Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Remélem ezeket kidolgozzák rendesen. Vettem egy Bucka Vantage Avidot, penge sorjárs, az élszalag nem egyforma a penge két oldalán, a flipperes nyitás se az igazi apenge elakad féluton, holnap orvosolom.
:))) A Frankónia és Kettner katalógusokban láttam huszon.. évekkel ezelőtt német vagy osztrák vadászkést hasonló megoldással!! Ott az alpokban v.miért komálják!!
Ma jött a postás,és hozott egy gyönyörűséget! Ezt most csak azért teszem fel ide,hogy éltársunknak bizonyítsam,bizony létezik nem is egy,hanem nagyon sok olyan késmíves piciny hazánkban Magyarországon,akik eltudnak követni mindenfajta nehézség nélkül ilyen remek műveket! Nem értem miért is nem volt jó kedves éltársamnak a hazai késmívesek munkája! Bizony ezek a kések és bicskák rendkívül jó minőségek,mert a Gyula úr bizony tud ám bicskát is pont ilyen minőségben és elfogadható áron!!!!!!!!!!! Na mindegy nem akarok én már ezen tovább lovagolni,jól van ez így,szerintem ezzel a minőséggel mindenki elégedett lenne.
A mívesen akik járnak,már láthatták Lovász Gyula legújabb késeit,erre rögtön rácsaptam,látva a hihetetlen csodálatos minőségű munkát,a damaszt Berényi mester munkája, a markolatozás pedig és az élkialakítás Lovász úré,szerintem csodás!
Ide rakom a "mívesen" látható képeket is, és azt is amit ma este fényképeztem.
Igen, most már én is látom, de első elképedésemben észre sem vettem. :-D
Ez, ha becsukják sem EDC. Bozótot csapkodni sem ideális (kilazulhat), böllér sem kedvelné (ezt tisztítani egy coca feldolgozása után :-/ ). Nagyon kíváncsi lettem most már aztán (hol alakult ki és miért)?
Nekem konkrétan ezzel a bicskával nincs semmi bajom,de az előzmények nem erről szóltak és ha hülyének néznek bennünket,meg a komplett magyar kézműves ipart,azt nehezen viselem szó nélkül!
Igazad van Sanyi,- elmérgesedett már ez a csörte, személyeskedésbe ment át!!!! Jegelni kéne a témát!!! Most éppen a Dieffenthal bicskám bakniját tisztítom,-bezöldült kicsit,-ahol a bőrtok patent szeme hozzáért!!:-D
de, simán el lehet fogadni. én örülök is, hogy végül kikerekedett a történet, és tetszik is a bicska, amit vett.
csak ugye az előzmény az volt, hogy a gagyi magyar kézműves bicskák helyett külföldön volt kénytelen beszerezni egyet, mert nála a minőségi elvárás nagyon magas, és abból nem enged.
na ezért voltunk kiváncsiak arra a földöntúli késre, ami végül egy mezei sorozatgyártott Muela lett.
ha nem ezzel nyit, hanem azzal, hogy tudna-e itt valaki segíteni, tuti nem ez lesz az egészből.
nem értem, hogy miért nem lehet végre elfogadni, hogy az egyik srác vett egy bicskát ami nem magyar és nem kézműves termék. annyiért vette amennyiért sikerült és ott ahol akarta. kutyát nem érdekli, hogy nem Ferivel csináltatta meg az álmai bicskáját és hol hagyta ott a pénzét.
az megy itt mint az oviban. az egyik azt hiszi, hogy most minden kisiparos a kardjába dől, a másik meg bedől a provokációnak és játssza a sértődöttet amiért az a pár fillér egy multi zsebébe vándorolt. esküszöm, ez már a dedó!
Arról a bicskáról beszéltem,amit nekünk felvázoltál: a te elképzelésed alapján,űber minőségben elkészített kézműves termékről,amely gyártásakor ott állsz a mester mögött végig,hogy nehogy valamit elhibázzon!
Tulajdonképpen ebből lett a vita,hogy ezt sehol a világon nem engedik meg neked,de már egészen másról beszélsz!
Azt mondtad,hogy pénz nem számít,hát akkor ajánlom Tumpek úr egyedi bicskáit,amik azonnal vihetőek is,vagy ezek sem ütik meg az általad felállított nívót?
Azért az általad küldött fotó nem egészen erről szólt!
Miután még ezt az oldalt sem voltál képes elolvasni, vagy megérteni, ahol utaltam már erre, ezért erős kétségeim vannak, hogy az eléd tett képeket, blokkot értelmezni tudnád...
ronin s8: kértünk rá többen,hogy oszd már meg velünk a csodát,had lássuk mi üti meg a te nívódat,mely kiválasztott bicskának sikerült az amely egyetlen hazai készítőnek sem?
Nagy kérés néhány fénykép? Ha van elég vér a pucádban akkor azzal válaszolsz,hogy megteszed!
De mint az első hozzászólásomban megmondtam,ezt nem fogod megtenni.....................
Természetesen mivel most vetted,még mellé szkennelhetnéd a certifikációját,vagy legalább a blokkját is,a hitelesség kedvéért!{ez bizonyítja,hogy nem kamuzol}
Ha igazad van,tényleg tiszteletre méltó darab,akkor nyilvánosan megkövetlek!
Amúgy ha ez a sok barom mind szembejön veled az autópályán,akkor ezen érdemes elgondolkodni,hogy miért jönnek szembe.........!
Üdv: fenyooldrider {sajnos nem vagyok cégtulajdonos,de szívesen lennék:D,így csak egy késgyűjtő vagyok,akit maximálisan kielégít a hazai kézműves késgyártás!}!
Nézd, annyi a különbség, ahhoz képest, amit írtál (és amivel így utólag egyetértek), hogy az elején volt bennem egy kíváncsiság, vajon magyar bicskát találok-e? Az előzmények ismeretében, és elsősorban a szűk időkeret miatt, meg az első mester miatt, akinél érdeklődtem, végül kényszerhelyzetben döntöttem, és elfordultam a magyaroktól. A megajándékozottnak ezek a körülmények mellékesek, én is remélem, örül neki. :-)
Mindazonáltal nem volt érdektelen a vita, és körüljárni a körülményeket.
Igen a bicska tényleg nagyon jó,nekem is van egy belőle,de mint mondtam eszmei értékben meg sem közelíti Feri bármelyik akárcsak alap bicska típusát sem!
Helló!
Én is kíváncsian vártam, vajon milyen műalkotással fogsz előrukkolni, az előzmények ismeretében.
Amondó vagyok, hogy kár volt vitába szállni.
Ehelyett útnak eredtél volna, végül megvetted volna ugyanezt a kést, megmutattad volna ugyanitt - mindenki azt mondta volna, hogy jó kis kés, használd egészséggel...stb.
A hosszas huzavona és változatos kifogások után azonban sajnos csak kinevettetted magad.
Biztos jó ez a kés, de hihetetlen csúcsminőség, nem jobb, mint pl. egy Révész féle, valamint nem kézműves termék. Márpedig a felvezetésed után ez lett volna a minimum.
Azért a vitát félretéve remélem, nagyon fog tetszeni a megajándékozottnak. Ha én kapnám, örülnék.
Kaptam egy javaslatot Oyster barátomtól, aki egy gyönyörű Laguiole-t mutatott. A javasolt késen ezüst szőlőfürt volt ez első baknik két oldalán. Ez óvatos felderítés után a családban nem aratott tetszést apámnál, pedeig tényleg gyönyörű volt! :-)) Neki nem ilyen kell. Sőt, még dugóhúzó sem kell. Öcsém szép apránként kiszedte belőle. Miután nem egy városban élünk, lassan ment a dolog.
Én közben nézelődtem, kb. 6 Extrametálban, és Szentendrén. Volt olyan Laguile, Capuchadou, ami esélyes volt, DE! Kicsit lötyögött a penge (!). Ezen kívül jött az ukáz az öcsémtől, hogy erős legyen a markolata. Ekkor tettem le az alap laguiole-ről. A netes (ebay) rendelésre sem volt már idő, és attól amúgy is idegenkedem.
Így végig bogarásztam az összes bicskát a 6 Extrametélban, és azt választottam, ami a legjobban volt megcsinálva.
Ez a Muela nem lötyög, rugózik a penge becsukva, szépek a illesztések, és erős. Hát így... :-))
most viszont már visszaolvastam, mert ezek után érdekelt már az egész sztori.
akkor összefoglalnám:
- tetszett a laguiole-forma, akartál egy olyat ajándékba
- ezért nem a Laguiole-ok között néztél szét, hanem megkerestél egy magyar mestert, aki nem tudott neked idézem: "se mintát, se semmit, még képet se" mutatni, (ha még nem készített ilyet, hogy is tudott volna??), de árat - félreértések elkerülése végett - előre mondott
- ezen berágtál, és vettél egy sorozatgyártott Muelát.
fel nem fogom, hogy miért nem egy Laguiole-t vettél rögtön, ha egyszer az tetszett, de ezt te tudod, nyilván volt oka.
az is hiányzik a történetből, hogy hány külföldi készítőt, vagy gyárat kerestél fel a késterveddel, hogy gyártsák le neked, nyilván sokkal profibban álltak (volna) hozzá, mint a magyar mester.
az viszont, hogy ezzel a Muelával felvértezve ekézted a magyar késkészítőket, hát elég meredek.
Azért Berényi Sándor a kezedbe tudott volna nyomni legalább ilyen minőségű darabot azonnal is. Nem hagyományőrző fazonút, hanem rá jellemzőt, hasonló színvilággal (réz bakni, kígyófa markolat, de: damasz' pengével).
Azt esetleg látnod kellett volna!
Hidd el, érdekeseket csinál, és Ő is remek minőségben:
Leszámítva, hogy már a netes képen is illesztési hibák látszanak a nyélnél,, és hogy nincs raktáron, és nem akartam fejes görbét, már csak az lenne ezzel e baj, hogy látatlanban nem rendelek, vagy csak komoly referencia után. Lehet, hogy ők is tudnának jobbat csinálni, de amit én láttam, az nem tetszett, és ez elég.
Egyébként nekem Nagy Zoltántól van fanyelű, díszített rugós fejesgörbém. Az ő neve nem szokott itt előfordulni, nem tudom miért, elég szép dolgokat csinál.
Nebassz:) Eddig szimpátiával viseltettem jobbítónak is vehető hozzászólásaid iránt, de nehogymá ilyen kést ne kaptál volna azonnalra is több magyar mestertől!
Nemtom vajon a csajoknak is van olyan topikjuk, hogy ki milyen ridikült meg fülbevalót vett, vagy mit szeretne, és eközben virtuálisan tépik egymás haját?
Az majdnem ilyen vicces lenne, mint ez, ami most itt megy :)
Gondoltam, hogy cikizésnek nézek elébe :-)) A kés ajándéknak lett választva hosszas kutakodás után. Végül a dugóhúzó is lemaradt róla, de okkal. Majd külön pincérkés lesz hozzá. Miután már nincs nálam, netes fotót tudok mellékelni. Később (pár hét múlva tudnám lefotózni). Megnéztem az illesztéseket, és a lötyögést, és ez volt a legjobb.
Ha csak úgy felrakom a képet, azzal jössz, hogy ez nem is az. Miután fogalmad nincs az előzményekről. Ha meg elmondom még egyszer ugyanazt, a többiek szólnak be - jogosan.
Egy spanyol sorozatgyártott kézműves Muela lett végül a dologból idő hiányában.
ne haragudj, nem olvasok vissza, mert nem érdekel különösebben, hogy mit fogsz tenni és miért.
azt mondtad viszont, hogy nagyon magas minőségi elvárásaid vannak, hogy csak kézműves bicska jöhet szóba és vettél is egy külföldi készítésűt. na erről kérnék szépen pár képet, ha nem túl nagy gond. tényleg érdekelne, hogy ilyen előzmények után milyen az a kés, ami neked megfelelt.
Nem védem a kollégát - nem szorul rá - de nem emlékszem arra, hogy valaha is kritizálta volna Kocsis Ferenc munkáinak minőségét. Viszont tény, hogy nem készült volna el a bicska a mondott rövid időn belül.
Érdekes, hogy mindegyikőtök, aki nem ért a kézimunkához, és a kézműves dolgokhoz, mindjárt a "csillagos égig érő" árakról kezd el hadoválni. Rossz oldalát fogjátok meg a dolognak. Ha valaki ekkora összeget fizetne is egy késért, a többség egész egyszerűen nem tudná olyan minőségben megcsinálni, ahogy pl. Kocsis Ferenc.
Nem tudom, valahogy az álmaitokban valami irgalmatlanul drága, olajozottam működő gépsárkány okádja ki ezeket a szerintetek "kézműves" bicskákat. Nektek csak újságot lapozgatva elegánsan felügyelni kellene a folyamatot. Már látjátok is magatokat kényelmesen hátra dőlve egy karosszékben, számolgatva a zsíros bankókat, amiket a megrendelő előre leszurkolt. ;-)
Ez elárulja hozzá nem értéseteket, és outsider voltotokat.
A dolog lényege nem itt van. Az a bicska, ami számomra már megüti a mércét, kézzel készül (természetesen gépek segítségével), és addig van fúrva-faragva, illesztgetve, amíg tökéletes nem lesz. Ezt így eddig csak Kocsis Ferenc munkájánál láttam (pontosabban az eredményét). A többiek csak úgy összehányták.
Most lehet megsértődni sorban.
Most először beszélek az árról. Az a bicska, amit KF-től láttam, olcsóbb volt, mint amire gondoltam. Tulajdonképpen túl olcsó. Ez egy pár darabnál rendben lenne, amennyiben referenciának készült, de itt nem erről volt szó: ez a bicska hosszú évek tapasztalatát mutatta, és rendes megrendelés után készült.
Ezzel az olcsósággal az a baj, hogy hosszútávon fenntarthatatlan. Nem hoz elég hasznot, ezért menedzselhetetlenné válik a dolog. Egy ilyen bicska (figyelembe véve a külföldi példákat) kb. 100 ezer Forintnál kellene, hogy kezdődjön. Ez alatt csak a jól szervezett francia, spanyol, német manufaktúrák képesek viszonylag elfogadható minőségben előállítani. Ott, ahol relatíve nagy a darabszám, és a kicsi haszon elve működik. Az itthoni "rémtettek" világosan mutatják, hogy egy magyar késes műhely a tönkremenetel szélén tengődik, és esze ágában sincs foglalkozni a minőséggel, mert nem fizetik meg.
Nálunk a kis tételek, és a kevés alkalmazott (gyakorlatilag 0 vagy 1) miatt eleve kudarcra van ítélve egy ilyen vállalkozás.
Megoldás egyedül az áremelés. ha Kocsis Ferenc eljutott idáig fejben, akkor gratulálok neki.
Ehhez viszont referenciák kellenek, ami nélkül a megrendelő nem fog sokat fizetni. Neki megvan. A többieknél én nem látom...
CNC kontra kézimunka témában csak annyit, hogy az igazi luxusautók a mai napig egy csomó kézimunkát tartalmaznak, sőt, mondhatjuk, hogy kézzel fejezik be őket.
így van, csak azt is tegyük hozzá, hogy ettől nem jobbak, szebbek vagy pontosabbak lesznek, hanem szimplán csak drágábbak.
kézi vs CNC esztergáláshoz meg csak annyit, hogy mindkét módon dolgoztam anno, először is, ezred miliméteres tűréssel nincs esztergálás, ilyen tűréshez olyan felületi előírás tartozik, amit esztergálással nem lehet előállítani.
másrészt pedig lehet valaki akármilyen mester esztergálásban, egy CNC gépet csak egy területen tud felülmúlni: egyedi darabok rövid határidős gyártásában.
ronin s8-hoz:
"Vettem egy bicskát. Nem magyart. (Ez már önmagában jelzés értékű kellene, hogy legyen.)"
"Valami attól lesz jó, hogy egy mester odafigyelve készíti, a tudásának legjavát adva. Ettől lesz mestermunka, nem a gépi gyártástól"
eszerint a bicska, amit vettél, külföldi kézműves termék. én is megnéznék pár képet róla, most már nagyon kívácsi vagyok, kicsoda, milyen termékkel tudott úgy lenyűgözni, ahogy ezek szerint Kocsis Feri nem képes.
