár tudása, aztán amikor lejöttem a cuccról töredékesen és gyorsan felejtve maradt volna az agyamban némi tudásmorzsa. Tudom én ezt használni valamire? Pontosabban, tudok én ezzel a tudással úgy élni, ahogyan tudtam, hogy élni kell vele amikor a tudás állapotában voltam? Dehogyis tudok... Még a józan paraszti eszemet is megzavarja ha nem vigyázok :-) Ettől függetlenül, nekünk "analfabétáknak" is érdemes "könyvtárba" járni a feeling miatt, de sajna úgy tűnik, hogy nem lehet kihagyni az "olvasást". Szóval, szvsz nem bedőlni, gyakorolni - tisztán, és csak ha nagyon kell akkor savval... (duplaszvsz: szerintem sohasem kell _nagyon_).
aromo_
PS.: Most, ahogy látom elég hülyén néz ki ennek a hozzászólásnak a formája :-( név, szöveg, név, szöveg... mintha osztanék... távol áll tőlem, nincs is mit... szóval, szori, de így átláthatóbb... nekem.
Üdv topiclakók!
Itt a nyár !!! Vízpart mellett, tűző napsütésben "nem jó" spanglizni. Nekem nem jött be, olyan volt mintha a jo végére full napszúrást kaptam volna. Azért happy end volt, a vízben elmerülve minden rendbejött.
Coma mi volt veled, picit mintha eltűntél volna?!
Keszeg, azért vigyázz a gyümölcsszedéssel, tegnap megborultam a létrával.... :)
FISH! Egy L- es pólót szeretnék. Ha gondolod mailban is megerősítem szándékaimat.
doodoo&org.: :-)
Most csak ennyi. Legyetek jók, és mostasztánmárténnleg:
Sunshine&happiness !!!!
CML
előbb lemaradt, de nem is illett volna abba bele, de az egyikőjüknek nagyon bejött, amint a 1230 Westel Infolinét hallgatva, a kellemes robotasszony a 'Zöld Zóna' díjcsomagot ecsetelgette neki, épp egy James Bond szívogatása közben (no cigipapír no csiga rulez!!!! hogy elhettek ennyire amatőrök???? ;))))) )!!!
lenne egy kérdésem az okosokhoz... a hétvégén katlan előtt egy imserősöm nagybátyjának 2 ovódástársa elmentek korongozni. A részletekkel nem untatlak benneteket, mármint, hogy tettek meg 400 métert ;), de számukra (egyikőjüknek különösen) meglepő és egyben rémítő élményt jelentett, hogy igen közel jutottak a MEGVILÁGOSODÁShoz... Ez abban testesült meg náluk, hogy eljutottak ahhoz a gondolathoz, hogy hogy kell megélni a NIRVÁNÁT! Az egyetlen mód rá, hogy a legnagyobb ellenséget, az IDŐT megállítsák. Mert ekkor nincs tér, nincs idő, nincsenek érzések, nincs semmi, csak úszol a nyugalomóceánban! Az időt pedig ki más tudná befolyásolni ill. megállítani, mint maga a mindenható (direkt nem írok Istent). Ergo a mindenható képére kell válnod, vagy neked kell azzá lenni! Születéskor minden eszközt megkapsz ehhez (AGY), de a te mivoltodban képtelen vagy kihasználni ezt. Innen eredeztetve jön, hogy a te földi Egód célja (a pillanatnyi Boldogság maximalizálása), eleve egy szélmalomharc, mivel telik az IDŐ. Lényegében tehát, a cél, hogy felülemelkedj az egódon és megkeresd az utat, ami a mindenhatóhoz vezet, aki majd (elvileg) melléd áll, mert nincs alá- és fölérendelt viszony, mindenki ugyanolyan, senki nem több vagy kevesebb -> mellérendelt! Ekkor mivel felülről szemléled a teret és az időt, képes leszel megállítani, csak nem tudni hogyan... Nekik ez lett a NIRVÁNA! A feladat: megkeresni a módot, hogy feljuss te is valahova oda felülre, mind dimenziókban, mint térben, mind időben...
Sajnos nem tudták tovább gondolni, mert találkozójuk volt a katlani pajtásokkal, de már alig várják, hogy továbbgondolják, mert nem kis tudást szereztek egy füves szép zöld tisztáson, amit rendszerezni és helyrerakni kell!
Kicsit bekattanós így vissazolvasva, de nem... teljesen normálisak maradtak ;))))
Ez az'ismeretterjesztő' oldal félelmetes. Vagy kétségbeejtő? Hogy lehet ilyet írni, hogy valami 'a gondolkodást károsítja' ?? Mi értelme van ennek?
Csak azért írok, mert most kivételesen tudok ékezettel írni, és tök érdekes :)
Zöld fényben tevékenykedni nagyon bejön tényleg. A minap focizni próbaltunk meglehetősen szétcsapott állapotban, de inkább hasonlított valami modern táncos performance-hoz szerintem.. Szétröhögtük magunkat.
