Nah jólvan.. örültem hogy itt lehettem, ez a topik ezennel kikerül a kedvenceim közül. További jó szórakozást nektek ezzel a pszichopata barom 1001-el..!
Egy kis élménybeszámoló, kizárólag azoknak, akik elfogadják az AP (AsztrálProjekció) létezését :) Nem vagyok kíváncsi arra, hogy erre ilyen-meg-olyan tudományos magyarázat létezik.
Fél háromkor lefeküdtem, lelkiekben felkészültem egy jó kis kiadós testen kívüli utazásra. Hozzá is fogtam a hihetetlenül hosszadalmas gyakorlatnak, és 40-50 perc alatt a végére is értem. Minden sínen ment, mindent a leírtak alapján csináltam. Hatalmas energiaáramlást éreztem magamban (eddig is képes voltam előidézni az energia [csi] tudatos, akaratlagos áramoltatását, de miután minden csakrát megnyitottam, mintha egy gát szakadt volna át, úgy ömlött belém az energia, akaratlanul), és ezt eredményként pecsételem el. De itt még nem álltam meg, hisz minek az előkészület, ha nem csinálom végig az egészet? :) Egy-kettőre összeszedtem magam, még jobban ellazultam (olyannyira, hogy úgy éreztem, mintha a kezeim alá héliummal töltött lufit tettek volna- lassan egy alulról induló nyomást éreztem, tehát olyan volt, mintha szép lassan felemelkedne az egész karom), és lassan hallani kezdtem valamit...
Egy gyenge lüktetés kezdődik meg belül és körülöttünk. Ez egy sokkal mélyebb vibrációvá fog átváltozni, a csakra- aktivitástól függően. Erős csakra-tevékenység esetén ez elég ijesztő jelenségnek tűnhet - ha nem tudjuk hogy mi történik ekkor. A szívünk úgy ÉREZZÜK mintha szinte lehetetlen pulzusszámra gyorsulna. Ez NEM a szív, hanem a szív-csakra. Nem kell vele törődni." // Houdek Zoltán fordítása //
Az a bizonyos erős csakratevékenység nem maradt el, hisz ahogy számítottam, a csakrák megnyitásával és azok stimulálásával -szinte- kirobbanóan erős csakra-tevékenység kezdődik el. És be is következett, egyre gyorsabbnak és gyorsabbnak érzékeltem a pulzusom, úgy 240-260 közé eshetett [persze ez csak az érzése volt, valójából a szív-csakra állandó, gyorsuló forgása okozta, és azzal szinte vízmalomként hajtotta az energiát felfelé, a torok-csakrához], és itt jött el az idő, hogy kiugrasszam a meglazult asztráltestem a fizikai testemből, méghozzá olymódon, hogy elképzelem, ahogy az asztráltestemben vagyok, és ÉRZEM (!!!), hogy a fizikai testem fél méterrel ALATTAM van, tehát előidézem azt az érzést, hogy már kiszakadtam a testemből- tehát magam felett lebegek. Ettől szédülés-szerű, forgó érzés támadt az egész testemben, a lábujjaimtól a fejem tetejéig, és hatalmas sebességre váltott a szívem, ami már hallhatóvá is vált, elkezdett dübörögni, pulzálni, és lassan úgy éreztem, hogy valami elválik a testemtől, kiszakad onnan hirtelen. Hirtelen ez a hang elcsendesedett, és én nyolcszor akkorának éreztem magam, mint amekkora valójából vagyok. Különös érzés volt. A szememet nem tudtam (még) kinyitni, ezért nem is tudtam, mit tegyek. Próbáltam érzékelni magam körül a teret, de sajnálatos módon, úgy tűnik minden mentális energiatartalékom lemerült, és hirtelen egy fél pillanatnyi zuhanóérzés kíséretében belecsapódtam a fizikai testembe. Utána még 20 percen keresztül próbáltam ismét előidézni bárminemű érzést, de sajnos még a lüktetésig sem jutottam el. Mindegy, az egészet haladásként, fejlődésként és SIKERKÉNT könyvelem el, hisz 11 hónapnyi kemény relaxációs tréning, tudatosság fejlesztés és mentális felkészülés után végre némiképp belekóstoltam a saját főztömbe, és már ezzel tudok mit kezdeni :) Az egészben a legkülönösebb az volt, mikor, miután bezártam szép lassan az összes csakrámat, végül kinyitottam a szemem. Azonnal körülnéztem a szobában- nagy, tágas nappaliban pihentem, és némi fény is beszűrődött a sötétítő függönyökön keresztül. Mindent színesen, élénken láttam, viszont ami nagyon különös, hogy minden függőlegesen össze volt lapítva. Az ujjaimra néztem legelőször, és sokkal rövidebbnek láttam, mint amilyen valójából. Gondoltam, hogy ez az AP jele lehet, de nem láttam a fizikai testemet, ezért tudtam, hogy nem álmodom és nem vagyok asztrális síkon sem. Még most is kicsit tömzsinek, lapítottnak látok mindent. Különös egy jelenség :) Végül is összességében örülök ennek. Nem sok tizenéves kóstolhat bele az efféle különleges tapasztalásokba, és fedezheti fel a körülöttünk lévő világot más módon. Végül úgy látom, az a 11 hónap nem volt hiába, és már bármikor újból végigcsinálnám, így, hogy már tudom, nem hiába tettem :)
Most, hogy jól beparáztattatok a fogrémmel, pénzt is küld valaki, hogy a drága, nem fluoros fogkrémet vegyem?