Szerintem meg ne menjen más fórumba. Nagypnis fontos kérdéseket feszeget, ráadásul a késes témán messze túlmutatóan.
CNC kontra kézimunka témában csak annyit, hogy az igazi luxusautók a mai napig egy csomó kézimunkát tartalmaznak, sőt, mondhatjuk, hogy kézzel fejezik be őket.
Eddig csak olvasgattam a hozzászólásaidat. Itt egyedül maradtál a véleményeddel, kérlek menj olyan fórumra ahol egyetértenek veled(szerintem nem találsz ilyet), felesleges itt vitát generálni.
Milyen alapon nyilvánítasz véleményt egy olyan emberről akit nem is ismersz?
Leírta mért nem készít bicskát:
" Az első darab óvatos becslésem szerint 4-500.000 ft-tól indul,de kivitelfüggően csillagos ég a felső határ!"
"Véletlenül személyesen ismerem az egyik embert a háromból, akik a 80-as évek elején a Videotonban kézzel meg tudták esztergálni ezred mm tűréssel azokat az öntőformákat, amikkel az első CD-ket öntötték. Ott is volt pár nagyhangú "vállalkozó", akik hencegve beállíttatták a CNC gépeket, amik sorra fosták ki a selejtet, mert egyik munkadarab sem lett elég pontos. Utána ezek a vállalkozók meg csak hüppögtek..."
Kizárt, hogy kézzel esztergálni pontosabb mint egy CNC géppel!
Így van. Ugyan soha nem volt még Kocsis bicskám, és egyszer nagyon szeretnék, de azért ne mondjuk már szinte azt, hogy a "magyar kézműves bicska Kocsis Ferencnél kezdődik és ott véget is ér". Nekem több bicskám is van (Révész, Pető, "szutyok" Nagy István féle és "szutyok" Szabadi is) a Nagy István féle kismaskarámat kb. 30éve használom és Jéééé teljesen jól használható a mindennapokban. A Szabadi féle szalonnázóm is teljesen jól vágja a szalonnát hagymát...stb.
Apró esztétikai hibák biztos, hogy vannak rajta, de nekem meg pont ez jelenti a kézműves hangulatot.
Kedves él társam xlsxls barátom, ha megengeded, hogy így szólítsalak. Nem a Te hozzászólásodhoz szeretnék hozzászólni, csak a Te írásod hasonlít a legjobban a véleményemhez. Tudom lemaradtam az aktuális témák hozzászólásával, de mivel most érkeztem a gép elé, így sajnos a téma igencsak előre haladt. Előre bocsájtom, hogy senkit sem szeretnék megbántani a lentebb írtakkal, bár úgy látom már igencsak forró a hangulat!
Méltán kijelenthetem, (egy két topik társunk kivételével) hogy az itteni hozzászólások közül senki nem ért semmit abból, amit Feri leírt és nem is fogta fel a Feri bejelentését úgy, mint ahogyan azt kellett volna, valamint annak mivoltát sem! Sorba mennek a találgatások, tényleg már szinte a vicc kategóriáig, valamikor az óvodában találgattuk így, hogy vajon kapunk-e kakaót és lekváros kenyeret vagy sem. Véleményem szerint, és persze ez csak az én véleményem, de nem hiszem, hogy sokat tévednék ebben a témában, mert még egyszer elolvasva a Feri bejelentését, úgy érzem, hogy tisztán és világosan fogalmazott. A magam részéről teljesen méltánytalannak tartom az e-fajta találgatásokat, amelyek épp mostanság telítik meg ezt a topikot és persze a Mívest is, bár ott egy kicsit csendesebben és szerényebben adják elő a dolgot! Tiszta és világos kijelentése volt a Ferinek, lesz bicska széria típusú is, és lesz exkluzív is, amelyet majd Ő fog megtervezni az Ő saját elképzelései alapján, és majd abból lehet válogatni és vásárolni. Mint azt mindannyian tudjuk a minősége változatlan lesz, ehhez ugyebár kétség sem férhet! Tehát szerintem felesleges ez a fajta hadjárat, mert ez már érzésem szerint, szinte egy meggyőzési procedúrává alakult ki, én nem félek attól, hogy nem lesz Kocsis bicskám, és szerintem másoknak sem kellene félnie, viszont a türelem nagy erény, és ezt mindenkinek gyakorolnia kellene igen erősen, mert úgy látom ezekben a hozzászólásokban mindenki bőven híján van eme igencsak nemes erénynek! Felteszem ezek a kijelentéseim sokaknak nem fog tetszeni, sőt mint ahogyan már megszokhattuk, jönnek majd a hülyézések és a többi leszidások, de se baj, szerintem akkor is ez az igazság, vagy ezek lehetnek az igazsághoz vezető okok, okozatok és közeli események, vagyis a végeredmény kifejletéhez hozzásegítő tényezők. Nem vagyok a Feri helyében, nem nekem kell megküzdeni minden nap a hazai kés míveseket (és most csak Őket említem,de lehetne más Népi Iparművészeket is megemlíteni) szigorúan sújtó és igencsak próbára tevő, a létért, a fennmaradásért való méltánytalan harcot, és nem is én döntöttem így, de vállalkozóként bölcsnek, időszerűnek, és mindenképen helyesnek tartom ezt a döntést. Úgy gondolom, hasonló helyzetben, lehet én is így döntenék, ha az üzleti partnereim egy azon típusú szerszámot lépten, nyomon módosítanának, vagy olyan változtatásokat eszközölnének rajta amelyek már végképp nem érik meg a fáradtságot. Valószínűleg nekem is telelenne a hócipőm, és biztosan változtatnék a dolgokon, méghozzá úgy hogy nekem is megérje ezeket a kívánalmakat teljesíteni. Bizony ez magával hozza azt is, hogy ezek a változtatások már nem annyiba kerülnek majd mint előtte, ezt lehet sokan nem tudják elviselni, lehet hogy elmennek más gyártókhoz, vagy másik kés míveshez, csak hogy maradjunk ennél a témánál, de napjaink szigorú üzleti világa nem enged máslehetőséget, különben tönkre megy a vállalkozó, bizony mindennek ára van! Véleményem szerint nem lehet úgy teljes szívvel alkotni, hogy a végén már egy bicska markolatára eszementnél eszementebb kitalációkat kellett megvalósítani, csak azért, hogy annak az illetőnek legyen egy senkihez és senkiéhez sem hasonlítható Kocsis bicskája! Ugyanakkor a valódi értékét, a belefektetett munkát, időt, energiát, szakmai tudást stb, nem akarja rendesen megfizetni, inkább csak alkudozni szeretne, persze tudjuk a Magyar ember szeret alkudozni, de nem mindig illendő! Az ezen okokból kialakuló végeredmény viszont sokszor kísértetiesen hasonlít az általam leírtakra! Uraim kérve kérlek benneteket,legyetek türelmesek, Feri nagyon intelligens ember, higgyétek el tudja mit miért csinál, és előbb vagy utóbb mindenki megfogja látni az alagút végén a fényt! Ez úton kívánok Ferinek és az összes többi Magyarországi késkészítőnek, nagyon jó egészséget és nagyon erős akaratot és rendkívüli kitartást munkájukhoz!
Ha benézek egy magyar késgyártóhoz eszembe nem jutna nem magyar bicskatípus vásárlása. pl. a gyrost sem a kínaitól veszem hanem az arabtól vagy töröktől.
Kár ilyen nagy hangon hencegni. Egyrészt nem igaz az, amit mondasz magadról: Te nem szerszámkészítő vagy, hanem vállalkozó. A szerszámokat más csinálja helyetted. Hiába lenne az a szakmád, te már máshogy gondolkodsz. Az árral kezded. Ez az árulkodó.
Azon kívül nem csak, hogy fordítva ülsz a lovon, de már ki is szaladt alólad. Ugyanis nem az a lényeg, hogy mit csinálunk, hanem az, hogy hogyan. Ha olyan ügyes vagy, hol vannak azok a bicskák, amiket a céged meg tudna csinálni...? Sehol...
Véletlenül személyesen ismerem az egyik embert a háromból, akik a 80-as évek elején a Videotonban kézzel meg tudták esztergálni ezred mm tűréssel azokat az öntőformákat, amikkel az első CD-ket öntötték. Ott is volt pár nagyhangú "vállalkozó", akik hencegve beállíttatták a CNC gépeket, amik sorra fosták ki a selejtet, mert egyik munkadarab sem lett elég pontos. Utána ezek a vállalkozók meg csak hüppögtek...
Ennyit Rólad, meg a cégedről. A mesterkéseket meg hagyd meg a mestereknek.
Szerintem a Révész bicskák bőven jó minőségűek, valamint megvan a kézműves hangulatuk is. Mindezeken felül még megfizethetőek is. Ha már magyar kézműves bicskákról van szó, nem tudom, pontosan mit várna el az éltárs, amit mondjuk nem ad meg egy fent említett kés?
Amúgy meg ízlés kérdése az egész - ha tetszik, veszel, ha nem, akkor meg nem. Senki sem fogja fölkötni magát bánatában. De ez a huzavona elég fárasztó.
''''''''1}Vettem egy bicskát. Nem magyart. (Ez már önmagában jelzés értékű kellene, hogy legyen.)
2) Fordítva ülsz a lovon: nincs referenciád, de már dobálózol az árakkal. Ezért nem vettem magyar bicská'''''''
Először is nem késkészítő vagyok,hanem szerszámkészítő!
Mihelyst valaki megnevezi az összeget egyből fordítva ül a lovon szerinted?!
Amit te el tudsz képzelni,azt én le tudom gyártani{vagyis a cégem},mivel ez a szakmám,bármilyen furcsa is ez neked,de ezt garantálhatom!
Vagy most már mikor meghallottad,hogy mibe kerül az egyedi gyártás profi módon a te igényeid szerinti elkészítése,nem is érdekel annyira:D?
Még egyszer mondom,hogy értsd:bármit legyártok amit el tudsz képzelni,pusztán pénz kérdése a játék!
Ha találtál magadnak külföldi mestertől kézműves bicskát az igényeidre szabva,kérlek oszd meg velünk,hogy mi az és néhány fotót is kérnénk róla,ha megoldható:D!
Legalább tanulságként szolgálhat a hazai mestereknek,hogy merre fejlődjenek,hogy ki tudják elégíteni a te igényeidet is maradéktalanul!
Várjuk a 'jelzés értékű"fotókat............{ami nyilván nem fog jönni:D}!
Egy apró tévedésedre hadd hívjam fel a figyelmedet: nem attól lesz valami pontos, és jó (szép), hogy gép csinálja. Sőt! Ott vannak a kínai bicskák, azokat is nagyrészt géppel nyomják, és milyenek? Van egy minimális gyártási pontosság és annyi.
Valami attól lesz jó, hogy egy mester odafigyelve készíti, a tudásának legjavát adva. Ettől lesz mestermunka, nem a gépi gyártástól.
Ez az a minimum, amiből nem engedek, akármennyire is próbáljátok mosdatni a szerecsent. Ha viszont ezt nem érted, akkor sajnálom, de szakmailag nem egy nyelvet beszélünk.
A magad szempontjából igazad van. Ha számodra pl a pörkölt akkor finom, ha automata gépsor készíti századmiliméter pontossággal vágva a húst és a hozzávalókat, és tizedfokokat sem téved a főzési hőnél, ezredmásodpercet sem a főzési időnél, stb, akkor te legyél ezzel boldog, én csak örülök, ha Te örülsz. Én pl. másként készítem a pörköltöt és máshogy is szeretem.
Mert ugye nem vagyunk egyformák. Te megtaláltad a külföldi, sorozatgyártott bicskák közül, hogy melyik tetszik, és nem szereted a magyar kézműves késeket. Azért mi itt, többiek hadd szeressük már az utóbbiakat, miért igyekszel elvenni az örömünket?
Nem kellenek a magyar bicskák és nem is veszel ilyet, ezt már tudjuk. Nem lehetne ennyiben maradni?
Találomra mondtam egy nagy céget, ami megfelelő tőke, marketing, hightech birtokában szabadon belőheti, hogy a tömegkereskedelem és a hadiipari csúcstechnika közt hová teszi az egyes termékeit, és hajlandó egyedi tervezők munkáit is legyártani, ha fantáziát lát benne. A kisipari bicskakészìtés hagyománya nem arról szól, hogy az Audi csúcstechnikájával megcélozzuk az Audi csúcsminőségét. Itt egészen másfajta minőséget kellene keresni, mint amit a tisztelt fórumtárs keres. Például emberit, történetit, néprajzit. Ő meg szerintem méretpontosságot és hasonló műszaki és dizájn minőségeket keres, és azt hiszi, jobb tervező a mesternél.
Akkor végülis a te elképzelésed szerinti formát szeretnél a magad által kikötött minőségben?
Íme a megoldás: Fordulj bármely szerszámgyártó céghez és kérj a pontos elképzelésedről árajánlatot!
Ha mint mondtad pénz,ékszer nem számít,akkor sikerülhet is!
Elmondod pontosan mit szeretnél,ez az első lépés!
1-Megvásárolják a hozzá{általad megnevezett} alapanyagokat.
2-Ezután a tervező megtervezi neked a modellt ,átírja NC gépre !
3-huzalszikrán kivágja a fém paneleket,pengét a program,esetleg tömbszikrán,itt kialakul a végső forma,és elkészülnek a szükséges furatok,csapok is!
4-az elkészült anyagokat elküldik a hőkezelőbe,majd hőkezelés után pontos végméretre csiszolják-élezik szintén NC gépeken
4-NC marón megcsinálják,kimarják a markolatpanelt,
5-már csak össze kell szerelni és kész az általad megálmodott formájú és minőségű bicska ezredes pontossággal!
Mielőtt elfelejteném az árajánlatért is fizetni kell,hiszen az is elvégzett mérnöki munka!
Ja persze a végén ki kell fizetni a készterméket és hidd el,azt az összeget nem szeretnéd hallani!
Ha ezt szeretnéd,szívesen állok a rendelkezésedre,árajánlatot kérhetsz az én cégemtől is!
Egy dolgot elfelejtettem hozzáfűzni,ha ha ez a dolog végigfut és valami csoda folytán megrendeled a bicskát és a kezedbe kapod,ez sajnos nem nem egyedi kézműves termék,hanem reprodukálható sorozat gyártható darab lesz,megkapod a rajzot digitális formában!
Az első darab óvatos becslésem szerint 4-500.000 ft-tól indul,de kivitelfüggően csillagos ég a felső határ!
Gagyimárka. Na jó, nem teljesen, mert annyi eszük van, hogy nívós tervezőket foglalkoztatnak, de az anyaghasználatuk és kivitelük nem múlja felül a jobb kínai gyártókét.
Attól tartok, nem a megfelelő helyen keresed azt, amire azt hiszed, szükséged van. Miért nem választasz egy CRKT-t? A minőséget keresve szerintem elmész a valódi érték mellett.
Legalább annyival tiszteljük már meg, hogy helyesen írjuk le a nevét.
Szankovits Tibor
Nem értem, nem értem, nem értem. Vannak magyar mesterek, vállalkozók, kereskedők, akik csak fanyalgó kontextusban jelenhetnek meg ezen a fórumon, mintha mindenki jobb minőséget és jobb árat tudna produkálni náluk. Tessék, tessék, szabad a pálya.
Én csak csendben és szerényen hálás vagyok annak a néhány embernek, aki az ilyen ellenséges "rajongói" környezet ellenére is továbbviszi a családi ipart, ápolja a hagyományokat.
Mégis milyen minőséget várnál egy bicskától? Egy népi kézműves dologtól, ahol a készítés is hagyományos eszközökkel történik? Mi lenne, ami egy elégedett, elismerő szót kicsalna belőled?
Miért nem veszel ColdSteelt vagy készíttetsz egyedi bicskát a Benchmade-del? Vagy ha jobban tudod ápolni a népi hagyományokat, miért nem készítesz magad olyat, amivel elégedett tudnál lenni? Miért gondolja mindenki, hogy joga, alapja van megmondani egy késesnek, hogy az mivel foglalkozzon?
Emlékeznek még az Urak a múltkori antrémra? Akkor azt állítottam, hogy nincs magyar hagyomány, ill. nagyon vékony jégen táncolnak a készítők (az a pár, aki létezik), elég egy fuvallat, és elszáll a dolog.
