Ezt mindenki ismeri, de nem ezt akarom megépíteni, hanem saját elképzelést. A tápegységben CLCLC szűrés lenne fóliakondik lennének a szűrőtagok első C olaj-papír.
"nem szeretnék csatolókondit, elkót és minél kevesebb ellenállást"
Ezt a kapcsolást már kitalálták 1929-ben (Loftin-White a neve), nincs csatolókondi a jelútban, nincs elkó a tápban. A japán exklizív audiofilek legalább negyedének ilyen elven működő erősítője van, nem véletlen, hogy a 90-es években én is megépítettem a saját verziómat. Meglehetősen nagy kaland volt, a Csontos is eljött meghallgatni, hiszen a kimenő és a hangfal is Audio Note volt, a rengeteg infó is tőle származott a távolkeleti trendekről... A végfok meghajtás atomegyszerű, mint minden igazán zenei cuccnak, nem is ezzel pöcsöltem évekig, hanem a tápegység hangolással... Mert mint tudjuk, NEM a végfok szól az erősítőkben, hanem A TÁPEGYSÉG!;)
A Loftin-White alapból is új dimenzióba helyezi a hangreprodukálást, teljesen új fényben megvilágítva bármely lejátszott zenei médiumot. Az elv kristálytiszta, de a gyakorlati megvalósítás, a farigcsálás és a komponensek fizikai tulajdonságainak összehangolása teszi fel a koronát a soundra. Ebben az erősítőben az Audio Note kimenő mellett a belső kábelezésben minden jelvezeték sodrott (minden szál különböző átmérőjű a sodratban!) ezüst Kimber KCAG interconnect, a különválasztott táp- és jelföld vezetékek egységesen Siltech ezüst drótok... (Csak a vezetékezés 400 rongyba került;))
A kísérletezéseim során az usákok csövei bejöttek pl. 6sn7 végtelen változatai a ruszkikhoz képest ég és föld jól lehet az egyes variánsaival az óhajtott irányba tunningolni a hangot. De a 211 csöveik is nagyon jók az 1943-as signal corps bélyegzős RCA 211-ek amit egy olasz bácsitól vettem az igazi rock n roll szinte minden dobozból kihajtják a xart is. A kisebb teljesítményű ősrégi 20-as 30-as évek európai triódák mindegyike gyönyörűen zenél aminek csak a kapcsolás kimenők kondik szab határt. Most egy olyan projektet akarok bejezni, amiben nem szeretnék csatolókondit, elkót és minél kevesebb ellenállást de abból jót. Amiket leírtam azokkal magam vesződtem és hallgattam meg de még van pár kipróbálásra váró cső. Pl. px25-öt és ekvivalenseit még nem hallgattam és a hatalmas 212 kipróbálása is piszkál. Előbb utóbb úgy látom mindenki eljut a PP-től az SE vagy a DHT PP felé kíváncsiságból, hogy megízlelje. Meg lehet SE is igen nagy teljesítményű, csak pár számmal nagyobb csövet kell választani. Pentódák sugártatródák a nagyobb teljesítmény és hatásfok érdekében lettek kifejlesztve de mint mindennél ez is kompromisszummal járt, cserében valamit lecsippentenek a hangból. Ha félvezetős akkor pioneer sa-9800 a japó maximalista duál mono kialakításával hatalmas trafóival nekem már elég jó.
Köszönöm az instrukciókat ~ de egyenlőre nem tartok az evolúciós fejlődésnek azon a fokán, hogy a hangfalakról ilyen sokat "tudjak" ill. a fülemnek szoktam hinni, de az is nyilván egy szubjektív elem.
Ezzel bent is vagyok az erdőben. Tényleg erősítő és hangfal cserén is gondolkodom, az erősítőben abszolút az elektroncsöves az irány ~ de így ezek szerint először megfelelő hangfalra kellene rátalálnom.
Fel kell tegyem a beugratós kérdést, hogy ki milyen hangfalakat használ a csöves erősítőivel?
Ha csöves erősítőben gondolkodsz, a hangfal érzékenysége a másodlagos szempont a "könnyű hajthatósággal" szemben.
A kisebb érzékenységű hangfal esetében nagyobb teljesítményű erősítőben lehet gondolkodni, de egy extrém impedancia menetű hangfal eleve kizárhatja a csöves erősítővel történő meghajtást, illetve olyan erősítő igénnyel léphet fel, ami irreális a hangfal minőségéhez képest.
