Az MTA kommunikációs igazgatója blogot nyitott az MTA-ról megjelent cikkek megvitatásáról. Az első topik azonnal kicsúszott az irányítása alól. A hozzászólók a fiatal kutatói generáció kivándorlásának okairól akart beszélni, ami magában foglalta az MTA intézményrendszerének és kommunikációjának korszerűtlenségét. A filozófia tudomány kandidátusa ekkor a 156.-ik bejegyzés után zárolta az egész vitát (http://mtamediakomment.blog.hu/2008/02/08/a_maganyos_domino_esete_a_tenyekkel). Fábri György (FGy_SciCom) emlékezetes bejegyzéseinek egyike így szól: „Úgy látom azonban, ezt a realitást realitásként fogadta el a kutatói közvélemény, hiszen ebben él, nincs olyan feszítő erő, ami előrevivő konfliktusokat eredményezne. Mégpedig azért nincs, mert kialakult egy (vélhetőleg nagyon törékeny s egyben nagyon destruktív) egyensúly, amiben még mindig elég sokaknak biztosít a rendszer alternatívákat (külföldi megbízások, időszaki kint létek, munkahelyi követelmények lazasága, segédmunkák) így még mindig megéri sokaknak belemenni ebbe a kiegyezésbe. Hangsúlyozom, ezt rossznak és kártékonynak tartom, de ideig-óráig mintha működne – immár másfél évtizede.” Valóban elfogadja az új kutatói generáció ezt a demoralizálóan megalkuvó álláspontot, vagy éppen most int búcsút az egyre inkább leszakadó magyarországi kutatásnak?
tbando irja: Teccik a koncepciód. Müködőképes lehet. És ráadásul eccerű. Csak a kormányt, az egyetemi vezetőségeket, és az nkth-t kell hozzá lecserélni. Bagatell. Parányi nehézséget csak ott látok, hogy kire? mire? hogyan?
OK. Vegyuk sorra, ha annyira teccik.
1. A kormany huzni fog elfele, ket ev mulva. Lehet, hogy haramabb. Ez persze nem old meg semmit, mert a masik garnitura sem ad markansabb koncepciot. En termeszetesen ebben latom a legnagyobb gondot, de ez nem csak a tudomanyra vonatkozik. Lasd meg:
Ha megengeded, most ido hijan nem vazolok fel neked egy teljes orszagos gazdasagpolitikai es tudomanypolitikai programot, de annyit mondok: nem kell semmi ujat kitalalni, csak elmenni par orszagba, ahol mukodik a dolog, es atvenni. Finnorszag, Dania, Szingapur... Idehozni par szakertot, adni nekik mozgasteret, megvalositani a javaslataikat akkor is ha faj, es kesz. Beletenni a mostaninal tobb penzt, es vele egyidejuleg bevezetni egy normalis minosegbiztositast, es szetvalogatni a selejtet a nemzetkozileg versenykepes igazi ertektol.
2. Az egyetemek elere idonkent azert meg-megvalasztanak egy-egy progressziv egyedet vezetonek. Idonkent ezek az egyedek tudnak jo intezkedeseket tenni, mielott megbuktatjak oket. En tovabbra is itt latok egy apro lehetoseget. Megint csak: minthogy az egyetemek allami penzbol mukodnek, le kellene torni ezt a fene nagy onrendelkezesuket. Onrendelkezzenek akkor, ha sajat maguk keresik a penzt. Amig az orszag penzebol gazdalkodnak, addig igenis a kormany megszabhatna hogy milyen tipusu palik lehetnek rektorok, dekanok, es milyen jellegu munkara ad penzt a kormany es milyenre nem. Tehat ez az 1. pont fuggvenye.
3. Az NKTH vezetese: ezt egyszeru kormanyrendelettel meg lehet valtoztatni. Az 1. pont fuggvenye.
4. Tehat: megiscsak az egyetemek a megoldas. Az MTA hat jeloltjenek programjaban semmi progressziv elemet nem latok: ha te igen, legyszi masold be ide a valaszodban, hogy racsodalkozhassunk. Persze, az is egy megoldas, hogy a kormany ujrairja az akademiai torvenyt, progressziv tudomanypolitikai torvenyt alkot; az akademiai intezetekben oktatast ir elo, gradualisat es posztgradualisat, es minoseget kovetel, a szemetet meg kiszorja. Vagyis az MTA-t alakitja at egy kutatoegyetemme. De ez szerintem meg lehetetlenebb, mert nulla belso tamogatast elvezne. Az egyetemek kutatoegyetemme alakitasat legalabb az egyetemi, minosegi munkat vegzo tudosok tamogatjak.
