Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Az 1545. július 19-én a dél-angliai Portsmouth közelében elsüllyedt angol hadihajó, a Mary Rose legénységének maradványait az eddigi legalaposabb vizsgálatnak vetették alá. Az eredmények meglepőek: Észak-Afrikából és Spanyolországból származó tengerészek is szolgálhattak VIII. Henrik flottájának büszkeségén.
A Mary Rose, a korabeli angol flotta büszkesége hosszú éveken át vett részt a francia, skót és breton partok mentén folyó harcokban, ahol gazdagon kitüntette magát. Egy 1536-os nagyobb újjáépítést követően utolsó bevetése végül 1545. július 19-én volt, amikor a Wight-sziget és az angol szárazföld közti szorosban, a Solentben – pontosan nem ismert okból – a francia gályák elleni harc közben elsüllyedt, 415 fős legénységének nagy részével együtt.
Az új tanulmány elkészítéséhez a Cardiffi Egyetem, a Mary Rose Trust, valamint a Brit Geológiai Szolgálat kutatói egy többizotópos elemzés nevű eljárást alkalmaztak a legénység nyolc tagjának fogain, hogy kiderítsék, hol tölthették korai éveiket.
Az ifjú matróz” esete különös: bár fogainak vizsgálata alapján egyértelmű, hogy szintén a West Country-ban nevelkedett, az ő maradványainak két évvel ezelőtti genetikai vizsgálata afrikai származásra utalt. A Mary Rose sosem hagyta el az Anglia körüli vizeket, azonban a legénység most vizsgált tagjai közül három biztosan jóval délebbi helyeken töltötte ifjúságát.
A maradványai közelében megtalált, észak-itáliai jellegzetességeket hordozó csontberakásos ládáról csak „az úriembernek” nevezett férfi fogazata tanúsága szerint is valahonnan a Földközi-tenger partvidékéről származhatott.
A hajó ácsának kabinjában megtalált tárgyak közt volt számos korabeli spanyol pénzérme, illetve több spanyol stílusú ácseszköz is, és az e helyiséghez legközelebb megtalált ember a fogainak vizsgálata alapján valóban Délnyugat-Spanyolország szülöttje lehetett.
A legénység nyolcadik vizsgált tagját a kutatók „a királyi íjásznak” keresztelték el, mivel bőr csuklóvédőjén kivehető egy gránátalma szimbólum, amely VIII. Henrik első felesége, Aragóniai Katalin spanyol hercegnő gyakran használt jelképe volt. A férfi fogazata alapján Spanyolország legdélebbi vidékeiről, vagy az észak-afrikai Atlasz hegységből származott.
amúgy ez a legjobb vizsgálat ami eddig indult, eddig a mintavétel úgy zajlott hogy a kutatók kerestek valami isten háta mögötti vidéket ahol szerintük elszigetelt magyar népesség élt, most viszont minden megyéből lesz minta és a mintaadók tudják hogy kik voltak az ükszüleik családnév szerint és elküldik a laborba, így jobb képet lehet kapni a mai magyar népességről átlagban
igen, több százan jelentkeztek tesztelésre, szóltak az ismerőseiknek, megosztották a felhívást más oldalakon, május 4-én indult a tesztelők keresése a linkelt fb oldalon
tegnap este ez volt a helyzet, 1-2 nap szerintem is meglesz mindenhol
Köszönöm mindenkinek az elkötelezett segítséget, de most már olyan mennyiségű mintaadó gyűlt össze, hogy már csak NÓGRÁD (5), PEST (1), BÁCS-KISKUN (5) KOMÁROM-ESZTERGOM (2) FEJÉR (2), GYŐR-MOSON-SOPRON (3), TOLNA (2), SOMOGY (6) és BARANYA (9) megyékhez kérem a jelentkezést a még kiadó helyekért
Safi fórumtárs pihenőn van, így általam közzétéve tőle (hátha valaki érdeklődik):
Kedves Kutatótársak!
A Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszéke kutatást indít, amely a mai magyarság genetikai múltját szeretné feltárni. Ehhez keresnek olyan donorokat, akiknek ükszülőkig megvan a családfájuk és az ükszülőkből legalább 9 egy megyében élt. A lényeg, hogy a donor magyar identitásúnak vallja magát, ősei között más nemzetiségű nem jelent gondot. A következő megyékből várnak még jelentkezőket: Tolna, Fejér, Csongrád, Pest, Somogy, Nógrád, Bács-Kiskun, Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom, Baranya, Budapest, illetve a határon túlról. A részvétel ingyenes, a kiválasztott alanyok esetében a DNS mintavétel szájból történik, a mintát postai úton lehet majd visszajuttatni az egyetemre. A jelentkezést e-mail-ben kérik eljuttatni. Az e-mail-ben az ükszülők neve mellett a születés éve és helye (település és megye) is szerepeljen. Részletek a "DNS és családfakutatás" facebook csoportban (a projektet koordináló személy neve és email címe is ott érhető el). https://www.facebook.com/groups/genetika.csaladfa
Hasonló projekt van folyamatban a tősgyökeres kun származású családokra. Aki ilyen származásúnak tudja és vallja magát, az is jelentkezhet a fenti címen.
A Somertomi Ember néven emlegetett férfi holttestét 1948. december 1-jén találták meg a dél-ausztráliai város tengerpartján egy gát falához dőlve. Személyazonosságát nem sikerült kideríteni, és a megoldatlan ügy azóta is foglalkoztatja az ausztrál közvéleményt, kilétéről számos találgatás látott napvilágot, köztük az, hogy orosz kém lehetett.
A rejtélyes halottat az adelaide-i West Terrace temetőben hantolták el, a síremlékén az olvasható:
Itt nyugszik az ismeretlen férfi, akit Somertom Beachen találtak 1948. december 1-jén.
"a nem sokkal később megtalált számos rejtélyes tárgy miatt sokan nem akartak belenyugodni abba, hogy ne derüljön ki, ki volt a férfi. A helyi vasútállomásról került elő egy aktatáska, ami a feltételezések szerint a férfié volt, benne egy mobiltelefon mellett a címkéktől megfosztott ruhákkal, illetve egy értelmetlennek tűnő írás, amiről sokan azt feltételezték, hogy valami kód lehet. "
Egy nemzetközi kutatócsoport DNS-vizsgálattal próbálja kideríteni, hogy valójában honnan származott Kolumbusz Kristóf. Az eredményeket októberben publikálják.
A 15. századi híres felfedező eredete homályba vész, a legközkeletűbb elmélet szerint Genovából származott, de más elméletek spanyol, portugál, horvát, lengyel eredetéről szólnak. A múlt feltárásában komoly áttörést hozhat Kolumbusz maradványainak DNS-vizsgálata.
A Granadai Egyetem kutatói 2003-ban DNS-vizsgálattal azonosították a 515 éve elhunyt felfedezőt a sevillai katedrálisban lévő síremlékében talált maradványok alapján. Ám akkor a géntechnológia még nem volt elég fejlett, ezért a további kutatásokkal felhagytak.
A DNS-technológia viszont azóta annyit fejlődött, hogy a szakemberek szerint érdemes folytatni a kutatást. Jose Antonio Lorente, a Granadai Egyetem törvényszéki orvostudományi professzora szerint a radikális fejlődés ma már lehetővé teszi a nagyon kis töredékek vizsgálatát. Mint mondta: a kutatók Kolumbusz négy kis csontdarabját, a fiától, Hernandótól származó hét csontdarabot és egy fogat, valamint a testvérétől, Diegótól származó tucatnyi rossz állapotban lévő csontdarabot vizsgálják.
A genetikai azonosításban európai és amerikai laboratóriumok is részt vesznek.