Nos, úgy tűnik ez történik Kocsis Ferenccel is. Azóta kicsit körülnéztem a piacon, láttam a szentendrei Sztankovits késeit, az extrametálos Nagy I., és Szabadi késeit, és egy Révész bicskát. Egyik sem közelítette meg Kocsis Ferenc munkáját. A legjobb ezek közül a Sztankovits-féle kések voltak, kicsit a francia tömeggyártott irányába mutattak, hasonló minőséggel. Viszont nem olcsók. Ezeknél már komolyan elgondolkodik az ember, melyiket is válassza? Aki szereti a magyar formákat (azt a 3-4 formát, amit csinálnak), nyilván azt fogja választani, de érthető okokból és nem azt választanám. A másik három készítő vicc kategória. ugye azokat nem gondolják komolyan? vagy csak amolyan turista lehúzó majomkodás? Mert ha nem, akkor bizony itt komoly bajok vannak a minőséggel...
Személyes véleményem Kocsis Ferenc kijelentéséről az, hogy anyagilag nem éri meg neki (miután a Mester nyílván köszöni, de jól van, tehát nem készül nyugdíjba).
Ebben az esetben akkor viszont ez csak az áremelésről szólt...
Lesz még azért Kocsis bicska, csak nem rendelésre.
Ezt írta Feri:
"Szóval fogok bicskákat csinálni.
Elsősorban alap kivitelben, néha exkluzívakat is. Előre rendelni viszont bicskákat nem lehet."
Igen, Zsákai, Berényi. De mindkettő egy kicsit más. Zsákai Kocsis Feri tanítványa volt, azt a vonalat képviseli, Berényi pedig félig-meddig külön utakon jár, elég megnézni a saját fejlesztésű bicskáit. Igazán magas színvonalat képvisel mind Zsákai, mind Berényi. Ja, és Zsákai tényleg nem másol. De nekem bicskából Kocsis-minőség az etalon, és ezt tényleg kevesen közelítik meg.
Amúgy meg szerintem nem kell Feri döntését nekünk, felhasználóknak megmagyarázni, vagy belemagyarázni bármi is. Ahogy Ferit ismerem, biztos jól átgondolta a dolgot, biztos sok álmatlan éjszaka után döntött úgy, ahogy döntött. Mi csak elfogadhatjuk a döntését.
Nekem speciel nagyon korrektül megjavíttattak egy piros bicskát, állítólag kiküldték a gyártóhoz. Minden kapcsolattartás hibátlan volt, és időben történt. Medve-porszívó attitűddel álltam a dologhoz, évekig aszaltam a hibás kést a fiókomban, aztán mikor elhatároztam magam, ment minden, mint a karikacsapás. Azt mondták, hogy Svájcban megjavították a bicskámat, szerintem kicserélték. Azt is hozzátették, hogy ha esetleg nem csere volt, hanem tényleg az eredetit kaptam vissza, akkor is felpolírozva, úgy kapom vissza, mintha új lenne. A javításra / cserére persze várni kellett (feleannyit, mint amennyit saccoltak), de a magyar ügyintézésre nem lehet panaszom.
Amikor a Budafok-Tétény topic n-edik, piknik-alapú találkozója volt, külön meg kellett szervezni, hogy ki, és mivel szeli fel a helyi pékségből rendelt kifliket, és ki keni a frissen hozatott bryndzát és házi májkrémet. Hogy kellően tudományos legyen az eszközválasztás, felhívtam a céget, ahol pont a tulajdonossal hozott össze a sors, fejből mondta a cikkeket, funkciókat, nagyon kedves volt. Otthon azóta is azokat a lekerekített hegyű, hullámos élű késeket használjuk (már jónéhány éve) nap mint nap, amiket ő akkor ajánlott, mint az összes felsorolt feladat megoldására alkalmas eszközt.
Az Extrametál első boltjára is emlékszem a Skálában, aztán a másodikra a Bartókon. Mindenképpen hiánypótlók voltak, egy más minőséget adtak, ami akkor elérhető volt, személy szerint örülök, hogy ennyi éve léteznek, és sajnálom, hogy a hozzám legközelebbi boltjukat be kellett zárniuk. Velük és a termékeikkel kapcsolatban is sok - khm - bírálat, vagy lekicsinylő jelző jelent már meg itt, de úgy gondolom, igencsak hiányoznának a parányi magyar piacról, ha nem lennének. Miként a Szamos Marcipán is, amivel saccra hasonló korúak lehetnek, legalábbis ami a piacon való láthatóságukat illeti.
A magyar Victorinox disztribútor ugye dekorációnak tartja fent a kapcsolat menüpontot a (rettenetesen és szégyenteljesen elavult infókat tartalmazó) weboldalán?
Ez a victorinoxaruhaz/extrametal -féle bagázs másnak sem szokott válaszolni az emailben küldött (eldöntendő) kérdésre?
Az biztos ,hogy örülni kell ,hogy más is foglalkozik tradicionális magyar bicskakészítéssel. Ha jól tudom Feri páros , farvillás bicskája egy múzeumi másolat alapján készült és került gyártásra......
Akkor Ő kit másolt........
Mert ez a dolog mindenkire elmondható
A magyar bicskakészítésben ,kézművességben nincs ilyesmi.
szabályok vannak törvények amit be kell tartani . Különben nem beszélhetünk magyar tradicionális bicskáról.
Kocsis mester -saját írása szerint- a szakma fortélyait többek között Polyák Imrétől tanulta. A Polyák műhely készít oldalvillás bicskát. Ergo: Kocsis mester a Polyák műhely termékét másolta. Logikus. Csak nem így van. Ne nevettesd már ki magad! :-)
Félreértés ne essék, nem ítélkezem. A folyamat mozgatórugóit tényleg nem ismerem, sőt, magánjellegű döntések alapjai nem is rám tartoznak.
Én csak kívülről látom az egészet. És egyszerűen csak az orbitális mértékű ledöbbenésemnek adtam hangot! És a - felmagasztalásokat is a sorok közé csempésző - véleményeimben nem véletlen a szokatlanul nyers, határokat feszegető modorom sem, ugyanis úgy érzem, hogy ez a mostani állapot, azaz a KocsisFerimentességazegyedibicskákterén, ez hihetetlenül nehezen kezelhető a csak csírájában leledző magyar míves késpiacon.
Erre sajnos ORDÍTVA kell felhívni a figyelmet!!!
Annyira ÜVÖLTÖZVE, hogy a piac is érezze azt, hogy ez így nagyon nem lesz jó, sőt maga a Mester is, hogy hátha ismét kivételt tesz egy-egy olyan kés erejéig, ami neki is a felmagasztaltak közé dobálja újra, meg újra a hírnevét (mert szerintem az előző ötévnyi csodagyártás később csak foszladozó, mindössze zárt körünk által ápolgatott emlék lehetne enélkül, míg a rendszeres csúcsdöntögetés a következő érdeklődő generációknak is a retinájába égethetné a fellegek felé tekintve a Kocsis nevet).
Sőt, ezzel a döntésével a nagyon is szűk ilyen irányú piac is csorbul.
Nem nagyon vannak olyan überfasza mesterek, akik Kocsis Feri egyedi bicskáihoz foghatóak készítésére peredesztináltak a képességeik alapján. (Én legfeljebb két manufakturális, jó felhanggal mondva: iparost ismerek, akik hasonlóra képesek. Nyilván a majdani megrendelések jó része náluk köt majd ki, de azért nehéz dolguk lesz. Azt is el tudom képzelni, hogy be fogják építeni az áraikba azt, amit Feri nem akart beárazni. - Ráadásul az általuk készített darabok az Ő hírnevüket öregbítik majd, Feri meg úgy érezheti, hogy másvalaki sikeréhez asszisztált a döntésével.)
Így aztán nemhogy foghíjas lesz a kínálat, de egy bazi nagy űr fog képződni nélküle!
...
Tehát a felfogóképességem alapján értem és meg is tudom érteni a döntését. DE! Kissé belegondolva a hazai lehetőségekbe, az igények kielégíthetetlenségébe, bizony hiába értem, nem tudom a magaménak érezni a logikáját. Sőt, a jövőre nézve olyannyira hibás döntésnek érzem, hogy igenis ostorozni kívánom ezt az álláspontot.
Nem ítélkezem, hanem szeretném más szemszögből megvilágítani a helyzetet, hogy újraértelmezést érhessek el általa. Ferinél.
Ki mit ért aktív használat alatt? Ha almapucolásra használod, hónapokig borotválhat. Ha dobozt bontasz, faragsz, fát döntesz vele, akár órák alatt elveszti az élét. Ha porcelántányért nyiszitölsz, elég lehet neki pár húzás a vajazókés állapotig.
Elsősorban abba kell beletörődni, hogy nincs kicsorbíthatatlan kés. A jó hír pedig az, hogy a 440C egy remekül élezhető/fenhető acéltípus, amire ha megtanulsz egy finom élt húzni, szinte alig fogod várni, hogy végre kicsorbuljon, és újrafenhesd :)
Na itt jön képbe az acél minősége. Valamint az élprofil és az élszög... A frissen élezett, szőrpattintóan borotváló élt aktív használat mellett viszonylag hamar elveszíti egy átlagos penge, ezzel szemben normális használatot feltételezve még sokáig megfelelően éles marad. Értem ez alatt, hogy nem szükséges még újra élezni, hacsak nem borotválkozni akarsz vele. Persze, ez a borotvaél-dolog is valójában szükségtelen egy használati kés esetében, de mégis jó érzés tudni, hogy a késed borotvaéles, hehe.
Például a 440C-hez már tudsz viszonyítani. Amúgy ez az acél egy-két évtizede még igencsak jónak számított. Most sem rosszabb, csak nőttek az elvárások - sok esetben fölöslegesen. És még annyit hozzáteszek, hogy ha elkezded figyelni, meddig borotvál a késed, akkor bizony sokat fogsz elégedetlenkedni az éltartás miatt. Vagy gatyád rámegy a szuperacél pengére, akkor meg az élezés miatt fogsz őszülni...
Persze ez csak az én véleményem.
Kedves Oyster, ne ítélkezz, hogy ne ítéltess. Nem tudhatsz minden részletet, valószínűleg nem tudjuk, hogy milyen folyamat külső jeleit látjuk, nem hiszem, hogy kívülállóként jogunk van beleszólni, különösen nem ilyen rámenősen.
Nagyon sok magyar van, aki mestere valaminek, esetleg olyan mestere, ami a világon is kevés van, de nem jó helyre és nem jó időpontban született, az ország szavakban megbecsüli, de megélhetést nem ad. Milyen ismerős az érzés, hogy tudsz valamit, ami jó, tudod, hogy szükség is lenne rá, tudod, hogy értékesebb sok más, a piacon életképesnek bizonyuló dolognál, tudod, hogy adni tudnál, de abba kell hagyni, mert nincs rá valós igény. Még ha van is egy kis rajongótábor, nem velük van gond, maga az ország van abban az állapotban, amiben. Franciaország megbecsüli és megfizeti a kézműveseit, nálunk ez nem így van. Olvass csak vissza, mit művelt ez a fórum - ahol ugye késrajongók vannak - a Szankovics késekkel kapcsolatban. Csak rosszat, csak a fanyalgást olvastam róla, ha másról nem, hát az áráról. Szentendrén két hagyományos mesterséget találtam, amit kincsnek tekintek: a késest és a kékfestőt, remélem, hogy ők a mesterségük eredményéből meg tudnak élni, és fejlődni tudnak, kinevelik az utánpótlást.
Sok ember kénytelen a megélhetést választani a mesterség helyett. Remélem, Feri esetében nem ez van, de ő maga nem írta, én meg nem érzem, hogy jogom, etikai alapom lenne firtatni, hogy mik a tervei. Csak remélni tudom, hogy a gyönyörű de veszteséges munka helyett talált ugyancsak gyönyörűt, ami nem annyira veszteséges.
Tökéletesen megértem Ferinek ezt a döntését. Mi csak megrendelői oldalról gondolkodunk. Készítői fejjel elmélkedve gondolom tele lett a hócipője a nagyon extra egyedi pipázó pulikutya berakásokkal stb. meg az extra anyagokkal, amiket lehetett így vagy úgy egymással kombinálni és persze mint készlet fel is kellett halmozni az ára pedig szépen lassan térült meg holott a pénznek nem nagyon szabad állnia. Úgy gondolom, hogy mindenkinek megvolt rá a lehetősége, hogy 2008-tól 2013-ig folyamatosan rendeljen és megálmodhassa az elképzeléseit. Volt olyan bicska amire hónapokig spóroltam, de megérte. Továbbra is lesznek szerintem alapkivitelű Kocsis bicskák amiknek a minőségétől nem félek, sőt már egy Aratón gondolkodom. Továbbra is maradok hű Kocsis bicskarajongó/használó és köszönöm Ferinek a munkáját, kitartását, rugalmasságát és türelmét hozzám és az összes többi megrendelőhöz. Egy szó, mint száz a Kocsis bicska a magyar bicskák Rolls Royce-ja, de nagyon sok tehetséges készítő van még, érdemes utána nézni.
Eddig senki sem beszélt a berakásokról illetve az alap bicskáknál nem lehetett kérni. Hogy akkor nem rendeltél, azt most már késő bánat. Az ilyen kihagyott dolgok előbb vagy utóbb bosszút állnak.( volt egyszer egy ilyen barátnőm.... )
Üdv! Cold steel mini Lawmannal kapcsolatban tudok hozzá szólni:Az egyik legjobb késvételem volt,pedig már megfordult pár darab a kezemben! Tökéletes forma, erős zárszerkezet,méreténél fogva rejtve hordható,tulajdonképen ez a kés van nálam mindig. A teflon bevonatot eltávolítottam róla így nekem tetszetősebb!Nem csalódsz benne.
Alap kivitelben berakás nem volt kérhető emlékeim szerint -de Theraphosa éltársnak frissebb az esze, majd ő kijavít, ha tévednék. A Mester pedig a továbbiakban főként alap kivitelű bicskák készítésében gondolkodik ahogyan írta.
Szia Sanyi! Osztom véleményedet,-minőségi romlás biztos nem lesz, csak az egyedi megrendelések szűnnek meg! De bízzuk a Mesterre,-miként dönt,-hisz Ő tudja mi áll a döntése mögött!:))).....
Mindenesetre akiknek egyedi Kocsis kései vannak,-azok jól jártak,-mert a történtek miatt sokkal értékesebbek lettek a kincseik!!!!
szerintem Feri nem a "nagy szériára" gondolt, hanem a saját minőségi besorolásán belül az egyszerűbb kivitel folyamatos gyártására. ezt csak én gondolom, ha másképp van akkor majd Feri biztos közli a nyilvánossággal. kár felfújni az ügyet, valószínűleg nem lesz minőségbeli romlás vagy kategóriaváltás..
Pont a múltkorában írtam az AFK alapanyagai kapcsán, hogy nagyon kevés olyan mesterünk van, aki a legnívósabb bicskák damasz' alapanyagát a legjobb minőségben készíti. Akkor hármat említettem, közülük csak Feri csinált valóban is "igazi" bicskát. Most már Ő sem.
Átadta ezt a nívósabb és számára személyre szabott piacot annak a max. egy-két olyan mesternek, akiket akkor nem említettem???
(Az egyik épp egy tanítványa lesz. Meglátjátok, fel fog ő is törni!)
De azért arra is szeretném felhívni a figyelmét, hogy a bicskakészítők táplálékláncában az Ő helye nem ott van, ahová most magát átsoroltatná.
A csúcsról lesodródni a plebs szintjére szerintem hülyeség!
...
Aki akar magának szériazsebkést, az jól tudja, hogy Tarjányitól, Révésztől, Belencsáktól, Madarastól megkaphatja.
Aki egyedi különlegességet akart, az az igényszintjének megfelelően egy MESTERhez fordul. És ezek között egy nagyon magas szinten volt/van (nemsokára már csak "volt") Feri.
Tehát nélküle az a világ, ami a magyar bicskakészítés mesteri szintje, nos az kifordul a négy sarkából!!!
Szerintem ez a dontes kizarolag a Ferie, es teljesen igaza van,a mai arwkon szamitva a bekerulesi koltsegeket stb. ez igy mar nem eri meg! Jo egeszseget kivanok Ferinek.
