Vilhelmina, oh Vilhelmina!
Láttalak az ablakon át minap,
Szép voltál meztelen,
Én majd kiestem esztelen
Az ablakon át, annyira néztelek...
Olyan jó volna Veled!
Hiába minden szép rajtad,
Ha megfogni sose hagytad magad:(((((
Nem merek a szemedbe nézni, mert félek, hogy megölsz pillantásoddal.
Bátorságot adott a hit, mely belőled ered - indulásom is tőled kaptam.
Vesztenivalóm nincs.
Ha nem akarsz látni, újra elmegyek.
De talán benned is élt a remény valahol legbelül, hogy viszontlátjuk egymást.
Légy őszinte, ez a legtisztább pillanat.
Amit most mondassz, az lesz a jövő - szavaid végigkisérik majd életünket.
Megváltoztam időközben.
Nem vagyok már lázadó.
Megbecsülöm amim van és amim percről-percre gyarapodik.
The age of science has failed.
Start your spiritual forces.
You understand the power of magic.
Légy türelmes.
A következő big bangig : )
Oh te kedves Diána,
Rittyentsd magad ki máma!
Bálba mész, táncolni,
Aztán fiúkkal viháncolni!
Vigyázz, meg ne bánd!
Csak azt az egyet szánd,
Ki téged nagyon szeret
S majd az oltár elé vezet:-)))))
A kedves Zsófia,
Ô nem a Zsó fia,
Hanem inkább a lánya,
Szép, karcsú, hosszú,
Arca kicsit szomrú,
De vonzová ez teszi!
Magát sose kelleti,
A szükség nem szorítja,
Van, ki bátorítsa,
Hogy nem kell félnie,
Szabadon kell élnie!
Zsófia él is szabadon,
Megemelem a kalapom:-)))))
Fellegeket ostromló sziklák,
ahol zergék bolydította
kőzuhatag zajlik lefelé,
tisztítva, törve utat,
ritkán kérve bocsánatot.
Nyújtozkodom,
s fohászkodva a lelki
vigaszért
alázattal csodálom
napjainkat!
Piciny gyökér, mely lassú
feszítéssel keresi élelmét,
apró virág, mely dacol
a száguldó szelekkel.
Lebbenő madár, mely
zaklatott röptével fiókák
élelmét hordja
megállíthatatlanul,
dolgát téve ül el boldogul.
Hallga? Felsírt a gyermek!
Ringasd el!
Látod a tűnő nap sugarát?
Reggelre újra éled!
Illatold meg a virágok
ajándékát!
Nyugodj meg kedvesem!
Ezeréves fák szolgálnak
házunk körül..
kerítésünkben őrizve születést,
fejlődést, az átalakulást.
Nem akarok egyebet életünkkel:
Csak bolygó lelkemet
szolgálatba állítani
a változásért, a másért,
csodálva az ormok alázatát,
lassan törő átalakulását.
Miként holnap is, egy-egy
részüket
veszítve szelek-fagyok árán,
átalakulva ölelik a rajtuk
települő mohát.
Látod?
Ha felmegyek, néha fázom.
Ha lent vagyok,
újra oda fel vágyom!
Meghívlak, fogadd el!
Az ajtóm erős,
a kandalló bekészítve vár.
Gyújtsál be, őrizd a melegét,
és hallgassál még egy kicsinyt
ebből a dalból,
a jövőnek szóló énekét.
Majd ha egyszer megírod memoárod,
Férfiak hada irigyli kapacitásod.
A nők irulnak-pirulnak emlékezve:
Hah, mikor Qszi Őket kerítette be...:-O
De Barátom egyet mondok én Neked
Mielőtt elkezded leírni jó életed.
Mivel múltad termékenynek adatott
Kezdd most építeni a könyvespolcot.:)
kisvacak
Edit,
Nem tudok rólad semmit!
Semmiről eszembe jut Emmi,
Hogy tudott az enni!
Enniről eszembe jut Eni,
Barátom a fogát ráfeni!