Könnyű mindenről elmondani, hogy káros, de embertömegek vannak, akik KÉNYTELENEK ezeket venni baszki, mert nincs pénzük a drága biora meg ilyen-olyan csilivili puccos reformegészséges szarokra..
Hát aztán a hozzám hasonló nemvegyész döntse el, hogy kinek hisz. Ez így már jóformán tényleg csak hit kérdése. Elhisszük, hogy manipulálni és gátolni akarnak minket, vagy azt mondjuk, hogy ez csak egy összeesküvéselmélet. Mindekettő lehetséges és mindkettőre volt már példa a történelemben.
Holnap veszek egy fluoridfree fogrémet a DM-ben akkor lehet, hogy már holnap este összejön az OBE... :D
(Egy másik jótanács volt, h hideg vízben mossak fogat. Nos, jéghidegben is gond nélkül mosok (szó szt, télen az folyik a falból), meg se érzem, a fogdoki (már új, az előző elhunyt) pedig mindig dícséri a fogaimat.)
(Egy további volt, h kerüljem a fehérítő fogkrémeket, mert lecsiszolják a fogzománcot (l. akiknek érzékeny lesz a foga tőle), ill. az alumíniumos fogkrémeket, amiket max fogínyproblémáknál átmenetileg zsabad használni.)
(Fehérítésre: szódabikarbónával mosni, v szódabk és só keverékével.)
(Még egy trükk fluormentességre: szappannal fogat mosni, mármint tiszta növényi szappannal, csak kicsit macerásabb mint krémmel: vizes fogkefével felhabosítani, mint régen az öregek a borotválkozáshoz, és azzal fogat mosni.)
A fluor mérgezőbb az ólomnál, és csak egy kicsivel marad el az arzéntól. A tobozmirigy működését gátolja, ami a spirituális képességeink fejlesztéséhez kell. Jól kitalálták ezt nekünk a férgek, mert az esti fogmosás után a fluor egész éjjel hat.
Nem akarok reklámozni, de a stevia pont shop pont hu-n is lehet ilyen fogkrémet rendelni.
(A cukor is méreg az emberi szervezet számára, de ez már egy másik téma...)
"Mélyen a testemben vibrációk kezdődnek, de a lélegzésemre koncentrálok és a középpontomat (fókuszt) kint tartom. A vibrációk nagyon erőssé válnak, trafóház- generátor dübörgéséhez hasonlóvá, de a figyelmemen kívül hagyom. A gerincem megremeg amint az adrenalin áramlik rajtam keresztül, de nem törődök vele.
[...]Egy gyenge lüktetés kezdődik meg belül és körülöttünk. Ez egy sokkal mélyebb vibrációvá fog átváltozni, a csakra- aktivitástól függően. Erős csakra-tevékenység esetén ez elég ijesztő jelenségnek tűnhet - ha nem tudjuk hogy mi történik ekkor. A szívünk úgy ÉREZZÜK mintha szinte lehetetlen pulzusszámra gyorsulna. Ez NEM a szív, hanem a szív-csakra. Nem kell vele törődni."