Ha ez nekem szánt célzás volt (gondolom, azért nekem érkezett válaszként), akkor kíváncsian várom, hogy K. György vagy F. György milyen mutatókkal rendelkezik - ugyanis sajnos a vezetéknév nélkül nehéz rájuk keresni.
Azt tudjátok-e, kedveseim, hogy az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatói székéért kik voltak versenyben 2005-ben? A végül megválasztott B. Gábor mellett két György is szerepelt, az egyik vezetékneve K-val, a másiké F-fel kezdődik. Hát nem érdekes?
Akkor tedd meg világosabban. A Filozófiai Intézet teljesítményeinek előzményeiről nem tudok nyilatkozni, mint mondtam, nem látok rá, de azt én is gondolom, hogy a Népszava nem a legelismertebb nemzetközi filozófiai fórum. Szerinted igen?
Valóban, de az ugye az elnöki és főtitkári koncepciókkal (http://www.mta.hu/index.php?id=634&no_cache=1&backPid=390&tt_news=8201&cHash=d7f844377c) való szembesülés után történt. Én előzményeket kértem számon tőled. Fordítva ugyanis úgy néz ki, hogy mondjuk az egyik filozófus haragszik a másikra és mindenről annak gyengesége jut eszébe. Ilyesmi (valóságos vs. anonim) nem szeretném, ha megjelenne itt.
Az fölöttébb érdekes hozzáállás, ha nem vagy filozófus, de az MTA egy másik intézetéből kevesled a hozzátok érkező pénzt, amit mások az nemzetközi teljesítmény nélkül is megkaphatnak. (Persze olvastam már ilyesmit az Index egy másik topikjában.) Itt is vannak aggályaim a kompetenciával. Én például ez esetben zavarba jövök. Viszont, ha egy MTA intézet egyik igazgatója azt írja le, hogy az általa igazgatott intézet hogyan vált életképtelenné az MTA gazdasági ügyintézése során, ahhoz nekem nem kell, hogy impakt faktoros folyóiratokban publikáljon BG néven. (TGM-et fölösleges belekeverned, bárcsak sokan írnának akkora műveltséggel újságot, mint ő.) Ugye világos?
Nem BG teljesítményére akartam utalni, azért is írtam, hogy ez a honlapjuk alapján általános lehet a filozófusoknál (nem látok rá, de holnap lehet, hogy körbenézek egyetemi filozófia tanszékek honlapjain, most már érdekel a kérdés).
Kifejezetten az ÉS-cikk mondanivalójához kapcsolódva arra utaltam, hogy talán a kevésbé életképes intézetek bezárásának az általa is említett "tudományos" vetületében hááát, nem jár élen az általa igazgatott intézet. Az csak még szomorúbb, ha a bölcsészetek terén ez No2-es publikációs teljesítmény, bár nem tudom, ebben az összehasonlításban a honlapjukon szereplő azon tételek is szereplnek-e, melyeket TGM nevű munkatársuk jegyez a Népszabadságban és Népszavában.
Különben nem csak laikusként gondolom így, erről úgy látom, a filozófusok véleménye is lehangoló:
A blogger a bemutatkozása szerint maga is egy kivándorolt kutató, aki a nemzetközileg mérhető teljesítményt kéri számon a szakmája reprezentatív intézményén. Szóval ne értsd félre, semmi bajom a filozófusokkal, csak érdekelt, ki is ez a Borbély Gábor és mit is csinált a Filozófiai Intézet, amiért fentről leszóltak nekik.
Amúgy a pályázati pénzek lenyúlása szerintem is felháborító, és talán éppen a gazdasági rátermettséget igazolja az is, ha szerényebb teljesítményt is el tudják jól adni, szóval filozófusokhoz képest elég gyakorlatias erényeket csillogtatnak :-DDD
Mi az, amit a topikhoz szeretnél fűzni? Nem igazán BG egyéni teljesítménye a fontos, hanem amit mond. Mi a bajod az ÉS-ben írt cikkével? Nekem úgy tűnik, hogy egész jól megfogalmazza a mondanivalóját. Érdekelne persze és általában, hogy a filozófia tényleg ennyire képtelen magát a világpiacon eladni (FGy nem erre utalt?) vagy szerinted ez ennek az MTA intézetnek a sajátossága?
És honnan veszed, hogy nagyobb arányban zárja ki a két eltérőnek tűnő képesség egymást?