Én is valakivel együtt szeretnék lenni,
Mert mindjárt el kell menni:DDDDDD
Edit, rólad eszembe jut az editálás,
Sajnos nem az Edittel hálás:(
Vajon mért van ez?
Ifjú koromban Edit kövér volt,
Iránta szívemben minden holt,
Vajon mért van ez?
Pedig sok Edit van, ki kívánatos,
Tôlük mégsem vagyok kapatos:DDDD
Vajon mért van ez?
Ne bánkódj azért, édes Editke,
Jut Neked szeretô férjecske!
Jó, hogy így van ez:)DDDD
A késői időpontra való tekintettel, nem bírtam úgy aludni menni, hogy ezt ne hagyjam itt:)
"Az eső első cseppjének foltja,
A Nap,
A kenyér és a bor,
Az ugróiskola,
A Húsvét,
A levelek erezete,
A hullámzó fű,
A kövek színei,
Az örvénylés a patak alján,
A fehér abrosz a szabadban,
Az álom a házról a házban,
A kis szobában alvó kedvesünk,
A vasárnap békéje,
A látóhatár,
A szobából kiszűrődő fény a kertben,
Az éjszakai repülőgép,
A kormányt elengedve biciklizés,
A szép ismeretlen,....
(Wim Wenders: Berlin fölött az ég. De hogy ki írta???)
A tenger morajlása,
Az éjszaka csendje,
A csend hangja,
A hangok színei,
A színek tapintása...
Lehet-e más szebb egy őszi alkonyon,
Mint kettesben dohányozni a balkonon?
Arcomba okádod jóóó Helikonod füstjét,
Az élettől is elmegy a kedvem tüstént.
kisvac
A szerelem egy illat
Elszáll, véred kihűl,
A szépség is elillan
Sírodon angyal űl
Kől könnyet zokog reád
Mely sosem ér földet
Beszívja friss illatod
Ki virágot ültet
Melitta és Enikô
Mondjátok meg, hogy mi kô?
Csókot adni tudok,
Ha el nem futtok,
Gondolom van is eszetekben,
Inkább rajtam veszekesztek,
Én meg hagyom rángatni,
De nem ám vágatni!
Csak tudnám melyikbôl vegyek?
No, lassan valamelyikkel elmegyek:DDDDDDDDD
Kár, hogy a bölények kevesen vannak,
S szexélményt filmen ritkán hagynak,
Pedig bizisten végignéznék egyet,
Hogyan rázkódnak a nagy bölény seggek...
A kutyának a fáját!! Verselni sem hagynak!
Állandóan valami munkával b@sztatnak:(((((
A tájra ráborult az éj sötét leple,
Emitt és amott is száll éjjeli lepke,
Levegőben táncuk kavarogva járják.
Szívemben érzelmek egymást sorra váltják.
Az a jó szokásom ilyen sötét este,
Megyek erre-arra ijedelmet keltve.
Ma éjjel mégis más vonza a lelkem,
Szépséges bölénylányt fel kell most keresnem.
Igenám, de sötét uralja a tájat.
Az az árny ott bölény, vagy inkább egy vájat?
Nyári langyos szellő, hozzál illatokat,
Mely majd megmutatja hozzá vivő utat!
Érzem, igen, érzem, nem keverem össze,
Balra kell most mennem, itt van nem is messze!
Odamegyek mellé óvatosan lépve
Kérődzéses álmát minden zajtól védve.
Ajjaj, de bárhogy vigyáztam az álmát
Felébredt, s rámveté szemének sugárát.
Orrcimpáját lágyan orromhoz érinti,
Szőrének illata tudatom betölti.
Innen nem folytatom szerelmes mesémet,
Minden pont úgy történt ahogyan képzeled.
Pár hónappal később hat borjúnk született,
Kerekrét élete vidám és nyüzsgő lett.
Szeréna és Roxána,
Névnapotok van ma!
Igaz, neveteket macskák hordják,
Fenn is hordja mind az orrát!