Megvannak!
Doodoo: igazabol nekem _tul_ hatarozottnak tuntel-tunsz. Mindenre volt-van valaszod, es soha nem olvastam toled bizonytalansagra utalo irasokat. Mintha teljesen biztos lennel a dolgodban. Ez azert is tunt furcsanak szamomra, mert szerintem (es mint arra te is utaltal neha, ha jol emlekszem, bar ebben nem lehetek biztos :)) mindenkinek meg kell talalnia a sajat igazsagait, a sajat valaszait, sot a sajat kerdeseit amikre valaszolhat.
Felre ne erts: szo nincs arrol, hogy nem tetszettek volna az irasaid, vagy a stilusod, altalaban bologatva olvasom vegig oket, de tudom (erzem?), hogy nem nekem szolnak. Bar nagyon hasonlitanak, am megis teljesen kulonbozoek a modszereink/valaszaink stb.
Eddig foleg a kulonbozoseggel talalkoztam (az alapveto kozos pontokat leszamitva ugye, ami mindkettonket idesodort a topicba), most azonban rabukkantam a kozos gyokerre:
...én tudom, hogy mindenkinek igaza van, míg sokan úgy gondolják (esetleg érzik :), hogy csak nekik... Orulok, hogy ezt igy megfogalmaztad, magam sem tudtam volna jobban.
Ja, es vigyazzatok, hogy ne keverjetek a marijuanat mas drogokkal, mert nagyon veszelyes lehet! Kulonosen, ha hernyoval, crackkel, nagyon-nagyon nagy mennyisegu amfival vagy meg tobb alkohollal keveritek. Tehat csak ovatosan...
Huuu, mennyi mindenre akarok valaszolni. Na, akkor szep sorjaban.
Lustasag: FISH leirta a tutit, pont igy eltem meg en is. Egyszer beszelgettunk egy ismeros lannyal, meseltem neki, hogy jo. elott mindig gondosan megfozok (ez kb. mikoroban-melegitest jelent), odakeszitek mindent, hogy utana ne legyen gond, csak enni kelljen :). Erre azt mondta, hogy hulye vagyok, mert fozocskezni milyen jo, es csak magammal hitetem el, hogy nem tudom megcsinalni. Es valoban... :)
Es rajottem, hogy mindenfele hazimunkat elvegezni is tok jo, mert zold fenyben ezek mind igazi kihivast jelentenek, kalandot kinalnak. :) Probaltatok mar port torolgetni, teregetni, gyumolcsot szedni? Nagyon izgalmas tud lenni... A kulonfele berendezesek megjavitasa mar kicsit kockazatosabb, de felejthetetlen elmeny: darabokra szedett szamitogep, leszakadt redony - ezek szamomra mind emlekezetes elmenyek, ahelyett, hogy kellemetlen nyugre emlekeznek.
Setalni mindig is szerettem, de az utobbi par evben ez fokozodott, es meg mindig az egyik legkedvencebb idotoltesem. Persze azert punnyadni is jo :).
Most nem jut eszembe mire akartam meg valaszolni, majd megnezem.
"Ahogy már sokszor írtam is: ez is csak egy eszköz... mint a meditáció, az evés vagy bármi más. Ennél fogva más úton "vezet" és csak saját megítélésünk dönti el, hogy a saját módszerünk jó-e, avagy másét "próbáljuk meg". "
Korábban éppen neked volt bajod a személyes névmásokkal, itt viszont minden többesszámban van...
Látszik, hogy meggyözödésböl irsz - de az is látszik hogy soha nem gondolkodtál el még azon, hogy vajon a meggyözödésed helyes-e.
Nekem ez az egész egy régi osztálytársamra emlékeztet, -akit nagyon szerettem- és mindent bemagolt mint az állat. Soha semmit nem tudott logikailag a helyére tenni, de bármit kérdeztél töle mindig tudta a választ. A jó tanulók közé számitott, de csak az ismerte igazán aki teljesen ismerte. Egy tanár soha nem lehet biztos a diákja tudásában egészen addig mig a saját anyagát szeretné töle visszahallani.
És egy rövid idézet:
A kannabisz keverése más drogokkal: különösen veszélyes lehet. A végeredmény előre nem
látható. Kipróbálása végződhet halállal is.
Ellentétek a drogkérdésben Kedvező visszhangra talált A nemzeti stratégia a kábítószer-probléma visszaszorítására című anyag - közölte az országgyűlés ifjúsági- és sportbizottságának tegnapi ülésén Topolánszky Ákos, az ISM kábítószerügyekért felelős helyettes államtitkára. Juhász Gábor szocialista politikus szerint viszont az új stratégia egyik fő elemét alkotó kínálatcsökkentő elképzelésről már az 1998-as ENSZ konferencián kiderült, hogy alkalmatlan feladatára.