Pedig végtelenűl egyszerű sajnos!:(((.....Gazdaságilag nem éri meg a Mesternek!! Hogy megérje az egyedi műremekek készítése,-jóval magasabb árat kelleme szabnia,-talán többszöröset!!!
Egy hasonló színvonalú német vagy osztrák egyedi kés ára 4-500 euró!!!
én a Mester helyében már rég felvettem volna 2-3 segédet, akik a "széria" bicskákat és késeket csinálnák, akár raktárra is. én meg közben elvállalhatnám az egyedi bicskákat, késeket egyedi áron. plusz még megvalósíthatnám közben a saját ötleteimet is.
de nem vagyok a helyében, így csak drukkolni tudok, hogy a tudását, tehetségét ne hagyja veszni.
El tudjátok képzelni ezt a látványt Kocsis Ferivel???
Ott áll, mondjuk a Hídi Vásáron egy kis pult mögött, egy halom sorozatgyártott bicska mögött, amik rá végképp nem jellemzőek (díszítetlen rugókkal-baknikkal, csak sima pengékkel, hétköznapi fanyelekkel).
Nem akarván Polyákékat bántani, de Feri a jelenlegi döntésével épp az ő kommerciálisabb szintjükre süllyedhet. Kár lenne az eddigi befektetett munkájáért, a sok különleges darab által elért elismertségéért! Szerintem nem érdemes a tudását aprópénzre váltania!
Szeretnék 2db kést venni, amit lehet utcán hordani és nem ütközik semmilyen jogszabályba.
Ezt a kettő kést néztem hordás, rejthetőség, biztonság véget erre gondoltam Cold Steel Mini AK-47 -- Cold Steel Mini Lawman .Szeretnék kéri tanácsot hol érdemes venni és talán jobb van-e ?
Élszalagos Wnr 1.4034 penge, a penge és a platinák belső felülete szálcsiszolt, nincs rugódísz, nincs berakás, két bakninál több nem kérhető, nyél anyag fa, agancs, szaru. Ennyire emlékszem.
A személyre szóló, egyediesített bicskák készítése jelen körülmények között számomra nem hoz gazdasági eredményt.
Az előállításukhoz szükséges plusz figyelmet, idő- és munkaráfordítást nem szeretném forintosítani és beépíteni az árba, mert így is az szerepel a közvéleményben, hogy igen drágán mérem a portékámat. Ezért úgy döntöttem, hogy a továbbiakban [b]bicskák rendelésére nem lesz mód[/b].
Természetes amennyiben a kapacitásom engedi, fogok készíteni bicskákat kisebb szériákban, elsősorban alapkivitelben, de ezeket sem rendelésre.
A fix pengés késeket ez a változtatás nem érinti.
Tisztelettel: Kocsis Ferenc"
Szóval fogok bicskákat csinálni.
Elsősorban alap kivitelben, néha exkluzívakat is. Előre rendelni viszont bicskákat nem lehet.
Ráadásul tegnap Feri bejelentette a mívesen hogy nem készít többé bicskákat :-(((( Egyébként ha jól emlékszem azt mondta Feri, hogy ezek a megeresztési színek nem túl tartósak.
Ezúton is szeretném bejelenteni, hogy a (közel)jövőben nem nagyon kívánlak békén hagyni addig, amíg meg nem győzhetlek egy ilyen kékes damasz'pengés, de egy Náder nyélben folytatódó becsukható vágóeszköz elkészítésére.
(Ugye elvállalod??? Ha másér' nem, hát törzskuncsaftként?)
Ez így van kovácsolva,persze a modern technológia segítségét is igénybe vették,de a lényeg a lényeg és ez a végeredmény. Na ez is egy különleges kovács művészet.
Victorinox vagy Mikov??? Nem a funkciók vagy praktikusság szempontjából,hanem inkább penge anyag,él tartósság,strapabíróság szempontjából érdekelnének vélemények...:)
De mitől lesz ilyen szép geometrikus, ismétlődő mintázata a penge anyagának? Némelyik készítő késeinél már arra gondol az ember, hogy lézerrel mintát gravíroztak a penge felületére, de persze nem gondolom, hogy igazi mesterek így csinálnák. De akkor hogy?
Tulajdonképpen ez egy törökdamaszt szerszámacélból és tiszta nikkelből.
A nikkel megfelelő hőmérsékleten összekovácsolható az acéllal. A felhasznált acél hosszú hőn tartási időt alkalmazva kb. 250-260 fokon szék kék színt kap, míg a nikkel fényes marad.
Kalapom megemelném, bajszom megpödörném, ha volna. Sosem értettem, ez a mintázatú fém hogyan készül, de külföldi fórumokon láttam olyat, hogy más név van feltüntetve a penge kovácsaként és a kés készítőjeként. Feri, fellebbented a fátylat a titokról? Hogy készül ez a mozaik?
Az acélok hevítési hőmérsékletei eredményezhetnek ilyen színeket és eredményeznek is,de vannak különböző vegyi anyagok amelyekkel ugyan ezt a hatást lehet elérni akár damaszt pengéknél is.
Igen, ez nem csoda, ott láttam és is a képet és elgondolkoztatott.
DE!
Most rájöttem, hogy nem is olyan hülyeség, amit feszegetek, mert annak ellenére, hogy ami képet itt mutattam, ezek szerint egy fotózási trükktől lett ilyen szépen vöröses mintás, de a színes penge mégsem lehetetlen. És én most egyre jobban kezdem nézegetni és amondó vagyok, hogy ez valami extra érdekes ritkaság tudna lenni, ha valaki ízlésesen megcsinálná!
Az ebay-en,meg különböző késkereskedelmi weblapokon láttam mindenféle "terepszínű" kést és bicskát. Szó szerint mindenféle. Szerintem a legtöbbje gusztustalan,de persze akad közöttük normális is. Amúgy szerintem valamilyen általánosan használt pengebevonatot színeznek. Ha megint találok képet, ideszúrom.
A magas széntartalmú acél megenvezés szokta a zavart okozni. Nekem is mondta Extrametal-os eladó rozsdamentes késre hogy szénacél, a High Carbon feliratra hivatkozva.
"Kacorkés K62 rozsdamentes acél penge 125880 Általános metszési munkáknál használható Jó minőségű szénacél penge Szegecselt nyél újra hasznosított műanyagból"
Helló!
Ez a kérdés egyáltalán nem OFF.
Igen, jól gondolod, a fokozatosan finomodó csiszolópapír a megoldás. A mélyebb karcokat csak így tudod eltávolítani, ezt követően érdemes csak a filckorongot használni. Kutya meló lesz, ez a fűrészlap kemény anyag. Kitartás a kulcsszó, ha teljesen tükör felületet akarsz elérni.
Nem rég kérdeztem, hogy egy fűrészlapból késtült bengét hogyan lehetne polírozni. Megoldás nem igazán jött, csak anyagválasztás a csiszoláshoz .. (amit köszönök, sajna kimaradt) egy rettentő öreg pasztát kaptam (hengeres papírban, törtfehér színű) azt vittem fel 20mm es filckorongra, ami állványos fúrógépben forgott, ékszíjj a leg magasabb fordulaton. És szedte, nem minden karcot de kivett nagyon sokat. Némi tükröződés is van :) ) szőrt szedi, pattogósan) Úgy gondolom, kézzel, fenőkővel, illetve papírral az említett fa eszközzel- egétpad rávágva, 400-600-1000-2000 ? elődolgoznám. S utána menne megin a polír alá. Eltűnne a karc a konvex élről ?
Bocs, nem voltam világos. Én a fára gondoltam, gyakorlatilag sima szöveg (betűk) lenne. Szóval a kérdésem arra irányul, hogy ez gyakorlatilag egy térbeli dolog, nem egy sík lap.
Igen lehet, fémre is gravírozni, tulajdonképpen bármilyen grafikát ellehet készíteni, csak megkel szerkeszteni a megfelelő szoftverrel. Az ár mindig a grafika bonyolultságától függ, de biztosan találunk arany közép utat. Tudni kellene hogy mit szeretnél rá gravírozni.
A kérdésedből úgy tűnt, mintha a megfelelő helyen nem találtál volna alkalmas felületet a problémád ismertetésére; igazán megmondva ezen csodálkoztam- biztos régen jártál arrafelé. :-)
Még nincs rend,rendezés és szortírozás alatt áll, mindent szét kell válogatni és rendszerezni,mert a régi helyről áthozva most semmit sem találok,de már alakul,a szemben lévő falon azért már látszik,hogy kezd helyre állni a kincstári rend,gyűlölöm a rendetlenséget. Igazából dekorációs műhelynek tervezzük, terveztük, még érkeznek Cnc és hagyományos gépek,pl,eszterga és marógépek,nagy tábla lemezes (2000 X 1000 mm) befogadó képességű portál típusú Cnc marógép, a dekor lemezek és más táblás lemezek ( pl, műanyag,rétegelt lemez, alumínium lemezek stb. ) megmunkálására, de ezért a Lézer gravírozógép is. Érkezik még Cnc plazmavágógép is (3000 X 1500 mm Lv35 mm vágási magasságig) tábla befogadó képességű masinéria, de nyilván azért majd néha egy egy kést is szeretnék elkövetni. Vannak saját terveim és saját tervezésű bicska családom illetve vadászkés családom,( a Feri már látta a terveket és tetszett neki ) melyeket már igen régen megterveztem, csak még a lehetőség nem volt adott, remélem majd most sikerül, már nagyon várom!
Itt, a hozzászóláspanel alján van egy sor, "Kép feltöltése saját gépről" felirattal.
Ha megvan a gépeden, vagy rádugott mobil adathordozón a feltölteni való képed nem túl nagy állományban (a'szem <500k) akkor a felirat melletti "Kiválasztom a képet" gombra kattintva egyszerű tallózásként kikeresve a képet, fel tudod tölteni a hozzászóláspanel aljára. Utána már csak a kép mellett megjelenő "Beillesztés" gombra kell kattintanod és a szövegben a kurzor helyére fog kerülni a hozzászólásodat illusztráló képed.
Türelmes vagy, én egyszer tényleg kidobtam ezért egy kis ETÁ-t (a kjiszemelt vessző helyett a hüvelykujjam tövébe vágtam olyan ügyesen, hogy az ín is megsérült kissé).
Szóval van egy vágás, ami emlékeztet arra a dátumra, amikor elkezdtél érdeklődni a lágjolok iránt... Figyu, ezt beírhattad volna a naptáradba, nem kell ekkora felhajtást keríteni a dolognak. ;)
"A koppincsok annyira engem sem hoznak lázba,mellesleg ajándékok"
Na, hasonlóan voltam vele én is. A L' Eclair-rel. Ahonnan kaptam, oda köszönettel tartoztam érte, örültem neki. Amilyen volt a stafírungja (fadoboz + derékszíjtok) az is bizony megőrzésre méltóvá tette. Tehát szívesen félretettem, néha-néha használtam csak. Aztán egyszer egy olyan hülyeséget csináltam, mint még senki más: épp ez volt kézközelben és egy gagyi kvarcórában akartam elemet cserélni, mondom lepattintom vele a hátlapot. Rosszul jártam, az egyik ujjamon az utolsó percen a hajlattól végighasítottam magam vele, csak úgy lifegett egy bő két centis részen az ujjbegyem. Beletelt vagy egy hónapba az okulásom mindezen és mindmáig megvan a nyoma.
Ekkor volt, hogy rohadtul megharagudtam erre a bicskámra és először ki akartam hajítani. Aztán persze volt alkalmam gondolkozni és nem tettem. Duplán is jó, hogy így döntöttem:
- Ad.1.: Megmaradt a becsülni való ajándékom. Sőt azon kiindulva, hogy már nem fogom használni, arra sarkallt, hogy minél előbb pótoljam egy sokkal jobbal. De lehetőleg hasonló fazonnal, mert a formája a szememnek kellemes. Így egyre inkább felpörgött a Laguiole-ok iránti érdeklődésem. Utólag visszagondolva, bizony ez a bicska kellett, hogy legyen, ez lett a katalizátora az ilyen irányú érdeklődéseimnek. (Így az sem csoda, hogy erősen lágjol-pártivá lettem.)
- Ad.2.: Idővel az ember belátja, hogy hülyeséget csinált, nem a hegyes-nagypengés bicska tehet a sérülésről. Sőt, még később mindez inkább csak emlék lett, jó kis családi anekdota. Majd még utána kezd olyanná válni, amikor az ember akár jót röhög az egészen. Azaz minden emlék megszépül. Így aztán mégha rossz kaland is volt, akkor is örülök, hogy megtartottam, mivel most már érzelmileg kötődöm ehhez a bicskához, a hülye történetem ellenére is kialakult egy kis kapocs azzal, hogy ez okozta ezt a rusnya heget.
Úgyhogy az értékét, illetve semmirekellőségét ismerve, mégis megalapozott döntésem volt, hogy megtartottam és őrizgetem...
Nohát, most végigolvastam az elmúlt 5-6 oldalt, az összes hsz-t. Olvasd el te is, csak hogy értsd, miről is van szó. De elég az utolsó oldal "lágjolos" beszélgetéseit elolvasnod.
Először agresszíven véded a magad igazát, aztán egy eléggé gyerekes módon magyarázkodsz, hogy a halacskás az öltönyöd zsebében volt... Lehet, hogy ott volt, de nem ez a lényeg, az ég szerelmére, el nem kezdd bizonygatni, hogy én nem voltam ott, nem láthattam, stb!
Tudod, tényleg nem szégyen, ha valamit nem tudsz 100%-ig pontosan. Nem baj, ha kérdezel, ha hozzászólsz, ha elismered a hibáidat, vagy azt, ha valamit nem tudsz. Az se baj, ha mindez lepereg rólad, az se, ha azt hiszed, hogy rosszindulatú voltam. Csak arra kérlek, tényleg gondolkozz el a válaszokon, amiket neked írnak.
Ha visszaolvasol, nem csak csesztetős válaszokat írnak neked. Viszont amikor ellentmond valaki neked, egyből támadásnak veszed.
Azt hiszem, én nem szoktalak csesztetni, épp azért, mert parttalan vitába nem szeretnék belekezdeni. Az, hogy mennyire vagy szakértő, vagy mennyire nem, nem tudom. Én nem vagyok az, csak a késeket szeretem, különösen a magyar bicskákat.
Viszont hidd el, amikor a fogalmazásod kifogásolják, annak van alapja, viszont nem minden esetben rosszindulatú ez a kifogás. Nagyon sokszor, amit írsz, egyszerűen "idegesítő", mert rengeteg a fölösleges indulat, bizonyítási kényszer, ömlengés a hozzászólásodban. Amire most válaszolok, az is ilyen jellegű. "Bizonyítottam", "nem megalapozott vád", "le lehet rólam szállni mindenkinek", stb. Ezek a kifejezések, ha hiszed, ha nem, feszültséget generálnak szinte mindenkiben. Mi lenne, ha nem vennél mindent magadra? És mi lenne, ha néha elismernéd, hogy pl oys... éltárs adott dologhoz jobban ért? Hidd el, te is nyugodtabb lennél, a légkör is változna, és többet tanulnánk a késekről, bicskákról, nem kellene állandóan a magunk igazát bizonyítgatni.
A "halacskás" már az első képek készítésénél is megvolt,csak az benne volt az öltöny zsebemben és kimaradt a fényképről,egyébként tényleg köszönöm a szakértő hozzászólásodat.
A koppincsok annyira engem sem hoznak lázba,mellesleg ajándékok és ebből kifolyólag nem reklamálhattam hogy miért ilyet kaptam, de mivel szuvenír így örülök ezeknek is,de nagyon jók egy horgászatkor,mert nem sajnálom használni ezeket,jól megéleztem őket szalagcsiszolón és így már használhatóak,mert a "Gyári" élük gagyi volt,amikor előszór lefényképeztem őket,nem gondoltam hogy ekkora visszhangot fog kelteni,mint gagyi, az eredetiket meg nem gondoltam hogy nem ismerik fel,bár az is igaz hogy mobillal fényképeztem,nem biztos hogy rendesen felismerhetőek voltak. A mostani fényképeket igyekeztem jobb minőségűre készíteni,bár most is mondom,hogy nem tudok fényképezni,ez egy külön szakma!
Egyébként nyilván nem tudhatod, de itt a legrégebbi felbukkanásom során pont a Laguiole volt a legfőbb vesszőparipám. Sőt, épp azok alapján alakult ki az érdeklődésem a kések iránt.
