[Szénás kör – 75k - 2020]
Az idei Piros 85-nek keresztbe tett a Covid válság. Mi legyen helyette?
A Vérkörrel és a Nagy Szénás körrel szemezgettem, mindkettővel volt elszámolnivalóm, mert anno rosszul sikerültek.
Szerettem volna azt is, ha még marad valamicske az őszi Spar maratonra (2:54:57 szuper egyéni csúcs!) szorgalmasan összehozott formából.
Végül logisztikai okokból a Solymárról induló Nagy Szénás kört választottam.
[Készülgessünk jó hosszan]
Az évi egyetlen ultrának, mely ugyan instant kör, de én versenyként tekintek rá, meg kell adni a tiszteletet.
A kört már megfutottam 2018-ban, egy 8:12-es idővel, melyben rengeteg bénázás volt. Lassú frissítés, pályatévesztés, pont nem találás. Ilyen felesleges időből 25 percnyit találtam akkor, melynek több mint a felét simán megspórolhattam volna.
Nincs mese, rendesen készülni kell a pályából, javítani kell a frissítés sebességén, ha már ilyet nem futunk mindennap, legalább flottul menjen minden nem?
Például stoppereztem és gyakoroltam a futós ivózsák töltését. Kiderült hogy ha futás közben leveszem a hátizsákot és előre kikapcsolom belőle az üres ivószatyrot, már nyerek legalább fél percet.
Újrakészültem a térképből, és terepből. Egy futás és két-három kirándulás helyrerakta a fejemben is a pálya ismeretlenebb részeit és a QR kódok helyét.
Nem utolsó sorban azóta lett futóórám. Azelőtt egy kerékpáros Garmin 810-es készülékkel navigáltam, ami szintén térképes volt, de napsütésben nem lehetett rendesen látni a kijelzőjét. Két évvel ezelőtt eltévedős percek múltak ezen, bezzeg a tűélesen látható Fenix 6x órámmal idén nem lehetett ilyen gond.
A készülődés izgalmas volt, igazából ezt legalább annyira szeretem mint a futást.
Időtervet becsültem, kiírtam az első tíz emberke minden részidejét, pontok közti perc adatát. Belus Tamás 6:53-as csúcs idején kívül a többi aránylag fogható volt.
Teljesítményt terveztem. Stryd footpodot használok, az elmúlt évben elég sokat tapasztaltam. Pl. hogy a mutatott teljesítmény mérőszáma milyen érzetet, milyen tempót jelent nekem. Hogy az adott intenzitást reálisan tudom-e hosszútávon tartani.
Külön szórakozás volt a frissítés tervezése. Optimalizálni kellett az eléggé rossz ütemű vízvételi helyeket. Azon is gondolkoztam, hogy egy kútnál megállás és újratöltés, avagy az órákon át plusz fél liter cipelése az időrablóbb?
A maraton után két héttel következett el a nagy nap. Nem iszom a medve bőrére, csak a hétvége előtt pár nappal neveztem.
És a forma megmaradt? Kéthetenként éleset versenyezni nem jó. A célverseny után pár hétre tenni egy cél ultrát messze nem optimális. Az október 11-i maraton után teljesen jogosan és megérdemelten 4-5 nap pihenőt tartottam. Már elment egy hét.
Innentől meg az egy hét múlva megfutandó kör miatt kell vigyázni szóval megint nem lehet edzeni rendesen. A forma enyhén hanyatlott, amit a lassú futások tempójához tartozó megemelkedett pulzuson is láttam.
Két nappal a kiszemelt vasárnap előtt (az elmaradt Piros 85 napján) elmentünk kirándulni a piliscsévi szakaszra, hogy a Legény-Leány barlangok körüli terepet és a vonalkód helyét megismerjem. Aznap gyönyörű futóidő volt, még Zsebeházy Istvánt és „serpáját” is láttam, bár akkor még nem tudtam, csak hitetlenkedve valószínűsítettem hogy Szénást fut, mert cucc az nemigen volt nála (meg is jegyeztem magamnak, hogy vajon csak én futok hosszútávokat hátizsákkal, ivózsákkal meg egyebekkel??). Amúgy a kör eddigi második leggyorsabb idejét futotta (7:08), nyomtathattam újra a részidő táblázatot :).
Vasárnap az indulás kudarcba fulladt. Pedig hogy készültem. Hajnalban négy előtt keltem (és hogy el ne aludjak, előtte legalább óránként felriadtam órát nézni ☺) hogy idejekorán megegyem a lekváros tésztámat, intézhessem a reggeli teendőket. És hallgattam a szakadó eső sustorgását. És hallgattam és hallgattam. Esik, szakad. Miért pont ma? Reggel végig esett, ennek a napnak annyi volt. Futás sztornó.
Újabb két hét telt el a következő szóba jöhető időpontig, elég kevés futással. A csúcsformát hozó október 11 után immár négy hét telt el.
