Hű, mennyi hozzászólást generált, amíg kint voltam!
Elolvastam, kimentem futni, lenyújtottam.
Nem nagyon találok dátumot rajta...
Először is örülök, hogy megint lehet Lőrincz Olivért olvasni. Amikor lerombolta a honlapját, és átköltözött a Facebookra, nagy hiányérzetem támadt. Jó lenne, ha megint összegyűjtve olvashatnánk az írásait egy helyen. Előrebocsátva, hogy Olivér szakmai nagysága előtt leborulok, és sehol nem vagyok ahhoz, hogy vitatkozzam vele, néhány személyes fenntartásom azért van.
Egyrészt idejön valaki (bárki!), és azt mondja, hogy majdnem 180 fokos fordulatot kéne csinálni, és ezt igazából már tíz éve lehet tudni. Akkor hol volt tíz évig ez a tudás? Én ilyenkor várok. Várok, hogy mások is elmondják, lássam a vitát körülötte, elfogadottabb álláspont legyen. Nem magamon kezdem a kísérletezést.
Másodszor: én azon az iskolán nőttem fel, hogy nyújtani csak bemelegített izmokat szabad, nyújtani alapvetően a levezetésben szoktunk, habár nyilván a bemelegítés közben is lehet helye bizonyos ponton túl és bizonyos mértékben. Ebben a cikkben viszont részben összemosódik a bemelegítés és a levezetés közbeni nyújtás. Ennélfogva nehéz mit kezdeni vele, gyakorlati célokra nekem nem használható, amíg Olivér nem tisztázza, hogy melyikre is gondolt (melyikre milyen mértékben). Erről eszembe jut, hogy amikor az iskolában rettenetes ezer métereket kellett futni az iskolaudvaron tíz körben, akkor a levezetés egy kör séta volt... Na de az egy másik évezred. Annak a kitételnek örülök, hogy a bemelegítésben nem javasolja, ez egyértelmű. Viszont nem mondja meg, hogy akkor milyennek kellene lennie egy jó bemelegítésnek szerinte.
Harmadszor: az achillesemen azért érzem, hogy karban kell tartani és figyelni rá, és mind tudjuk, hogy az a térd mellett a legsérülékenyebb alkarész egy futóban, és szubjektíven azt gondolom, jó neki a nyújtás, nem szeretnék kísérletezgetni. Oli is kifejezetten ír az emelkedőről, márpedig az szinte mindannyiunk életében előfordul, gondoljunk csak a BSI legtöbb versenyére. :-) De a gátra se lifttel megyek fel.
Azt is gondolom,hogy az életkor előrehaladtával sok minden változik, de hogy pontosan hogyan...
Pár hete volt téma az éves átlagtempó és a maratonon futott tempó. Nekem az éves 6:12 p/km a maraton 5:19 p/km volt. Az én esetemben viszonylag több a hosszú és ritka az intervall, vagy rövid verseny, ezért lehet nagyobb a különbség.
Műtét utáni felzárkózás és a váratlan maraton motiváló ereje visszaadta a lelkesedésemet. A vasárnapi maraton óta a héten úsztam 7 km-t tekertem 155 km-t és futottam 40,5 km-t. talán ebben a hónapban sikerül elérnem az elvárt legalább 180 futott km-t. Nem fáj sehol semmi, egyre többet tervezgetek, szóval beindulni látszik a gépezet :)
Itt a lényeges mondat, miből kiderül, hogy mindenkinek egyénileg kell megállapítani, hogy szüksége van-e nyújtásra vagy sem.
"Jó, akkor van, amikor jó lehet egyáltalán a nyújtás?
Igen! Azon esetekben, mikor valamelyik izomcsoportod kötöttsége limitálja egy mozgás normális kivitelezését."
40 éves korom előtt sem bemelegítés sem nyújtás nem volt szükséges hogy jól érezzem magamat és 4:30 as tempóban fussak 10km-t edzésen, kis túlzással kb akkor amikor csak akartam, pedig akkor sem voltam túl laza, de nem okozott gondot a legalább a lábujjaim megérintése zárt lábbal nyújtott térdel, és japán módi szerint a földön a sarkaimra is rá tudtam ülni gond nélkül, sőt volt idő, amikor a sarkaim között a földre ülve hanyatt tudtam dőlni, ha nem is teljes gerincet a földre téve, de homorítva a fejem leért. Most ezek a mutatványok már nem mennek, illetve kis részük csak nagyon nehezen, több perc nyújtás után. A sarkaim között a földre nem tudok leülni, hátra dőlni pedig még csak meg sem próbálok, mert már a sarkamra üléstől majdnem szakad a négyfejű combizom. Mindez kb azért, mert 40-50-ig a 10 évet csak csoszogtam 6:30 tempóban, egye többet ültem a munkám miatt és nem nyújtottam.
