Nézem a könyvet, a Kortárs Kiadó ajándéka régi munkatársának, Az Aranycsapat és a kapitánya, Borsi-Kálmán Béla barátom munkája, a könyvfesztiválon jutottam hozzá, lehetetlen terek, átjárók, kukszlik, minden tér nyitott, mégis minden tér levegőtlen, minden hang be- és áthallatszik, könyvbemutató zajlik, az asztalnál kint előttünk, majd utóbb a kocsmában mellettünk azok ülnek, akik dedikálják az én példányomat is, "Karcsinak Varga Zolitól, emlékül, szeretettel", középen egy ősz úr, Fenyvesi Máté, mellette Gyetvai Laci bácsi, decemberben még csak kilencvenéves lesz, aláírása kemény, beszéde határozott, a szavakat nem ismétli, kicsit nehezen lépked, és (majd) megkéri a készséges pincérlányt, melegítené meg a pohár borát, 229 meccset játszott a Fradiban, tizenhétszeres válogatott, balszélső ő is, mint Fenyvesi, aki már maga is 75 éves, "nagy szíve van", mondták minden labdaérintéskor a drukkerek, sőt Máté tőle, Laci bácsitól, tanulta el, hogy miként kell a szélről csüddel a távolabbi kapufához küldeni a labdát, hogy ha kicsit le is csúszna, azért eltalálja a kaput, Varga Zoli, egyidős velem, negyvenötös, viszont Fenyvesitől leste el ugyanezt valamikor a hatvanas években, megy a szó, életre kél a magyar futball mitológiája, "maga még hátulgombolós volt fiatalember, amikor én már azt láttam Cseh Matyitól
", szól egy hang a Fáy utcai állóhelyen valamikor a hatvanas években, mert nem csak a Fradi van a világon, mondja Puskás: "na, én is kifogtam a szélsőimet, a Czibor szidja az anyámat, ez meg hallgat", "azért (talán?) nem minden magyar fasiszta, de minden fasiszta a Ferencvárosnak drukkol", mondta Rákosi (nem éppen a Fradi valahai balösszekötője), a magyar foci nagysága a harmincas évektől 1968-ig tartott, írja a könyv, Trianon, ez van a háttérben, egy levert nemzet megmutatja, Zoli éppen '68-ban disszidál, a hivatalos eurofutball összefog a magyar politikával vélem én, kisded összeesküvés-elmélet , hogy karrierjét tönkretegye, sikerrel, ilyen spílert, mint ő egyet láttam magyar gyepen, Törőcsiket a Dózsából, él-e, hal-e?, Puskás a Rákosi-, Albert a Kádár-kor idolja, Zoli meg az, aki "el innen", "cserben hagyta társait" (hivatalos verzió), még a hatvanas években is rohantunk haza a magyar meccsekre, levettük a Vitray hangját, fölnyomtuk a Szepesiét, lássuk, mit hazudik, ma nagypofájú dilettánsok, gallérocskáikon, zakóujjacskáikon céglogók a "szakírók", a "játékoslegendák", a mindig megbukó és mindig újra kinevezett "szövetségi kapitányok", milliós állásocskák fedezékéből "kommentálják" a San Siro, a Bernabeu vagy az Old Trafford eseményeit, "én nem így cseréltem volna", "én egyszerűen nem értem ezt a szőr alexet", "én már nem tartom korszerűnek a négy-négy-kettőt", Istenem, ha legalább füvet nyírni engednék ott őket!, én, én, én, ezt a szót talán az itt üldögélők egyike sem mondja ki, azt igen, hogy "foci", hogy "magyar", hogy "fradi", csöndesen megy a szó, "nekem Albertről nincs már mit mondanom", kintről-fentről-lentről behallatszik a kereskedelmi televíziózás és a kereskedelmi irodalom celebjeinek sikongatása, jópofizása, "miazmás a lég", mondaná egy Arany-kortárs, "Kubala akkor csehszlovák válogatott volt, egy hónapig kúráltak Pöstyénben az ő költségén", Kubala három nemzeti válogatottban szerepelt, de vb-n soha nem játszott, a Barça első száz évéből őt szavazták meg a legjobbnak (futottak még: Crujff és Maradona), a Ganzban kezdett a harmincas-negyvenes évek fordulóján, amikor a szomszédvár Mávag csapatában nekem is ott játszott anyám három nagybátyja, "azt mondja az Öcsi Moszkvában, amikor az oroszok bosszúból, hogy nem tudtak nyerni ellenünk, mindent felfaltak előlünk, "legalább a párttagokat etessétek meg", a Tüske
, nem volt soha egy jegenye, de 1965-ben az ő fejesével nyerte meg a VVK-t a Fradi Torinóban a Juve ellen (edző: Heriberto Herrera Udrizal), a meccsen Varga Zoli is játszott, két balszélső, na és, miért? összeakadt a lábuk?, ja, meg az elődöntő harmadik meccsén is ő rúgta a győztes gólt, ki ellen is?, naná, hogy a Manchester United ellen, "hirtelen nyúltam meg, az izmok nem tudták követni a csontokat, mondja az edző, adjam vissza a futballcipőt, hazamentem, nagy kertünk volt, állt benne egy szekér, befogtam magam, húzni kezdtem körbe meg körbe, újra lett erőnlétem", a Fradi-pályán mindenütt rohad a festék, "felszántva" minden kiscsapat pályája, Mávag, Palotai Postás, Porcelán, Káhusos, Csépapír, Budai Tégla, csak a legendás Csabagyöngyén nem fog az idő a moziban, "olyan hatvan méteres futó voltam, utána már azt éreztem, nem ér le a lábam", ki tudná elmondani a mai magyar válogatott összeállítását, hát az olaszét 1938-ból, amikor Laci bácsi első osztályú futballista lett?, na ugye, "Hagyjátok, fiúk", bocs Zoli, Máté, Laci bácsi, hadd fizessek, így is mi voltunk a ti vendégeitek, és tényleg olyan jó kis bekk lesz a dédunokádból?
Alexa Károly
|