Itt a gombhoz kell keresni a kabátot, a hangfal tulajdonságaihoz az erősítőt ... aztán lehet finomítani az előtte levő dolgokkal.
Hálás vagyok ezekért az igényes, alapos és színvonalas hozzászólásokért, gondolatokért. A csatolt oldal tényleg őrület - egyre mélyebben egy göröngyös úton, melynek során az ember persze csodákat is megélhet.
Fontos gondolat volt számomra a szinergia említése.. egyben elgondolkodtatott, hogy ha magam is elindulok ezen az úton, akkor nem lesz elég vagy lehetséges vagy "értelmes" csak a csöves erősítő hangminőségére gondolni ~ az értelmezhetetlen szinte a hangfal hangminősége nélkül.
Azaz a két terület kéz a kézben jár s azt látom, hogy minden esetben a csöves erősítő mellett nem egy tucat hangfal van ~ az is önmagában egy mérföldkő.
Nekem most jelenleg egy egyszerű amerikai sorozattermék van 1976-ból, de legalább 92,5 dB. érzékenységű ~ azokban az években ez nem volt különös - most kell rohadtul nyitva tartani a szemedet, hogy rátalálj ilyen hangfalakra.
A 90'-es évek elején kint dolgoztam Japánban, ott hallottam először TT (thoriated tungsten) katódos (fűtőszál) -már akkor is fél évszázados- triódákkal épített erősítőket.
Csorgott a nyálam, de a jó erősítő ár -"köszönhetően" a már akkor is elborult (interstage és kimenő) trafó árszintnek- meghaladta két éves fizetésemet is, így elérhetetlen volt, de a hangzás belém égett.
Akkor még kint se volt publikus elérhetősége a használt cuccoknak (internet jellegű kapcsolat még csak akkor volt kialakítás alatt) , hétvégeken fél napot töltöttem Akihabarán az elektronikai negyedben, böngészve a kis (szó szerint, a legtöbb üzlet 2-3m2) hogy jó cuccokat tudjak vásárolni.
Igazából az elmúlt egy évtized ebay-es gyűjtései alapján lett akkora kollekcióm, hogy kiélhetem a 20'-30'-as évek legjobb amerikai csöveivel (01a, #26 előfok csövek, 841, -főleg grafit anódos- 801, 801a, 1608) a "hajlamaimat", kísérletezhetek különböző kapcsolásokkal.
Ezek nagyon jó csövek, de végerősítőnek csak nagy áttételű, jó trafóval futják ki magukat, ami még ma is ritka.
"Egy viszont biztos: bármelyik úton indulsz el, mindig úgy érzed, hogy az a legrögösebb. :-ppp"
Ez telitalálat!;)) Le se írom ezt az utat, meg amúgy is erről szólt audiolandon az egyik topik kb. 2000-2005 között
Nem írom le azt se, miket tartok jó csőnek a hallott készülékekben, csak amit anno meg is építettem:
- EL34 - Eag és Audio Note push-pull kimenőkkel. Teljesen korrekt hang tud lenni, semmi nem zavaró benne, lehet rá figyelni, de nem hatol igazán a zene mélyére. Ez azonban nem okoz hiányérzetet, mert nem tudod, hogy van a felszín mögött még egy - vagy több - mögöttes réteg is egy másik dimenzióban. Ennek ellenére hallottam már szárnyalni az el34-et eag kimenővel is, de az istennek nem jöttünk rá, hogy most meg miafaxtól lett ilyen jó ;))))
- GE 6550 tródának kötve, Audio Note push-pull kimenőkkel. Ez az első parádés hangom, olyan természetességgel szólt, hogy részévé tudott válni a hétköznapi életnek is,,, Mondhatnám, hibátlan cucc volt. Évekig hallgattam, mígnem az egyik cső elszállt, de olyan kurva drága volt már a hasonló csőkészlet, és annyit ábrándoztam már a Csontos által terjesztett - a japán hifisták körében favorizált - Sound Practices magazinban publikált ősi dinoszauruszokról, hogy elgondolkoztam a lépésváltásról. Állandóan ezeket a kapcsolásokat bújtam, meg a VT52 weboldalt, amit azóta lekapcsolt, majd nemrég újraindított a gazdája... Ajánlom mindenkinek, aki bogarat akar a fülébe:): http://www.vt52.com/node/98
Ez egy más világ: semmit a jel útjába, minél kevesebb elektróda a csőben és kondi a jelútban, bivalyerős táp, fínom, szeriőz hang, nagy érzékenységű, könnyen hajtható papírmembrános szekrények, nagy érzékenységű tvíterek, és brutális jelenlétérzet bármilyen zenével!