Miért sikeres valaki abban a miliőben, amit megszervezni nem tud?
Nem éppen ők tudnak példát mutatni?
Én úgy látom, hogy a valamiben bemutatott képesség nem együgyűséggel társul.
Viszont az elmaradt kutatói teljesítmény egy ideje vezetővállalkozókat izzad ki.
Vezetik, amit csinálni nem tudnak.
Németh Tamás
„A köztestületiség nem zárja ki, sőt megkívánja azt, hogy megfelelő létszámú, szakavatott Titkárság működjön. Az Akadémián kialakult gyakorlat jó, a különböző, a döntési folyamatokban szerepet játszó szintekre szükség van, működésük feltételeit biztosítani kell.”
Tehát a titkárság a teljesítményéhez képest nem túlsúlyos? Ki hinné?
„Költségvetés: alapkérdés a megfelelő szinten történő tárgyalás és megállapodás (elnök esetében miniszterelnök, miniszterek, főtitkár esetében miniszterek államtitkárok).”
És ők is tudják ezt? Ha igen, akkor miért az üres padsoroknak beszélnek Glatz óta az MTA elnökei?
„A jelenlegi kutatóintézeti struktúra bebizonyította, hogy működőképes, értékteremtő és nemzetközi összehasonlításban is versenyképes.”
Sajnos nem így van.
„Különösen veszélyesnek látom azokat a törekvéseket, melyek esetleges névváltozásig is elmennének (pl., nemzeti laboratóriumok).”
Ez frontális összeütközés a jelenlegi adminisztráció elképzelésével, amit részben Pléh Csaba jegyzett.
Megjegyzés: A törvény betűje vállalható. A változás erősen megfontolandó.
Pálinkás Gábor
„Bár a változó környezetben az Akadémia megőrizte társadalmi elismertségét, nem tudott a szükséges mértékben alkalmazkodni a változásokhoz, aminek következtében a nemzeti tudománypolitikában, a kutatás-fejlesztés politikában, sőt az oktatáspolitikában korábbi jelentős szerepe lényegesen csökkent. Az Akadémia érdekérvényesítésének hiánya, az országos tudomány- és fejlesztéspolitika kialakításából történő kirekesztése, sokszor meggondolatlan, kapkodó, szakszerűtlen országos fejlesztéspolitikához vezetett.”
Igen, így történt.
„…az MTA döntéshozatali mechanizmusában a jelenlegi törvényi szintű túlszabályozottságot életszerű és hatékony, a testületi és személyi felelősségeket, valamint jogköröket egyértelműen rögzítő szervezeti működésnek kell felváltania.”
Kellene.
„A Törvénynek a működés legfontosabb elemeit kell tartalmaznia. A működés részleteit az Alapszabály rögzíti. A már több éve tartó reformfolyamat javaslatait széles körben meg kell vitatni, és még 2008-ban, minél szélesebb körű konszenzussal le kell zárni. Ily módon végére juthatunk, és kell is jutnunk a sok színes ötlettől tarkított reformkorszaknak, hogy az ezután következő nyugodt időszakban energiánkat, figyelmünket az alkotómunkára fordíthassuk.”
Egyetértés Pálinkás Józseffel.
„Nem támogatom sem a doktori címek kiadásának, sem a doktori illetmények korlátozásának gondolatát.”
Ki akarja ezt kiadni és kinek? A doktori illetményeket már korlátozták. Nem az akadémikusi illetményekről van szó csak az még ki sem mondható?
Megjegyzés: Jó diagnózist követő elbizonytalanodás.
Pléh Csaba
„Ebben nélkülözhetetlen szerepe van az Akadémia Közgyűlésének, amelynek vissza kell adni tudományos méltóságát, lehetőség szerint mentesítve a napi „üzemeltetési” feladatoktól.”
Elvették tőle vagy elveszítette? És lássuk be nem üzemel naponta, hiszen ez is a baj vele. A nehézkessége, Vizi ezért akarta udvariasan félretessékelni az útból.
„Az Akadémiát a Közgyűlések között világos szerepű, ’karcsúsított’, rendszeresen működő, határozati javaslatokból induló és döntéseket hozó elnökség kell vezesse. Az utóbbi két mozzanat minden bizottsági és testületi munkára érvényes kell legyen. A hat választott vezetőnek világos szerepmegosztásban kell folyamatos munkát végeznie, nem kell, hogy helyettük operatív testületek működjenek, ők maguk adják az operatív testületet.”
