Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
tegnap este ez volt a helyzet, 1-2 nap szerintem is meglesz mindenhol
Köszönöm mindenkinek az elkötelezett segítséget, de most már olyan mennyiségű mintaadó gyűlt össze, hogy már csak NÓGRÁD (5), PEST (1), BÁCS-KISKUN (5) KOMÁROM-ESZTERGOM (2) FEJÉR (2), GYŐR-MOSON-SOPRON (3), TOLNA (2), SOMOGY (6) és BARANYA (9) megyékhez kérem a jelentkezést a még kiadó helyekért
Safi fórumtárs pihenőn van, így általam közzétéve tőle (hátha valaki érdeklődik):
Kedves Kutatótársak!
A Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszéke kutatást indít, amely a mai magyarság genetikai múltját szeretné feltárni. Ehhez keresnek olyan donorokat, akiknek ükszülőkig megvan a családfájuk és az ükszülőkből legalább 9 egy megyében élt. A lényeg, hogy a donor magyar identitásúnak vallja magát, ősei között más nemzetiségű nem jelent gondot. A következő megyékből várnak még jelentkezőket: Tolna, Fejér, Csongrád, Pest, Somogy, Nógrád, Bács-Kiskun, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Baranya, Budapest, illetve a határon túlról. A részvétel ingyenes, a kiválasztott alanyok esetében a DNS mintavétel szájból történik, a mintát postai úton lehet majd visszajuttatni az egyetemre. A jelentkezést e-mail-ben kérik eljuttatni. Az e-mail-ben az ükszülők neve mellett a születés éve és helye (település és megye) is szerepeljen. Részletek a "DNS és családfakutatás" facebook csoportban (a projektet koordináló személy neve és email címe is ott érhető el). https://www.facebook.com/groups/genetika.csaladfa
Hasonló projekt van folyamatban a tősgyökeres kun származású családokra. Aki ilyen származásúnak tudja és vallja magát, az is jelentkezhet a fenti címen.
A Somertomi Ember néven emlegetett férfi holttestét 1948. december 1-jén találták meg a dél-ausztráliai város tengerpartján egy gát falához dőlve. Személyazonosságát nem sikerült kideríteni, és a megoldatlan ügy azóta is foglalkoztatja az ausztrál közvéleményt, kilétéről számos találgatás látott napvilágot, köztük az, hogy orosz kém lehetett.
A rejtélyes halottat az adelaide-i West Terrace temetőben hantolták el, a síremlékén az olvasható:
Itt nyugszik az ismeretlen férfi, akit Somertom Beachen találtak 1948. december 1-jén.
"a nem sokkal később megtalált számos rejtélyes tárgy miatt sokan nem akartak belenyugodni abba, hogy ne derüljön ki, ki volt a férfi. A helyi vasútállomásról került elő egy aktatáska, ami a feltételezések szerint a férfié volt, benne egy mobiltelefon mellett a címkéktől megfosztott ruhákkal, illetve egy értelmetlennek tűnő írás, amiről sokan azt feltételezték, hogy valami kód lehet. "
Egy nemzetközi kutatócsoport DNS-vizsgálattal próbálja kideríteni, hogy valójában honnan származott Kolumbusz Kristóf. Az eredményeket októberben publikálják.
A 15. századi híres felfedező eredete homályba vész, a legközkeletűbb elmélet szerint Genovából származott, de más elméletek spanyol, portugál, horvát, lengyel eredetéről szólnak. A múlt feltárásában komoly áttörést hozhat Kolumbusz maradványainak DNS-vizsgálata.
A Granadai Egyetem kutatói 2003-ban DNS-vizsgálattal azonosították a 515 éve elhunyt felfedezőt a sevillai katedrálisban lévő síremlékében talált maradványok alapján. Ám akkor a géntechnológia még nem volt elég fejlett, ezért a további kutatásokkal felhagytak.