Exhumálják azt a holttestet, ami több mint 70 éve került elő Dél-Ausztrália partszakaszán, és aminek eredete az ország egyik legizgalmasabb rejtélye. A csak „somertoni férfiként” emlegetett holttest esetében ugyanis sem azt nem tudni, hogy ki volt ő életében, sem azt, hogy hogyan halhatott meg.
A férfi holttestét 1948 december elsején találták meg Adelaide város Somerton nevű strandján. A holttest a partfalnak döntve ült, a férfi öltönyt és nyakkendőt viselt, a zsebei üresek voltak, így sehogy sem lehetett azonosítani. A rendőrségi vizsgálatok nem jutottak semmire, a nyomozás során a halál okát sem tudták megállapítani. A férfit a helyi temetőben 'az ismeretlen férfi' feliratú sírban temették el.
Csakhogy a nem sokkal később megtalált számos rejtélyes tárgy miatt sokan nem akartak belenyugodni abba, hogy ne derüljön ki, ki volt a férfi. A helyi vasútállomásról került elő egy aktatáska, ami a feltételezések szerint a férfié volt, benne a címkéktől megfosztott ruhákkal, illetve egy értelmetlennek tűnő írás, amiről sokan azt feltételezték, hogy valami kód lehet. Volt benne egy kitépett papírdarab is, melyen nyomtatva a perzsa Taman Shud felirat szerepelt, ami azt jelenti, hogy bevégeztetett.
A hatóságok most azért döntöttek a holtest kihantolása mellett, mert az érdeklődés a férfi kilétével kapcsolatban 70 éve nem csillapodott, online is számtalan elméletbe és találgatásba lehetett belefutni. Ezért Dél-Ausztrália legfőbb ügyésze, Vicke Chapman múlt héten elrendelte az exhumálását, szerdán pedig már hozzá is láttak a temetőben. Igaz, a helyi sajtó beszámolója szerint ez lassabban ment, mint tervezték a kemény talaj miatt, illetve azért, mert bizonytalanságok voltak azzal kapcsolatban, hogy a férfit egyáltalán koporsóba temették-e. A holttest megtalálása után meg akarják alkotni a férfi DNS-profilját, hátha így kiderül, ki lehetett Ausztrália történetének leghíresebb holtteste.
Rennes ostromával zárult le a 15. század végén zajló francia-breton háború.
Rozenn Colleter, az INRAP (Institut National de Recherches Archéologiques Préventives) munkatársa és kollégái friss tanulmányukban Rennes 1491-es ostromának maradványait elemzik – számol be a Phys.org. A városnál I. Anna breton hercegnő és VIII. Károly francia király csapatai csaptak össze.
A szakértők most a tömegsírok csontjain végeztek izotópvizsgálatot, így mérve fel az elhunytak származását. Az egyik nyughely négy halottjából három breton lehetett.
A másik sírban 28, feltételezhetően a francia táborhoz tartozó katona nyugodott. A férfiak a Párizsi-medencéből, Poitou térségéből, a Rhône völgyéből és az Alpokból származtak. Egyes katonák Castillából, Aragóniából, Angliából és a Német-Római Birodalom területéről érkeztek.
A Waterlooi Egyetem, a Lakehead Egyetem és a Trent Egyetem csapata DNS-vizsgálattal azonosította az 1845-ben elindult Franklin-expedíció egyik áldozatát – számol be az EurekAlert. Ez az első alkalom, amikor genetikai elemzés alapján határozták meg az egyik holttest kilétét.
A kutatók 2013-ban fedezték fel a maradványokat, a fogakból és a csontokból mintákat vettek. A szakértők ezek elemzésével, illetve az élő leszármazottak vizsgálatával állapították meg, hogy a holttest John Gregory tiszthelyettesé. A férfi csontvázát a Vilmos király-szigeten fedezték fel, Douglas Stenton, a Waterlooi Egyetem antropológusa szerint a helyszínen összesen három holttestre bukkantak.