Tévedtem, az előző csak kalaplengetés volt a szavazók felé.
„A kutatóhálózatban felmenő módon (az új alkalmazásokban) el kell érni a határozott idejű alkalmazások előtérbe helyezését, optimálisan csak a tudományos tanácsadói beosztás válna életre szólóvá. Az alkalmazási ciklusoknak optimálisan az intézeti kutatócsoportok teljesítményértékeléséhez kell igazodniuk. Ezzel évtizedes távlatban a hálózatban a véglegesített kutatók aránya mintegy 20%-ra csökkenne.”
Azaz minden fiatal és középidős uzsgyi kifelé. Nyugdíj közel vissza lehet jönni, amíg azt célszerűbb itt elkölteni.
„…ami az MTA doktora címet jelenti, fontos lenne éppen az egyetemi minőségbiztosítás fejlődését stratégiailag segítve, 2020-ra kitűzni ennek a hungarikumnak a megszüntetését, a szerzett jogok indexált megtartása mellett. Ha igényesebbek lesznek kinevezési gyakorlatukban az egyetemek, az MTA doktori cím elérte célját, s indoka kiürül.”
Ez csak itt jelenik meg mint lehetőség, igaz hogy kitolva időben, hogy senkit se rémítsen meg.
„Köztudott, hogy több száz MTA kutatóintézeti dolgozó vesz részt a felsőoktatásban.”
Az talán kevésbé köztudott, hogy ingyenesen és mindenféle MTA-beli teljesítmény-jóváírás nélkül. (Éppen csak nem büntetik.)
Megjegyzés: A jelenlegi irányítási gyakorlathoz a legközelebb álló pályázat.
De Borbély Gábor tudósként dolgozik adófizetői pénzen, nem úgy, mint Fábri.
Borbély legfontosabb publikációi között három idegen nyelvű tanulmány szerepel, az egyik egy G. Boros nevű illető szerkesztette kötetben, egy másik egy CD-rom kiadást megélt konferencia-kötetben, a harmadik pedig Gy. Geréby társszerzővel a bizonyára világhírű Budapest Review of Books-ban.
Ő pedig a nevezett intézmény igazgatója, feltehetőleg egyik vezető kutatója.
Egyébként a Borbély által is reklámozott honlap (http://www.fil.hu/hu/kutatok/kutatok.html) tanulsága alapján anélkül, hogy ismernénk a vezető folyóiratokat az adott szakmában, nehéz elképzelni, hogy nemzetközileg mérhető munka folyna a Filozófiai Kutatóintézetben. Szinte kizárólag magyar nyelvű publikációk vannak mindenhol feltüntetve, ahol pedig véletlenül más nyelven jelent meg valami, az esetek nagy többségében magyar nevű kötetszerkesztő alatt történt. Persze lehet, hogy Lukács György hatása máig él a filozófiában, és a világ minden táján magyarul tanulnak a filozófusok, hogy nagyjainkat idézhessék.
http://mtamediakomment.blog.hu/2008/02/08/a_maganyos_domino_esete_a_tenyekkel
(Fábri György) FGy_SciCom 2008.03.11. 19:29:59: „… az imnpakt és ISI ügy. Mivel az én eredeti szakterületemen, ami bölcsészet, nem igazán jól alkalmazhatóak ezek a számok, kissé indokolatlannak tartom emlegetésüket. A tudományos teljesítményt illetően nyilvánvalóan meg se közelítem az igazi tudósokat, ezért is van az, hogy nem filozófai témában indítottam blogot és nem is tudósként dolgozom adófizetői pénzen.”
Teccik a koncepciód. Müködőképes lehet. És ráadásul eccerű. Csak a kormányt, az egyetemi vezetőségeket, és az nkth-t kell hozzá lecserélni. Bagatell. Parányi nehézséget csak ott látok, hogy kire? mire? hogyan?
