Folytatom, mert ebből nagyon sok következtetés levonható: A vákuum mint tudjátok porködökkel tarkított, olyan nehéz elképzelni a hydrino özönt ezeken túl? Persze aki misztikumba réved azt kirázza a hideg! Továbbá a rugalmassági tényező gázokra alkalmazva a porködökre és hydrinókra is bizonyára alkalmazható, DE a gravitáció is ugyanezt a rugalmasságot és a tömeget használja a gravitációs hullámokhoz. A gravitáció felismerése után ezt azonnal tudhatta volna bárki, aki minimális tudással utána gondol. Tehát a teljes világegyetem gravitációs gázrendszerként elképzelhető! Ekkor NINCS ŐSROBBANÁS, MERT A FÉNYSEBESSÉG KORLÁT NEM LÉTEZHE A KEZDETNÉL. Egyszerűbb elképzelni, hogy a gravitációs hullám az irdatlan méretű gravitációs gázrendszerben olyan elképesztően hosszú hullámhosszal is rendelkezik a Fourier sorában, amit a mi TUDÓS-ÓCSKÁINK képtelenek kimérni.
Azaz feltételezték egy ŐSrobbanás Eredetet, mint a teremtés kézzel fogható pillanatát emberi léptékkel mérhetően! DE MI VAN, HA A TEREMTÉS FOLYTONOSABB ENNÉL, azaz a legalacsonyabb gravitációs frekvencia számunkra akár milliárd évek periódusidővel létezik, MI PERCEMBERKÉK,
ALIGHA FOGJUK FEL első találomra, mert ez az eddig érzékelt méreteknél feltehetően akár milliószor is nagyobb terjedelmet jelenthet! A fénysebesség korlát paradoxon, mert az ősrobbanáskor nem értelmezhető, de mi van, ha mégis abszolút és mindig érvényes? Azonban létezhet a gyorsabb gravitációs fourier frekvenciák között pl. óriási tömegű (ma ismeretlen) fekete lyuk szétesése, ami a mi környezetünkben erősebb a háttérből meghatározó fekete energia mozgató hatásánál, és ez okozhatta az ŐSrobbanás feltételezését, mint helyi jelentősebb hatás felismerése után abszolutizálva!. Nem fourier sorokba fejtették a gravitációs hullámokat, mert azokat most kezdik méricskélni! Szóval fekete anyag = hydrinok tömege, fekete energia a "látható világegyetem" tágulásából pedig a gravitációs hullám épp táguló időszakával rendelkező pillanatképben élünk a világegyetem változásai között! eSETLEG a sötét energiának tulajdonított tömeg helyett a sokszorta nagyobb világegyetem hatását, mint rugalmasnak elképzelt gravitációs hullám energiát vetíthetjük ki a tapasztaltakból, mint hypotézist. Végül a magasabb tömegszámú látható anyagtól, és a nagyenergiájú hidrogéntől a legkisebb energiájú 1/137-es méretű hydrinóig egyre kisebb energiát tartalmaz a világegyetem tömege, ezek arányai lényegesek lehetnek, a világegyetem életkorára! Mivel ezek elektronburokkal körbevett atomokként léteznek, és ezek besűrűsödésekor leadható még csak kémiai energia elfogyásakor (ez keV/atom méretekig vélhetően sokkal kisebb a nukleáris energia szinteknél), a nukleáris energiák leadása után, a maradék atomokból elképesztő energia felszabadulással jön létre a neutroncsillag jelenség, Figyelem, az energia felszabadulások energia arányai ma elhanyagoltak a tudományban, amolyan van ilyen és kész logikával gondolkodnak! EZÉRT talán ÉRZÉKELHETŐ A VILÁGEGYETEM esetlegesen kiszámítható ENERGIA TARTALÉKA az élettartamához viszonyíthatóan.