Első blikkre egy teljesen ugyanilyen L'Eclair alapján, aminek érezvén és belátván az eredetazonosságának hiányát, arra hajtottam magam, hogy jobbat szerezzek. De azt csakis a téma minél jobb megismerése alapján. Lett is En Aubrac-om (de elégedetlen voltam vele - mára azonban már új gazdájának úgy hiszem, hogy örömére szolgál) aztán Forge de Laguiole sommelier késem és számomra e téren a beteljesedést egy dugóhúzós Calmels okozta. (Azóta már nem kívánok többet beszerezni (habár egy extra díszítésű, zarándok-kagylós Honoré Durand még jó lenne) , de kedvelt témám maradt a Laguiole és szívesen olvasgatok utána.
Ja, mindezen folyamat során valami hihetetlen mennyiségű Laguiole-t igyekeztem megnézni, próbálgatni és ezek között nemcsak a távol-keletiek, hanem sokszor a közepes nevű francia kések is förtelmesek tudtak lenni. (Sőt, keletiek között voltak jobbak tőlük.)
Egyszer egy nagyon érdekes oldalt láttam, ahol egy német késgyűjtő minősítési rangsorba helyezte a különböző, ismertebb Laguoile nevű gyártmányokat. (Örömödre szolgálhat, hogy a Fontenille Pataud az élbolyban volt.)
Én csak úgy rávágtam, hogy a fele. Ezzel a témával nálam is betalált, eléggé kedvelem a francia késeket, még ha nem is tudok hirtelen leszaladni a madaras teszkóba néhány En Aubrac-ért.
Ellenben nem a fele, hanem kétharmada. (És a maradék kettőről pedig Ő állított nem létező beütő feliratot - de bocsánatosan, mindössze olvasási készség okán.)
Igen, ezek közül kettő rajta volt. A kettő Fontenille Pataud. Azokra mondtam, hogy thiers-iek. De Te meg azokra írtad, hogy "Gielle mester készítette" - én ennek alapján állítottam, hogy ha "Gielle" beütője lenne, az nem lehetne eredeti Fontenille Pataud, mert az közismerten Gilles. De utóbb úgy látszik, hogy az olvasással volt gond.
És még valami: akkor még nem voltak En Aubrac-jaid. Most hirtelen azok is vannak, ezek valóban totál autentikusak.
De az akkori képen virított még egy pár egyéb is, azokat tiszta szívvel minősítettem, jórészt ismerem az olyanokat.
Hát ezzel én is, vagy tán mégsem? Követeljük, hogy holnaptól minden magyar kézműves vegye fel a termékpalettájára a Laguiole tipusú bicskákat! Csak vicceltem! Minden valamirevaló magyar késkészítő megpróbál egy darabot beleadni magából a kései stílusába, díszítésébe, mert így felismerhető a keze nyoma! És ezt sokan szeretjük. Meg aztán van választási lehetőség, nem kell egy készítőnél leragadni.
(Gielle mester pedig nincs, nem is volt. Ha az van írva az eredetidként ismert Fontenille Pataud-ra, akkor az is koppintott. Mint ahogy a nyitószemölcsös is. És a L'Eclair is. És a német is.)
Dugóhúzó minek egy bicskára amikor más módszerek is vannk a nyitásra:
https://www.youtube.com/watch?v=ckoKeeq8VR0
És ha már bicska van akkor sört simán lehet vele nyitni:
Székely fiú hazaérkezik Budapestről, visz az apjának egy dobozos sört. Apja elveszi a sört, előkapja a bicskáját, és kezdi bontani a dobozt, mire a fiú rászól: - De idősapám! Itt ez a kallantyú. Arra való, hogy az ember meghúzza, és ki van nyitva a doboz. - Na, igen! Annak, akinek nincsen bicskája!
Naná, hogy megvalosultak. Ha jól tudom senkinek sincs az égvilágon tulipános rugódíszítésű caklija illetve rovásírásos tulipános indás rugódíszítésű nagyméretű caklija. Ha tehetném le is védettném.
Nemcsak a hagyományőrző tradícionális formavilágra felszerszámozott típusok készül(het)nek mestereinknél.
Feri mostanában elzárkózik a bicskakészítéstől is, nemhogy az ilyen egyedi megbízástól. Csak azt nem értem, miért is? Hiszen remek példányok az ajánlólevelei...
Pont a Náder az ami nem jó példa arra, hogy miért is ne legyen némi egyedi forma iránti igény kielégítve.
Maga a Náder fazon az épp az a forma, ami anno egy újítás volt a hagyományőrző bicska típusok körében. Ezért én az ezzel való példálózásokat úgy értelmezem, hogy igenis ki tudja elégíteni a kézmíves késes mesterség az újító törekvések igényeit, meg tudja valósítani azt is, ha valaki olyat kér, ami nem fér bele az addigi megszokott és felszerszámozott bicska típusok körébe.
Sőt, ha az iparosainknak érdekévé válik, bizony rá is állnak az új fazonra, akár rá is szerszámozzák magukat. Erre is a Náder a példa, mert szinte mindenki készíti, nemcsak az elsőként ezzel előálló mester leszármazottai (ergo felkészültek erre is).
Szerintem ezt a vitát már felesleges folytatni! Abban egyetértünk, hogy ma Magyarországon nem lehet boltból vásárolni egy gyönyörű kézmíves bicskát. Ha tényleg komolyan gondolja valaki, hát elkészítteti, de azt jóval előtte meg kell tervezni.
Én viszont továbbra is azokat a tárgyakat fogom megvenni, amiket szépnek és jónak tartok. (És amik elérhetőek - ezt ne felejtsük el!) Ez a dolgok jelenlegi állása szerint nem magyar lesz...
Én is szeretem a Laguiole bicskákat,nekem is van eredeti is meg koppintott is, azonban a Magyar kézmíves bicskákat mindenek felett tartom, úgy minőségileg mint forma világában tökéletesek,főleg a Ferié és még egy két mesteré! A kések és vadészkések világa már más tészta, de itt is megvannak a Magyar Ikonok! A Francia bicskákat a Laguiolt továbbra is megveszem,de csak azokat amelyek gyöngyszemnek számítanak,hogy miért mert gyűjtök is, de a szívem továbbra is a Magyar kézmíves bicskáké.
Révész Náder, Körülbelül 50 éves szénacélból készült pengével.
Hehe, van egy pont ilyenem. Nagyon bejön benne azt a bizonyos "ódon" feeling, amit a foltosodó szénacél penge, a wenge markolat és az egész kés robosztus kialakítása nyújt. :)
Gyakran ezzel vacsorázom, nagyon szeretem.
Napközben pedig Kocsis cakli van az ővemen. Szeretem használni, szeretem mutogatni a kollégáknak, mert tényleg egy remekmű. :)
Ez egy összetett kérdés. Nehéz kideríteni, miért vannak a magyarok olyan helyzetben, amilyenben vannak.
Miközben minden költség nagyjából megegyezik egy franciáéval, az ár is közelít. Na jó, kicsit alatta van :-))
Azonban az országot uralók (és ez nem politika, mert mindenkire vonatkozik, akinek erre ráhatása van) természetesnek veszik, hogy mi elélünk a negyedéből-ötödéből annak, amit egy francia keres, és el is költ ez életére. Viszont emiatt meg mégiscsak jó az a pénz, ami bejön egy bicskáért ;-)
Az alkalmazottak tartása kis méretekben totál ráfizetés, mert közgazdaságilag úgy érné meg, ha a "gyár", "üzem" a többszörösét keresné az alkalmazott munkáján. Ez Nyugaton természetes, de itthon az alkalmazott árgus szemekkel lesi, mennyit keres a főnök, és ha őszerinte túl sokat, akkor lázadozik. ;-) A magyar túlontúl büszke ahhoz, hogy felfogja a saját érdekeit. Ezért aztán mindenféle együttműködés, alkalmazás, társulás előbb-utóbb csődbe jut. marad a kispályás gagyizás. Ez viszont lehetetlenné tesz bármiféle piaci jelenlétet, tehát egyenes következmény a bukás. Kicsi a piac. Ezt hívják "Trianon szindrómának". Kevés a vevő.
Azért azon is érdemes elgondolkozni, hogy mennyit keres egy francia manufaktúrában dolgozó munkás, és mennyit egy magyar. A legtöbb itthoni késkészítő nem is mer bevállalni plusz munkaerőt, mert aki annyiért elmegy neki hogy meg is érje, az olyan minőséget is produkál, aki meg igényesen dolgozik, az meg is kéri az árát, nem beszélve a pluszköltségekről. Így inkább marad egyedül, de tartja a minőséget, bár kisebb darabszám mellett.
Mondok egy érdekes magyar vonatkozású párhuzamot: az íjkészítés.
Ennek a tradícionális változatában nagyon is ottvagyunk a világ jegyzettjei között. Lehet, hogy mi vagyunk a világ laguiole-i hasonlattal jellemezhető íjkészítő manufaktúra tömörülései.
És azon a téren bizony minden átmenet létezik: szakkereskedésben megvásárolt készárutól a személyre szabott egyedi gyártásig.
Igen, teli vannak az íjászboltok előre legyártott típusokkal, nagyjából jól eladható font-tartományokban, de bármelyik meg is rendelhető ugyanott egyéni igények szerint, ami során nemcsak a fonterőt és a méretet adhatjuk meg, hanem a díszítés minden elemét variálhatjuk, az bizony úgy fog elkészülni! Határidőre! És ez még csak az üzleti értékesítés része az egésznek.
Mert, ha elzarándokolsz a készítőkhöz, akkor minden további nélkül megismertetik veled még a mesterfogásaikat is, a készítésének a módját is, a próbapályájukon lőhetsz vele, elmagyarázva, hogy ő mikre figyel az első tesztlövések során, a rendelt darab elkészülte után olyan módon szabathatod személyre az íjadat, hogy egy hagyományőrző versenyen több, mint valószínű, hogy a százas nagyságrendű versenyzők cuccai között nem nagyon akadnak egyformák. Gyakorlatilag bármilyen kérést teljesítenek (még a tradíciónktól idegen kérést is, az sem veri ki a biztosítékot, ha valaki a sherwoodi erdő legendájából emlékezetes longbow-t kér - habár a filmesek ezt a témát pont fordítva cseszték el, Robin Hood szereplőjének adtak a kezébe tradícionális magyar íjat az egyik sorozatban).
Ja és akkor azt még nem is említettem, hogy nem csak néhány formát ápolgatnak, hanem majd' minden készítő megalkotott tizen-, huszonvalamennyi, vagy még több fazont, de ezektől való eltérést is tolerálnak és megvalósítanak. Az alapanyagokkal és díszítésekkel való módosítások során pedig ténylegesen végtelen a variációk lehetősége. (Ja természetesen az alapanyagok megváltoztatása az egész létrehozásának teljes technológiai váltását is jelenti!!! Egy kompozit, vagy egy laminált, vagy uram bocsá' egy szaru íj készítése teljesen máshogy kezdődik és folytatódik, valamint fejeződik be. De még a fonterő megváltoztatása miatti vastagsági igények is sokmindent felborítanak, akár a teljes gyárthatóságát is.)
És az sem kizárt, hogy a különböző készültségi fokok során, ha ott tudsz járni, bemutatható és szemrevételezhető legyen az egész, vagy akár épp ilyenkor egy kis további módosítás is eszközölhető legyen.
Arról nem is beszélve, hogy az így kialakuló készítői-vevői kapcsolatban még későbbi termékkövetés is megvalósul, sőt utólagos javítások, apró kiegészítgetések is megoldhatóak.
Itt a példa, hogy lehet egyszerre kereskedelmi mennyiségben is gondolkozni, de egyedi igényeket is kielégíteni, maximálisan.
És mindez itt, ebben az országban, ahol azt mondják itt sokan, hogy a kézművesség meg a piaci jelenlét el kell, hogy váljon egymástól. Ahol továbbá a késes kézmíves meghatározhatja azt, hogy milyen fazont vállaljon el, maximum milyen módosítottságig.
És, kapaszkodjatok meg!
Rengeteg kézműves kés, vagy bicska van egy-egy ilyen íjász összejövetelen az embereknél!
(Tehát részben azonos kör kiszolgálása történik a két manufakturális iparág által, nem kéne ilyen különbségeket tapasztalni.)
1) kissé kezdetleges, de tulajdonképpen elfogadható minőségűek szép számmal, amiket vásárokon erre-arra árusítanak, nem túl drágán, sőt inkább olcsón. Ezek az én normáim szerint gyengécskék. Nekem nem kellenek. Ezeknél sajnos egyik-másik kínai is jobb. Az én normáim elég szűkek. De ha esetleg mégse lennének azok, akkor se tetszik ez a minőségi kategória. Ezeknél egy tömegtermelt (pár tucat főt foglalkoztató francia manufaktúra által gyártott) bicska lényegesen jobb. Szebbek az illesztések, jobb az anyag, átgondoltabb, konzekvensebb a forma. És felismerhető mindig.
2) egyedi, pl. a Kocsis, vagy mások által készített "mester" bicskák. Amit én láttam (Kocsis), az minden szempontból kifogástalan volt. A tömegtermelt franciákhoz képest jobb volt. Semmilyen kompromisszumot nem mutatott a minőség terén. Tökéletes illesztések, utólag sem összeszáradó ébenfa, szép damaszt, míves ezüst munka, stb.
Ez nála hozzáférhetetlen, és sajnos a formája sem tetszik, de ez szubjektív.
Itt az ár azt kell, hogy mondjam, a minőségéhez képest nem magas, sőt, eléggé jutányos. nagyjából a tömegtermelt közepe.
Más, neves magyar mestertől nem láttam bicskát.
Ebből az következik, hogy miután az 1) pont nem játszik, a 2) elérhetetlen, nem marad más, mint a kettő közé tehető, és formailag számomra tökéletes francia tömegtermelt lályolt megvenni.
Azt hiszem, vagyunk itt páran az órás fórumok látogatói közül.
Nos, akinek van ottani tapasztalata, tudhatja jól, hogy volt már olyan index-es troll, aki már több kiderült személyazonosságú embernek megkeserítette az életét (becsületsértéstől az adott személy nevében történő csalás bűntettén keresztül a rendőrségre és hasonlókra járogatásig, stb.).
Az inkognitó féltése tehát nem trollság, hanem sokszor megalapozott igény. Sajnos!
A magyar kézműipar: most (kis)üzemi termelésről beszélsz. Az Extrametál boltokban van ilyen magyar késkészítőtől is kétfajta (szalonnázó és maskara) tradicionális bicska. Ismerjük, ki gyártja őket, és elég szépen fel van szerelve a műhelye - vagy gyártelepnek is hívhatnám. Saját boltot is tart fent, de szakmai kiállításokon is jelen van. Ilyen gyártási körülmények között lehet beszélni termelékenységről és sorozatgyártásról, a fejlesztésről, a minőségbiztosításról, a marketingről, brand recognitionról stb. A végeredmény a magyar Victorinox lehet. Mindenki ismeri és szereti, de már a gyár mutatja be büszkén az automata gépsorokat, ahol minimális kézi munka van csak a gyártásfolyamatban.
A másik véglet a kézműves, aki pár szerszám, sablon, régi rajz után készít darabonként egy-egy bicskát. A darabok első ránézésre különbözőek más termékektől, egyediek, ésszerű mértékben a vevő kivánsága után igazodnak, az áruk is jóval magasabb. A minőségük olyan, amit tömegtermelésben nem, csak egyedi kézi munkával lehet biztosítani. Itt nincs érkezése a mesternek egy hazai boltláncnak százasával osztani (és bizományba, mert gondolom, csak az eladott kések után fizetnek utólag) az "árut" - erre sem tőkéje, sem szándéka nincs. Az egyedi, kézzel készített tradicionális piacra koncentrál. Ilyen mesterből elég kevés van itthon.
Ami a kettő közé esik - szerintem - az a "se hal se hús" - el fognak tűnni, vagy átalakulnak.
Akkor viszont nem gondolkodnék ennyit rajta, megvenném az eredeti dugóhúzóval ellátott Laguiole kést. Egy Opinelt, Okapit, Higonokamit sem készíttetek itthon, inkább megveszem az eredetit. Nekem egy Laguiole legyen francia, a fejesgörbe meg magyar!