De megjegyzem, hogy a tényleges jelöltek programjait sem tartom annyira blődnek mint Can Guru olvtársunk zanzásított interpretációiból tűnik. Egyszerűen csak ennyire telik, ha nem lépünk túl e mai korcsmán. De hova? Az értelemig és tovább ugyanis ehhez most kevés. Lásd fentebb, a te koncepciód feltételeit.
tbando irja: No jó, akkor őszíntén: Te melyiket támogatnád? Az MTA intezeteket, (amelyek örülnek, hogy még lyuk van seggükön) vagy mondjuk kutatoegyetemeket (hol vannak?),
En speciel a kutatoegyetemeket. Ez mukodik a legjobban a vilagban. Nalunk az a foku aporodottsag nincs az egyetemeken, mint ami a legtobb akademiai intezethalozatban. Az egyetemek legalabb tanitanak, kozelebb vannak a fiatal generaciohoz. A biztosi rendszer reven valami kormanyzati kontroll is elvileg letezik. Ha a kormanynak lenne egy markans egyetem-fejlesztesi rendszere, kulfoldi szakertok bevonasaval, akkor talan meg ott lehetne a legjobban keresni valamit. A palyazatokat pedig, amibol a kutatoegyetemme alakitast finanszirozni lehetne, akar az NKTH is oszthatna. En speciel az ELTE, SOTE, BME es meg par helyen tudok minosegi kutatomunkarol - es nem is kellene tobb mint mondjuk 10-15 kutatoegyetem egy ekkora orszagban.
Most elvileg irom ezt, organizacios szempontbol. Nyilvan a jelenlegi 'kormannyal' es a jelenlegi NKTHval, es a jelenlegi egyetemi vezetesekkel ez se menne. De az uj MTA vezetessel meg aztan biztosan nem -- last a Can Guru beidezte blodsegeket, amikkel a jeloltek eloalltak.
A mostani helyzetben en speciel egy 'megoldast' latok- az autopilotat. Hagyni mindent tovabb romlani, rohadni, es akkor majd elobb-utobb osszedol minden, elmegy mindenki, es lehet tiszta lappal kezdeni. A legutolso Gyurcsany beszed alapjan ezt pillanatnyilag hivatalos kormanyprogramnak lehet tekinteni. (Nem mintha Orbannak jobb koncepcioja lenne tudomanypolitikaban).
Somlyódy László jelölt
„Pléh Csaba akadémikus társam hasonló megkeresést kapott a főtitkári teendőkre. Egymás gondolkodásmódját, elkötelezettségét és együttműködési szándékát jól ismerve úgy gondoltuk, hogy két, alapelveiben egyeztetett „pályázatot” készítünk.”
Igazán érdekelne, hogy kik keresnek meg és miért éppen? (Őket kik keresik meg, hogy megkeressék a jelölteket?) És rendben lévő, hogy egy elnökjelölt mindjárt főtitkár-jelöltet is választ?
„A fejlett tudományos világ országaihoz hasonlóan főhivatású, nemzetközileg versenyképes kutatóhálózattal is rendelkezik. Ennek gazdája a kezdeményező MTA, mivel bizonyította, hogy – a tradíciókra alapozva – megújulás révén a leghatékonyabban képes a hálózatot működtetni.”
Két eset lehetséges: vagy a jelölt nem járt magyar intézetekben vagy nem járt nemzetközileg versenyképes külföldiekben.
„A köztestület tagjai nemzetközi hírű akadémikusok és tudósok, akik az MTA feladatainak megvalósításáért elvégzett többlet tevékenységükért – a gazdasági helyzet függvényében – tiszteletdíjban részesülhetnek, s ezáltal tudásuknak és társadalmi elismertségüknek megfelelő életszínvonalat érhetnek el. Az MTA egészét a világos szervezeti felépítés, és a szubszidiaritás elvén alapuló határozott és gyors döntéshozás jellemzi.”
Igen, a Holdról jött.
„Az első teendő pótolni a hiányokat, és mérlegelni, hogy szükség van-e új törvényre, vagy elégséges a meglévő módosítása.”
Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve?
„Fontos, kimunkálandó feladat a tudományos teljesítmény intézeti és támogatott kutatócsoporti szinten, 5-8 éves ciklusonként történő nemzetközi, független értékelése.”
Rendben, de hogyan oldható meg ez technikailag? Ki kér fel és miként vet össze?
„Bevezeti a véglegesített, és a határozott időre szóló közalkalmazotti státuszt (ez a támogatott kutatócsoportoknál megszokott megoldás). Előbbi például az MTA doktori címhez kötött, az utóbbi pedig fokozza a mobilitást is.”
Tartok tőle, hogy ez csak fokozza a mobilitást. Kifelé.
„…jó gondolatokat csak kis létszámú, eredeti és általában eltérő gondolkozású szakemberekből álló munkacsoportok képesek létrehozni.”
Rossz gondolatok akkor a nagy létszámú, hasonló gondolkozású csoportok sajátossága?
Mensevikek eljött a ti időtök. (Nem mintha ez eddig nem így lett volna.)