HOPPÁ ESZERINT A LÁTHATÓ ANYAGBÓL A VAS ARÁNYA A (LÁTHATÓ+SÖTÉT) ANYAG TÖMEGÉRE, adhat következtetést a világegyetem életkorára, de ezt módosítja a legkisebb energiájú 1/137-es közeli hydrinok tömege a hidrogén közeli hydrinok tömegéhez, de továbbá a neutroncsillaggá váláskor felszabadulható energia tartalék, vagy a fekete lyuk energiája és viselkedése. Stb. ismert és még ismeretlen befolyásoló okok. Mindenesetre a világegyetem akár milliószor (többször) nagyobb lehet a ma láthatónál, az élettartama szintén mindkét "idő" irányban, és ezért hihetően elképesztően fiatal még a világegyetem, ha a ma ismert hatásokon túl nincs újabb
a teremtésben, ami ismeretlen kezdettel és végződéssel a mai EMBERISÉG KÉPZELŐDÉSEIT BORZOLHATJA! Azonban a mi meV/esemény (millielektronvoltos) élő anyagaink módot adnak az értelem kifejlődésére, és, ha nem ember-ember elleni harcra fordítjuk az elérhető energiákat,
hanem az élőrendszerek kiterjesztésére, és abban harmónikus együttélésünkre, akkor szinte VÉGTELEN FEJLŐDÉSÜNK MEHET VÉGBE, LEGYŐZHETŐEN A TERMÉSZETI BUKTATÓKAT,
amelyek ma is totális kipusztulással fenyegetnek minket!
Nagyon nem figyeltem erre a topicra, de a szám misztikában eltévedt fizikusok és csillagászok bizonyára tudatosan tagadják le a leglényegesebb dolgokat. Randall Mills telibe találta a Hydrino elméletével a sötét anyag és energia mibenlétét! A hidrogén/2, /3 ... /137 méretű Hydrinok a sötét anyag tömege, amit éppen olyan anyagi tulajdonságok jellemeznek, mint a világűrt. Csak kifelejtették a rugalmassági modulus hozzáadását, mert auzt közvetlenül nem ismerhetjük, mert picikék, ezért a látható nagyméretű anyagok között, sőt az atom elektronhéján belül is lazán átszaladhatnat, sőt az atommagban is nagyon ritkán van beleütközve magátalakulás. Mivel pedig az emberiség igen szűk frekvecia tartományban lát, ezért nem látjuk az átalakulásaikhoz tartozó extramagas frekvenciájú sugárzásokat. A hidrogén égése 1,48eV/atom, addig a hidrogénből bezuhanva fele átmérőre is 40,8eV/atom energia lépcső létezik. A csillagászok megfigyelték, hogy van hidrogén keletkezés a látszólag semmiből, és van hidrogén elfogyás, nem tudni hová! Amit én fiatal mérnökként megtudtam: A vákuum csövekben a 40V feletti feszültségeken hidrogén gáz keletkezés megy végbe, ismeretlen forrásból. Ezt a nagy és ultranagy vákuumban az 1900 évek előtt is tudták, nekem a több évtizedes kutató fejlesztői tudással rendelkező laborvezető Dr. Millner Jőzsef mondta, amikor bedobtam, hogy: "A vákuum amíg getter(gázlekötő pl. fémbárium gőzölt) felület van, azt feszültség alá kell helyezni, és a vákkumban létező minden ion odahalad az elektromos erővonalak mentén!" - "Sajnos Hidrogén keletkezik, és épp ezért nem szabad véletlenül sem feszültség alá kerülnie a getter rétegnek. Ezt a vákuum technika kifejlődésekor bebizonyították!" Azt ő sem tudta miből áll elő a feszültségekkel arányos Hidrogén keletkezése! De ez bármikor kimérhető volt, illetve az Adócsövek élettartamát ez határozta meg! Az üveg-fém elektroncső búrák bármelyikén a hidrogénnél kisebb "anyag"-ok átfutnak, mint a puskagolyó a kerítéshálón, a vákuumtérben az elektromos térerő az ionizált hidrinókat valamelyik fegyverzethez beviszi! Felvette a Hidrogénné átalakulás különbözeti energiáját, és általunk látható hidrogénné alakult, akár a világűrben a csillagászok megfigyeléseinél!
