Egy nap, egy sor: (a mai napig összeírva, javítva, Molllykával és gyönggyel /hogy ő se sértődjék meg:/**** kiegészítve!)
Fákra nehezedik a köd sűrűje, Kong a téli szürkeség űrje! Vízcsepp lóg le a fán, Mint öreg ember orrán. Kutya hideg van, kint didereg a hideg, Minden kemény, kő rideg. Madár fogja deret az ágon, Dőlyfös jegek úsznak le a Vágon! Az út fekete porát dér díszíti, A szél, üdvözletét szemedbe hinti.
Halovány csillag ragyog fenn, mellette a hold, Lent senki sem látja, mert minden holt!!:((( Csak csillogó csókák bicegnek lustán S néha kárognak egyet, kurtán. Jó volna most egy kukac, pőre, Csillapítná éhüket, megfagyott bőre! Kegyetlen hideg görcsöl, szorítva markát, A róka is behúzza, vacogva a farkát.
Hó hullik lustán, alul csikorog, Egy régi levél, magában forog. Miért kellett ez a sánta gebe? (Szeppencs sora) Így nem érek oda sehova se! (Mollly sora) A hideg ellenére elindult a netem!!!:)))) Egy rideg vírussal majdnem tönkretettem:((( Hideg van, de süt a nap, hírnöke a tavsznak:))))) Kutyák a parton már nagyokat szaladnak:)))))
Meleg szobában benn, gőzölög a kéj, Feldúlt ágy, s foróság a buja kép:)))) Fiatal pár dúlta fel az ágyat:)))))) Mondd mi adott nékik hozzá vágyat? (Szeppencs sora) Nem beszélve arról, hogy csörög a vekker, (Mollly sora) Forró, buja ágyat íme, elhagyni kellett! (Mollly sora) De most minden ablakot kitártak, S madárcsicsergést hallottak, mit nem vártak!:))) "Jön a tavasz", szólt a lány, Átnézve a fiú vállán:)))) Átölelte, s visszahúzta őt, az ablakból, Vörösbort adott a fiúnak az asztalról, Aztán szépen lelökte a pamlagról (Szeppencs sora) Hogy szépet álmodjon a mámorról:))))
Kint még tovább haragszik a tél:((((( De a nap már hét előtt kél:))))) Elaludt a két ember, aludni mentek a csillagok, Korán kelt hóvirág az éjjel megfagyott:((((( Álmodban minden éjjel virítanak a rózsák:) Reggel az asztalon penészes morzsák, (Szeppencs sora) Reggelre tavasz jő, de fagy szorítja tócsát, (gyöngy sora) Tükrét az ónos cseppek szürkére mossák:((((( Éhes rigó nézegetné magát benne, Hátha kukac rejtőzködve lenne?:))) De nem, csak a jég szálkásodik, A nap pedig erősen fogadkozik, Véget akar vetni a télnek, A hofoltok ezért jogosan félnek!!!!
A télnek még nincs csepegős orra, Pedig tellett neki hideg borra, Itt a januárban, februárban, tőle fehér lett, A vidék, mint asztal, tőle fehérlett:DDDDDD Messziről látni, már jőnek, Sándor, József, Benedek, Meleg lesz!!!!!, hogy hűtenéd a beledet!!:DDDDDDD
Oh, jaj, a meleg olvasztja mind a havat!!!! S az országból nem látsz mást, csak tavat!!!:((((((((( Hófoltot csak a hegyen látni, Itt a TAVASZ!!!! már nem kell várni!!!:))) Domboldalról lecsorog a sok hó, Sarat tapos gazdag alatt a ló! A batthyányin tegnap halottat láttam:((((( Meleg volt és mégis fáztam:(((( Visszarúgott ma a hideg!!:((( S ettől mindenki csupa ideg:DDDD
Nehéz lett a szívem Molllyka miatt:(((((((((((((( Most kezdhetem előlről! Nincsen vigasz:(((DDDD
Egy nap, egy sor: (a mai napig összeírva, javítva!)
Fákra nehezedik a köd sűrűje, Kong a téli szürkeség űrje! Vízcsepp lóg le a fán, Mint öreg ember orrán. Kutya hideg van, kint didereg a hideg, Minden kemény, kő rideg. Madár fogja deret az ágon, Dőlyfös jegek úsznak le a Vágon! Az út fekete porát dér díszíti, A szél, üdvözletét szemedbe hinti.