Megjegyzés: Az elképzelésben uralkodó karakter a space. A főszerkesztő a tartalom miatt fog aggódni.
(folyt. köv.?)
Roska Tamás jelölt
„Ma a kutatás a nemzetközi versenyképesség alapja. Különösen igaz ez a természettudományok és az agrár-, a műszaki- és az orvostudományok területét illetően.”
Ez mintha a mostani elnökség álláspontjától eltérő lenne, legalábbis ők az agrár- és műszaki tudományokat nem nagyon favorizálták. Viszont hiányzik innen a nemzetközi viszonylatban sikertudománnyá emelkedő informatika és környezettudomány.
„Nincs más kiút, mint a kutatóhálózat racionális megerősítése, partnerségben egy racionálisan és versenyképesen támogatott egyetemi kutatóhálózattal, támogatva az egyetemeken – a doktori iskolákhoz kapcsolódva – a főhivatású „intézetszerű” kutatócsoportokat.”
Kutatóegyetemek?
„Egyes felmérések szerint ma 3000 magyar fiatal doktorandusz és posztdoktor dolgozik az Egyesült Államokban. Mi lenne, ha egytizedük haza akarna térni? Nem tudnánk nekik állásokat találni.”
Igaz, sőt.
„A szellemi piac áruiból a fiatalok egyre inkább az értéktelenebbet választják.”
Talán mert a minőséginek mondott is frankón gagyi.
„Az MTA teljes beruházási kerete összemérhető egy nyugat-európai közepes kutatócsoport beruházási keretével. A kísérletes és a kísérleteket nem folytató kutatóintézetek egy főre jutó kutatási támogatása az MTA büdzséjében hasonló...”
Végre egy lényegi megállapítás.
„Nem hiszem, hogy drasztikus reformokra van szükség, bár folyamatosan javítanunk kell működésünket az intézethálózatban is.”
És akkor hogyan korrigálható az előzőekben vázolt anomália a kísérletes munkát végzők esetében?
„Fegyverzörgés közepette hallgatnak a múzsák; állandó internetböngészés, zaj és kommersz TV nézés közepette fiataljaink új gondolatai meg sem születhetnek.”
Merre található a köztestületi reppelősó?
„Mindez például egy folyamatosan működő Reformbizottság segítségével is megoldható.”
Fidel. Nem hiába éltél.
„Az MTA Főtitkára lehetne az Intézethálózat felelőse, teljes felhatalmazással, konzultációs kötelezettséggel az intézeti igazgatókból választott megújult AKT-vel, a közgyűlésnek pedig beszámolási kötelezettséggel.”
Ez most nem így van? Szóval ő sem pártolja az új akadémiai törvény Irányító Tanácsát (SciCom #327).
„A vagyonnal gazdálkodnunk kell. Csak növelnünk szabad - szakszerűen, sikeres vagyon- és ingatlangazdálkodók segítségével - és nem felélni! Ez egy új és sürgős feladata az Akadémiának. Egyszerre van szükség a történelmi ingatlanok megtartására és a forgathatók vagy átmenetileg bérbeadhatók hasznosítására, akár középtávú partnerséggel is.”
Már azt hittem ez ellentmond Vizi néhány életképtelen kis intézetet be kell zárni teóriájának. De csak annak egy új változata. Bezárni lehet, de nem el kell adni, hanem bérbe.
„A „tartalomipar” egyre jelentősebb lesz; a modern latin, azaz az angol nyelv útján is kitörhetünk a nagyvilágba. A sivatagban egy pohár víz is érték, egy elsekélyesedő kommersz „információ” özönben az értékes felismeréseknek és elemzéseknek nagyobb az értéke. Ezeket azonban modern jogi védelemmel és marketing tudással kell értékesíteni.”
Tehát ahogy kitörünk a világba, akkor mindjárt ott a sivatag, ahol a nálunk lévő pohár víz jó marketinggel vagyont ér. (Szem nem maradhat itt szárazon. A víz könnyként való értékesítése kedvezőbb.)
„Az MTA esetében ennek központi eleme az intézethálózat fenntartása és szelektív bővítése, egy másik fontos része egyebek mellett - a jogfolytonosság jegyében - a testületi közfeladatok elvégzéséért megállapított, valamint a tudomány megbecsülését kifejező tervezhető tiszteletdíjak rendszere.„
A tiszteletdíj-rendszer valóban csak a jogfolytonossággal indokolható. És mit szól majd ehhez a permanens reform, amit Pálinkás József ellenez, sőt fél éven belül lezárna, mert elvonja a figyelmet? (Miről is?)