A nagy kísérlet egy olcsó 2A3-nak megfelelő ruszki csővel történt és a meglévő push-pull kimenővel:
- 6B4G Audio Note PP kimenőkkel - EZ VOLT AZ IGAZI NAGY UGRÁS! (Egy barátom ugyanezzel a csővel és Audio Note single ended kimenővel épített végfokot az egyutas Lowther hangfalához...... bazzzmeg, nem lehetett elmozdulni előle!)
- 2A3 közvetlen fűtésű trióda AN single ended kimenőkkel - az SE végfok nem annyira "ugrás", mint inkább tudatos és egyértelmű lépegetés a minőség felé. Az single ended hangot "tanulni", kóstolgatni kell, mint a jó bort, de ha rájövünk a zenei ízére, többé nem enged el... Ugyanez a 300B, a 211, vagy egészen finom formában a nagy előd, a VT52.
Ahogy Percy is írta, a lét határozza meg a tudatot akarom mondani a hangsugárzó a hozzá passzoló erősítőt. :-p
Utána jöhet a hangzásban elképzelt "jelleg" és esetleg sok év tapasztalat, kísérletezés után sikerül megtalálni az egymáshoz illő elemeket (szinergia).
Az, hogy ezt ki, hogy éli meg (félvezetős/csöves, push-pull/triódás, NFB/nonNFB, hard core csőmánia/hibrid megoldások stb.) szinte mellékes, a kielégítő eredmény a fontos.
A haverokkal, barátokkal persze ezek mentén jókat lehet vitatkozni, cikizni egymást, de azért egy-két (vagy több) évtized alatt mindenkiben kialakul a preferencia, amin nagyon nehéz változtatni.
Nálam is áll a "szekrényben" pár félvezetős, EL84SE, EL34 PP, 211 SE, de már régóta egy 10W-os 300B SE-t hallgatok, mert szerencsére olyan hangfalaim vannak, amik illenek az SE vonalhoz (moderált impedancia menet, nem túl érzéketlen).
Készült persze deszkán ezoterikusabb SE triódákból (841, 801a) is erősítőm, csak még évek óta nem jutott el a bedobozolás szintjére. :-)
Ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy ugyan minden út Rómába vezet, de az útvonal, az eszköz, az utazás hossza mindenkinél más és más.
Egy viszont biztos: bármelyik úton indulsz el, mindig úgy érzed, hogy az a legrögösebb. :-ppp
6C33C-hez soha nem volt szerencsém, de egyes hozzáértők szerint ez az eredetileg stab. csövet kis belső ellenálllása kis feszültsége nagy árama miatt OTL erősítőben lehet egyáltalán audio célra használni. Bármiféle kimenőtrafós felhasználása hiba és vakvágány. A listában nálam is az el34 gitárcső a legalján van. Ultralineár kapcsolában kihozható belőle a maximum de aztán el is érte a határait. Amihez nekem volt szerencsém ha PP vagy nagy teljesítményű SE-ről (legalább 20W/channel) beszélünk el34 --> kt120 --> 7355 --> 7868 --> el156 Tfk --> 211 GE --> WE 211 --> RS237 --> RS272--> O75/1000 --> 211 RCA --> 4212 STC??? (ennek kipróbálása még várat magára)
2A3 és 300B-hez nem volt szerencsém mindig maradtam az európai variánsoknál.
Ha 10W körüli vagy alatti SE vagy PP-ről beszélünk
A lista stubjektív emlékezetünk pedig gyakran csalóka ezért a sorrend eltérhet egyes csövek zeneibbek mások viszont dinamikában verhetetlenek mint RCA 211 vagy EL156.
Én a 6L6GC mellett tettem le a voksomat (nagyon sokat meghallgattam, az öreg Tannoyokon szinte mindegyik elvérzett, a Dynaco is... az 1.8 Ohm min. impedanciát nagyon nem komálták).
