Dehogyis, semmi lánccsörgés...
egyébként tudjátok, hogy úgyis mindig a férjé az utolsó szó...
Valahogy így:
Feleség: Mars be az ágy alá!
Férj: Igen drágám, egészen a falig?
:)))
Az a helyzet, hogy elég sok dolgom van máma, többek között neki kéne állnom megírni életem második szakdolgozatát, bár ahogy ez a nap kinéz, hát, nem sok remény van rá, hogy el tudom kezdeni... :(
Pedig igazán megnyugtató lenne, mert úgy érzem, hogy lassan a körmömre ég a dolog.
" Nézte a piacra igyekvő asszonyokat és szolgálókat, figyelte a portékájukat áruló, magasztaló halkufárokat, durva némbereiket , nézte, ahogy a hűvösen ezüstös halakat kínálva kirángatják kádjaikból, ahogy a halak fájdalmasan tátongó szájjal, rettenetbe meredt aranyszemmel lemondóan megadják magukat a halálnak, vagy dühödten, kétségbeesetten csapkodnak ellene.
Mint annyiszor már, szomorú szánalom fogta el az állatok miatt, s búsan kárhoztatta az embereket miért oly tompák és durvák, hogy egy se látja , se halász, se halaskofa, sem az alkudozó vevő e borzalmas értelmetlen haláltusát, miért nem látják e tátongó szájak, halálra rémült szemek, vadul verdeső farkak néma jajongását, e titokzatos csodálatosan szép állatok iszonyú elváltozását, ahogy a végső , halk remegés végigborzong elhaló bőrükön, ahogy aztán holtan ellobbanva, kinyúlva fekszenek, odaterítve - siralmas húsdarabok - az élvezkedő zabálók számára."
Amúgy pedig üdvözlet mindenkinek!
A ház még nem dőlt össze, benne a mi lakásunk is épen és egészségesen áll, most még ugyan van némi pakolásznivalónk, úgy 20-30 köbméternyi doboz...
Az elmúlt héten tényleg nászúton voltam, de mától újra belevetem magam a munkába. Így is, úgy is.
UTEFM, aki hallja, adja tovább.
(no, ez is lehetne egy szlogen)