A DNS-technológia viszont azóta annyit fejlődött, hogy a szakemberek szerint érdemes folytatni a kutatást. Jose Antonio Lorente, a Granadai Egyetem törvényszéki orvostudományi professzora szerint a radikális fejlődés ma már lehetővé teszi a nagyon kis töredékek vizsgálatát. Mint mondta: a kutatók Kolumbusz négy kis csontdarabját, a fiától, Hernandótól származó hét csontdarabot és egy fogat, valamint a testvérétől, Diegótól származó tucatnyi rossz állapotban lévő csontdarabot vizsgálják.
A genetikai azonosításban európai és amerikai laboratóriumok is részt vesznek.
Exhumálják azt a holttestet, ami több mint 70 éve került elő Dél-Ausztrália partszakaszán, és aminek eredete az ország egyik legizgalmasabb rejtélye. A csak „somertoni férfiként” emlegetett holttest esetében ugyanis sem azt nem tudni, hogy ki volt ő életében, sem azt, hogy hogyan halhatott meg.
A férfi holttestét 1948 december elsején találták meg Adelaide város Somerton nevű strandján. A holttest a partfalnak döntve ült, a férfi öltönyt és nyakkendőt viselt, a zsebei üresek voltak, így sehogy sem lehetett azonosítani. A rendőrségi vizsgálatok nem jutottak semmire, a nyomozás során a halál okát sem tudták megállapítani. A férfit a helyi temetőben 'az ismeretlen férfi' feliratú sírban temették el.
Csakhogy a nem sokkal később megtalált számos rejtélyes tárgy miatt sokan nem akartak belenyugodni abba, hogy ne derüljön ki, ki volt a férfi. A helyi vasútállomásról került elő egy aktatáska, ami a feltételezések szerint a férfié volt, benne a címkéktől megfosztott ruhákkal, illetve egy értelmetlennek tűnő írás, amiről sokan azt feltételezték, hogy valami kód lehet. Volt benne egy kitépett papírdarab is, melyen nyomtatva a perzsa Taman Shud felirat szerepelt, ami azt jelenti, hogy bevégeztetett.
A hatóságok most azért döntöttek a holtest kihantolása mellett, mert az érdeklődés a férfi kilétével kapcsolatban 70 éve nem csillapodott, online is számtalan elméletbe és találgatásba lehetett belefutni. Ezért Dél-Ausztrália legfőbb ügyésze, Vicke Chapman múlt héten elrendelte az exhumálását, szerdán pedig már hozzá is láttak a temetőben. Igaz, a helyi sajtó beszámolója szerint ez lassabban ment, mint tervezték a kemény talaj miatt, illetve azért, mert bizonytalanságok voltak azzal kapcsolatban, hogy a férfit egyáltalán koporsóba temették-e. A holttest megtalálása után meg akarják alkotni a férfi DNS-profilját, hátha így kiderül, ki lehetett Ausztrália történetének leghíresebb holtteste.
Rennes ostromával zárult le a 15. század végén zajló francia-breton háború.
Rozenn Colleter, az INRAP (Institut National de Recherches Archéologiques Préventives) munkatársa és kollégái friss tanulmányukban Rennes 1491-es ostromának maradványait elemzik – számol be a Phys.org. A városnál I. Anna breton hercegnő és VIII. Károly francia király csapatai csaptak össze.
A szakértők most a tömegsírok csontjain végeztek izotópvizsgálatot, így mérve fel az elhunytak származását. Az egyik nyughely négy halottjából három breton lehetett.
A másik sírban 28, feltételezhetően a francia táborhoz tartozó katona nyugodott. A férfiak a Párizsi-medencéből, Poitou térségéből, a Rhône völgyéből és az Alpokból származtak. Egyes katonák Castillából, Aragóniából, Angliából és a Német-Római Birodalom területéről érkeztek.
