Ha menet közben kattog, akkor weller rendszerű. Ezesetben semmi baja nem lesz, ha leszigeteled, mert ha eléri a hegy által meghatározott hőfokot, egyszerűen kikapcsol.
Ha kézben akarod tartani, akkor minél kissebb hőfokú hegyet vegyél, jó hegyeset, és szerezz azbesztzsinort, meg valami bakelit vagy hasonló, nem túl hőérzékeny csövet. Azbeztzsinórral jól körbetekered a pákát, ráhúzod a csövet és annyi. Így is elég hamar el fogod dobni...
Amiket ilyen égetőket eddig láttam, mind a rézdrótos pillanatpáka módszerével működött. Vastag kábel ment a trafótól egy facsőbe, a hegy meg egy vékony (fél mm körüli) rézhuzaldarab. A fához nem kell 300 fok, így ha jól van méretezve, nem ég el hamar...
Nekem volt valamikor egy vastag (kb 3 centi) "pillanatpákám", valami spéci anyagból való heggyel. Az is ezen az elven működött, csak úgy lehetett fogni, mint egy tollat, kb 4-5 centire a forrcsúcs végétől. Aztán elégett a hegye és sohasem kaptam hozzá többet. Azért a második számítógépem (Homelab 4) összerakását végig bírta, igaz a vége felé már nagyon meleg volt az egész. Kb 1400 forrasztás egyhuzamban...
Megvettem a legmelegebb hegyet, ami volt a boltban. Nem tudom, hányas, de a páka csak 12 voltos. Éget, működik. Csak marha nehéz úgy írni, mintha egy rohadt vastag golyóstoll legvégét fogná az ember.
(Igazából nem Weller, hanem Puskás Tivadar Mgtsz vagy mi, de teljesen olyan mint a Weller. Gondoltam így támogatom a magyar ipart.)
Tegnap égettem fába betűket Weller pákával. Jó nehéz volt, mert nagyon messze van a nyele a fejétől. Arra gondoltam, hogy kellene valami lyukas hengert ráhúzni, amit meg lehet fogni, de nem tudom, miből lehetne ilyet csinálni, meg nem lesz-e baja a pákának, ha lecsökkentem a hőleadó felületét. Ötletek?
Karácsony előtt nem sokkal egy hobbiújságban volt egy leírás gyertyatartókról, amihez pont ilyen lecek kellettek, pl. három szál léc közé került 1-1 Db fagolyó és a két alsó léc meg lett hajlítva felfelé, a felső meg maradt vízszintesen, ehhez csatlakoztak a végein a hajlított lecek. 2-3-4 -karú gyertyatartók voltak, a "lábuk" függönyrúd, fagolyó és alul profilosra vágott négyzetes alapú fahasáb. Ez elég durva közelítésű leírás, de ha érdekel, előkotrom (eltettem valahová, mert fogok ilyet én is csinálni) és befotózom ide.
Csiszolás ügyben: én ugyan nem vagyok mérvadó, de nálam a 200-300-as papír sem ritka, vagyis ez a minimum. De az ilyen-olyan ékszer-hangszer kategóriájú dolgoknál az 1000-es sem ritka. Ahhoz, hogy a durva esztergálás, csiszolás nyomait teljesen eltüntessem (most kizárólag keményfáról beszélek) legalább 4-5 lépésközzel szoktam eljutni a legfinomabb felületig. Csiszológép gyanánt egy HOLZ-HER 2420-ast használok (csak 75mm széles) és elégedett vagyok vele, igaz nálam igán ritkán és keveset fut. Jó drágán vettem (6 éve 60ezer felett volt) ma már talán olcsóbbak, igaz ez a cég mára megszűnt, pontosabban más néven fut. Miután nekem nem volt elég az a vászonfinomság amit árulnak (kb. 180-ig) így én a VITEX-nél csináltattam különféle szemcsézetűt 400-as finomságig. A végtelenítést nem a legjobb módon csinálták (egy alvállalkozójuk) mert nem lapolják át a vásznat csupán hátulról egy erős kék színű ragasztószalaggal egymás mellé ragasztják. Olyan gondom ugyan nem volt, hogy elszakadt volna, de azért a finom vásznaknál már jelentkezik egy kis "ütés", amikor a ragasztott rész dolgozik éppen. Ezt az egész akciót egyébként egy korracél lemez csiszolása miatt vettem (tehát nem fához), de nem jött be a dolog, drágább volt a sok elpusztított szalag, mint amennyiért a fémcsiszoló szakik dolgoznak. Igaz ők csúnyábban mint én....
