Teljesen igaza van Noninak. Ez nem a Te betegséged. Anyukád felhasználja a betegségét egy csomó dologra. Téged érzelmileg zsarol, saját magát sajnálja.De mindennek megvan az oka. Nem véletlenül szenved ettől a bajtól, mint ahogy mi sem. Őt nem fogod tudni megváltoztatni, senki nem tud megváltoztatni senkit. Te viszont tudnál máshogy cselekedni, ami által megváltozhatna a viszonyotok. NE ÉLD ANYUKÁD ÉLETÉT! Élje azt ő. Noni azt írja, csak akkor segíts neki, ha kéri. Ez pontosan így lenne jó. Hagyd, hogy ő irányítsa a saját dolgait, Te pedig foglalkozz a tiédekkel. Attól ő nem fogja azt gondolni, hogy nem szereted eléggé. Nekem is sok problémám volt az anyukámmal. Hasonló mentalitású, mint a tiéd. Amióta tudom, hogy nem véletlenül ő az anyukám, feladatom van vele, sokkal elfogadóbb vagyok, mint régen. Te nem fogadod el, hogy ő pikkelysömörös. Akkor hogy fogadja el ő maga? Nem tudsz elszakadni tőle, pedig el kéne. Ezzel a betegséggel köt magához. Ha lazítanál kettőtök viszonyán, anyukádnak sem lenne olyan fontos ez a betegség, nem ragaszkodna hozzá. Akkor ő keresné a gyógyulása útját. Akkor tudunk változtatni az életünkön, ha már olyan elviselhetetlenül nehéz, hogy cselekednünk kell. Nem neked, neki.
Kedves Bazsiteri!
Ha kérdezhetem, mit foglalkozol Te Édesanyád betegségével????
Tégy meg neki bármit, HA KÉRI! Várdd meg, hogy kérjen tőled valamit! Ha nem kér semmit, akkor Te ne tégy semmit!
MInt írtam, a pikelysömör eleve valami elhatárolódást jelöl lelki szinten. Hát szegény Anyukád nem tud kellően elhatárolódni, mert Te mindíg segíteni akarsz neki. Így fizikai szinten szerintem nem tudja kellően megélni, hogy elhatárolódott. Ha nem tudja megélni, SOHA NEM LESZ ELEGE ebből a betegségből!!!
( Tudod, ha valaki nagyon szereti a csokitortát, 10 szeletet is meg tud egyszerre enni. De ha megette, már nem is vágyik a csokitortára- egy darabig.)
Én "kívülről" úgy látom, kialakult egy fordított helyzet közötettek. Mintha Te lennél a Mama, Anyu meg egy rossz gyerek, aki nem akarja bevenni a gyógyszert. Ezt ketten alakítottátok ki, - most talán nem is érdemes azzal foglalkozni, hogy miért - a megoldás, hogy egyikőtöknek abba kell hagyni.
HAGYD ABBA TE!!!
Hallgasd meg Anyukád panaszaid és utána kérdezd meg, tudok-e valamiben segíteni neked???
Végül egy nagyon fontos dolog: TE NEM VAGY FELELŐS Anyud bajaiért.
TE MAGADÉRT VAGY FELELŐS!!!!
Ha valami rosszul esik tudd, nem a bántás szándéka vezetett.
Üdv.: Noni
Nem lehet hogy az anyukad kicsit onzo? es sajnaltatja magat? es nem akarja elfogadni a helyzetet, nem nyugszik bele, es ezert bantjak ot a rokonai is? Mert o is 'undok'?
Tudom, hogy nem igazsag, ha valaki beteg, de ugy erzem, hogy ez most teged is teljesen megfertoz.
Nekem is voltak hasonlo dolgaim, mint amit leirtal, de csak par oraig tartottak, mert utaltam magam olyankor, mert alapjaban veve nem vagyok ilyen. Mindig talaltam nagyon hamar olyan embereket, akiknek sokkal nagyobb gondjuk volt, es akkor azonnal orultem, hogy nekem _csak_ nyirokmirigyrakom van, es nem pl elorehaladottabb vastagbel rak, eshogy van hol laknom, meg hogy van egy anyam, aki agyon aggodja magat ertem.
szerintem probald, meg hatha csak ennyi hianyzik, hogy ne magara gondoljon. Inkabb oruljon, hogy _csak_ ennyi a problemaja. tudom nagyon nehez, foleg mivel sokkal idosebb mint en, de ha ennyire elutasito a viselkedese, az mar nem normalis.