A Waterlooi Egyetem, a Lakehead Egyetem és a Trent Egyetem csapata DNS-vizsgálattal azonosította az 1845-ben elindult Franklin-expedíció egyik áldozatát – számol be az EurekAlert. Ez az első alkalom, amikor genetikai elemzés alapján határozták meg az egyik holttest kilétét.
A kutatók 2013-ban fedezték fel a maradványokat, a fogakból és a csontokból mintákat vettek. A szakértők ezek elemzésével, illetve az élő leszármazottak vizsgálatával állapították meg, hogy a holttest John Gregory tiszthelyettesé. A férfi csontvázát a Vilmos király-szigeten fedezték fel, Douglas Stenton, a Waterlooi Egyetem antropológusa szerint a helyszínen összesen három holttestre bukkantak.
John Gregory Dél-Afrikában élő leszármazottja, Jonathan Gregory üdvözölte az eredményeket. A férfi köszönetet mondott a szakembereknek. A genetikai vizsgálat előtt az utolsó emlék John Gregorytól egy 1845. júliusi levél volt, amelyet Grönlandon írt feleségének. Eddig 26 maradványból tudtak DNS-t kivonni. Stenton arra bátorította az áldozatok leszármazottjait, hogy kapcsolódjanak be a vizsgálatokba, így segítve az elhunytak azonosítását.
A levéltári források után lássuk, mit tudhatunk meg a természettudományos módszerek segítségével? Az 2020-2021. évi kutatások részeként DNS-mintát adott néhány olyan letkési, akik családneve már a 15-16. században felbukkan a településen. A genetikusok az apák által a fiaiknak mindig továbbadott Y nemi kromoszóma alapján gyakran már képesek arra, hogy meghatározzák azt a vidéket vagy népet, ahol, vagy amely részeként a mintaadó apai ágú ősei éltek több ezer évvel ezelőtt. (E módszer kizárólag csak az apai ággal foglalkozik!) Mivel nem tudunk a török kor és az államalapítás közti ötszáz évben jelentős népmozgásról e vidéken, így talán az Árpád-kori letkésiek apai vonalaira is következtethetünk a 21. századi mintaadóink eredményei alapján. Az apai kromoszómák vizsgálata még folyamatban van, de május 27-én a „Letkés régmúltja” című, Letkésen rendezett konferencián már közzétételre kerülnek az eredmények.
Egy friss tanulmány alapján Európa első, nagy építményeket és városi központokat kialakító civilizációja a vártnál homogénebb volt – számol be a Phys.org. Ez az első alkalom, amikor az Égei-tenger környékéről származó ősi maradványok teljes genomjait szekvenálták.
Bár a krétai minószi, a görög szárazföldi helladikus és a Kükládok szigetén létező kükladikus kultúrák temetkezési szokásai, épületei és művészete sokban különböztek, úgy tűnik, hogy az egyes csoportok genetikailag nagyon hasonlóak voltak a bronzkor elején, mintegy 5 ezer éve. Mindez azt jelenti, hogy a korszak jelentős átalakulásai, így a városok kialakulása, a fémhasználat és az intenzív kereskedelem nemcsak a népvándorlásnak, hanem részben az újkőkori népesség folytonosságának volt betudható.
Az eredmények alapján a középső bronzkorra, 4600-4000 éve, az Égei-tenger északi régiójában a lakosság genetikai összetétele jelentősen megváltozott. Ezen személyek felmenői részben a ponto-kaszpi sztyeppéről származtak, és sokban hasonlítottak a mai görögökre. Az ősi népvándorlás jóval megelőzte az első mozgásokat, amelyeket az ókori görögök dokumentáltak.
Magasan a Himalája csúcsai közt, a legközelebbi falutól is négy-öt napi járásra fekszik egy Roopkund (hindi nyelven „szép alakú tó”) nevű gleccsertó. Vize ékszerként tündököl a durva kavicsok és egyéb jégőrölte kőtörmelék alkotta medencében, azonban nem sokban különbözik a környék más, hasonló képződményeitől – egyedül abban, hogy a tóban és körülötte több száz ember csontjai hevernek.