Megjegyzés: Az elképzelés megfogalmazása sok helyen figyelmen kívűl hagyja a nyelvtani szabályokat. Olvasószerkesztők buksijai folyamatos vakarásban.
(folyt. köv.)
Pálinkás József jelölt
„Az Akadémia a magyar tudományos élet egészének köztestülete. Felépítését, amelynek révén az akadémikusok mellett a tudományos fokozattal rendelkezők is bekapcsolódhatnak a köztestületi munkába, jónak és megtartandónak ítélem.”
Nem a tudományos fokozattal rendelkezők alkotják a köztestületet, amelynek egyik intézménye az akadémia? Jó színvonalú az elvégzett munka, de akkor miért menekül innen a következő generáció?
„Az MTA doktora cím adományozása révén az Akadémia a tudományos teljesítmény értékelésének etalonját alkotta meg. Az akadémikusi és doktori tiszteletdíj főként az Akadémia közfeladatainak ellátásában való részvétel anyagi honorálása, de – nézetem szerint – érdemek alapján szerzett jog is.”
Ez azért nem így van. Igen sok olyan minősített van, aki a világon semmiféle közfeladatot nem lát el, de nagyon helyesen. Nincs annál lehangolóbb, mint mikor egy közfeladatra alkalmatlan ember hozzáértőnek hiszi magát és hangyaszorgalma van.
„ Magyarországon az egyetemi és kutatóintézeti bérek – belátható időn belül – csak úgy tehetik valamennyire vonzóvá a fiatalok előtt a tudományos kutatói pályákat, ha a tiszteletdíj rendszerét megtartjuk.”
Vagyis a teljesítő fiatalok és középidősek helyett a nyugdíjrendszer hibáját korrigáljuk az akadémikusok esetében. A fiatalok erre simán fel fognak izgulni.
„Az Akadémia közfeladatai közé sorolom az OTKA – az egyéb akadémiai forrásoktól független – fejezeti adminisztrációját és támogatási összegének jelentős – három év alatt legalább kétszeresére történő – növelésének elérését.”
Vajon ha az OTKA ennyire független, akkor ez miért kiemelt akadémiai közfeladat. Persze az egyetlen alapkutatás támogató rendszer, azonban az alapkutatás valóban nemzetközi és ennek támogatására ott vannak a nemzetközi pályázati rendszerek. Mint felzárkóztatási, kiegészítő hazai pályázati rendszer rendben is lenne, de nem kellene az MTA költségvetésében hagyni.
„A köztestület fő feladata a tudományos közélet fórumainak megteremtése, megalapozott javaslatok és elemzések készítése és az értékelés. A kutatóhálózat hálózati szintű igazgatása, a magyar kutatási és fejlesztési rendszerbe való bekapcsolása, valamint az államigazgatás megfelelő szintjein való képviselete, professzionális igazgatási struktúra kialakítását igényli, amelyben az Akadémia választott vezetői, az Akadémiai Kutatóhálózat Tanácsa és a Tikárság igazgatási apparátusa mellett az intézetek igazgatóinak és a kutatócsoportok vezetőinek jelentős szerepet kell kapniuk.”
Igaz, de az itt leírtak ellentétesek a készülő akadémiai törvénnyel, amely az elnökség hatalmának túlsúlyát tűzte ki célul.
„Az akadémiai kutatóhálózat olyan mértékben legyen független az Akadémia köztestületétől, hogy a munkáját érintő igazgatási döntések meghozhatók legyenek a köztestület közvetlen beavatkozása nélkül, és ezzel a kutatóhálózat versenyképessége ne szenvedjen hátrányt a köztestületi döntések természetes nehézkessége következtében, miközben a köztestület fenntartói jogosítványai megmaradnak.”
A Közgyűlés döntési jogköre tehát csak részben csorbuljon, amennyiben a kutatóhálózat vagyonára (itt szebben elközösülő versenyképessége) ne terjedjen ki az akadékoskodása.
„A költségvetés sarokszámairól a végső egyeztetést az Akadémia elnöke a miniszterelnökkel és a pénzügyminiszterrel végzi el.”
Szép lenne. És miként vélekedik erről a miniszterelnök?
Megjegyzés: A koncepcióban uralkodó a kurzív. Szerkesztők sörénye égi irányban.
(folyt. köv.)