Egyebkent meg mond meg neki, hogy nem a pszorija fog elmulni a pszichiatertol, hanem ha egyuttmukodik, akkor az eletszemlelete, esetleg az eletvitele. ami nem csak Neked lenne jo, hanem Neki is. Lehet, hogy anyukad belefaradt a sok pszoriba es kronikus izuletigyulladasaiba, de probalkozni sosem keso. Igy is lehet eletvidaman elni, ami mindenkinek sokkal jobb, de tudod egy influenzas ember is az agyadra mehet ha azzal jon, hogy jajj mennyire beteg... es teljesen elutasito mindennel szemben, amitol jobban lehetne.
Remeleme rted mit probalok mondani, mert visszaolvasva magam nem biztos, hogy egyertelmu. Tavol all tolem minden bantas es megbantas. Egyszeruen csak bant, hogy itt vagy Te es ilyen szomoru sugallatu hozzaszoalsokat irsz, amikor pedig igazan lehetnel boldog is es mosolyoghatnal.
Az en anyukam most kap sugarkezelest, aztan ujra kemot, de soha eszebe sem jutott igy viselkedni, amilyen magatartast Te az anyukadnal leirtal. Igy is eleg nehez a tudat, ha meg nehezitene is, nem biztos, hogy birnam, mint ahogy latom, hogy te sem birod.
Köszi a fáradozásodat, de.... . Mondhatnám, hogy anyám talpán is tele van szorival, tehát a talpmasszázs ezek után nem jöhet nála szóba. Nem kezelnék őt sajnos, a talpasszázs könyvekben is ez áll. Akármivel próbálkozom nála, mindig ugyanaz az eredmény, ingerülten elhajt. Igy volt ez a Tomesával is, közölte velem, hogy na erre a sz.... -ra már nem fogsz rábeszélni és majdnem odavágta a papírokat. Hónapokig magyaráztam, mire hajlandó volt elmenni a Tomesába vizsgálatra. Aztán ha tengeri sót veszek neki, vagy kénes pakolást, vagy lábkenőcsöt, dühödten nézi a papírját, milyen tartósító van benne és soha az életben nem fogja használni és még jó ha nem küld el melegebb éghajlatra, mondván, hogy tudom mennyi mindenre allergiás, minek veszek ilyeneket neki. Folytathatnám a sort, állandóan ez van. Még el se kezdte a Tomesát, de már azt hallgatom, hogyan fog ő oda kijárni, hogy fog hazaérni, stb...... Kiváncsi lennék, más hogyan cselekedne a helyemben, sokszor gondolkodtam már azon nem fogok vele foglalkozni, csinálja ahogy akarja, de aztán rájövök nincs senki más neki csak én, ki segítsen rajta. Aztán folytatom tovább a harcot vele a saját érdekében. A legszörnyűbb az, hogy ő észre se veszi, hogy megbánt, ill. hogy teljesen lemerít engem, úgy érzem kiszívja az energiámat a vele való harcolás. Ha szegény kórházban van, vagy akárhol máshol, nincs a közelemben, teljesen máshogy viselkedem, leblokkol vagy mi.
Eszembe jutott egy dolog.
Bonyolult lenne elmagyarazni, hogy miert, de egyszer vegigkovettem egy kislany esetet a reflexologussal. Talan a mamaja kezdett el oda jarni, amikor kiderult, hogy a kislany kegyetlenul szenved a pikkelysomortol. Radumalta oket, hogy probaljak meg, es onnantol kezdve harom honapon at jartak szinte minden nap.