Az utóbbi időben a rejtély egyre mélyült: 2019-ben a csontok DNS-ének egy nemzetközi tudóscsoport általi korszerű vizsgálata azt találta, hogy a tónál elhunytak közül legalább 14 egyén nem a térségből, azaz Dél-Ázsiából származott. Génjeik sokkal közelebb álltak a Földközi-tenger keleti medencéjének mai lakosságához, különösen Kréta szigetééhez.
Tovább bonyolítja a rejtélyt, hogy ezek a csontok sokkal későbbiek, mint a tónál találtak nagy része: míg a maradványok többsége Kr. u. 800-ra datálható, a mediterrán genetikai örökséggel bíró személyek úgy tűnik, nem is olyan régen, 1800 körül veszthették életüket a tónál.
Mátyás király csontjai viszont a székesfehérvári osszáriumban vannak, sok más személy, köztük királycsontokkal összekeverve. Egykori királyainkhoz méltó ez az állapot? – Minden nemzet őrzi a nagy királyainak a sírjait, hacsak a történelem viszontagságaiban meg nem semmisültek. Hunyadi Mátyás európai színvonalú politikus volt, méltatlan hozzá, hogy mindmáig összevissza hányódnak a csontjai egy osszáriumban, sok más csonttal összekeverve. Ha lehetőségünk van arra, hogy meghatározzuk a királyaink csontvázait, és méltó körülmények között temessük el őket, ahogy ők szerették volna, ahogy elrendelték, akkor ezt meg kell tennünk. A fehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában tizenöt magyar királyt temettek el, Árpád-háziakat, leányágiakat, Habsburg Albertet, Szapolyai Jánost és persze Mátyás királyt is.
A fehérvári csontokat mikor kezdik el kutatni, elkülöníteni és mintát venni belőlük, hogy megtalálják Mátyáséit is? – Elég régóta eljutott az illetékesekhez a kérvény, hogy az osszáriumot fel lehessen nyitni. Egy rendkívül pontos, tudományos értékű eljárásrend készült el, a rendőrségi biztosítástól kezdve minden meg van szervezve. Spányi Antal püspök úr és a magyar püspöki konferencia is támogatja a tudományos kutatást. Még egyetlenegy engedély hiányzik, a fehérvári önkormányzaté. Az az engedély azért csúszik, mert a járvány miatt még nem ült össze a közgyűlés. A Corvin János DNS-éből származó adatokból már azonosítani lehet Mátyás király csontjait. A többi magyar királyi csontot is személy szerint meg lehet majd határozni, mert mind a tizenöt oda eltemetett magyar király meghatározásához tudjuk, hogy honnan kell további mintát venni a felmenőikből, utódaikból; Prágából, Nápolyból és Európa különböző részeiből.
Arra van szándék, hogy ezeket méltó módon újra eltemessék? – Hogyha mind a tizenöt oda eltemetett magyar király személyét azonosítjuk, és elkülönítjük a többitől, akkor ismerve a korabeli szarkofágokat, érdemes volna azon is elgondolkodni, hogy egy szép nemzeti emlékhelyet hozzunk létre, a spanyol El Escorial kolostorhoz, a bécsi császári kriptához, a waweli székesegyházhoz Krakkóban vagy a Westminsterhez hasonlót. Ezzel tartozunk az emléküknek, és így minden magyar fejet hajthatna, meglátogathatná a sírjukat. A jeles ősök tisztelete mellett pedig arról sem feledkezhetünk el, hogy egy ilyen nemzeti emlékhelynek identitásképző ereje van. A következő nemzedékek magyarságtudatát tudjuk erősíteni azzal, ha nemcsak olvasnak vagy az iskolában tanulnak III. Béláról vagy Hunyadi Mátyásról, hanem ellátogathatnak a sírjukhoz, ahol megérinti őket történelmük.