Az EL34 túl "szürke" volt számomra mindig is, de a fontosabb hogy nagyon nem bírják ezek a végfokok a komplexebb terheléseket.
Természetesen a KT88 és a 6550 is nagyon jó ebből a szempontból, ráadásul mindezt kicsi extra teljesítménnyel teszik a 6L6GC-hez képest Lassan ötödik éve egy 6L6GC-re épülő diy végfokot használok, teljes megelégedéssel ;)
Teljesen szubjektív és mindenféle hozzáértést nélkülöző privát sorrendem, hogy milyen elektron csövek voltak azokban az erősítőkben, melyeket valaha életemben hallgathattam - nagyjából így tetszett egyre jobban az a hangzásvilág, részletgazdagság, brummogás és torzítás mentesség, stb.. amit hallottam.
EL34 - 6L6G - KT88 - 300B - 2A3 - 211 - 6550
Amit nem tudtam sehova sem besorolni vagy hasonlítani, az a 6C33C volt, amely hihetetlen tisztasággal és részletgazdagsággal hozta a zenét, de valahogy még is olyan színtelen volt és a mélyek nem voltak elég reprezentáltak - de mondom ez nagyon szubjektív lista nyilván s akkor még hol vannak az audio lánc többi elemei : jelforrás alatt értve hanglemez vagy CD, aztán a hangfalak és kábelek.. stb.
Szívesen venném, ha bárki elmondaná a saját véleményét, hogy mely elektroncső típusoknál érezte azt, hogy annál már egy érezhető minőségi ugrás van a zenei reprodukció szempontjából s ha teheti, olyan erősítőt választana, ami azzal van építve?
Az én listámnál én minden egymás után következőnél jelentős hangminőség változást érzékeltem.
Klassz, hogy végre van egy topik, ahol nem indult el egymás anyázása - köszönöm uraim!
Biztosan nem töprengenék a 27% ÁFA kiköhögésén. Van más módja is az importnak német vagy holland esetleg szlovák 19%-os ÁFA sokkal barátibb. El sem hiszem, hogy az eredeti ST-70-et még kb. 60e-ért vettem. Persze akkor még barátibb volt az ára meg dodo is 200Ft alatt volt. Néha van Európában is eladó. De egyetértek valaki előttem szólóval, hogy ezekért a félmilliós összegekért attól ez még csak egy el34 marad. Utána jön a jófajta NOS el34-ek beszerzése horror áron. Multkor adtam el egy valvo-t 130 EUR-ért. DHT-k (régi gyártású) nem mai kendácsolt sokkal zeneibben szólnak. Vagy ha már sugártetróda/pentóda akkor el156 a csúcs. Ennyi pénzért inkább ilyen vasat kell venni vagy összedobni TFK el156-al az garantáltan nem okoz csalódást.
"bizonyos cső tipusok körül alakultak ki szekértáborok"
Ez tökéletes meglátás, és ennek mentén szinte lépcsőnként el lehet jutni a zeneiség nehezen megfogható fogalomköréhez is.
Minél komplexebb technológia csűri csavarja az eredetileg mechanikai rezgéseket adó hangszerek hangját, annál több részlet veszik el, vagy alakul át olyan módon, ami már nem alakítható vissza az eredetinek megfelelő levegőrezgéssé. Már a felsorolásodban van egy hatalmas ugrás: a 300B közvetlen fűtésű trióda és az utána lévő közvetett fűtésú végcsövek között. De ugyanekkora ugrás van a pp és az se erősítés, vagy az analóg és a (korai) digi rögzítés és átalakítás között.
A szekértáborok között viszont ízlésbeli eltérések is vannak, és innentől kezdve a zenei jellegű értelmezések között is új front nyílt.
Visszatérve a dynacora, kétségtelen, hogy kiváló erősítő, de ezzel a csőkészlettel a büüdös életben nem fog olyan plusz részleteket, érzelmeket és zenei töltetet továbbítani, mint egy 300B mondjuk, vagy egy korai közvetlen fűtésű minőségi üveg.
Az ember mindig hall ha szerencséje van egy még jobb erősítőt.
Amíg csak 200 ezres erősítőket (nyilván integrált) hallottam, azok között is volt, ami közel állt az én ízlésemhez.