A folyamat nagyon kemeny volt, tobbszor magas laza volt a gyereknek, de mar csak ezert sem alltak le a kezelesekkel. Irigylem a mama kitartasat. Mire befejeztek a kezelest, a kislany teljesen tunetmentes lett, bar csak ovatosan merem ezt leirni, de talan meg is gyogyult.
Nem sértődtem meg, csak nem érzem hogy nekem kéne mennem pszichiáterhez. Anyámat már többször küldte az orvosa, de elhajt mindenkit igen arrogáns stílusban, mondván hogy attól nem fog elmúlni a szorija ha beszélgetnek vele. Velem is mindig ezt csinálja, akármit akarok segíteni rajta. Azzal együtt én már voltam pszicháternél a saját gondjaimmal, ami lehet, sőt biztos hogy a gyerekkoromból indul. Tisztában vagyok vele.
Jó estét mindenkinek!
Szerintem a Legkisebbugrifüles olyanoknak akart segíteni mint én. Én nem tudok angolul, még oroszt tanultam anno. Ezért én köszönöm!
Kicsit meghökkentő volt a megszólítás, (no nem a Hölgyek, Urak, hanem a Hámló) de igaz ami igaz.
Bazsiteri!
Nem kioktatni akartunk ám, hanem segíteni ( már amennyit tudunk) nehogy megsértődj!!!
Ez Édesanyád betegsége, nem a Tied! Neked is meg van a saját életed, a saját boldogságod. A jelenlegi boldogtalanságod oka már nem az Édesanyád pszorija.
Természetes, hogy segíteni szeretnél rajta, de az írásaid alapján inkább Te is negatívan közelítel az emberekhez. Lehet nehéz volt így felnőni gyerekfejjel, hogy a mindennapjaid ekörül folytak, de ez már nem a fizikai tünetekről, hanem inkább a lelki gondokról szólnak.
Legjobban úgy tudnál segíteni neki (és Önmgadnak), hogy lelki támaszt, vigaszt nyújtasz és kérsz - ha ehhez szükséges tényleg keres meg egy orvost.
Mikor magam alatt vagyok, mindig az angol fizikus S. Hawkins jut eszembe.
off:
legkisebbtapsifüles
Nagyon szépen köszönöm az angolul nemtudók és lusták nevében a pár tényadatot.:-/.
Szia Bazsiteri!
Értem én, hogy mindenkire haragszol ! Igazad is van! Csak ez nem javít a helyzeten se a Tiéden, se Édesanyádén. Se a nővéreket, se az eü. ellátást, se a géneket nem tudjuk megváltoztatni. Ezt tényként kell felfogni.
Ha nagyon nagy a baj a lélekkel, valóban csak egy lélekgyógyász segíthet. Addig is próbáljatok minél kevesebbet erre a betegségre, a betegséggel kapcsolatos sérelmekre gondolni. Nagyon jól tudom, hogy ez igazán nem könnyű!!!!
Kezdetnek - ha javasolhatom - iktass be a napjaidba 1órát, amikor olyasmit teszel, ami elveszi a figyelmed, és boldoggá tesz. Pl. egy jó videófilm, egy nagy séta, szóval amit nagyon szívesen csinálsz. Ha nincs ilyen, képzeld el, hogy mi az, amitől éppen akkor a legboldogabb lennél, és képzeld el azt a helyzetet, amilyen hosszan csak tudod.
Van egy könyv, ami nekem sokat segített. Az a címe, hogy Új életet kezdhetsz II.
A második rész elolvasása bőven elég volt nekem, az elsőt nem is olvastam, az vmilyen elméleti alapozás. (így említi a II. rész)
2 mondat a könyvből ( csak emlékezetből):
1.) Az emberek azt hiszik, hogy cselekvéssel kell megoldaniuk a problémáikat, ezért állandóan cselekszenek, jóllehet a problémákat az ÉRZELMEKKEL TELI GONDOLATOKKAL lehet megoldani.
2.) Ha volt erőd és tehetséged megbetegíteni magad ez jó jel, mert azt jelzi, MEG VAN A KÉPESSÉGED ERRE, ezt a képességed pedig a gyógyulásod érdekében is eredményesen tudod használni.
Ha úgy érzed, hogy könnyű "kívülről, a pálya széléről" bekiabálni igazad van!