A "szellemi termék" is termék és szüksége van marketingre, nem is akármilyenre. Az idén többször hallottam és láttam nyilatkozni a szegedieket ( semmilyen formában nem vagyok abban érintett, tehát kívülállóként elfogulatlanul nyilatkozom a tényekről )
Először, egy közgazda nyilatkozott, aki megfogalmazta, hogy hogyan és miért dolgozták ki Szegeden a "biopolis" tervet és adták be a II. NFT-be ( ahol azt akkor, be is fogadták ) A "Biopolis" Szegeden úgy volt kidolgozva, hogy a gyártást is ott helyben megoldották volna.
Nemsokkal később, a "Biológiai központ " vezetője és több kutatóval készítettek riportot. 20 év alatt, Szegeden, az intézet kutatói egy Kanadai gyógyszergyár támogatásával 40 db. világszbadalmat dolgoztak ki és 11 mrd Huf-nak megfelelő dollárért bejegyeztettek úgy, hogy a "Szegedi Biológiai központ" volt kedvezményezettként megadva. ( mivel ahhoz, hogy termék váljék belőlle, szükségük lett volna cc. 120 millió Huf-ra, hogy érvényesíteni tudják a kedvezményezetti jogukat ) A Kanadai cég 20 év alatt, 800 millió Huf.-nak megfelelő összeget fizetett a kutatóknak, hogy a munkájukat végezhessék. Abban a tudatban, hogy a kedvezményezetti jog az intézeté, ez még elfogadható összeg. Az intézet vezetője a riportban megfogalmazta a kérdését : " azok az idősebb kutatók, akik az elmúlt húsz évben ezt az eredményt produkálták, mára már nem olyan intenzívek, mint a fiatalok. Mivel anyagi lehetőségeink korlátozottak ( a kedvezményezetti jogokat mára elveszítették ), mit csináljak ezekkel a kutatókkal? Félállásban foglakoztassam őket, hogy éhen ne haljanak? Mit üzenek én ezzel a most még külföldön élő és dolgozó fiatal kutatóinknak? Milyen életpályát tudok nekik biztosítani, ha hazajönnek? Ki fog ezért nekem hazajönni? " volt még több kérdése is az intézet vezetőjének, megkérhetnélek arra, hogy legalább ezekre válaszolj légyszi, ha már ilyen határozott véleményed van a hazai kutaás, kutatókkal kapcsolatban?
A szegediek sehonnan nem tudták megszerezni a hiányzó 120 millió Huf-ot, sőt a "Biopolis" helyén "bevásárló központot építenek mára.
Több mint 42 évet töltöttem munkában ebben az országban. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen "értékrendek"? ( értékrend nélküliség ) uralkodik e hazában. A fentieket kiegészítve több évtizedes tapasztalataimmal, a saját véleményem a történtekkel kapcsolatban. : A XXI. században, bukásra van itéálve az az állam, az a társadalom, amelyik ilyen "nagyvonalúan" ( felelőtlenül ) bánik a már meglévő értékeinkkel. Ez vezetett mára oda, hogy ilyen katasztrófális állapotban van 2008-ban ez az ország. Tudod, ha egy ország a már meglévő értékeit is hagyja így elkótyavetyélni, megérett a bukásra. Azok, akik mindezért felelősek, nem úszhatják meg a felelősségre vonást. ( Egyetem városban élek. Nap-mint nap látom, hogy hány kínai diák tanul városunkban. Még a kommunista Kína is többet fordít a tudományra, mint mi? még ők is jobban tudják, hogy a jövő merre tart? )
Nincs nálam a bölcsek köve, de az az érzésem, hogy ez a technika mostanság egyértelműen tudatosan cinikus az állam részéről, és ha meg akarja akadályozni, akkor nála vannak a megfelelő eszközök.
Hát ha nincs, akkor be kell érni azokkal, akik vannak.
De azért megjegyzem, hogy az életemben már annyi okleveles mekkmesterrel találkoztam, hogy praktikusan rászoktam az őnerős megoldásokra. Mivel azt akartam, hogy ne csak legyen, de müködjön is.
Az Akademiai elnokjeloltek valsagkezelesi programja abban merul ki, hogy minden modon ellehetetlenitik azt, aki az Akademia ellen szol - ezt mar lattuk a szemelyes peldak soran. Amugy mivel ok nem is gondoljak, hogy valsag (volt) van (es lesz), ezert termeszetesen valsagkezelo programjuk sincs. Es mivel most mindenki a kormanyvalsaggal van elfoglalva, megint el fognak lavirozni igy egy jo ideig, minden gond nelkul sajnos.