Olyat nem, viszont köszörülés-ügyben megkérdeztem apámat. Szerinte a vésőt síkba kell köszörülni. A nagyját a kő palástján, a holkert meg levenni az oldalán. Puhafához kicsit "hegyesebbre", mint keményhez. Ívelt vésőt ívbelső felületét alakra köszörült kővel, aztán a külső oldalról a kő élén finoman "lehúzni".
(Az öreg ugyan nem asztalos, viszont 30 évig tanított forgácsolást, és a mai napig kézből köszörül ollót/esztergakést/fúrót/akármit. A kés meg akkor éles neki, ha a levegőben lehet vele kenyeret vágni :)))
A két ünnep között kicsit pakolásztam a műhelyben és találtam egy csomó kb 2 mm * 2 cm* 1 m-es lécszerűséget. Biztos hulladák volt valamikor. Hajladozik rendesen. Na, akkor jött az ötlet, hogy ezekből lehetne valami fonott hatású dolgot alkotni. Pl. dobozt, az mindig kell. Láttatok, esetleg csináltatok már ilyet?
Nekem egy B&D van, olyan, amire tépőzáras papír rakható. Nincs másféle csiszolóm, mindent ezzel csinálok, eddig - azt kell mondjam - nagyon bírja a strapát. A konkrét modellt megtalálod, ha kicsit visszaolvasol, csináltam ide egy listát az összes gépemről.
Egyébként ez egy nagyon jó kis bolt, Pesterzsébeten is van egy boltjuk, mindenkinek tudom ajánlani őket!
Ez a gép nem az "olcsókategória" remeke, de sajna sok melléfogás után végre ( az ő ajánlásukra) megvettem ezt a gépet kb 3-4 éve, és egy tipushibán kívűl mondhatom nagyon egyben van a gép...
A tipushibája az, hogy relatíve gyorsan megeszi a meghajtószíjat, ez nekem kb évente 2 db-ot jelent. az ára db-ként kb 1500 ft. A szénkefék benne még az eredetiek...
ennek két hibája volt.. mára már csak egy maradt:))
Amelyiket megoldottam az az volt, hogy a koptatóasztal az sima vaslemez volt... tré egy megoldás... erre én tettem egy vékony filcet, és csináltam hozzá egy savállólemez koptatót.. így már nem üt minden fordulakor, mikor odaér a szalag ragasztása az asztalhoz, és mondanom sem kell, hogy szebben is csiszol:))
Egyébként valszeg az volt amit te is láttál.. Nem tudtam otthagyni olyan olcsón adták:)) Vettem mellé még egy kis kompresszort is, ha már ott voltam:)a kettő együtt nem volt 50 000 ft, és éppen előtte jött be egy olyan pénzem amiről már lemondtam...:))
Ez a Kinzo masina volt asszem tavaj, 1xezer az OBI-nál? Akkoriban gondolkodtam rajta, de végül nem vettem meg. Az Agoyama(?) meg a Kinzo még nekem is túl gagyinak tünik valamiért...
Ha jól látom a tárgyasztal fából van. Én is minden ilyet abból gyártok, pedig vasból lenne az "igazi". Pl fúróköszörüléshez segédsablont (azzal se lesz jó, de valamit mégis használ). Meg felsőmaró helyettesítő "munkaasztalt" (állványosfúró, tengely (na ez acél) 2 csapágy (ezek is), vezető...
Van amelyiket kell, a többit nem érdemes.
Lehet kapni egy száraz/vizes köszörűt (olyat veszek ha egyszer sikerül), annak a vizes része egy kb 6-8 centi széles, lassú fordulatú kő, folyamatosan vízben forog. Nagy fordulatút nem érdemes vizezni, mert csak szétfröcsög...
Köszönöm. Mivel az eredeti szakmám autószerelő, tanultam esztergálni, hegeszteni, ilyesmiket, tudom, hogy mivel jár egy kés (gyalu, eszterga, zseb..) megköszörülése és milyen veszélyei vannak (pl a megégés).
Csak a "holker " szakkifejezést nem ismertem.
Egy bognár mellett dolgoztam úgy 25 éve egy Állami Gazdaságban (a mellette kicsit erős, én gépszerelő voltam ő meg bognár, ugyanabban a műhelyben, ő csinálta pl a facsapágyakat a tárcsákhoz). Ott láttam, hogy egy kb 50-60 centi átmérőjű kb 15 centi vastag, valamilyen sárga, sima, lágytapintású kőkorong palástján (ezek szerint "holkeresen" élezte a gyalukéseket és a vésőket. Ezt egy taposópedállal hajtotta, a kő vízben forgott. Tőkéletes munkát végzett vele...