Én szívesen meghallgatom, ( elolvasom) az összes sérelmedet, ha nyitsz egy másik topikot, hogy ne zavarjuk a többieket. Azért teszem ezt, mert kb. 1 évvel ezlőtt én is pont így írtam volna mint most Te.
Üdv: Noni
Ezzel a gonddal nem csak o kuszkodik, de azt biztos tudod, minel nagyobb a betegsegtudat, annal betegebbek leszunk. Sot ha stresszeljuk magunkat vele akkor meg inkabb mas betegseg is kifejlodhet.
Kerlek ne haragudj ram, nem tudom hany eves vagy, de ebben a temaban eleg megkeseredett vagy, lehetne ezt maskepp is csinalni, hidd el nekem. Mielott vissza kerdeznel, hogy 'en, negativ?', ismet leirom, szerintem a Te hozzaallasod sem valami tul jo. En is tudom mi a fajdalom, mi a kikozositettseg, de mindenen felul lehet kerekedn, es ha nem megy egyedul, egy jo lelekgyogyasz csodakra kepes.
Az rendben hogy mi tudjuk, de az lenne jó ha ezt más emberek is tudnák, mert akkor nem fordulnának el undorodva az anyámtól. Ahogy régebben írtam még a kórházi nővérek is nagy ívben elkerülték, nem voltak hajlandóan megfüröszteni, bekenni a hátát, pedig tudták, hogy szinte mozgásképtelen. Akkor mit várunk el a hétköznapi embertől, aki csak azt látja hogy valami szörnyúséget hordoz a másik magán. Hogy magyarázzuk meg nekik, hogy ez nem bőrbetegség???? Nem tudom ki hogy van vele, de az anyámnak hatalmas betegségtudata van, másról se szól az élet csak a szoriról, miután teljesen megváltoztatta és tönkretette az életétl
Hello!
Köszi az oktatást, de szerintem a legtöbben tudjuk azt, amit leírtál. Csak mivel a mi életünk is ezzel telik, már mindent megpróbáltunk, hogy tünetmentesek legyünk. Azt minden psoris tudja, hogy ez egy gyógyíthatatlan betegség. Nem csodákra várunk, csak arra, hogy legyen pár hónapunk évente, mikor normálisan nézünk ki.
Ezért próbálunk segíteni egymásnak. Hátha valaki tud valami módszert, amivel egy kicsit megkönnyíthetjük az életünket. Annyi környezeti hatás ér nap mint nap, hogy nem tudjuk kiszűrni, hogy mi van ránk rossz hatással. Te is írtál egy csomó mindent, ami neked nem jó, ugyanígy mindenki tudna sorolni dolgokat, de nem tudsz kiküszöbölni az életedből mindent. Én csak azt vettem észre, hogy a szeszesital, a melegvíz nem tesz jót a bőrömnek. A nap, a tenger meg jó. Mindenki tudja, hogy ez nem bőrbetegség. Pont itt rejlik a probléma, mert ha bőrbetegség lenne, már rég gyógyítható lenne. A genetika ellen meg ugye még nincs módunk tenni, főleg házilag.:))
Végignyálaztam a fórum összes eddigi hozzászólását. Mostanaig még senki nem vette a fáradtságot, hogy közölje a legtriviálisabb honlap cimét, ahol nem csodaszerek, csodakúrák, hanem korrekt tények leledeznek. Ez a honlap nem más, mint a http://www.psoriasis.org .
A http://www.psoriasis.hu se rossz, sot, de ez mar emlitest nyert.