Na jó, de egy ilyen "laikus" a lályolért is sokallja a 35-60 ezret (vagy mennyit), inkább vesz egy kínai hamisítványt, amit németnek árulnak. Ezzel a franciáknak is meg kell küzdeniük.
Az igényes vevő sem mindig jut el a magyar mesterekhez. Mint ahogy az én példám is mutatja ;-) Emiatt keveredtem ide.
Ezzel csak annyi a probléma, hogy egy "igényes vevő" igenis megkeresi a mestert, sőt lehet hogy elmegy késes vásárokra-kiállításokra, mielőtt megvesz, illetve elkészíttet magának egy kést. Addig egy laikus legtöbbször bemegy a boltba, és még egy Nagy István késért is sokalja a 9000 forintot, helyette vesz egy Herbertzet ötezerért. És ezt számtalanszor tapasztaltam. A boltokban sajnos azt sem tudják legtöbbször, milyen anyagból készül a penge. Ameddig egy mesterrel a személyes találkozás varázsa, az átvétel ceremóniája, apró információk a késkészítés fázisairól, penge anyag, stb. eufórikus érzéssel tölti meg az embert. És aki igazán szereti a késeket, a szépen kidogozott bicskákat, annak fontos ez.
Szerinted az normális, hogy bemegyek egy késboltba, és minden van, csak magyar bicska nincs...? Mert ha igen, akkor elnézést! ;-)
Ma minden csak globális szinten életképes. A magyar piac el van árasztva globális termékekkel. Vannak ugyan a "tudatos vásárló" hamis mítoszát pajzsként maguk elé toló vevők is, de az is egy vicc. Ma mindenki inkább a marketingnek hisz, semmint a józan eszének.
Amit Ti csináltok, az egy szép amatőr dolog, néhány lelkes vevővel, akik nagy valószínűséggel egy életen át a nyomotokban lesznek, de nem lenne jobb emellett innen-onnan a világból stabil(abb) megrendeléseknek is megfelelni?
Csendben olvasgattam a fórumot egészen idáig, és csak csóváltam a fejem, de aztán elolvastam a hozzászólásait a többi topicban is, és már nincs is kérdésem. Óvatosan jegyezném meg, hogy ez egy meddő vita lesz!
Nézd, a művészet ebből a szempontból periférikus. Bármit lehet művészi fokon űzni, bárki válhat a szakmája művészévé, de ez nem keverendő össze a nagy betűs Művészettel. Ahhoz nem csak tehetség kell, hanem jelentős ego is, ami végső soron eladja a művészt. Ma nagy pénzeket fizetnek egy-egy ismert sztár "alkotásaiért", amik lehet, hogy teljesen értéktelenek, de maga a név eladja őket.
Én nem keverném ide a művészetet, mert ez nem az. A kézműves termékek tradícionálisan helyhez kötődnek. Így alakult ki Solingen, Laguiole, Meuissen, Cremona, Mittenwald, stb. Mind-mind egy helyre csoportosultak. Ez Magyarországon ki sem alakult. Itt csak magánzók vannak, voltak, akiket elsodort a tatár, a török, a labanc, a kuruc, a Gyurcsány, az Orbán. ;-)
Jelentős kézműipari tradíció csak így tud kialakulni. Apáról fiúra száll a tudás, a technika. /Mindig voltak-vannak-lesznek kiugró tehetségek, de ne keverjük a dolgokat: z a kivétel/.
@"Persze lehet, Te jobban ismered az életutunkat, a késkészítés technológiai összefüggéseit, az eszközszükségletét, egy fejlesztés beruházás igényét, termékeink piaci helyzetének alakulását, a kisvállalkozók adminisztratív környezetét.
Lehet, hogy igazad van, csak éppen én nem hiszem el."
Kézműves dolgokkal foglalkozom én is. A vevőim a világ minden tájáról jönnek, vagy én megyek utánuk pl. Japánba, ide-oda. Hidd el, ismerem e szakmák jellegzetességeit...
Tegyük fel Rolls Royce-ot szeretnél. Besétálsz egy szalonban, felvázolod az elképzeléseidet , egyeztettek. Megbeszélitek az árát és megadják a határidőt mire elkészül. Az egyedi kézműves bicska vásárlása is így történik és megéri/megérte várni mert a végeredmény kárpótol mindenért. Azt is tudom, hogy elb... fogyasztói társadalomban élünk ahol mindent azonnal akarunk.
Anélkül, hogy bárkit is személyesen megsértenék, mert ez nem egyedi esetek sora, hanem ez a struktúra.
Arról lehet majd vitázni, hogy egy ilyesmi termékre szükség van-e egyáltalán, vagy lehet mással is helyettesíteni?
Böngészve a laguiole-i készítők honlapjait, nekem pl. az jön le, hogy a nagy pénz a sommelier-késekben van, ezek a dugóhúzósok csak úgy megmaradtak mellettük. De lehet, hogy tévedek.
Olyan termékek kellenek, amik egyfelől tradícionálisak, másfelől ki lehet lépni velük a nemzetközi piacokra, mert esélyes, hogy Magyarország nem tart el egyetlen manufakturát sem.
-Lehet a kézművességnek úgy vége, hogy ipari termeléssé alakul.
-Maradhat az helyi jelenség. Ebben az esetben a vevőközönség idővel elfogadja a tevékenység sajátosságait, és annak megfelelően értékeli azt.
-Megszűnik, mert a készítők nem kínálnak annyiért, amennyiért a vevők keresnének.
-Válhat művészetté, csak a legfelső réteg számára megfizethető árakon.
....
Ennyi út máris eszembe jutott.
Persze lehet, Te jobban ismered az életutunkat, a késkészítés technológiai összefüggéseit, az eszközszükségletét, egy fejlesztés beruházás igényét, termékeink piaci helyzetének alakulását, a kisvállalkozók adminisztratív környezetét.
Lehet, hogy igazad van, csak éppen én nem hiszem el.
Nincs olyan, hogy "nem tör be a kereskedelembe". Mindenki bent van a kereskedelemben, ahogy árulni akarja a termékét.
Megfelelő mennyiség hiányában csak jó kezű amatőr marad mindenki, aki akármilyen mesteri fokon is űzi az ipart. A gazdaság oldalszellői pillanatok alatt ide-oda csapkodják, és nagyon hamar (pár év alatt) lesüllyed a vegetáló "időnként csinálok valamit" szintre.
Szerintem a kézművességnek az az egyik lényege, hogy nem "tör be a kereskedelembe".
Az életképessége múlik azon, hogy a vevő-készítő közötti kapcsolat közvetlen. Ez a tőkével nagyon gyengén ellátott, rendkívül rossz termelékenységgel működő tevékenység nem bírná el (vagyis a vásárló pénztárcája nem bírná végső soron ), hogy egy kereskedelmi hálózat beépüljön közéjük.
Hogy mi készül el (és mi nem), az a vevő-készítő közötti megbeszélés eredménye.
Nem csodálkozom, hogy a kollégák nem lelkesedtek a dugóhúzós egyedi bicska elkészítését illetően.
Ennek megvalósítása nem lehetetlen, de a piacon levő egyéb hasonló, de sorozatban, nagy szériában gyártott termékekhez képest csak vagy nagyságrendekkel drágábban, vagy veszteséggel állítható elő.
Egy hazai készítő versenyképes áron csak akkor tudna ilyen bicskát produkálni, ha óriási darabszámot tervezne.
Ennek jelentős beruházás igénye van . Ezredikként belépni erre a piacra, no az a tuti bukás.
(Én inkább más irányba fejlesztem a tevékenységet. :) )
Messzemenőkig egyetértek Veled. A magyar kézműipar ezer sebből vérzik. Legnagyobb hiányossága pont az, amire büszke szeretne lenni: a tradíció. Ez az, ami nincs. Meg kellene teremteni. Ügyes parasztgyerekek "hö, ki f..sz, ha én nem!" mentalitással egy-egy valóban szép darabot csinálnak, de ezt BÁRKI meg tudja csinálni, még egy eszkimó is.
Most elárulom, az egyik Extrametal boltban mondták, hogy azért nincs magyar bicskájuk, mert /idézem/: "A magyarok ülnek egy sötét sarokban és sírnak, rínak, mint egy fürdős qrva, hogy nincs munkájuk, és NEM CSINÁLNAK SEMMIT! Ahelyett, hogy dolgoznának!" Ez persze az ő véleménye volt, és ő valszeg közelebb van a tűzhöz, mint én.
ha valaki pl. az Extrametal-ban el szeretné helyezni a munkáját, kb. 100 darabot kellene ugyanabból a bicskából csinálnia. Van 25 üzlet, és ha egy vevő elvisz egyet, kell még legalább 3, hogy legyen kínálat. na ez az, ami tradíció, munka kultúra, és termelékenység nélkül nem fog összejönni. Addig csak a méregdrága német, francia, spanyol késekkel lesz tele egy ilyen bolt.
Először is ki kellene találni egy jellegzetes magyar formát, amit MINDENKI magáénak érez, és meg is csinál. Ez után jöhetnek az egyéni, a.s. szabvány szerint készültek.
És termelékenység! Különben egyszerűen nem kerülnek fel a térképre.
tradíció hiányában pedig alázat! Másolni a jót, másolni...
Véleményem szerint ez nem igazán így van! Ismerve, a mai vállalkozások és egyéni vállalkozók ellehetetlenített helyzetét, és a Magyar állam által nem elismerve és támogatva ezeket a kihalófélben lévő mesterségeket, ezen okoknál fogva sajnos a mai késgyártók (most csak róluk beszélek,de igaz ez más egyéni vállalkozásokra is) nem tudnak ilyen jellegű kísérletezgetésekbe belefogni és bevállalni ilyen megrendeléseket. Ám ha mégis bevállalna egy ilyet, annak olyan borsos ára lenne és megjegyzem teljesen jogosan, amit a megrendelő nem vállalna be,ezt Kocsis Feri is megkérdezte a sráctól, az meg besértődött érte, de tudomásul kell venni, ezek nagyon szigorú tények, csak sajnos ezeket a dolgokat sokan nem látják át! Visszatérve kedves topik társunk pontosan azt szerette volna, hogy a bicska gyártási fázisait akarta folyamatosan ellenőrzés alatt tartani. Valljuk be őszintén, hol a frászban találsz olyan készítőt, aki ezt bevállalta volna -- S L R -- topik társunknak teljesen igaza volt az általa felvázolt vadi új próba munkafázisok sikeres vagy sikertelenségében, az ezzel járó anyagi veszteségekkel, és ezt a mai gazdasági helyzetben a hazai késesek nem tudják bevállalni sem elviselni. Sok esetben az alapanyag beszerzése is gondot okoz, vannak jó nevű késkészítőink, akik annak ellenére, hogy közkedveltek mégsem tudják a késmívességet főállásban művelni, mert nincs annyi megrendelésük, pedig tudjuk jól kiváló munkát tudnak végezni, ezért kénytelenek másod állásban készíteni a késeket! Ebben a sanyarú, a szó legszorosabb értelmében vett, a mindennapokért küzdő késesek egy része, nem tudja bevállalni az ilyen kísérletezgetéseket, azt sem hogy a kísérletezgetések által képződött akár 2-5 darab selejt penge anyagot kukába dobni, mert mégsem olyan lett amit a srác elképzelt, sajnos ma Magyarországon ilyen a gazdasági helyzet, ez ma luxus kategória! Megkockáztatom, nagyobb és anyagiakkal jobban rendelkező késes műhelyek lehet hogy jobban bevállalnának egy ilyen típusú megrendelést, de a bekerülési költségek és a munkadíjak bizony igen drágák lennének, e-felől nincs kétségem! Tehát mindent összevetve, nem kell ezen ennyire besértődni,csak átkell látni ezeket a helyzeteket,az is biztos hogy ezeket a gazdasági problémákat csak azok tudják rendesen átlátni akiknek vállalkozásuk van és tisztában vannak ennek a témának minden anyagi vonzatával!
Sok mindenben egyet szoktunk érteni, de most az egyszer nem!
"újfajta munkánál mindketten kockáztatnak, vagy nem kötnek üzletet"
Idáig okés!
"Amit nem értek, az az, hogy egy magyar népi iparművésztől miért kéri valaki, hogy egy másik tájegység kését alkossa újra"
Rém egyszerű: Azért mert a magyar tradícionális fazonok között nincs olyan, ami dugóhúzóval együttes.
Szerintem itt lett volna a remek alkalom, hogy valaki előálljon egy olyan darabbal, ami a jövőben akár el is terjedhetett volna. És, ha anyagi hasznot csak minimálisan is hozott volna a készítőnek, de esetleg majd még generációk múltán is az Ő nevével fémjelzett lehetett volna, akkor bizony tetemesen megérheti belevágni egy ilyen közös munkába!
(Annakidején Náder is kialakított egy akkor új fazont, ami mindmáig ezzel a névvel azonosíttatik. Neki megérte?)
A fejesgörbe pld. egy remek alany lehetne, szerintem ugyanarról a tőről fakad, mint a hivatkozott francia kés...
"szerintem a magyar kézművesség a túlélésért küzd"
Na épp itt van a kutya elásva!
A mai helyzettel, amikor nincs azonos fazonból készleten a legtöbbeknél semmi, csak egyedi felkérésre, nos így nem is lehet betörni a kereskedelembe. Ennek alternatívája lehet az egyedi és fizetőképes igények szerinti munka, de akkor viszont a túlélés fontosabb kell, hogy legyen, mint a megszokott fazontól való eltérések kérőinek az elhajtási szándéka.
Úgyhogy a konklúzióm az, hogy nemcsak, hogy a magyar kézművesség a túlélésért küzd, hanem esetleg bele is döglik így!!!
Én kiadósan beszélgettem erről a késbeszerzési szándékáról RoninS8 társunkkal és valóban ilyen indíttatása és ilyen - lelombozó - utólagos véleménye volt.
Mindenben igazat adok, de azt hiszem, h az olvtárs nem magyar népi iparművészt keresett, csak egy olyan személyt, aki az ötletét meg tudja alkotni. Felröppent benne a kósza gondolat, hogy hátha vki ezen a topicon tud neki segíteni, de ehelyett leszedték róla a keresztvizet. Sztem.
Egy feladatot elvállalhatunk munkaidő + ráfordítás alapon, ilyet akkor tesz az ember fix áron, ha már ismeri a feladatot, és már sokszor elvégezte. Új típusú munkát el lehet vállalni vállalkozás-kockáztatás alapon is. Nem tudjuk, milyen probléma jöhet közbe, hány példányt kell elrontani, mire meglesz az igazi, milyen szerszámot kell készíteni, stb. Mondunk egy árat, amit a vevő elfogad vagy nem, és ha létrejön az üzlet, akkor vagy nyerünk rajta, vagy nem. Önmagában azt, hogy a részletek ismerete és mintapéldány felmutatása nélkül valaki mond egy vállalási árat, azt én nem gondolnám problémának, szerintem a készítő és a megrendelő szabadsága és bizalma, újfajta munkánál mindketten kockáztatnak, vagy nem kötnek üzletet.
Amit nem értek, az az, hogy egy magyar népi iparművésztől miért kéri valaki, hogy egy másik tájegység kését alkossa újra. Ennek is, annak is megvannak a hagyományai, trükkjei, anyagai, szerszámai, aki a magyar bicskát tudja készíteni mesterfokon, annak nem pont azzal kellene foglalkoznia ahelyett, hogy beletanulna a mór / spanyol / francia tájkés készítésébe? Mestermunkának, meg virtusból, hogy én ilyet is tudok, azt megérteném, de szerintem a magyar kézművesség a túlélésért küzd, aki megteheti, hogy magyar mestertől rendel, az szerintem jobb, ha a mi kivesző hagyományainkat élteti, terjeszti, mintha spanyol kések magyar verziójának kifejlesztésén töri a fejét. Akinek meg spanyol kés kell és van rá pénze, az miért nem az ottani legjobbat keresi meg? A kékfestőtől sem kérünk norvég mintás kötött pulcsit, pedig biztos tudna azt is. Én legalábbis jobban szeretném, ha a maradék kékfestőket nem azzal bíznák meg, hogy tegyék félre a szerszámaikat és színes pulcsit kössenek, hanem hogy tartsák életben a becses hazai hagyományt, és azt csinálják mesterfokon, amiben ők a legjobbak.