Most ott tartok, hogy a jobb lábamat csak maximálisan megfeszített combizommal tudom kinyújtani vagy a földön ülve - ha nem is páncélszekrény segítségével- erővel kell a combhajlítót nyújtani, hogy egyenes legyen a lábam és ekkor még a comb és medence szöge nagyobb mint 90fok. Azt gyanítom nekem a combhajlító rövidülése akadályozza a tempós futásaimat és feltehetően az akkut sarokpárna körüli talpibőnye problémámat is ez a rövidülés okozza.
Nekem is nyújtanom kéne, ha szépen és gyorsan akarok futni és többet mint 30 m :-)
Hát igen. Ha már nem időponthoz kötött, és évi egy ilyet csinálok, akkor már legalább szeretném végig élvezni. Sajnos a lerövidült nappalok miatt ez már lehet hogy végleg elúszott.
Felépítéstől és terheléstől is függ. Az én feleségem olyan lazán van kialakítva, hogy pl. amikor azt a nyújtást csinálja, hogy törökülésben talppal összefordítja a lábait, akkor neki a combja a földön fekszik. Nekem ez csak akkor menne, ha tennék a lábamra egy páncélszekrényt közben, de nagyon hideg egy ilyen páncélszekrény.
Néha lustaságból kihagyom a nyújtást és másnap menni is alig tudok. Valszeg én vagyok a másik véglet.
Szóval, azt állítani általánosságban, hogy nincs jó teljesítmény nyújtás nélkül kb. ugyanakkora hülyeség, mint ennek az ellenkezője. Egyéni különbségek rengeteget számítanak.
Aztán meg ott a terhelés. A nyújtás, lazítás szerintem segíti a regenerációt, ami pedig a következő edzésre van hatással.
Persze, itt sem mindegy, hogy mekkora terhelést kell kompenzálni.
Szóval, én nyújtok, de tudom, hogy sokan futnak úgy maratont, hogy tojnak erre a részére, mert nincs szükségük rá.
A vírus miatt szerintem nem kell a masszőrt szüneteltetni.
A vírus bőrön át nem terjed.
A masszázsnál amúgy is csak két ember van, amúgy is alap a higiénia. Kölcsönös maszkviselés, lehetőség szerint szellőztetés, az arcmasszázs szünetel. Én így csinálom. De persze igény szerint. :-)
A Spartathlon óta vártam arra, hogy együtt fussunk. Nem így terveztem, de az első probléma után ott már kezdtél jobban lenni és akkor úgy nézett ki, hogy végleg leküzdötted a bajt (alig tudtalak utolérni).
Sajnos nem így lett, de okos döntés volt nem tönkretenni magad.
Biztos vagyok benne, hogy elszántságod, tehetséged és kitartásod 2021-ben kihozza végre azt az eredményt, amivel igazán elégedett leszel!
Ahogy beszéltük, jobban oda kell figyelned a nyújtásra, core erősítésre. Extrém terhelést adsz a testednek, ezt ellentételezni kell, hogy fenntartható legyen.
Én sehol sem vagyok hozzád képest, de egyértelműen érzem azt, hogy mennyire sokat számított még a kéthetente meglátogatott masszőr is. (a vírus miatt szüneteltetem)
Most emiatt is kezdtem el a core izmok rendszeres erősítését, amit egyébként rendszeresen elfelejtek, mert már az első néhány alkalom után javult a bordaközi hátfájásom. :)
Beépítem viszont a futás utáni nyújtásba.
Én még soha nem futottam ennyit, mint idén. 100%-os biztonsággal merem állítani, hogy kizárólag azért sikerülhet, mert Gabi annyira fontosnak tartja a rehab részét is az edzésnek.
Sajnálom, pedig már korábban megnyitottam a Szénás kör oldalát, hogy majd követlek. Ezek szerint sikerült kiválasztani a 3 szabadnapból a legkevésbé megfelelőt:(
Én sem adtam még fel azt a szándékomat, hogy így 50 felett, igazi PB-t teljesítsek, mert 40 alatt sok hibát elkövettem, edzés módszerekben is és frissítésben is, ezért biztos vagyok benne, hogy vannak tartalékaim.