Az angolul nemtudók és lusták kedvéért pár tényadat:
(Ekezet nelkul, mert nincs kedvem szenvedni, és késõ is van ... ;-) )
Ez A BETEGSEG _alapvetoen_ GENETIKAI, de ez onmagaban nem feltetlenul eleg, hogy a boroddel is problemad legyen. Tehat: ha genetikailag nem vagy terhelt(nincsenek a betegsegre hajlamosito genjeid), SOHA nem fog elojonni. Ha terhelt vagy, akkor a terheltseg merteketol fog fuggni annak a kulso ingernek a merteke, amely elo tudja hozni. (Stressz, karcolas, szules, vegyszer, etel miegymas. Akarmi.) Eppen ez a genetikai alap miatt lehet CSAK TUNETMENTESITESROL, es nem teljes gyogyitasrol/gyogyulasrol beszelni. Magyaran: amig nem lesznek rendbeteve a genjeid (Amik gyakorlatilag majdnem minden egyes sejtedben ott vannak), addig nem szabadulhatsz ennek a betegsegnek az arnyekatol, sot az utodaid sem. A genterapiara meg meg varni kell ... De egy megnyuhtato hir: jon :) Egy elszomorito: tuti draga lesz, legalabbis az elejen.
Elso ranezesre borbetegsegnek tunik, de korantsem a boron/borben kell keresni a problema nyitjat. A problema, mint az elobb is utaltam ra, a genekben van. Maga a pikkelysomor csak ennek a manifesztacioja a boron. A hibas genek miatt az immunrendszer is hibas, es azt a fals utasitast "kuldi" a bornek, hogy fejlodjon gyorsabban (A borsejtek gyorsabban osztodnak mint kellene). A gyors osztodas miatt nem tudnak megerni, feltornyosulnak, hullanak, hamlanak, es ez az, amit tapasztalunk). A normal es a psoriasis-os bor fejlodesi ciklusarol egy osszehasonlito shockwave video:
Tehat: A normal bor fejlodesi ciklusa olyan 1 HONAPNYIRA teheto, a psoreasis-os bor pedig 3-4 NAP alatt probalja ugyanezt "teljesiteni". A legtobb keszitmeny amivel kenegetni kell, eppen ezert: _gyulladascsokkento_, vagy ilyen hatasu.
A genetikai hatterrol reszletesebben angolul:
http://www.psoriasis.org/research/genetics/
A http://www.psoriasis.hu/ FOOLDALAT LEGYSZIVES MINDENKI OLVASSA EL!!!, mert egy-ket hozzaszolasbol az derul ki, hogy az illeto mar evek ota egyutt el a betegseggel (meg ha akar csak a hozzatartozojan keresztul is), de lila goze nincs rola, hol is helyezze el a tudastaraban ezt az egesz dolgot! Koszonom ... :-)
Egyebirant nekem kb. a szuletesem ota megvan a cucc ... Lab, konyek, terd, derek, csuklo ... Eleg jol elvagyok latva. Alapjaban veve nem nagyon izgat hogy hamlik a borom. Kenegetni szoktam ha eszembe jut, de nem kulonosebben erdekel, max. ha viszket. Ha nem izgatom magam miatta, eleg jol vissza szokott szorulni. Szerencsere nem is veszesen durva, annak ellenere sem, hogy minden iranyban elo szokott jonni. Idoszakosan durvul be, de akkor mas bajom is van altalaban (pl. mas betegseg), igy lagalabb indikatornak jo :) Ha bedurvul, el kell gondolkodni, hogy mi az, ami stimulalta.
Amit eszrevettem meg: nalam az alvas es az eves eleg sokat szamit a tunetek alakulasaban. (A napfenyt, levegot nem reszletezem, mert trivialis.) Ha kevesebb disznohust eszem, visszaszorul. A hal is egyertelmuen javitja a helyzetet. Par napont 500 mg-os C-vitamin + napi egy Centrum/Actival felvaltva is ugy nezem, nalam javitott. Nyilvan hatnak az immunrendszerre ...
Amugy kivancsi lennek, hanyan mondjatok azt, hogy alapvetoen ideges tipusok, ideges termeszetuek vagytok? Nekem par honapja elegge fajt a szivem, mert sokat idegeskedtem (munkahely, dimplomamunka, egyebek). Orvos ismeros mondta, hogy idegi problema is gyakran all a hatterben. Ez hozza elo a psoriasis-t, ill. emiatt johet elo szivproblemam is. Paran mar celoztak valami ilyesmire a korabbi hozzaszolasokban.
Szoval itt villogok: nekem is vannak ilyen megfigyeleseim magamon.
