Pajzs melyen a nap szikrázva felragyog,
Egyetlen szó, ha mondod már itt vagyok,
Lélek, mit a tűz nem emészt csak tisztit,
Tenger, mert örök és erősebb mint hinnéd.
Sajnos túl korán van ahhoz,
hogy rímekbe szedve
néhány szóvirágot
a papirra vetve
elgondolkoztassam
vagy csak pusztán megbirizgáljam
bárki szürkeállományát
ezért hát hallgatok
szűzen hagyva a virtuális irkalapot
csak úgy a padra firkálgatok
takarékon hagyva az izzás árnyát.