Remélem,most hogy megnézheted az általad oly hihetetlennek tartott állításaimat, meg nyugszik a háborgó lelked egy kicsit és végre békére lelsz szegény pnm!
"Ez már egy ideje így van. Egymásnak ellentmondó hsz-ek, kis/nagybetű össze-vissza, túlzott ömlengés. Ezen nem kell kiakadni, vagy megszokod, vagy letiltod. De ez a nick még mindig sokkal civilizáltabb, mint az első két (vagy három) felbukkanása volt."
Nem hiszem hogy írtam volna bármilyen ellentmondást is, mindent tudtam igazolni és tudok is mindig, persze ez sokaknak lehet hogy fáj, mert megdőlt a hírhedt elméletük, miszerint nincs semminek sem valóság alapja amit írtam, azt hiszem hitelt érdemlően mindent bizonyítottam, tehát ezek után lelehet rólam szállni mindenkinek! Kedves írásszakértők, egyébként a kis nagy betűkkel sincs baj mint említve volt, de a túlzott ömlengés sem megalapozott vád,csak tényeket szoktam írni,viszont vannak itt olyanok akik a legjobban dumálnak és hitetlenkednek mindenen,és pont Ők azok akik városi gyufás skatulya Rambokként még Kocsis Ferit is kiosztják,bizony ez nem semmi!
Egyébként kettő darab,valóban van közöttük,de azok megérdemelték a különleges bánás módot és a szép tokot is, mert tényleg minőségi munkák,ezt még a Kuvasz is elismerte.
Azoknak, akik Hitetlen Jánosként csesztetnek örökké a hitetlenkedésükkel,vagy a rosszmájúságukkal,ki tudja,végül is mindegy,nos kedves barátaim néhány képet készítettem,most és korábban is,de jelzem nem tudok fényképezni,csak azért kattintgattam,hogy ezek a képek elkészülhessenek! Mindegyik tokot Kovács Zoltán as: Kuvasz barátom készítette,igazán gyönyörű darabok,a Szasza kések között van egy tok amelyet a késsel együtt kaptam Szaszától,azt nem Zoli készítette,de ez látszik is rajta. A gyűjteményben van Kocsis Feri kései és Vojkó Csabi kései,azok között van egy amelyet az én terveim alapján készített el Csaba,a Lurdyban adta ide, és a két nagy Tanto és Konjo is az Ő munkája Elmaxból, a két kicsi Konjot Juhász József készítette szintén Elmaxból. A sokat hiányolt és vitatott Szamuráj kard készlet Cold Steel Dragonfly Daito készlet számlája is megtalálható illetve a Kocsis bicskák műbizonylatai is!
Ez már egy ideje így van. Egymásnak ellentmondó hsz-ek, kis/nagybetű össze-vissza, túlzott ömlengés. Ezen nem kell kiakadni, vagy megszokod, vagy letiltod. De ez a nick még mindig sokkal civilizáltabb, mint az első két (vagy három) felbukkanása volt.
Igen,- igazad van, vannak jó példák is,-de sajnos rosszak is! A Tag Hauer Pilot Chronomat vittem elem cserére a Kristóf térre.Közölték,hogy elemet csak a tömítésekkel együtt cserélik!:) Eddig rendben lett volna;-de amikor délután az óráért mentem,-átvéve az órát,-észrevettem,-hogy a zafírkristály üveg belső oldalán egy jól kivehető szilikonos ujjlenyomat virít,-és egy-két törlőkendő szösz is fentakadt a számlapon! Szóltam,-szerintem kukacoskodónak véltek,-de újra szétszedték az órát,-és majdnem teljesen eltávolították a szilikont,-a szöszt eltávolították! Volt,-hogy a Breitling Super Ocean óramutató 7-8 perc prepozicióba került nagyszervíz után!!!????Beállították, de pl.a percgyűjtőt
felhajlították,-nem lett párhuzamos az óra mutatóval!!!:(((
Ezek szerint túl igényes vagyok,-és kukacoskodó???:))))
A megjegyzésem legkevésbé szólt neked. Ne vedd zokon. :-)
Érvek, ellenérvek ütköztetése (is) a fórumozás egyik remek tulajdonsága. Ezt lehet normális stílusban is, és lehet kötekedő, cinikus, vagy paraszt stílusban, túlzott hangulatjelekkel túlcsordulva erőltetetten is előadni. Az embert minősíti. Csak azok meg nem veszik észre. :-(
Ez tökéletesen így van. Én is azt tapasztaltam, hogy ahol egyedi kérésem volt és kiváltságos kuncsaftként ennek teljesítését el is várhattam, nos annak nem ára, hanem komoly ellenértéke volt.
De ma ezek úgy nagy általánosságban a büszkeségem tárgyai, így aztán mindmáig jó döntésemnek tartom, azt amikor ezen lehetőségeimhez ragaszkodtam.
(Pld. egy 1948-as ős-golyóstollat, az európai kontinens első piacképes golyóstollát felújíttatni csak sok utánajárással lehetett, a normál ember számára értéke többszöröséért. Na, de utána használni aláíró tollként, na az mindig is egy kis bizsergető ünnepélyességtudattal kezdődik. De Kocsis Feri egyedi damasz' papírvágóját Theraphosa egyedi szironyozott tokjából kivéve nekilátni a mindennapos levélbontási procedúrának, na az is ugyanilyen pillanattal indul. Tehát bizony érdemes ezt az utat végigjárni a kések terén is. - Én most épp arra készülök, hogy egy holmi hétköznapi gombász kést átalakíttassak damasz'pengésre, hogy a családi túrák során is lehessen majd nálam ilyen kiváltságos darab...)
Nem azért mondom,csak hogy ne hitetlenkedj ezekről is teszek fel képeket hamarosan,a "Kuvasz" barátom most készíti a tokokat nekik. Mellesleg golyózd ki te magadat hapsikám, én amit mondok mindent tudok is bizonyítani.
Bizony így van, csak arról nem tudsz és mások sem, hogy korábban még másik bicskákat is rendeltem Feritől, na ez van, ha kész lesz és hozza a postás, majd fényképezem őket és felteszem erre a fórumra. Azon meg egyáltalán nem parázok, hogy mellé verem a billentyűket, nos ez engem nem izgat, de ha valakit igen hát sajnálom, tudod mi emberek nem vagyunk hibátlanok!
Én nem vagyok késkészítő, mi mást készítettünk, szerintem ahogy velünk, úgy még sok készítővel meg lehetne beszélni az általunk megálmodott valamit akár az utolsó csavarig, egyet nem akarnak az emberek tudomásul venni, hogy ez mennyi időbe telik ( az idő pedig pénz ), ezalatt több darabot meg lehetne csinálni a nem egyedileg megálmodott " valamiből ". Így nem csoda ha egy egyedi darab akár a többszörösébe is kerülhet a nem egyedinek. Ezt nem akarják az emberek megérteni, sokan órákig mesélnék az álmaikat, csak én addig nem keresek semmit. / szándékosan nem írtam semmi konkrét tárgyat, ez általánosan jellemző/
"egyszer csak csönget a Postás, hozta Feritől a csomagomat, kibontom és szemem szám tátva maradt, a lélegzetem is elállt,
...
Kérlek benneteket Kedves Fórum társaim, javítsatok ki ha nincs igazam!"
Nos, a múltkor még azt mondtad, hogy a FeHoVa kiállításon, Ferinél kiállított (általam is tüzetesen megvizsgált és tetszésnyilvánított) "50"-es gravírozású fejesgörbe készült neked és ott vetted át.
Mosthogyisvanez?
(Az ömlesztett helyesírási hibahalmaz pedig nem a nincs igazad kategória, de az is kijavításért kiált!)
De, ha már a többünk által is ismert órás téma is szóba került:
Azért abban a hasonlóan sorvadófélben lévő, rátermettséget igénylő mesterségben, sőt, mondanám hivatásban szerencsére akad olyan élő példa, ahol bizony működik az olyan megbízó/megbízott-mester kapcsolat, ahol minden egyedi kérés menet közben is megvalósítható, akár a megoldás vonzata (anyagok/anyagiak) is megbeszélhető. Tehát bizony beledumálható szinte minden mozzanat. És nem csak egy Becsei Áron-féle egyedi megrendelésű óracsoda megrendelése során, vagy az Ő munkái kapcsán, hanem akár olyan órafelújításnál is, ami a legtöbbeknek egy mindennapos megbízás-várakozás-átvétel mozzanatsor.
Nekem speciel mindkettőre van tapasztalatom. Amit Áron átvett, annak minden beavatkozásáról e-mailben értesített, a megoldási lehetőségeket felvázolta, az anyagi vonzatát kikérhettem és olyan tökéletes felújítást végzett, mintha az IWC gyárba zarándokoltam volna el bentlakással együtt.
De a másik egy egyszerű agglomerációs órásműhely Érden, ahonnan ugyanezt a mentalitást külső szemlélő tán fel sem tételezi, de ott mindez az együttműködés még azzal is kiegészült, hogy a munkafázisok is dokumentálásra kerültek, rengeteg képpel és e-mailes infóval, véleményem elfogadásaival, hogy miképpen is valósuljon meg. Nem álltam a háta mögött, de mégiscsak ezt a nyíltságot sugallta. Majd később a hozzájárulásommal a végén még a szakfolyóiratban is bemutatta az egészet. Én meg örültem neki.
(Íme a képek: https://plus.google.com/photos/101455323473827321821/albums/5655234455111433153)
Ilyen tapasztalataim (és Kocsis Feri egyedileg rám szabott kései) után én is csodálkozom azon, hogy ezt, vagy legalább az ezirányú hajlandóságot a mai magyar kézműves késes iparág miért is nem tudja magáévá tenni!?!
Sőt, úgy látom, az tűnik hülyének, aki nem akarna beletörődni a becsontosodott eljárásrendbe. Kár!!!
Aki ide bekéredzkedik, nem tapasztaltként nyilván más megközelítéssel, azt egyből össztűz alá véve elüldözni!
(Ha anno engem is így fogadtatok volna, meglehet, hogy az első pillanatban, amikor valaki lepisálni készüli a lábam szárát, én is sündisznóállásba gömbölyödve védekeztem volna, aztán könnyen bele tudtatok volna keverni a mondókámba. De nekem akkor - még - szerencsém volt.)
Ráadásul többször is emlegettem, hogy ha valaki dugóhúzósat akar, az annyira egyedi cucc a mai magyar kézműves késes piacon, hogy az bizony egyedi fazon lenne, egyedi kapcsolattartással, ergo nem a megszokott rendelési menettel.
(És Ő, aki érdeklődött, épp egy olyan, hasonlóan csak hivatástudattal űzhető kézműves mesterség jeles képviselője, aki szintén hasonló megrendelői attitűdöknek is meg kell, hogy feleljen nap-mint-nap, így meg sem lepődtem azon, hogy ilyen a hozzáállása. Én inkább lelkesítettem volna, hogy elégedetten találjon megoldást.)
Ráadásul ez az egész már nem volt más a végén, mint a fing fűrészelése, mivel egyáltalán nem késről, sem pedig a készítésének valós folyamatáról ment a beszélgetés, hanem egy vélt megrendelői mentalitásról!
Na figyelj,én sem láttam a leendő bicskámat Ferinél,csak telefonon keresztül elmondtam az egyszerű gondolataimat hogy mit szeretnék. Feri kis számolás után megmondta kb,mennyi lesz az ár és Én elfogadtam és tudtam hogy ez rendben van így! Véleményem szerint ez teljesen normális, hiszen minden egyes panelnek,szaru markolat panelnek,vagy mondjuk KO13 penge anyagnak stb,meg van a bekerülési költsége és az Ő munkájának a költsége. Bocsánat a kifejezésért,de "ezek" a késes emberek nem az elsőt csinálják, ergo már tudják, hogy mi mennyibe kerül,na ez az ábra barátom!
Itt azért máshogy reagálnak a "bennszülöttek",-mint az órás témájú topicokban!!!........ ;-))))))))
Azon gondolkodom,-ha megkérnék egy svájci manufaktúrát,-hogy az egyedi elképzeléseim alapján tervezzenek meg, és gyártsanak le egy werket,-és az általam tervezet tokozásba tegyék be,- akkor milyen egyedi árat kalkulálnának nekem?..........:)))))))
Biztos lenne az az ár,-csak el kéne vennem ll.-ik Erzsébetet!!!!!!!!:-D:-D:-D
Szerintem ez egyértelmű, csak itt nem értitek. Én olyannyira megértettem, hogy abban a pillanatban le is tettem a tervemről. Ennyi.
Most ki is szállnék ebből a topikból. Sajnálom, hogy ennyire értetlenül jártátok körül a témát, és még ezek után is engem tartotok hibásnak. Az a pénz, ami erre lesz költve, egyikőtök zsebében (vagy egy olyan mesterében, aki nem jár ide) is landolhatott volna. Nem fog.
"Gondoltam, csináltatok egy magyar késessel egy ilyet, vagy hasonlót, esetleg damaszt pengével. Meg is kérdeztem egyet (nevét borítsa jótékony homály!), de nem tudott mutatni se mintát, se semmit, még képet se. :-(
Csak az árat mondta, ami már most több volt, mint egy eredeti francia... Asszem akkor maradok az eredetinél. ;-)"
No, szóval ennyi infót adtál erről a mozzanatról. Azt azért mertem feltételezni (bár még most sem tudom), hogy megmutattad neki, hogy na, egy ilyet szeretnék.
Hagyd, sztem felesleges magyaráznod, mert ez a topic tele van beképzelt sznobokkal, akik mellette még kockák is. Érthető volt, amit írtál elsőre is, csak páran nem akarják megérteni. Remélem, hogy lesz majd, aki tud és akar is segíteni, de azok sztem inkább csak olvassák a fórumot.
Hát nem én az biztos, a korábban leírtak alapján, ember nincs aki szóba állna veled, meg a folyamatosan kontroll alatt tartott megrendeléseddel! Az a baj szerintem, hogy abszolút nincs gyakorlati tapasztalatod ezen a téren, kitalálsz egy ilyen dolgot, ami nem baj, csak az a baj hogy megsértődsz ha azt mondják köszi, de ezt így ebben a formában még véletlenül sem kérjük!
Én is megrendeltem a Feritől 4 bicskát még anno, elmondtam kb, milyen az elképzelésem, mi legyen a markolat anyaga és a penge anyag, díszítést milyen legyen vagy lehet és kész, s lőn egyszer csak csönget a Postás, hozta Feritől a csomagomat, kibontom és szemem szám tátva maradt, a lélegzetem is elállt, pedig Vas Ipari szakemberként, és Gépész Mérnökként igazán hozzá vagyok szokva a szuper precíz munkákhoz! Hidd el olyat láttam a csomagban, amit a legmerészebb álmaimban sem remélhettem, amit láttam az maga volt a megtestesült csoda, és ez nem humm bukk barátom, ezen a portálon tartózkodók mindegyike tudja ezeket az általam leírt tényeket igazolni!
Ja és nem álltam ott a sarkában, hogy ezt ne így hanem úgy, MINEK, ettől függetlenül is valami fantasztikust kaptam, vakon és megkérdőjelezhetetlenül megbíztam a szakmai tudásában és kreativitásában, kérdem én ezek után, miért is akarod Te irányítani a bicskád gyártását bármelyik késkészítőnél?
Kérlek benneteket Kedves Fórum társaim, javítsatok ki ha nincs igazam!
"Az én részem ebben az lett volna, hogy kiválasszam (vele együtt) azt az acélt (akár damasztot, akár mást), azt a fát, amit én szeretnék. A forma végső kialakítására rámondjam az áment. ... A felület kidolgozása: hol vannak tükörpolírozott részek, hol szálra húzottak? Egyáltalán, melyik felület állna a legjobban a késnek? Hány szegecs legyen, milyen díszítés, stb.? Számtalan tisztázatlan pont van, amit többször át kell beszélni. Egy ilyen megrendelés több hétig, esetleg hónapig tartana. Biztos nem állnék ott a háta mögött"
Az a slusszpoén az egészben, hogy ez végképp nem lehetetlen!
Az én esetem a következő volt:
Elmondtam, hogy milyen formájú egyedi papírvágó kést szeretnék csináltatni, amit követően kaptam a mestertől egy skiccet.
Megbeszéltük a méreteket.
Utána az anyagokat. A díszítés módját.