S talán mégis csak ez a döntő egy vásárlásnál - ÉN mit hallok, NEKEM tetszik-e - nem a hifi szakíróknak, nem a szekértáboroknak, nem a szomszéd Józsibának.
Aztán valahol sikerül meghallgatni egy 3-400 ezres integráltat és HŰ HA !
Biztosan ez játszódik le a csövesek vonalán is - csak még magasabb összegekről indulva.
Én azt látom - nem ismerve ennek a technikai és audio hátterét - hogy bizonyos cső tipusok körül alakultak ki szekértáborok : 300B, KT88, EL34, 6C33C, 6550.
Pár napja egy hirdetésben láttam egy handmade csöves erősítőt, különös formájú csövekkel - a 30-as évekből származó eredeti RCA 808 csövek voltak beépítve.
Az eladó azt állította, hogy neki mindegy, hogy valaki az 500 ezres vagy 1 milliós vagy másfél milliós erősítőjét hozza el + a kedvenc lemezeit : ez a padlót fel fogja mosni a többivel a zenei reprodukció kapcsán.
Na erre akkor most mit mondjak vagy mit gondoljak..?
Nem vagyok ezt állandóan figyelő vagy kompetens személy, de átszámítva a jó magyar forintra az USA-ban 220 - 320 ezer Ft. körül van az áruk az eredeti szériának + pártízezer a csomag, ha valami csoda folytán hajlandó elküldeni a redneck + itthon a szervek rádobnak + VÁM-ot + a csomag árával növelt összegre (nem csak a készülék árára - egy vicc) a + 27% ÁFA.
Egyszerűbbnek tűnik kivárni azt a szökőévet, hogy valaki eladja itt Európában vagy 2 szökőévet, hogy Magyarországon.
Illetve van ez a lehetőség a Bob Latinotól rendelni - de itt nem tudom mire jön ki a végösszeg, mert vagy 5 féle konfigurációban rendelhetsz.
Ezen kell elgondolkodjon valaki, hogy 400-500 ezer Ft.-nál jár - ez az a sáv, ahol már vannak jó csöves erősítők a kínálatban.
Csak jót olvastam róla fórumokon - olyanoktól is, akiknek volt már több eredeti Dynaco ST-70 - ez azért csak jelent valamit. Itt az egyik ismert írás a Bob Latino által forgalmazott erősítőről - de Te biztosan ismered meg kb. mindenki, aki ezt a fórumot olvassa :
Ezen a rendelésen nem gondolkodtál ~ állítólag a legjobb után építés.. Többféle kittben, többféle csővel, 220V-os változatban.. elég népszerű az USA-ban :
10 évvel ezelőtt volt nálam kölcsön egy ST70 2 hétre. Akkor egy Dali Ikon 6-os hangfalpáram volt, egyből beleszerettem az erősítőbe. Aztán sajnos vissza kellett adnom. Azóta a hangfal sincs már meg, eladtam. Semmi más nem tudta úgy meghajtani, hogy érdemesnek érezzem megtartani.
Az elmúlt időszakban megépítettem Troels Gravesen DTQWT MKIII hangfalát.
A hangfal telitalálat lett, maximálisan meg vagyok vele elégedve, minden szempontból.
A tervező javaslata szerint Push Pull KT88-al, vagy EL34-el érdemes hajtani, pont amilyen az ST70.
Amikor visszaadtam a kölcsönkapott ST70-et megfogadtam, hogy lesz egy ilyenem egyszer.
Most, hogy kész a hangfal, az erősítő következne, viszont nagyon szeretném őket együtt meghallgatni mielőtt rendelek egyet (nem olcsó, de ezt itt nem kell magyaráznom)
Lenne esetleg valaki itt aki hajlandó lenne egy összehallgatás erejéig találkozni velem és a hangfalammal?
Azt biztosan állíthatom, hogy a hangfalat meghallgatni számára is élmény lesz :)
Nagyon nagyra értékelném a lehetőséget, ha valaki kisegítene!
Az eladó azt állította, hogy neki mindegy, hogy valaki az 500 ezres vagy 1 milliós vagy másfél milliós erősítőjét hozza el + a kedvenc lemezeit : ez a padlót fel fogja mosni a többivel a zenei reprodukció kapcsán.