Selymes szörük csillog,
Szempillájuk pillog,
Szeretik, ha simogatják,
Aztán nyalják, falják:-))))))
Mármint a légyből, Som-Som?
Meglepetten hallom!
Mért nem farkának lengése?
Vagy farának finom csengése?
Inkább, mint egy ronda légy!
Ki mindenkit megszúrt! Észnél légy!
Én bezzeg lopakodnék mögé,
Megpróbálnék lenni az övé....
De oh jajjj, nem érem föl....
Á, savanyú, nem kell a tejföl:DDDDDDDD
Én vagyok a bölény, Kerekréti Jenő,
S én vagyok a réten a legnagyobb menő.
Futni támad kedvem, futok jobbra, balra,
Menekül utamból ember, láma, marha.
Éppen most is futok Kerekréten délre,
Antilopok hada szökken máris félre.
Kergetem a napot, nyugat fele szalad,
Erős vagyok kérem, nekem mindent szabad.
Hé, ki vagy te ottan uradalmam sarkán,
Aki nem szalad el rét urának láttan?
Bokor mégsem lehetsz, biztos vagyok ebben,
Csak az nagyon furcsa, szemed meg sem rebben.
Nem tűrhetem ezt el, mégis több a soknál,
Eltiporlak nyomban még mielőtt szólnál...
Tipornám én máris ha engedné lábam,
De most megremegtem attól amit láttam.
Nem értem mi történt, mi esik meg velem,
Kővé meredt lábam, verejtékzik fejem.
Tekintetem róla levenni sem bírom,
Elvarázsolt engem, érzem is meg tudom.
Vörösesen izzik nap fényében szőre,
Kontrasztosan látszik, miként hajlik bőre.
Hosszú kecses nyakát simogatja szellő,
Elegánsan legel, mint egy bölény-sellő.
Hátáról farkával legyeket heseget,
Finom kis csapással elűz egy szereget.
Ó, ha csak egyik is rámszállna belőle,
Lábnyoma égetne most is, meg jövőre.
Jnsúr kedves: először a közügy, aztán a magánügy:((((DDDD KÖSZÖNÖM a jóleső szavakat:-)))))) másnak nem ez a véleménye, de én Neked hiszek, mert ez sokkal kellemesebb:DDDDDD
Oh édes Máriám!
Hallod az áriám,
Hozzád szól, epeked,
Hallgasd a versemet,
Nézzen rám szemsugár,
Jöjjön a csókfutár,
Ajkadról hozzon hírt,
Hogy a szíved engem bír......
Te gyönyörű Teodóra!
Eljött a pásztoróra....
Mily régóta vártam,
Már alig álltam
Lábamon, csak térden
Csúsztam, s kértem:
Légy végre enyém!
Nem kell többé kenyér:-)))))))
Persze, hogy más vagy, oh R-key!
Nem kell ehhez külön selytés.
Ami ajtódon jön vagy árad,
Mutatja belső várad,
Melyet vad időjárás alakítotott
S villám kegyetlen hasogatott!
Pihenj, szavad mind igaz,
Csukd az ajtót s találj vigaszt:-))))))
Gyermekkoromtól fogva nem
Olyan vagyok, mint más. Szemem
Nem úgy lát, nem közös kutak
Habja bennem az indulat.
Nem közös forrásból ered
Bánatom. Gyújtva szívemet
Más fokra izzik örömöm.
S ha szeretek: azt is külön.
Ott - gyermekkoromban - a vad
Élet hajnalán: ott fakadt
Ez a varázs - a jó s hamis
Mélyekből -, mely kötöz ma is:
Forrásból lett, gyors patakból,
Sziklahegyen rőt falakból,
Napból, mely lekörözött
Őszi aranyfény között,
Villámból az ég alatt,
Amint elszállt, elszaladt,
Dörejből, vihar ha forrt,
S fellegből, mely olyan volt
(Bár kéklettek az egek)
Szemre, mint egy szörnyeteg.