A hagyományos nemrelativisztikus anyag (amennyiben a porszerű konzisztenciájú) energiaimpulzus-tenzorának 10 független komponense közül egyedül a T00, vagyis az energia különbözik nullától. Márpedig Univerzum léptékben a barionikus anyag túlnyomó többsége valóban galaxisokból álló por, hisz a galaxisok és a csillagok nagyon ritkán ütköznek. De a nemrelativisztikus anyagot még a bolygórendszerek szintjén is nyomásmentesnek lehet tekinteni, mert ugyan a csillagok és a bolygók belsejében uralkodó nyomások emberi léptékben gigantikusak, a tömegben tárolt energiához képest mégis csekélységek (lévén, hogy a c2 igen nagy szám). Vagyis a T11, T22, T33 elhanyagolhatók. Csupán a kezdeti töredék másodpercekben volt akkora hőmérséklet, amikor ezek számottevőek voltak. Ma ugyanígy csekélység a tenzor többi eleme is, vagyis az impulzus és az impulzusáram 6 komponense. Az elektromágneses sugárzás energiaimpulzus-tenzorában viszont a nyomáskomponensek pontosan azonos nagyságúak a T00 energiával, amint azt jól tudjuk a klasszikus elektrodinamikából. A skalármezők tenzora pedig megint másképp alakul.
A sötét anyag ritka diffúz felhői a galaxisok ütközésekor láthatóan ütközés (kölcsönhatás) nélkül mennek át egymáson, hasonlóan a csillagokhoz, miközben az ionizált gázfelhők viszont lemaradnak az elektromágneses kölcsönhatások párnahatása miatt. Tehát a sötét anyagot is csak a tömegében tárolt energia révén veszik figyelembe a gravitációs egyenletekben. Bár valóban keveset tudunk még róla, de azért ennek a porszerűségnek a megfigyelése a kozmológiában már elég jelentős ismeret.
Hogyan kell értelmezni a sötét anyaggal az Einstein-egyenletet (energia impulzus tenzor, energiasűrűség stb.)? Milyen adatokat írsz be, mikor a sötét anyag egyetlen fizikai paraméterét sem ismerjük? Te szoktad emlegetni, hogy ha valamit nem tudunk kiszámolni, akkor nem ér semmit.
A kacsa az nem jó példa, mert annak nagyon sok fizikai paraméterét ismerjük (súlya, mérete, alakja, anyaga, átlagsűrűsége stb.).
Benne. Úgy is, mint az Univerzum-tágulási modellek fontos szereplője.
De úgy is, mint a tér euklideszi geometriához szükséges kritikus sűrűséghez hozzájáruló tag.
De úgy is, mint a galaxisok forgása, és galaxishalmazok mozgása.
De úgy is, hogy ami gravitációsan kölcsönhat, az egyszersmint gravitációs hullámok formájában energiát is tud leadni.
Nagyon sokrétűen van benne a kísérleti megfigyelések áltrelre alapozott elemzésében. És mindegyikben összecsengenek az arányok. Ami pedig úgy néz ki, mint egy kacsa, és úgy hápog, mint egy kacsa, az minden valószínűség szerint egy kacsa, még ha nincs is olyan sok tudásunk a kacsa "igazi mibenlétéről".
Így állt elő az a helyzet, hogy bár az Univerzumban sokkal több a sötét anyag, a hagyományos barionos anyag mégis lényegesen sűrűbb csomókba (csillagokba) tudott tömörülni. A sötét anyag pedig még ma is csak meglehetősen nagy differenciálatlan halók formájában maradt vissza a galaxisok és halmazok környékén.
Ez így jól hangzik, de én fontosnak tartom megjegyezni, hogy a sötét anyag csomósodási hajlamára vonatkozó kijelentéseket én nem merném befejezett tényként kezelni, tekintve, hogy a sötét anyag fizikai paramétereiről semmit sem tudunk. Ez a dolog még szerintem koránt sincs lefutva, ezért amíg nem találják meg a sötét anyagot – s a sötét energiára is ez vonatkozik – én addig hipotetikusnak tekintem ezeket.