Halovány csillag ragyog fenn, mellette a hold, Lent senki sem látja, mert minden holt!!:((( Csak csillogó csókák bicegnek lustán S néha kárognak egyet, kurtán. Jó volna most egy kukac, pőre, Csillapítná éhüket, megfagyott bőre! Kegyetlen hideg görcsöl, szorítva markát, A róka is behúzza, vacogva a farkát.
Hó hullik lustán, alul csikorog, Egy régi levél, magában forog. A hideg ellenére elindult a netem!!!:)))) Egy rideg vírussal majdnem tönkretettem:((( Hideg van, de süt a nap, hírnöke a tavsznak:))))) Kutyák a parton már nagyokat szaladnak:)))))
Meleg szobában benn, gőzölög a kéj, Feldúlt ágy, s foróság a buja kép:)))) Fiatal pár dúlta fel az ágyat:)))))) Mondd mi adott nékik hozzá vágyat? (Szeppencs sora) De most minden ablakot kitártak, S madárcsicsergést hallottak, mit nem vártak!:))) "Jön a tavasz", szólt a lány, Átnézve a fiú vállán:)))) Átölelte, s visszahúzta őt, az ablakból, Vörösbort adott a fiúnak az asztalról, Aztán szépen lelökte a pamlagról (Szeppencs sora) Hogy szépet álmodjon a mámorról:))))
Kint még tovább haragszik a tél:((((( De a nap már hét előtt kél:))))) Elaludt a két ember, aludni mentek a csillagok, Korán kelt hóvirág az éjjel megfagyott:((((( Reggelre tavasz jő, de fagy szorítja tócsát, Tükrét az ónos cseppek szürkére mossák:((((( Éhes rigó nézegetné magát benne, Hátha kukac rejtőzködve lenne?:))) De nem, csak a jég szálkásodik, A nap pedig erősen fogadkozik, Véget akar vetni a télnek, A hofoltok ezért jogosan félnek!!!!
A télnek még nincs csepegős orra, Pedig tellett neki hideg borra, Itt a januárban, februárban, tőle fehér lett, A vidék, mint asztal, tőle fehérlett:DDDDDD Messziről látni, már jőnek, Sándor, József, Benedek, Meleg lesz!!!!!, hogy hűtenéd a beledet!!:DDDDDDD
Oh, jaj, a meleg olvasztja mind a havat!!!! S az országból nem látsz mást, csak tavat!!!:((((((((( Hófoltot csak a hegyen látni, Itt a TAVASZ!!!! már nem kell várni!!!:))) Domboldalról lecsorog a sok hó, Sarat tapos gazdag alatt a ló! A batthyányin tegnap halottat láttam:((((( Meleg volt és mégis fáztam:((((
VALLÁS
Gondja letéve, erőtlenül, árván,
Isten aludt a fehér, puha párnán.
Homloka már kisimult, szeme csukva,
mintha beszélni, mozogni se tudna.
Élete illata, ó, az az áldott,
részegítő szaga mind odaszállott
rám, aki arca előtt kuporogtam
félve, de végre a mennybe jutottan,
boldogan és remegőn a hatalmas,
tiszta szagú, csupa kék, nyugodalmas
vackon: az én Uram őre lehettem,
s más kutya nem lehet itt ma helyettem!
Végül a bódulatom nyugalommá
csendesedett, szuszogó bizalommá,
s Álom anyácska szelíd lebegésén
vártuk az új napot, Istenem és én.
Vén kandúrt vadít gonoszkodó játék. Olcsó lézer vörös izgő-mozgó pontja egér, melyet százszor is próbál elkapni, egyszer nem tarthat meg az oktalan pára.
Meglátja, ráugrik. Már rózsás tappancsa alatt táncol a pont. Roppantná gerincét. (Ezt ösztöne súgja; sok áldozata volt.) De mi ez? Hol a pont? Hova lett, ami volt?
Tudja, vagy csak érzi: nem ő játszik mással. Elfogadja mégis a kegyetlen szabályt. Ő komolyan veszi ezt a vadászatot. Feszül már izma, már táncol újra a pont.
Ami nem tetszik, arra nem írunk semmit, ami tetszik, azt megmondjuk. Teli van az index anyázással, miért anyáznánk mi is? Ide a szép beszédet, irodalmat szerető emberek járnak, ezért a topic hangneme is kedves.