Teljesen mindegy, hogy egy csontváz mely csontjából vesznek mintát, lényeg az hogy az ne legyen szennyezett más DNS-sel és ne lehessen szekvenálni töredezettség miatt. Pár száz év nm probléma a DNS fennmaradásában.
Hogy biztosan más személyek legyenek a mintaadók, a páratlan csontokból kell venni a próbát (koponya, atlasz, mellcsont, medencéből a szeméremcsont és a keresztcsont, farkcsont, nyelvcsont).
Egy 1862-ben készült foto a Királyi Bazilika feltárásától. (1810-re már alapjaig széthordták az addig még álló Királyi Bazilikát). 1862-re már csak ez maradt. A városképen 1862 óta itt szinte semmi nem változot, csak annyi, hogy a bazilika helye ma betonmedence).
Nem beszélve róla, hogy a török után a Királyi Bazilika megmenthető és ujjáépithető (nagyságrendekkel jobban megmaradt mint például a Nursiai Szent Benedek Bazilika, ami ma középkori fényében csillog villog. (lásd olasz topik ugyan itt).
Ime egy 1795-ös leirás az akkor még álló bazilikáról.
"Alig egy emberöltő elegendő Székesfehérváron, hogy még a magasan álló falak, ép kápolnák teljesen megsemmisüljenek. Ami Szent István bazilikájából közel nyolc évszázadon át fennmaradt, azt alig pár évtized alatt pusztítják el. A falakat lerontják, kőanyagát széthordják, egészen az alapokig kibányásszák. Jankovich Miklós 1793—95-ben még ájtatoskodik a székesfehérvári bazilika egyik oldalkápolnájában1 látja a bazilika falainak elég magas romjait, de mindebből a múlt század első évtizedében már alig emelkedik valami is a föld színe fölé."
Gyakorlatilag jobb lett volna, ha nem nyúltak volna a 19-20.századi régészek-antropológusok a sírokhoz, csak kárt okoztak, ha most tárnák fel a sírokat, egy csomó királyt tudnának azonosítani.
Szerencsére nem mindegyikből vesznek DNS mintát (már csak azért sem, mert nem minden csontban marad fenn DNS 531 év távlatábol).
Elég néhány kulcsfontosságu csontbol (legelső sorban a koponya azonositásához a fogakbol) és még néhány a testalkatot meghatározo csonttipusokbol venni mintát.
Aztán jöhet a vélogatás, hogy az anatomilag illeszkedő (korban, méretben, nemben, kopásokban etc.) csontokat kiválogassák a DNS vizsgálattal atonositott csontokhoz.
igen hatalmas munka lesz. A Matyas ujratemetés topikban rendesen zugolodnak is ellene és különbözö feltételekhez kötik, például, hogy a miniszerelnökötöket is temessék mellé.
Még nem azonosították Mátyás csontjait, hatalmas munka lesz a több ezer csontot átválogatni és dns mintát venni belőle. Teljesen összekeverték a csontokat a legutolsó vizsgálatnál a 1980-as években, olyan mintha egy halomba dobálták volna őket az eltemetés előtt, még az is nagy munka lesz egyszer hogy megtalálják az egy emberhez tartozó csontokat, évekig tarthat ha egyszer belekezdenek.
Számomra igen érdekes cikk, genetikai uton végre azonositoták Mátyás király földi maradványait.
Mint ismert, a fehérvári bazilikában feltárt csontmaradványokat, anno rutul összekeverték.
Ugy sikerült, hogy Horváországban, Leploglava-ban, a pálosok kolostorában érintetlenül ránk maradt Corvin János és Corvin Kristof sirja, török hodoltság ide vagy oda.
Genetikai vizsgálatot végeznek Corvin János csontjain, kiderülhet a Hunyadi család származása és megtalálhatják Mátyás király csontjait a székesfehérvári tömegsírban.