John Gregory Dél-Afrikában élő leszármazottja, Jonathan Gregory üdvözölte az eredményeket. A férfi köszönetet mondott a szakembereknek. A genetikai vizsgálat előtt az utolsó emlék John Gregorytól egy 1845. júliusi levél volt, amelyet Grönlandon írt feleségének. Eddig 26 maradványból tudtak DNS-t kivonni. Stenton arra bátorította az áldozatok leszármazottjait, hogy kapcsolódjanak be a vizsgálatokba, így segítve az elhunytak azonosítását.
A levéltári források után lássuk, mit tudhatunk meg a természettudományos módszerek segítségével? Az 2020-2021. évi kutatások részeként DNS-mintát adott néhány olyan letkési, akik családneve már a 15-16. században felbukkan a településen. A genetikusok az apák által a fiaiknak mindig továbbadott Y nemi kromoszóma alapján gyakran már képesek arra, hogy meghatározzák azt a vidéket vagy népet, ahol, vagy amely részeként a mintaadó apai ágú ősei éltek több ezer évvel ezelőtt. (E módszer kizárólag csak az apai ággal foglalkozik!) Mivel nem tudunk a török kor és az államalapítás közti ötszáz évben jelentős népmozgásról e vidéken, így talán az Árpád-kori letkésiek apai vonalaira is következtethetünk a 21. századi mintaadóink eredményei alapján. Az apai kromoszómák vizsgálata még folyamatban van, de május 27-én a „Letkés régmúltja” című, Letkésen rendezett konferencián már közzétételre kerülnek az eredmények.
Egy friss tanulmány alapján Európa első, nagy építményeket és városi központokat kialakító civilizációja a vártnál homogénebb volt – számol be a Phys.org. Ez az első alkalom, amikor az Égei-tenger környékéről származó ősi maradványok teljes genomjait szekvenálták.
Bár a krétai minószi, a görög szárazföldi helladikus és a Kükládok szigetén létező kükladikus kultúrák temetkezési szokásai, épületei és művészete sokban különböztek, úgy tűnik, hogy az egyes csoportok genetikailag nagyon hasonlóak voltak a bronzkor elején, mintegy 5 ezer éve. Mindez azt jelenti, hogy a korszak jelentős átalakulásai, így a városok kialakulása, a fémhasználat és az intenzív kereskedelem nemcsak a népvándorlásnak, hanem részben az újkőkori népesség folytonosságának volt betudható.
Az eredmények alapján a középső bronzkorra, 4600-4000 éve, az Égei-tenger északi régiójában a lakosság genetikai összetétele jelentősen megváltozott. Ezen személyek felmenői részben a ponto-kaszpi sztyeppéről származtak, és sokban hasonlítottak a mai görögökre. Az ősi népvándorlás jóval megelőzte az első mozgásokat, amelyeket az ókori görögök dokumentáltak.
Magasan a Himalája csúcsai közt, a legközelebbi falutól is négy-öt napi járásra fekszik egy Roopkund (hindi nyelven „szép alakú tó”) nevű gleccsertó. Vize ékszerként tündököl a durva kavicsok és egyéb jégőrölte kőtörmelék alkotta medencében, azonban nem sokban különbözik a környék más, hasonló képződményeitől – egyedül abban, hogy a tóban és körülötte több száz ember csontjai hevernek.
Az utóbbi időben a rejtély egyre mélyült: 2019-ben a csontok DNS-ének egy nemzetközi tudóscsoport általi korszerű vizsgálata azt találta, hogy a tónál elhunytak közül legalább 14 egyén nem a térségből, azaz Dél-Ázsiából származott. Génjeik sokkal közelebb álltak a Földközi-tenger keleti medencéjének mai lakosságához, különösen Kréta szigetééhez.
