Nono,hát persze,h igen mindg ez a nyers brutalitás (-: Képzi a Salón majdnem sírtam,nem is beszélve a nem jut eszembe bakker...az a japán nyisszantós...Vágod? (amikor a sajnos a néni a bácsinak a végén izé...frankón hirtelen akartam írni)
VELE nem szoktam már álmodni. csak ritkán. majd most fogok, hogy beszéltünk róla :)
a Nagy Ő az olyan, hogy rögtön tudod, hogy Ő az. nincs kétséged, nem gondolkodsz azon, hogy ez most tényleg az, vagy csak képzelődsz. zsigerből tudod. aki nem múlik el, akit évek múlva is ugyanúgy imádsz, kívánsz, mint az elején, akitől a falra mászol, de aki nélkül kicsit szürkébbek a színek.
én sokszor azt hiszem,h valakivel álmodok Pedig Vele nem lehet csak Róla...az meg már megint csak az én agyam mellékterméke,tehát Neki semmi köze hozzá Jó lenne Vele vagy Együtt,de sajnos lehetetlen
Szerintem nem! Sőt, nagyon kevcesen vannak akik egyáltalán találkoznak a nagyŐjükkel életük folyamán, ilyen szempontból te szerencsés lehetsz, az itt elmondottak alapján mégsem irigyellek!
a Nagy Ő? nem. (gyors számolok) lassan 4 éve nem láttuk egymást. már nem várom, hogy újra együtt legyünk, de nem hiszem, hogy ennél jobban elmúlna valaha is. (azért ha valaki fegyvert szorítana a halántékomhoz, és úgy kéne nyilatkoznom, akkor valszeg bevallanám, hogy a szívem mélyén mindigis várni fogom. nekem Ő volt a NagyŐ. az agyammal rég tudom, hogy héjanász volt a mi életünk, és hogy ezt nem lehet ép ésszel kibírni, és mégis) mondjuk ezzel szemben a házasságom milyenségét remekül példázza, hogy a hamarost-voltférjjel 4 hónapja élünk külön, de egyáltalán nem reménykedem abban, hogy visszajön. sőt :)
állítólag lehet. nekem nem sikerült még. ahol szerelem volt, ott az is maradt a mai napig, nem is merünk találkozni már egymással, mert mindig újra összejövünk. ahol nem volt szerelem, ott viszont nem sok maradt a kapcsolat befejeztével. bár most sorbavettem őket, egy mégiscsak van. van egy barátom, aki valaha a pasim volt vagy 2,5 évig. de ő egy fura figura :)