(40 és 50 között nem edzettem rendszeresen nem versenyeztem )
2017-ben az IM-en elért eredményem azt igazolja, hogy van remény. A bringa végén még azonos volt az időm, mint a 2000-ben teljesített BP idején. A futás az nem ment, ahhoz hiányoztak a májusi, júniusi kimaradt futó edzések.
2018-ban a Mátra Bérc TT-n viszont javítottam a 2006-os legjobb időmet.
Rövidebb távokon már triatlonban és futásban is nehezebb a helyzetem javítani, mert 2005-ben elég jól sikerült a maraton és a félmaraton is.
Csak röviden írom meg. Köszönöm, hogy figyeltetek ránk! Kiszálltam. Három kört sétáltam előtte, hogy jól átgondolt döntés legyen. Nem a kisujjam vacakolt (legalábbis nem csak az). A csípőm adta meg magát. Nagyon hirtelen, 4 és fél óra futás után. Még egyszer összekaptam magamat, jól is ment, de 7 óránál ismét csípő, majd térdszalag, majd lábfej, majd vádli (térd alatti része, lehet az nem is a vádli) görcsös érzés. Ebből a térdszalagot nem tudtuk kezelni. Séta sem ment igazán. Séta közben meghoztam a jó döntést. Akarok még futni és nem fél év múlva. Csodálatos segítőm volt Spenót. A pozitívumok: a frissítés nagyon jól volt megszervezve. Eltaláltuk. Amíg futottam jól ment. A szálláson semmi bajom, nem fáradtam el ettől a futástól. Pozitív hozzáállás megmarad. 2021 lesz az én évem.
Köszönöm, csak vigyázz, mert szerintem unalmasan sok lesz belőlük egy ideig, ahogy közeledem a régi szintemhez. :-)
És még nem adtam fel, hogy egyszer fussak igazit is. Simán lehet ötven felett rekordokat futni, ha negyvenévesen nem tette oda magát száz százalékosan az ember. És ma már tudom, hogy nagyon nem tettem oda. És éssel nem kezdünk mondatot.
Voltam én terepfutó is, leszek is majd, de nem lehet mindent egyszerre. Amúgy neveztem az Intersport terepfélmaratonra is a félmaraton-mánia kedvéét, de törölték.
90 km-nél még 3. volt utána hirtelen nagyon megállt. Ment még 3 kört, de az idők azt jelzik, hogy az már csak próbálkozás volt hátha mégis tudja folytatni.
Én azt gyanítom az a törött lábujj lehet az ok :-(
Nu. az a helyzet, hogy tegnap regisztráltam egy Nagy Szénás-kör rajtkódot. Vasárnap reggelre tehát vagy kimegyek Solymárra a rajtba vagy nem.
Mialatt tegnap a Spar-on vásárolt és dedikáltatott Badwateres-sivatagos lubicsszilvi könyvet olvasom, akkor nagyon lelkes vagyok.
Most hogy így estefele nem volt kedvem kiautózni oda-vissza két órát, hogy néhány kulcspozícióra, mondhatni ön-frissítő helyre vizeket és kólákat dugdossak el, hát most annyira nem vagyok lelkes.
Az óraállítás miatt este fél ötkor már nyugodni fog a Nap. Nyolc körül kell induljak. Korai. Két éve - mondjuk akkor nyár volt - délelőtt 11-ig húztam az időt az indulással, most hamarabb kell döntenem.
Nagyon kíváncsi vagyok. Kitaláltam ugyanis, hogy nem futom el az elejét. Titkos taktika, ha bejön, szabadalmaztatom. Próbálom majd azt, vagy még annál is kisebb teljesítményt tartani, amit az edzések alatt "könnyű"-nek tituláltam. Kíváncsi vagyok hogy mennyire lesz egyenletesebb, mint eddig bármikor, amikor 4 óra felett futottam. Tudom, hogy a 8 órás menetidő alatt lesz egy természetes lassulás, de annyira remélem, hogy nem lesz drasztikus.
Ja, és dupla kísérlet lesz, mert múlt héten vettem egy terepes Hokát, a könnyű tempót tök más érzés futni, máshol fáradtak az izmok. Melegen ajánlom a cipőnek hogy jól tegye a dolgát!