Tovább bonyolítja a rejtélyt, hogy ezek a csontok sokkal későbbiek, mint a tónál találtak nagy része: míg a maradványok többsége Kr. u. 800-ra datálható, a mediterrán genetikai örökséggel bíró személyek úgy tűnik, nem is olyan régen, 1800 körül veszthették életüket a tónál.
Mátyás király csontjai viszont a székesfehérvári osszáriumban vannak, sok más személy, köztük királycsontokkal összekeverve. Egykori királyainkhoz méltó ez az állapot? – Minden nemzet őrzi a nagy királyainak a sírjait, hacsak a történelem viszontagságaiban meg nem semmisültek. Hunyadi Mátyás európai színvonalú politikus volt, méltatlan hozzá, hogy mindmáig összevissza hányódnak a csontjai egy osszáriumban, sok más csonttal összekeverve. Ha lehetőségünk van arra, hogy meghatározzuk a királyaink csontvázait, és méltó körülmények között temessük el őket, ahogy ők szerették volna, ahogy elrendelték, akkor ezt meg kell tennünk. A fehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában tizenöt magyar királyt temettek el, Árpád-háziakat, leányágiakat, Habsburg Albertet, Szapolyai Jánost és persze Mátyás királyt is.
A fehérvári csontokat mikor kezdik el kutatni, elkülöníteni és mintát venni belőlük, hogy megtalálják Mátyáséit is? – Elég régóta eljutott az illetékesekhez a kérvény, hogy az osszáriumot fel lehessen nyitni. Egy rendkívül pontos, tudományos értékű eljárásrend készült el, a rendőrségi biztosítástól kezdve minden meg van szervezve. Spányi Antal püspök úr és a magyar püspöki konferencia is támogatja a tudományos kutatást. Még egyetlenegy engedély hiányzik, a fehérvári önkormányzaté. Az az engedély azért csúszik, mert a járvány miatt még nem ült össze a közgyűlés. A Corvin János DNS-éből származó adatokból már azonosítani lehet Mátyás király csontjait. A többi magyar királyi csontot is személy szerint meg lehet majd határozni, mert mind a tizenöt oda eltemetett magyar király meghatározásához tudjuk, hogy honnan kell további mintát venni a felmenőikből, utódaikból; Prágából, Nápolyból és Európa különböző részeiből.
Arra van szándék, hogy ezeket méltó módon újra eltemessék? – Hogyha mind a tizenöt oda eltemetett magyar király személyét azonosítjuk, és elkülönítjük a többitől, akkor ismerve a korabeli szarkofágokat, érdemes volna azon is elgondolkodni, hogy egy szép nemzeti emlékhelyet hozzunk létre, a spanyol El Escorial kolostorhoz, a bécsi császári kriptához, a waweli székesegyházhoz Krakkóban vagy a Westminsterhez hasonlót. Ezzel tartozunk az emléküknek, és így minden magyar fejet hajthatna, meglátogathatná a sírjukat. A jeles ősök tisztelete mellett pedig arról sem feledkezhetünk el, hogy egy ilyen nemzeti emlékhelynek identitásképző ereje van. A következő nemzedékek magyarságtudatát tudjuk erősíteni azzal, ha nemcsak olvasnak vagy az iskolában tanulnak III. Béláról vagy Hunyadi Mátyásról, hanem ellátogathatnak a sírjukhoz, ahol megérinti őket történelmük.
Teljesen mindegy, hogy egy csontváz mely csontjából vesznek mintát, lényeg az hogy az ne legyen szennyezett más DNS-sel és ne lehessen szekvenálni töredezettség miatt. Pár száz év nm probléma a DNS fennmaradásában.
Hogy biztosan más személyek legyenek a mintaadók, a páratlan csontokból kell venni a próbát (koponya, atlasz, mellcsont, medencéből a szeméremcsont és a keresztcsont, farkcsont, nyelvcsont).