Ami egyben az utolsó szóba jöhető időpont volt idén; egyrészt mert ilyen hosszút én hidegben tuti nem futok! Így is csak reméltem hogy a két kék kutat Nagykovácsi és Piliscsaba határában nem zárják le.
Másrészt a tervezett reggel 8-as induláshoz és nyolcórás menetidőhöz sem lóghatok bele a télbe, mert rövidülnek a nappalok, nem akartam lámpázni.
Időközben ezerszer átterveztem a frissítést, eldugós helyekkel. Előtte nap ismét „célzottan” kirándultunk; hogy aztán hazafelé Pilisszántó határában egy másfél literes vizet és egy kiskólát, a Villa Negránál pedig egy újabb másfeles vizet rejtsek el.
[Fussunk már]
Amikor elindultam a rajttól – bosszantó, akkor nem értett technikai gubancok után – még kesztyűs idő volt. Pamuttrikó, futópóló, karmelegítő és egy háromnegyedes nadrág volt a szerelésem, életem első Hokájával a lábamon.
Fejemben megvolt a terv: nem hajt a tatár, nem futjuk el az elejét, tartottam magamat egy korábban kitapasztalt teljesítményhez. Az óra alapvetően az utolsó kilométer átlagteljesítményét mutatta. Az elején még gyakrabban, később ritkábban nézegettem. Kontrollképpen néha ránéztem a pulzusra is, mindenem papírforma szerint működött. Kicsit nedves volt az erdő, de igazi sár nem volt. Egy óra múlva levettem a kesztyűt, később a karmelegítőt is letűrtem.
A második óra végéig már megjártam a Nagy Kopaszt, és leértem Nagykovácsi határába. Eddigre pont elfogyott a hátamról a másfél liter bekevert izó. Így is terveztem. Kék kútból újratöltöttem a zsákot. Nagyon flottul ment, pont ahogy otthon kigondoltam: futás közben hátizsák le, tartály ki, töltés után a zsákba visszaöltözés már lehetőleg séta vagy futás közben legyen, nem pedig a kút mellett egyhelyben chillezve. Egyetlen perc alatt végeztem.
Nemsokára félre kellett állnom; érdekes hogy valószínűleg a hideg és így az izzadás hiánya miatt, vagy háromszor is meg kellett állnom pisilni a táv folyamán.
Közben felmásztam a Nagy-Szénásra, időelőnyöm a régi futásomhoz képest nem nagyon volt, de reméltem hogy ez a relatív lassúság a futás második felében kamatostul jön vissza. Abban biztos voltam, hogy jobb formában vagyok mint 2018-ban, hűvösebb is volt az idő, ezért kicsit meglepett hogy nem jönnek a percnyereségek. A következő frissítőm 3 órás menetidőnél a Villa Negra volt, előző nap egy másfél literes vizes palackot depóztam ide egy bokor alá. Egyórája töltöttem szóval még elég sok itóka volt a zsákban, de azért kipótoltam, mert a következő vízlelőhely majdnem másfél órára volt.
A Kopár-csárda és Pilisszántó közötti kb. egyórás részt a tervezettnél gyorsabban futottam. Láttam a pulzuson is, de jól éreztem magam, ezért hagytam az átmeneti kilengéseket.
Pilisszántó határában (44km, 4:21) volt a második dugi helyem, egy jellegtelen csúnya és agresszív bokor alatt másfél liter víz és egy fél literes szénsavkirázott kóla fogadott.
Direkt depóztam ide, holott nemsokára működő forrás is lett volna. De nem akartam harcolni a Trézsi kút ipari kannatöltő és turista hadaival. Ezt a frissítést viszont elrontottam, mert több mint öt percet álltam itt. Bénáztam a bokorral, az úton átkeléssel, azzal hogy rossz sorrendben nyitottam ki a vizespalackot és az izo-port és a zsákot és nem volt legalább három kezem, átrendeztem a zsákot de nem találtam a meg egyből a zseléket, ilyenek.
Hála a bejárásnak, a Trézsi kutas QR kódot késlekedés nélkül megtaláltam, de a részidő (4:38 vs 4:42) még nem volt meggyőző. Annyit jelentett, hogy a futó sebesség azonos volt 2018-hoz képest, csak a Nagykovácsi frissítést csináltam ügyesebben.
De legalább elég jól éreztem magam. A kör utolsó előtti mászása jött: a Pilis tetős szerpentinen jelentősen gyorsabb voltam a korábbi teljesítéshez képest. Annak ellenére hogy a Stryd power szerint már nem volt kedvem az induláskori lendületet tartani.
A Legény-barlangos ellenőrző ponton már 11 perc előnyöm volt magamhoz képest, ezt a részt 59 helyett 51 perc alatt hoztam, ami rengeteg. A Piliscsév felé eső lejtő annyira jól esett, hogy egy kiálló fatönkbe rúgva jókorát estem, csak reméltem hogy a nagylábujjam nem tört el; még most tíz nappal rá is lila.