Meg egyszer egy jotanacs: Nem csodaszerre kell varni, hanem elni az eltet amennyire csak lehet, es csak a _szukseges_ (hogy milyen?! :-) ) szinten erdemes foglalkozni a hullo borrel. Nekem ezzel a betegseggel telt el az eddigi EGESZ eletem. Nyilvan hatott a szemelysegemre, ds nem erzem ugy hogy kifejezetten emiatt maradtam volna le valamirol is.
Sziasztok!
Szerintem tök mindegy, hogy kitől örököltük. Ez nem változtat semmin. Azt sem lehet
tudni, hogy tovább adjuk-e, mert csak a hajlam öröklődik, nem is biztos, hogy a gyerekeinken valaha is kijön. Lehet, hogy igen. Én nemtudtam róla, hogy bárkinek is lett volna a családunkban, erre az anyámnak most 2 éve jött ki a lábán két pötty.
Őt nem is érdekli. Persze engem sem érdekelne, ha csak annyi lenne rajtam. Szóval
csak azt akartam mondani, hogy anyai ágról is öröklődhet. De nem mindegy?
Hát a helyzet az, hogy anyám és a testvérei nem édestestvérek, csak anyáról. A nagyanyám férfi bátyjának volt a háboru alatt valamiféle bőrgondja, de ki tudja hogy az mi volt??? Aztán az anyámnak. Sajnos miután a család jó része meghalt, ill. nincs leszármazó, igy nem derülhetet már ki ,örökölte-e valaki leszármazó. Aki van családtag azt meg sajnos én még csak nem is ismerem. Ez egy ilyen család. Szóval ki tudja kivel mi történt.
Kedves Bazsiteri!
Nem igazán értem az általad leírtakat. Azt mondta a dokinő ( a jól értettem,) hogy Valószínű Te nem öröklöd, de Anyukád testvéreinek a gyerekei lehet, hogy igen.
Tehát van az Anyukád és vannak testvérei. Mindnyájan azonos szülőktől?
Feltehető, hogy a testvérek férfiak,mert ha apai ágon öröklődik, akkor elméletileg így van. Tehát ( elméletileg) az anyák nem örökítik át.???
Jó reggelt! Az én anyám orvosa a Bőrgyógyászati Klinikán dolgozik, a Psoriasis Alapítvány vezetője dr. Berecz Margit. Biztos ismerik sokan. Azt mondta anyámnak, hogy genetikai betegség is a szori. Valami apai ágról beszélt, annak idején azt mondta anyámnak, hogy én igazából nem valószínű hogy megöröklöm, de anyám testvéreinek a gyerekei lehetséges. Nem tudom. A mi családunkban sincs senkinek, illetve úgy emlékeztek az öregek, mintha anyám nagybátyjának a háború alatt lett volna valami ilyesmi, mert valami büdös kátrányos krémmel kenegették. Ennyi volt az infojuk. Lehet hogy akik megörökölték, az előbbi levelekből kiderülvén, apai ágról örökölték. De több információt lehet olvasni a MPA honlapján szerintem. Magyar Psoriasis Alapítvány.
Henci ! Köszi a címet!!!
Kurt Tepperwein: Mit árul el a betegséged c. könyve szerint:
Pikkelysömör: közelség és kapcsolat utáni vágy és sérüléstől ( lelki) való félelem, VÉDŐPÁNCÉL., felszólítás, hogy az ember merészkedjék elő a csigaházából.
E betegségben szenvedőknek nyitottá kell válnia környezete közeledési kisérleteivel szemben, még akkor is, ha fennáll a veszély, hogy esetenként tistességtelen emberekkel akad össze. Fel kell ismernie, hogy az élet szakadatlan áramlás, ahol a megbízhatóságot, becsületességet, de még az érzelmi kapcsolatok tartósságát illetően se létezik semmiféle biztos garancia.
Mindezt a könyvből idéztem. Gondolkodjatok el rajta! Az én lelkivilágomra sajna illett !!!
A hajlam örökölhető, de valamilyen kiváltó tényező hozza elő. És ugye a mai világban jó lenne az embernek vmilyen védőpáncél !!!