Köszönöm a linket. Jó kis összeállításnak tűnik, bár – ahogy belekukkantottam – sok mindennel már találkoztam más helyeken is. Az látszik, hogy egy tömör, jól összeszedett anyag.
Számomra egyébként még nem annyira nyilvánvaló, hogy szükség van egy egész sötét állatseregletre.
Én még simán el tudom képzelni, hogy gravitációs hullámok formájában távozott az az energia, ami lehetővé tette a sötét anyag meglehetősen diffúz, kismértékű csomósodását. Természetesen nem láttam még matematikai modellt ennek alátámasztására és végigszámolására, de az tény, hogy a sötét anyag csomósodása sokkal kisebb mértékű, mint a hagyományos anyagé. Én ennek magyarázatáért a "sima", "hétköznapi" (hehe) gravitációs hullámokat is felelőssé tudom tenni - mondom, számszerűség nélkül. Jó lenne erről olvasni valamit, ami a sötét anyag csomósodását ilyen-olyan modellek mentén számolja végig.
A gravitáció ma ismert egyetlen megfelelően pontos elmélete, az áltrel szerint ez nem kölcsönhatás, hanem a téridő geometriája, amit az energia minden formája egyformán alakít és elszenved. Éppen ezért nagyon kézenfekvő, hogy a sötét anyaggal is ugyanígy áll a dolog, annak ellenére, hogy ez az ismeretlen anyagfajta eddig semmiféle kölcsönhatást nem mutatott a hagyományos anyagokkal. Másrészt a gravitációnak nincsen semmiféle közvetítő részecskéje, minthogy nem létezik kvantumelmélete. A "graviton" egyelőre csak a húrelméleti próbálkozásokban szerepel, no meg a zanzásított "ismeretterjesztés" kedvence.
A sötét anyag különböző részecskéiről is korai lenne még elmélkedni.
"ha a normál anyagokkal való gravitációs kölcsönhatás miatt csomósodik, akkor nagy tömegű (normál anyagú) objektumok környékén a fekete anyagnak is nagy sűrűségben kell jelen lenni, tehát a csillagok közelében is nagyobb sűrűségben kellene megjelennie."
Amit erről eddig tudunk, az épp fordítva van. Először inkább a sötét anyag határozta meg a csomósodást, minthogy ő hordozza a tömeg túlnyomó részét. Ezeken a kezdeti gócokon belül a hagyományos anyag csomósodása egy idő után külön hajtóerőt nyert az elektromágneses, valamint a rövid hatótávolságú gyenge és erős kölcsönhatások révén, amelyek sokkal tovább bonyolították zsugorították és differenciálták a struktúráit. A nukleáris kölcsönhatások révén létrejöttek a magrészecskék, aztán amikor a hőmérséklet elegendően lecsökkent, az elektromágneses kölcsönhatás miatt egymáshoz kapcsolódtak a magok és az elektronok is. Az így kialakuló hidrogénfelhők pedig már alighanem éppen azért tudtak erőteljesebben tovább tömörödni, mint a környezetükben lévő sötétanyag csomók, mert ők szét tudták sugározni a gravitációs potenciáljuk csökkenéséből felszabaduló energiájukat. Így állt elő az a helyzet, hogy bár az Univerzumban sokkal több a sötét anyag, a hagyományos barionos anyag mégis lényegesen sűrűbb csomókba (csillagokba) tudott tömörülni. A sötét anyag pedig még ma is csak meglehetősen nagy differenciálatlan halók formájában maradt vissza a galaxisok és halmazok környékén.
A kozmológiai struktúraképződés egy meglehetősen összetett tudományág, amihez én nem sokat konyítok. Ha érdekel, nézz utána, úgy emlékszem, hogy a Szegedi Egyetem tananyagai közt egyszer láttam erről a neten egy jegyzetet. Néhány év tanulás után majd kijelentheted, mi az ami nem stimmel.
