Spenót, Ati_66, hol keressem ezen a hosszított videón a ti célba éréseteket? :)
Amúgy, ma hirtelen felindulásból kimentem futni!! Októberben ez lett az ötödik futásom, két 5 km, egy 16-os a maraton előtt egy héttel, a maraton és a mai 12 km. Direkt kivettem a pulzusmérést, úgyis tök hülyeségeket mutat, és óvatosabban elkezdve, a lejtősebb szakaszokon lendületesen megfutottam a lőrinci-kispesti körömet, átlag 5:42-re jött ki. :)
Nyilván nem ilyen egyszerű ez a kérdés és természetesen magamból indultam ki:-).
Az biztos, aki edző irányítása, felügyelete mellett edzett akkoriban, azoknak valószínűleg sikerült elérni olyan eredményeket, teljesítményt, mit már 40-50 + korban nem tud elérni vagy javítani.
A hozzám hasonló hobbi sportolók, akik saját elképzeléseik, esetleg néha valahol nyomtatásban megjelent edzésterv, alapján edzettek, már nagyobb lehet az esély arra, hogy akkoriban nem sikerült a maximumot elérni, ilyen-olyan okok miatt. Így az akkori sebesség még most is elérhető vagy meghaladható.
Én serdülőként és ifiként edzettem pár évig edző irányítása mellett, de a futás nekünk nem a fő szám volt, így akkoriban a csoportos futó edzéseken nem sok differenciálás volt. Én már akkoriban is nehezebb voltam, mint a velem együtt sportoló kortársaim. A vékonyabb csontúak gyorsabban futottak és a lassabbak, mint én próbáltak velük lépést tartani. Így valószínű már akkoriban is az optimálisnál magasabb intenzitású edzéseim voltak. De lehet ezért van ekkora tüdő kapacitásom :-)
Több különböző dolgot szeretnék, de arra is figyelni kell, hogy ne fejlődjek túl gyorsan. Az pont olyan, mint a fogyókúra, aminek a végén liftezni kezd az ember. Többet ér egy megfelelő életmód. Ebben a futás nem cél, hanem eszköz vagy még inkább út. (Tudom, az út maga a cél.)
ez volt a disztingvált... nem tudom h mi ütött belé, hol fajult el számára gyűlöletté a nyújtás iránt érzett ellenszenve, de itt masszív túlzásba esett.
Ezt nézőpontja válogatja. A saját szemszögemből nézve ez a kérdés például is-is.
89-ben (meg a 90-es években) valóban nem állt rendelkezésre az a tudás, tapasztalat, technikai eszköztár stb ami most már alap és még fejlődik (pl a pulzusmérés még csak szinte akkor jött be, technikai ruházat alig volt, stb). Ezért tök igazad van, emiatt biztosan lehettünk volna gyorsabbak. Ha azt veszem, a mai triatlonosok már közel 15-20(!) mp/km-mel futnak gyorsabban mint mondjuk 25 éve (sőt már jó 10 éve 30percen belül futkoznak triatlon közben, anno a duatlon vb-n 32.30 körül futottuk az elsőt juniorban és annál a felnőtt elit mezőny sem tudott akkor számottevően gyorsabbat).
Bringában valószínűleg hasonló, úszásban talán nem ekkora a különbség - de ez szintén magyarázható az egyes diszciplinákban a tudás és eszköztár fejlődésével. És mindezekhez persze azt a plusz munkát, figyelmet (étkezés, specifikus erősítés, regeneráció, mentális felkészülés stb) is bele kellene tenni amit akkor nem, vagy alig csinált egy sportoló, most meg már alap - és nem is feltétlenül csak a profiknál.
Másik oldalról viszont hiába van meg most, és hiányzott akkor ez a tudás/tapasztalat - most esélyem sincs PB-t csinálni, úgyhogy új célokat kell megfogalmazni (XXI. századi PB mondjuk).