Nem voltam internetközelben ,kicsit kések ezért a válasszal.
A munkahelyi probléma azt jelenti, hogy egy karbantartó részleg vezetője az illető egy multinál. Nyaranta 2-3 hétre leáll a cég, ők ekkor dolgoznak gőzerővel. Idén ő kórházban volt hetekig, majd volt egy kisebb műtétje is, ősszel áthelyezték másik helyre dolgozni. Nehezményezték, hogy pont rosszkor volt betegszabadságon, persze csak szóban, és a főnökség egy kis fullajtárja végezte el ezt a munkát. Most parkolópályán van a munkahelyén.Év végén-elején egy kisebb elbocsátási hullámba nagy eséllyel fog beleesni.
Szerintem ez ennyire mar nem genetikai kerdes. Van akinek csak egyszeruen kialakul, hajlamot meg ugye mindenre lehet orokolni, akkor is, ha a felmenok kozott ember emlekezeteig nincs beteg.
Egyebkent nalunk anyukam apukajanak volt meg ilyen, valamint a noveremnek van kb 1 centis pottye a szemoldokei kozott, de nem is latszik neki, nagyon vigyaz hogy ne egyen igyon olyat, ami kihozza. Remelem en nem orokoltem meg a hajlamat sem:)
Tenyleg van valami a nemek kozti eloszlasban? Nem ismersz veletlen ilyen jellegu statisztikat?
Kieg: édesapám psorija születésünk után alakult ki, a húgom 10 éves lehetett. A családjában soha senkinek nem volt, már ameddig visszatudnak emlékezni. Mindkét testvérének és azok leszármazottjainak sincs ez a betegség. Lehet, hogy kell az anyai ágról is valami génkombináció hozzá?
Ha az egyik szülő, akkor kb. 40%, ha mindkettő akor kb. 60% az esélye (nem bizti) a betegség kialakulásának. Édesapámnak van, nekem 21 évesen, a húgomnak 30 évesen lett psori.
Ez egy eléggé általános betegség és meg vannak hozzá a készítmények, amiket fel tudnak írni. Próbálkozhatsz magán, de nincs sok értelme, mert vagy lenyúl pénzzel és telenyom szteroiddal, hogy láss Te is javulást a pénzedért.
Mit használsz az arcodra? Én Diprosalic-oldatot 5-6 naponként, másnapra elmúlik és kezdődik a ciklus újból, de ez egy idő múlva (hosszú évek) elvékonyítja a bőrt.
Vannak tejszerű krémek, amelyek nem zsírosak és beszívódnak.
Most jutott eszembe. Anyanak regi vagya volt, hogy vagy a holt-tengerhez, vagy tötökorszag valamelyik (nem emlekszem melyik) varosanak a furdojebe eljossun, ahol a gyogyfurdo medenceiben kis halak vannak telepitve (nem tudom milyen fajtak), es a pszoriazisos betegek oda jarnak, beulenk a medencenbe, es az apro kis halak az elhalt hamdarabokat lecsipegetik, az ep bort nem bantjak, ezert egyaltalan nem faj, es tokeletes eredmeny lesz utanna, egyszeruen leszik a plakkokat a borrol, valamint a piros reszt a gyogyviz eltunteti.
Azt hiszem ha egyszer megnyerem a lottootost mindenkeppen megkeresem ezt a helyet:)
Sziasztok! Jó látni, hogy az ember nem egyedül kinlódik ilyen bajokkal. Szeretném, ha tudnátok segíteni abban, hogy egy lelkiismeretes bőrgyógyászt találni, mert én már a saját ötleteimből kifogytam. A problémám az, hogy nekem egy pár évvel ezelőtti hormonkezelés miatt az arcomon jött ki, amelyre bőrgyógyász eddig nem talált megoldást. Egyébként nem csak az arcomon van, hanem könyök, térd, stb., de azok nem vészesek, kezelhetők. Igaz végleges megoldást még nem találtam. A fürdőkúra egyébként nálam teljesen bevált, csak hát nem az arcomra. Köszi