Márpedig kísérleti tény, hogy csomósodik, aminek során nyilvánvalóan csökken a gravitációs potenciálja, s ennek az energiának valami kölcsönhatásban valahogy távoznia kell.
Ezzel kapcsolatban rengeteg megoldatlan kérdés felmerül.
Ha csomósodik, miért csomósodik? Ha gravitációs kölcsönhatásba lép a normál anyaggal, azt hogyan teszi? Van valami közvetítő részecske, ami ezt közvetíti? Ez a közvetítő részecske is a "fekete anyagfélék" közé tartozik, vagy lehet normál anyagból is, csak még nem fedeztük fel? Ha energiát ad le, akkor azt hogyan és mivel teszi? Fotonokkal semmiképpen, mert akkor láthatóan sugározna. Van erre is egy külön "sötét foton"? Húha!...Itt már nem is egy anyagról van szó, hanem egy "sötét részecske állatkertről"...
Továbbá, ha a normál anyagokkal való gravitációs kölcsönhatás miatt csomósodik, akkor nagy tömegű (normál anyagú) objektumok környékén a fekete anyagnak is nagy sűrűségben kell jelen lenni, tehát a csillagok közelében is nagyobb sűrűségben kellene megjelennie. Ezt viszont már érzékelnünk kellene a mi Naprendszerünkben, mint nem normál anyag okozta gravitációs anomáliát. Ilyent pedig nem tapasztaltunk eddig. Ellentmondást látok abban, hogy egyes galaxisok vagy galaxis-csoportoknál feltételezzük ennek a sötét anyagnak a csomósodását (a gravitációs lencse hatásnál), más objektumnál, pl. egy csillagnál meg ennek semmi nyomát nem érzékeljük. Itt valami nem stimmel...
Konkrét ilyen modellről nincs ismeretem. Csak annyit tudok, hogy a hagyományos anyaggal valószínűleg nagyon csekély a kölcsönhatása, ezért nehéz rátalálni. Így ha esetleg előfordul a csillagokban akkor se nagyon történik semmi közte és a hidrogén meg a hélium között. A sötét anyag részecskéi valami olyanok lehetnek, mint a neutrinók, amelyek milliószámra átrohannak rajtunk, de alig-alig vesszük észre őket. Csak még olyanabbak. De azért az nyilvánvaló, hogy tökéletesen még a sötét anyag se kerülheti el a kölcsönhatásokat, hisz enélkül nem tudna energiát leadni. És akkor nem csomósodna a gravitáció hatására. Márpedig kísérleti tény, hogy csomósodik, aminek során nyilvánvalóan csökken a gravitációs potenciálja, s ennek az energiának valami kölcsönhatásban valahogy távoznia kell. Sanyi_Laci pendítette meg itt nemrégen a dolgot, de nem fejtette ki. Nem szoktunk gondolni rá, de még egy bolygórendszer se tudna zsugorodni, ha a gravitációs potenciál csökkenésével mozgási energiává alakuló energiáját nem tudná valahogy leadni. Mert az egyre beljebb spirálozó és felgyorsuló bolygók a parittyahatás következtében mindig újra távolabbra lövődnének, ha a mozgási energiájuk szét nem sugárzódna (előbb persze a súrlódáson keresztül hőenergiává alakulva).
Ha azt akarod, hogy kultúremberként viszonyuljak hozzád, akkor tartózkodj, kérlek, az ilyen gúnyos minősítésektől. Ne akard kikényszeríteni, hogy én megnevezzem, téged minek tartalak.
Az ilyen jellegű hírekről már korábban szóltam, miszerint ezek a megfigyelések nem feltétlenül a rejtelmes, ismeretlen tulajdonságú sötét anyagra szolgálnak bizonyítékkal, hanem lehet ez nem sugárzó, rejtett hagyományos (barionos)anyag is, pl. fekete lyukak sokasága. Erről írtam bővebben a 797 hsz-ben.