Most találtam egy AP-ról szóló weboldalon :) Úgy tűnik, amit ott mélyen éreztem (és jó volt a szívdobogás-hasonlatom) csak a csakráimon átfolyó energia :)
"Az a helyzet, hogy az alfa hullámok után jelennek meg a théta hullámok, melyek az alvás kezdeti szakaszát jellemzik. Ebben az állapotban a túlzott kimerültség esetén előfordulhat, hogy a hirtelen théta hullámba váltás zuhanás érzettel jár. Ez már a kezdeti álom szakasza, mégis felriadunk belőle. Az történik ilyenkor, hogy hirtelen kiesik az agy számára a tapintó érzék, miközben az álom még nem mélyült el eléggé. Ezt az agy zuhanásnak éli meg. A HKO magyarázata az a jelenségre, hogy a Máj már magába gyűjtötte ugyan a Vért,. ezzel lehetővé téve, hogy alvás közben ne mozoghassunk és ezzel bizonyos érzékeinket is kikapcsolta, letompította. Ám ez azzal is jár, hogy a tapintó érzéket tápláló idegek érzékletei is blokkolódnak. A Szív viszont még nem jutott nyugvó állapotba. A nyugtalan Szellem meg akarja magyarázni a hirtelen állapotváltozást, melyet Így a zuhanással kapcsol össze. Az álomban való zuhanás a Szív Qijének, vagy Vérének elégtelenségét is jelezheti. Ebben az esetben a nagy fáradtság idézi elő a jelenséget. Mindkét esetben az a magyarázat, hogy a test az agyhoz képest előrébb jár az alvási ciklusban és ezt hirtelen az agy az érzékek kiesésének ítéli meg. A dolgot a zuhanás érzetéhez társítja, hiszen csak ekkor veszítjük el a tapintó érzékünket és ezzel a szilárd biztos feltámasztás érzetét is. Ha sokáig éri változatlanul valamely érzékünket ugyanaz az inger, akkor azt az agy kikapcsolja. Ha sokáig fekszünk ugyanúgy, akkor már nem érezzük a feltámasztás nyomását. Ebben az esetben azonban az agy tud a kikapcsolásról és nem riadóztatja a szervezetet."
Nincs mit javítani. Ezzel a hsz-eddel is csak azt igazoltad, amit írtam.... Kicsit több önismeret és őszinteség kéne. Meg bátorság. Nem árt a mélyben lévő igazságot feltárni. Anélkül nem lehet előrelépni...
De a lényeg, h megint olyannal vitatkozol, amit nem is értettél meg... Pontosan uazt csináltad ezzel a hsz-emmel, amit a halállal...
Még 1: magadnak tucc hazudni, de kívülről mindig fog akadni vki, aki ezt észreveszi.
Ami a szüleimmel való kapcsolatomat illeti, bizony jóban vagyok velük, bárki példát vehetne rólam ebben a tekintetben. Viszont ez a társfüggőség dolog nem tudom micsoda, de majd utánanézek. Mielőtt javítanád magad, hogy akkor meg a barátnőmmel nem vagyok jó viszonyban, az előtt mondom, hogy immáron 23 éve egyedül tengődöm, és nem is igazán hiányzik, hogy ezen változtassak. Hmm... barátok? Fél kezemen meg bírom számolni mennyi van belőlük (fél kéz =2 és fél ujj), több nem is hiányzik.
"Másrészt hülyeség, mert ahhoz, h ismerj egy szobát, ahhoz el kell menned legalább a küszöbig, h benézhess. Ha viszont nem jártál ott, akkor el kéne fogadni, h nem ismered, és nem képzelegni, hanem utánaolvasni, utánakérdezni..."
Márpedig ez halálfélelem, csak színezik más félelmek, legerősebb valszeg az ismeretlentől való f és az egydülléttől v f (szülőkkel való kapcsolatot tisztázni végre!!!! majd ideteszek egy könyvet a végére.)
Másrészt hülyeség, mert ahhoz, h ismerj egy szobát, ahhoz el kell menned legalább a küszöbig, h benézhess. Ha viszont nem jártál ott, akkor el kéne fogadni, h nem ismered, és nem képzelegni, hanem utánaolvasni, utánakérdezni...
Jajjjj.... meg is érdemled, h vacakul érezd magad, ha nem gondolkozol... :-DDDD
Ezek az elképzeléseid a félelmeidről szólnak, nem a valóságról. Egy cseppet sem hasonlít arra, amit odaát tapasztaltam. (Nem, nem fogom elmesélni, DE a halál maga kifejezetten pozitív, kellemes, szép, ami kellemetlen, rossz, az a fájdalom v ijedtség, ami előtte van, v a bűntudat, h nem intéztél el vmi fontosat, stb...