Az az ív (a holker?) ami így a kés homlokán kialakul nem lesz túl sérülékeny? Így a vágóél élesebb szögű, mintha simára köszörülném. Kifenni meg nem hiszem, hogy jól ki lehetne (kisimítani az ívet), maximum élezőkocsival. Ha olyan van, akkor meg a kézi fenés is megteszi, csak lassabb.
Persze fél mm-es kitörést nem egyszerű kifenni (gyalugép késéből kellett már, mert lecsúszott és sikeresen legyalultam a satumat)...
Alapból két féle szemcsefinomságot használok. a sima fa csoszolásokhoz 80-as szemcsefinomságú vásznat (jó a SIA, de jó a DunaVitex is)
míg pl az élfóliázások rendbetételéhez meg 180-as vizes papírt használunk. Ezt a vizespapírt használjuk pl a lakkozások közötti "szállehúzásokra" is Én még bevallom nem olajoztam, és nem viaszoztam ( a politúr is kimaradt az életembeől...) így ezekhez nem tudok mélyrehatóan hozzászólni, de az én prakszisomban ezekkel a méretekkel dolgozunk. Ha tisztességesen meg van csiszolva a felület akkor kevés ahhoz az emberi szem, hogy a lakkozások alatt meglássák azt, hogy az ""csak""!! 80-as szemcsefinomságú csiszolóanyaggal lett csiszolva. De ha nagyon finomkodni kényszerülnék lakk alá nem csiszolnék akkor sem 120-as nál finomabbal... talán még a 120 is sok neki:))
Nekem van egy hitachi kézi szalagcsiszológépem (böszme egy jószág, de nagyon penge!!:) van egy kínai gagyi asztali csiszológépem. Nagyon gyengus a motorja sajan:(( Lehet, hogy feltuningolom... most csak 250W-os, de elkellene rá minimum egy 500W-os!! Ezen kívűl használunk korongcsiszolót, de olyat amit sarokköszörűbe fogok be. Gumitányér+ egyebek. Ez nem nevezhető egy finomkodó szerszámnak:))) Elég egy durva darab!:)) De oda ahová mi használjuk nincs tökéletesebb szerszám! Nyílászáró passzításoknál olyan helyekre is beérünk vele ahová csak kézi vésővel lehet, és az meg marha időigényes dolog... Ja és ezzel állítom a karácsonyfámat is!!:)) nagyon gyorsan és könnyen lehet vele befaragni a fenyőfa törzsét!!!:)))
Ezen a gépen 60-as, és max 80-as szemcsefinomságú csiszolóanyagot (jellemzően papírt) használunk. Durva munkákhoz kell.. Na...:)))
A zietling is "csiszolószerszám"!:)) Van belőle vagy 3.4 db.. De egy 3-4 fős csapatnál ennyi kell is... sokszor csak pihen a polcon, de ha kell akkor kell!!! Ez kb olyan mint a pillanatszorító.. Sokba kerül, és az idő nagy részét felakasztva tölti a helyén, de ha ne adj isten kell akkor sosem elég:))
Vibrációs-excenteres csiszolót nem használunk, mert eddig semmire sem volt jó a műhelyemben.. nekünk túl finoman dolgoznak, de el tudok olyan műhelyt képzelni ahol ez alapszerszám lehet.
A csiszolófából két tipus létezik. Az egyik az olyan amit ti is írtatok, sima egyenesszálú fenyőböl egy jó maréknyi méretű de az alján, ott ahol a csiszolás zajlik, ott simának, és az élein "élesnek" kell lennie!! A másik meg szinte ugyanez, de ott a talpán már egy puha réteg van! Ez alapesetben parafa, de ha nincs más jó kemény ipari filc is jó! Lehet olyan csiszolófát kapni ami teljes anyagában morzsolt parafa. Ez is nagyon jó. kb egy ilyen tömör parafás csiszolófa kb 300-500 ft körül lehet.
Ezen kívül, még használunk csiszoló vattát. Lehet, hogy ezt hívta valamelyik olvtárs "skót" nak? nemtom.. ezeket a vattákat különböző "finomságban" árulják (fémből vannak) de nem kell a legfinomabbat megvenni, úgy is nagyon finoman csiszol!! Ezt kimondottan íves felületek csiszolására használjuk pl díszlécek-egyebek, De nem alapcsiszolásra hanem a lakkozások közötti szállehúzásra! Nagyon sima bársonyos felületet ad!:))
A csiszoláshoz még annyit: nagyon de nagyon kell szépen csiszolni ahhoz, hogy utol lehessen érni egy jól beállított, és jól kezelt gyalugép felületi minőségét!!!:)