Piliscséven nem tértem be a helyi kocsmába kóláért, valamint nem tévedtem el, újabb súlyos perceket nyertem az előző teljesítéshez képest. Sajnos Piliscsévről kifelé a homokos sunyi emelkedőn kezdtek bajaim lenni. Belassultam és azon gondolkoztam hogy ha én most megeszem egy zselét, vajon kihányom-e. Próba-szerencse alapon egy nagy levegő után hirtelen megettem egy zselét és bennem maradt. Piliscsabán, ahogy terveztem, kék kútból újratöltöttem a zsákot. Másfél perc alatt a múltkori négy helyett. Ez már valami! Annak is örültem, hogy a Pilisszántón megivott kóla és a betankolt másfél liter folyadékkal kibírtam ezt a hosszú, 1ó45p-es szakaszt. Több ivós megállót már nem is akartam, mivel innen a cél legfeljebb másfél óra, elég kell legyen a muníció.
Az iménti zselétől jobban lettem, de a sebesség és a pulzus még nem volt az igazi. A Piliscsabai ellenőrző ponton már 23 perccel voltam a hajdani magam előtt. 68 helyett csak 56 perc kellett idáig a barlangtól. Hát elég gyengén muzsikálhattam két éve.
Már csak a Kőris-völgy hosszú, lankás mászása és a Nagy-Szénás mellé felfutó piros jelzés – fordított irányban ma már egyszer megjárt – meredek emelkedője volt hátra. Ha meg már fent vagyunk, a többi nem számít, a végső lejtőket néha bele sem számolom a hátralévő távba, az megy magától (khhm, már amikor).
Most viszont ment a lefelé, mint a karikacsapás. Jó hát nem futottam csúcsot, de még a napnyugtáig is legalább egy negyedóra maradt, puhán sprintelve, jóérzésekkel tele futottam le Solymárra, a célba.
75,5km, 2300m szint, 07:42:30.
[vállveregetés :) ]
Nagyon örülök nemcsak az időeredménynek (fél óra javítás), hanem magának a futásnak is.
Nagyon tetszik hogy a Pilicscsaba előtti megingást leszámítva egész stabil volt, még a végére is maradt energiám hajrázni. Sehol nem volt az az érzés, hogy ilyet soha többé.
Annyira jó érzés amikor bejönnek a tervek és jól érzi magát az ember, hogy még jól meg is motiválódtam. Beneveztem életem első igazi ultrájára, a jövő májusi UTH112-re. Mert szívásból sosem elég és még öregkorunk előtt kell néhány pofon ☺
A Hoka (Speedgoat 4) elég jó volt, nem kellett nézni hogy hova lép az ember. Nike Pegában lejtőzni kövek között kicsit azért technikásabb.
Hazafele úton még felszámoltam a két frissítőpontom maradékát.
Külön köszönet jár az üzemeltetésnek, aki a post-ok és json-ok útvesztőjében helyrerakta a rajt körüli bénázásomat.
Na, azért csak beírok még ide mindenféle statisztikát meg emlékeztetőt, mert magamnak is jó visszakeresni.
Nettó 7h29: 5:55/km, GAP: 5:15/km (ilyen távra ezzel különösen elégedett vagyok)
Bruttó 7h42p: 6:05/km, GAP:5:24/km
Átlagpulzus 142 (csuklós volt, de nem láttam anomáliát)
[Kaja zone]
Reggel 4-kor lekváros tészta, tej. Rajt negyed 9-kor, előtte egy Snickers.
Futás alatt: 7 powergel zselé (7x26g), 1 Mars szelet (24g).
DM-es izotóniás italporból 5x40g (ch: 5x36g).
0,5 liter kólában (ch:56g).
(szénhidrát összesen ~440g, a 60g/óra alapján elég)
5 darab sótabletta (Penco, kapszulás). Életem első sótablettái.
Folyadék: kb. 5 liter
[Szünetek – még nem tökéletes]
1'00" Nagykovácsi kék kút - zsáktöltés (19,8km - 1h56)
0'50" pee (22,5km - 2h14)
1'20" Villa Negra - zsáktöltés 1,5l dugványból (31,2km - 3h02)
0'55" pee - Kopár előtt (33,4km 3h17)
5'30" Pilisszántó - zsáktöltés 1,5l dugvány + izopor keverés + 0,5l kóla (44,7km 4h27)
1'00" pee - Zöld jelzés (49,5 5h06)
1'30" - Pilicscsaba - zsáktöltés víz kék kút (61,2km 6h12)
Stryd (221W)
https://www.stryd.com/powercenter/runs/5302224841277440
Az érdekes az, hogy egy kalkulátorral 215-225W átlag közé saccoltam előtte, a kezdeti teljesítményt is úgy kalkuláltam hogy az ötödik óra után egy tíz százalékos lassulás szinte természetes.
https://www.strava.com/activities/4308370974/overview
https://connect.garmin.com/modern/activity/5792360867
https://szenaskor.hu/eredmenyek/felhasznalok/429