Egyébként aki azóta rendületlenül tolja sem tudott magához képest akkorát fejlődni - ez egyfelől, főleg, életkori kérdés is. Pl a múltkor már referenciaként említett Beda Szabolcs sebessége sem javult az elmúlt 25 évben jelentősen. Ennek ellenére, vagy részben épp ezért is tiszteletre méltó az a pár arc (akár triatlonban, akár futásban) akik több évtizede beleteszik azt a munkát és igazodnak az új tudáshoz, tapasztalathoz, új utakat keresnek és fejlesztik magukat.
A felfestésre gondolsz, nem az átkötő út betonozásra, ugye? :)
De így is a könnyebb utat választom: elvben mindenképp támogatlak, veszek neoluxot (vagy amivel fel lehet festeni) és a kimérésben-felfestésben is segítek ha van rá engedély (vagy legalábbis nem mondják azt, hogy ne). De nem helyi lakosként az önkormi részében nem tudok vállalni.
Egyébként én az üdülők felé eső oldalán csinálnám az útnak (ahol a lámpák vannak és az eredeti felfestés is volt) több ok miatt is. Szerintem éppen kijön az 1500, ezt majd legközelebb lemérem.
Zsíros kajákat nem szeretem, szénhidrátot igyekszem csökkenteni, de a kaják kalóriatartalmának mérése annyira gáz, hogy semennyire nem veszi figyelembe azt, hogy ember égeti a kaját és nem egy egyszerű kiskazán.
"De sokkal többet ér kimenni a gátra óra nélkül, és menet közben eldönteni, hogy 5 km lesz vagy 20. "
Ez konkrétan teljeseb biztos, hogy nem igaz. A szuperkompenzáció eléggé széles körben elfogadott dolog és ezzel pont el lehet cseszni.
Azt nem vitatom, hogy kellemes lehet így edzeni és olyan cél is elképzelhető, amihez ez is elég, de a "sokkal többet ér" dolog szerintem tuti, hogy tévedés.
A tatai félmaratonon kipróbáltam ezt a lihegős futást, nem mondom hogy komfortosan éreztem magam, de így most visszagondolva jó hogy így futottam. Mikor tolja az ember ha nem versenyen. De hogy ezt a lihegős tempót egy maratonon keresztül tartani, arra nem biztos hogy képes lennék.
Igen, éreztem én hogy nem fogok ebbe az elit klubba bekerülni, de azért megpróbáltam. Emlékszem általánosban hogy irigykedtem a nagyokra, de akkor ez nem változott :-)
Akkor lehet hogy meg kellene alapítani Spenóttal ezt a klubbot: "Azok a futók akik nem fértek bele az 50+ PB-s klubba, de szeretnének egy PB-s klubba tartozni ami nem az 50+ PB klub" :-)
Ati, igen, felmerül, hogy az edzésmódszerek fejlődésében rejlő lehetőségek kiaknázása még PB-t eredményezhet, de azért valószínűleg többeknél játszik szerepet az, hogy nem sportolt vagy nem használta ki az adottságait teljes mértékben.
Tök jó projekt ez, "PB 50 felett", akár lehetne belőle sportszakmai tanulmányt is írni! :)
Spenót, elismerem, te (is) tudsz enni! :) De a tipped érdekelne, mennyi kalória az az egy tál vacsi? :)
És igen, maratonon is lihegni kell, pláne a második felében, ahol szenvedünk is a negatív split vonzásában! :)
Én fiatalon csakugyan nem sportoltam, a középkorúságom első részében (30-as évek vége, 40-es évek első fele) meg nem tettem oda magam, és nem is megfelelő módon készültem.
Ebből a háromból az utolsón egyelőre nem is akarok változtatni, bár akadhatnak majd olyan körülmények. Volt már olyan szakasz az életemben, amikor hozzávetőleges edzésterv alapján készültem. De sokkal többet ér kimenni a gátra óra nélkül, és menet közben eldönteni, hogy 5 km lesz vagy 20. Egyelőre lássuk, mire megyek, de ha egy álomcél eléréséhez edzőre lesz szükségem, és érezni fogom a motivációt is, hogy kövessem a tervet, akkor majd változtatok.
Szerintem Lőrincz Olivér letett annyit az asztalra, hogy megérdemeljen egy ennél disztingváltabb véleményt. Mondjuk ha semmi mást nem nézünk, csak az edzőként elért Spartathlon-győzelmeit.
