Nem, azt egyértelmű fogalmazásmódnak hívják. Ha kicsit is számít, akkor már számít. Ez a "nem egészen" "nem igazán" szóhasználat csak az utóbbi évtizedekben kezdett terjedni, és a terjedéssel együtt rossz helyzetekben feltűnni a mondatainkban.
"A Sonidónál Pistabácsi is kisollóval vágja a habszéleket, szóval, ha akarod, vágj te is belőle." ""Esetleg valami jobb ötlet?:)"" Óh, ettől csak jobb ötletek vannak. :-)
:) Nem itt van a véleménykülönbség kettőnk közt, természetes, hogy változás mindenképp van, még akkor is, ha nem 1/10 1/20 arányokról van szó, de ha ismered a rezonáns rendszert, és a felhasznált anyagokat, mebránszerekezetet, ragasztót, könnyen találhatsz olyan megoldást ami a szélesebb kötési felület ellenére is jobban működik.
Én csak abban nem értek egyet veled, ahogy ezt a kérdéskört kezeled, leegyszerűsíted, pedig a valóságban ez is másképp működik.
A termék sosem egyenlő a hangszórótervvel. :) A gyártmányfejlesztésen azt a filozófiát-módszertant vitték tovább 84-90 körül is, amit Huszty '69-ig lerakott a VT-nél, csak egy magasabb szinten. Hogy ebből a felhasználó semmit nem hallott, vagy csak negatívumokat érzékelt, az már főképp nem a tervezők problémája volt. Inkább azoké, akik a gyártásban nem azt csinálták, ami le volt írva a tervekre, esetleg nem tudtak dobozt, váltót, stb. méretezni.
Nem szakterületem a hangszórók tervezése, így csak a fülemre hagyatkozhatok és aszerint a '70-es évekbeli, hasraütéses korszakban született néhány figyelemre méltó termék, amelyektől a későbbiek hangzásban elmaradtak.
Még hogy nincs valóságalapja.. gondolkodj már egy kicsit! Szerinted teljesen mindegy, hogy a membrán 1/10-ed vagy 1/20-ad felületét alakítod papír/ragasztó/habosított műanyag "szendviccsé"? Egyformán fog szólni? Nagyon nem!
A hangsúly a "nem egészen" kifejezésen van (bár a nem egészen sztem kissé értelmetlen, vagy számít valami, vagy nem...). Több olyan tolajdonsága is van a mágnesköröknek (és nem csak a mágneseknek), amik befolyásolják a hangszóró időbeni viselkedését és a torzításokat, kompressziót, kitérésfüggő nemlineáris változásokat, de amíg a lengő- és rezonáns rendszer terén, neadjisten T-S szinten szarvashibák vannak, addig ez kifejezetten lényegtelen tud lenni.
Ezzel csak az a probléma, hogy míg a "rárézésnek" becézett hasraütés adott példát nézve működésképtelen, addig a valódi tervezésnek bizonyítható pozitív eredményei vannak. Persze erről is akkor érdemes beszélgetni, ha mindkét fél tisztában van legalább az adott témára vonatkozó alapismeretekkel.
Öööö. VT membránszélek nincsenek tudtommal. De fölösleges volna előkeresnem neked a régi dokumentációból, mert már a kérdés is rossz.
A Sonidónál Pistabácsi is kisollóval vágja a habszéleket, szóval, ha akarod, vágj te is belőle. Bár amit leírtál, annak sajnos semmi valóságalapja nincs. Az elektrodinamikus hangszórók rezonáns rendszeréről ugyanis nem DC-n, vagy 1Hz-en kell gondolkodni, azon egyszerű ok miatt, mivel nem ott szólnak.
Az M21-es hangszrónál a pille semmit nem "igazít" ugyanis ez az egyik legrosszabb alkatrésze a hangszórónak, még központosítás szintjén, kis kitéréseknél is kifejezetten gyengén szerepel.
A "fingfűrészelést" elkerülendő szerezz spec. geometriájú gyári peremet:)))) Ha tudsz is, az már olyan öreg lehet, hogy nem érdemes felragasztani. Utángyártottat jó esetben is csak hasonlót kapsz - itt maximum arról lehet beszélni, hogy hangra melyik lehet jobb kompromisszum.
Az állandómágneseknek van egy érdekes fizikai tulajdonsága, ami befolyásolja a dinamikus viselkedést, s emiatt nem egészen mindegy, hogy pl. AlNiCo, ferrit, vagy elektromágnes van a hangszóróban, de ne áruld el neki..:)))
Nyet! Abból következik, hogy sokszor egy zseniális ráérzés többet ér, mint a képlethegyek közt élő esőemberszerű autista antikreatív robotok agyszüleménye.
M21WG-nél a Vidi szélekkel _is_ az a baj, hogy túl nagy felületet "ragadnak meg" a membránból, erősebben átalakítva annak rezgési tulajdonságait. Minél beljebb és főleg, minél nagyobb felületen "ragadja meg" a szél a kónuszt, annál többet változik a sajáthang, sajnos nem jó irányba. A felbontás is romlik. Tudom, vágjam körbe a VT szél belsejét ollóval:)))
Ha az eredetihez képest "kövérebb" az új memránszél ívelt része, vagy beljebb kezdődik/végződik, akkor egyértelmű, hogy annak belső ragasztási felülete a kónusz pereménél beljebb és "kijjebb" adódik; több mm eltérésnél már komoly axiális irányú rés lehet a ragasztandó felületek között. Durvább esetben csak "ceruzaelemes trükkel" lehet megragasztani. Eléggé lágy habszéleknél az axiális pozíció nem annyira vészes probléma, mert idővel a pille elkezdi a "helyére" igazítani.
Ha nem ipari titok, mi a VT habszélek alapanyágának _pontos_ megnevezése? (Adalékolt vagy sem?)