És már csak várakoznom kellett, néha leveleztünk egyet-kettőt. Oszt meglett. Örültem.
Azóta meg büszke vagyok rá.
Most meg mindenki úgy adja elő, mintha ez egy járhatatlan út lenne...
Hehe.. :-)) Akkor nézzük sorjában ezt az "önkifejezési gondot":
""a) - szeretnél egy egyedi, magyar készítésű francia bicskát
b) - egy készítővel beszéltél, nem volt referencia, sokalltad az árát
c) - ettől az összes magyar késkészítő elvágta magát, nincs bizalmad irántuk
d) - már úgysem tudnák megcsinálni az idő rövidsége miatt, bár ha te felügyelnéd a munkát, biztos meglenne egy nap alatt
e) - besértődsz, amikor az egyik készítő rávilágít, hogy az egyedi megrendelés biza drágább, mint a széria munka
f) - egy rakás diszlexiás debillel vagy körülvéve
g) Szerinted egy francia késkészítő mit szólna, ha beállítanál hozzá, pödörintenél egyet a bajszodon, aztán mondanád, hogy neked egy maskara kéne holnapra, de 50 eurónál ne legyen ám drágább?""
a) igen (de nem. párszor leírtam már, hogy letettem róla)
b) igen, igen, nem (ezen azért gyúrjál még, mit is írtam pontosan)
c) nem. attól, hogy sehol sem láttam elég jót. az egész procedúrához nem volt már bizodalmam, plusz az idő rövidsége miatt sem. ennek csak egy része a készítőkkel szembeni bizalmatlanság.
d) baromságot írsz
e) nem azon sértődtem meg, hanem a feltételezésen, hogy nincs rá pénzem. egyébként magától értetődik, hogy drágább.
jelenleg egy közel 60 ezres bicska tűnik befutónak, és nem az árán fog múlni...
f) te mondtad...
g) hülyén teszed fel a kérdést. se a feltételek, se az ár nem stimmel.
egyébként elhajtana a fenébe. a francia nem a másolásról híres, mint a magyar...
Remélem, most már jobban érted, mi veri nálam a biztit?
Szerintem az eleinknél nem volt jellemző a ledugózott borospalack használata, azért nem alakult ki a dugóhúzós bicska igénye, készítése, hagyománya. Errefelé inkább a hordóból egyből kancsóba fejtették a bort, vagy kulacsba. A palackozott italokat meg meghagyták a külföldi borkereskedőknek, a dugóhúzós bicskáikkal együtt! :o) De ez csak az én szerény véleményem...
Üdv! Egy kicsit más téma. Hallott valaki mostanában Tóth Pál késkészítőről?Egy éve jártunk nála ,akkor azt mondta befejezi a vadászkéseket, pedig a munkái remekművek voltak!A gravírozott késre én raktam diófa nyelet, a mestert ne szidjátok miatta. Az acélok 'mellesleg D2!!!
Ha senki sem érti meg, amit mondasz, akkor lehet, hogy az önkifejezéssel van gond, és nem a hallgatósággal.
Nekem a következők jöttek le:
- szeretnél egy egyedi, magyar készítésű francia bicskát
- egy készítővel beszéltél, nem volt referencia, sokalltad az árát
- ettől az összes magyar késkészítő elvágta magát, nincs bizalmad irántuk
- már úgysem tudnák megcsinálni az idő rövidsége miatt, bár ha te felügyelnéd a munkát, biztos meglenne egy nap alatt
- besértődsz, amikor az egyik készítő rávilágít, hogy az egyedi megrendelés biza drágább, mint a széria munka
- egy rakás diszlexiás debillel vagy körülvéve
Szerinted egy francia késkészítő mit szólna, ha beállítanál hozzá, pödörintenél egyet a bajszodon, aztán mondanád, hogy neked egy maskara kéne holnapra, de 50 eurónál ne legyen ám drágább?
Végül is én lettem volna a megrendelő. Vagy mi...? :-))
De nincs gond, Srácok, elvagytok Ti szerintem, és biztos van elég megrendelésetek, így nem is kell foglalkoznotok a magamfajta igényesebb vevővel. Én meg majd veszek valami külföldit. Mindenki jól jár...
Nekem ez a velemenyem: Cuiusvis hominis est errare, nullius nisi insipientis in errare perseverare ( Bármely ember tévedhet; egyedül az ostoba tart ki tévedése mellett )
Ide kell egy mérnöki iroda, CAD, egy végtelenül empatikus mérnökkel, aki képésről-lépésre végigmegy a t. megrendelővel a kívánt bicska összes lehetséges paraméterén, a végeredményt modelljét 3D nyomtatóval kinyomtatja, a kezébe adja, és ha tetszik, a megmunkálóközpont a terv alapján legyártja.
Van az a pénz.
Sőt, a Guiness Book of Records is érdeklődni fog a "Világ Legdrágább Bicskája" kategória esélyese iránt. :-)
"Olyan elérhetetlenül magas az igényességgel szemben támasztott követelményed,-hogy egyetlen magyar késkészítő sem felel meg az elvárásaidnak??????......"
Most ezen mit van mit csodálkozni??
Mutassatok már egy magyar hagyományos késkészítő mestert, akinek jó dugóhúzós bicskái vannak!!!
Ha ilyen fazon nem csinálnak, óhatatlanul is egyedi igényt kell ennek során kielégíteni.
Végre egy hsz, amivel én is egyet tudok érteni! :-)
Nem arra gondoltam, hogy én mondom meg, melyik acélt hogyan eddze, hogyan köszörüljön, hogyan reszeljen, hogyan fenjen. Ez az ő dolga.
Az én részem ebben az lett volna, hogy kiválasszam (vele együtt) azt az acélt (akár damasztot, akár mást), azt a fát, amit én szeretnék. A forma végső kialakítására rámondjam az áment. /Te is tudod, egy lályol kés is lehet ilyen-olyan. Számít a hossza is./ A felület kidolgozása: hol vannak tükörpolírozott részek, hol szálra húzottak? Egyáltalán, melyik felület állna a legjobban a késnek? Hány szegecs legyen, milyen díszítés, stb.? Számtalan tisztázatlan pont van, amit többször át kell beszélni. Egy ilyen megrendelés több hétig, esetleg hónapig tartana. Biztos nem állnék ott a háta mögött (hiába kötött bele néhány éltárs, félreértve ezt). Ide-oda mennének a fotók, esetleg telefon, skype.
Én ezt így képzelem. Ettől még az adott mester alkotása marad a kés!
A pékes példával egyet kell, hogy értsek. Sőt ki is lehetne terjeszteni mindenre szinte...
Nem, pont nem kezdem. Én egy teljesen custom hangszert rendeltem. Én mondtam meg mindent. Az a hab a tortán volt, hogy azokról a részekről kaptam képet, amit később már nem lehet majd látni. De nem azért kaptam, hogy megvitassuk, hanem mert érdekes. Ha nem kaptam volna, ugyanaz a helyzet.
És egy bicskáról minek is kérnék: leadom a terveket, elhozom a kész eszközt. Nincsenek belső titkok, egy késen minden látszik.
Érdekes kérdést feszegetsz és némileg egyet is tudok érteni vele. De!
Én már túl vagyok azon, hogy azt higgyem, hogy jobban értek a főzéshez, mint az étterem szakácsa, így nem én akarom megmondani, hogy mit főzzön, hanem választok az étlapról.
Nem én akarom megmondani az asztalosnak, hogy hogyan csapolja össze a szekrény oldalát, sőt szeretnék olyan asztalost (vagy iparművészt?), akinek megmondom a helyet és oda készít az ő tudásának, ízlésének megfelelő bútort.
A késekhez sem értek annyira, hogy pengeformát, anyagvastagságot, edzési fokot én döntsek el. Elhiszem, hogy a magyar késmívesek ezerszer jobban értenek hozzá. A késesek helyében, azt hiszem, egy kicsit lenézésnek érezném a hozzáállásodat. Beesel valahonnan és te akarod megmondani, hogy mi a jó? Vagy hogy? Te olyat dolgozol, hogy ezt veled meg lehet csinálni?
A pékes példa nem volt jó, mert ma a pékek nagy része nem tud kenyeret sütni. Megtanulják a nagyipari technológiákat, valószínűleg kétségbe esnek, ha sk. kell jó kenyeret csinálniuk tisztességes alapanyagokból.
Azt írtad az egyik hsz-edben,-hogy nem bízol a magyar mesterekben!.......????
Most akkor hova tegyünk Téged?????
Olyan elérhetetlenül magas az igényességgel szemben támasztott követelményed,-hogy egyetlen magyar késkészítő sem felel meg az elvárásaidnak??????......
Csak kérdezem,-mert nem tudom hova tenni az okfejtésedet!!!!!!:))))))
Ez máshogy nem megy. Nem egy mester saját modelljéről van szó, amit ő talált ki.
A félig reszelt szegecsekre nem vagyok kíváncsi, de egy kinagyolt, és még bőven alakítható penge,-ill. nyélformára igen. Olyan nehéz ezt megérteni, mi több elfogadni? vagy mindenki az űrből jött, és légüres térben dolgozik, elvárások nélkül...?
Az egész csak elméleti vita. Nem rendelek bicskát senkitől.
" A közbülső fázisokat is szeretném látni, mert csak így lenne olyan, amilyet én elképzelek. "
Pontosan ez a mondat csapta ki a biztosítékot. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a félig reszelt szegecset is meg akarod nézni.
Gitárt készíttettem így, hogy van fotóm a belső részéről is, mert a mester küldött néha képet, hogy hol tart. De nem ettől lett olyan, amilyet én elképzelek, csak jópofa, hogy tudom, mi van ott, ahova csak baltával tudnék benézni. De bicskánál ilyesmi nem merülhet föl, ami ott van, azt látod.
Rendben, de azt azonban továbbra is felejtsd el, hogy valaki is odaengedne a háta mögé, a készítés során, Feri jól írta " a pékségbe sem engednek be" ,én sem engednék be senkit a műhelyembe, ha munka van, a készterméket lehet meózni!
"Egy ilyen megrendelés az én elképzelésemben szinte egy közös munka. Együtt kigondoljuk, felvázoljuk, anyagkiválasztás, nagyolás, nyers alakítás. A közbülső fázisokat is szeretném látni, mert csak így lenne olyan, amilyet én elképzelek. Természetesen a mester adja a keze munkáját, a tudását, végül is az ő terméke, ha úgy tetszik alkotása lenne."
Úgy gondolom, ebben nincs semmi sértő, vagy lehetetlennek tűnő elvárás, viszont ez sajnos a minimum ahhoz, amit én egy ilyesfajta munkáról gondolok.
Az anyagi részéről pedig olyan vonatkozásban beszélni, hogy :"van-e rá pénzed?" nálam már kivágta a biztosítékot. Nagyon rossz megközelítése a kérdésnek. Mondhatnám, aki ezt felteszi, az fordítva ül a lovon...
Elnézést kérek, ha valakit megsértettem volna, nem volt szándékomban! Azon viszont Mindenki számára hasznos lenne elgondolkodni, hogy egy boltban (pl. Extrametal, stb.) miért nincsenek magyar kés,-bicska választékok? Egyáltalán miért kell nekem, vagy bárkinek külföldi bicskák után szaladgálnia?
Én levontam a tanulságot, és Nektek is ezt ajánlom. További jó fórumozást!
"Azt is felejtsd el, hogy egyedi méretű, alakú bicskát készíttetsz!"
Kedves Feri!
Pont Te csináltál nekem olyan egyedi kést és bicskát, ami a büdös életben nem fog senkitől sem visszaköszönni, senki másnál nem fogok ilyet látni. És ez egy jó tudat.
(Tegnap pont az egyikkel villantottam RoninS8-nak. Annak láttán nem véletlen, hogy magas, akár teljesíthetetlen igényeket támasztana egy ilyen késkészíttetési folyamattal szemben, más mesterek felé. Magasra tetted a lécet.:)
Bocsáss meg, de részemről nincs itt semmilyen felindultság, pusztán a szigorú tényeket hoztam fel, és ez így is van, tartom magam az általam leírtakhoz, ezek szigorú szakmai tények!
Akkorhát mi maradhat ennek beszerzésére? A késztermék!
És akkor viszont tényleg igazi hagyományos darab lehet erre a célra egy Laguiole! És az még abszolválható is márciusban, akár még válogatással együtt is.
Azontúl, hogy szinte mindenki felpaprikázta magát feleslegesen, az egész visszamutat a kezdetben felvetett szándékhoz.
Vonatkoztassatok el egy kicsit a fenntartásaitoktól, mert itt egészen másról van szó!
(Lehet kiakadni az igényes készíttetési szándékon, de Ti nem tudjátok, hogy épp egy nagy hivatástudatú, rendkívül precíz kézműves mesterember állította fel ezeket az elvárásokat. Ugyanolyanokat, mint amit általában vele szemben is támasztanak a megrendelői.)
Felhozhattok bármilyen érvet amellett, hogy miért is kellene előbb gondolkodni és megrendelést indítani, vagy akár amellett is, hogy miért is csak magyar kézmíves bicskát érdemes beszerezni, de Ő azt mondta, hogy szeretnék egy dugóhúzós változatot.
Mondjatok legalább egy rendkívül precíz (az emlegetett és általam is mutatott példány alapján: Kocsis Ferihez fogható szintű) magyar kézműves késkészítőt, aki jó minőségű dugóhúzós bicskát készít március 22-ig, vagy raktárról tudja mindezt biztosítani!(Ilyen ajánlat nélkül csak egymás csesztetése az egész, amit itt felindultságból összeírogattok!)
Na figyelj, ha oda adnak nekem egy műszaki rajzot és azt mondják, ezt a darabot kell a Cnc marógépen megmarnom, legfeljebb azt kérdezem meg hogy mi az elkészítési határidő, ha lenne főnököm, (de nincs, mert én vagyok az) úgy elhajtanám mint a magzat vizet, ha ott lihegne a nyakamban. Főként, ha elkezdené nekem a műsort, hogy ezt, ne így hanem úgy, vagy rám bízza vagy nem, ha nem akkor ne adja ide a rajzot, ha igen akkor meg várja ki amíg elkészítem, és utána lehet reklamálni. Amennyiben selejt munkát végeztem, az bizony az én jó híremet rombolja és a szakmai tekintélyemet, és bizony ez az egyik dolog, amit soha nem engednék meg, magamnak, ERGO: tehát FŐ A BIZALOM barátom, mert ez nem megy másképpen, és nyugodj meg ha ott lennél a sarkában bármelyik késkészítőnek, nem hogy egy nap alatt, de egy hét alatt sem készülne el, mert aki bele kotyog az csak hátrál! Hidd el nem mi nem értjük a dolgot, pontosan neked nincs fogalmad az ilyen dolgokról! Ám úgy gondolom a számodra kézenfekvő megoldás mindenképpen csak is az lehet, ha készítesz magadnak egy bicskát vagy kést, és saját magaddal vitába szállhatsz a készítés során, mondván hogy már megint nem úgy készítetted ahogy mondtam ez a megoldás neked való dolog!
Bár nem vagyok bicska/késkészítő, de úgy vélem, hogy egy új bicska elkészítésénél tetemes idő- és energiaráfordítás lehet a tervezés és a pontos méretezés kikísérletezése. Ez a befektetett sok-sok munkaóra is apránként beépül az elkészített széria egyes darabjaiba, így térül meg. Egy egyedi megrendelésnél erről ugye nem nagyon beszélhetünk.
És akkor még ott vannak a csak ehhez az egy bicskához legyártandó alkatrészek, amiket mind lehet kireszelgetni, szemben a szériabicska nyomott/préselt pengéivel, platináival, baknijaival.
Amúgy lehet, hogy a projekt elkészülhetne egy nap alatt, de azt is lefogadhatod, hogy a készítő a lelkének nem a legszebb darabkáját zárná abba a bicskába :)
Az autó egy sorozatgyártott (adott esetben akár százezres példányszámú) termék, ott nincs értelme ennek. Ez a bicska, amiről most szó van, viszont egyedi darab lett volna. Egyedi igények alapján. Ha ezt nem értitek, az egész dolgot nem értitek. Amúgy ha ott lihegnék mester nyakában, egy nap alatt kész lenne, ezt garantálom ;-)
Megvalósíthatatlan feltételek szabsz egy késkészítő számára gondolatban,-aztán azt mondod:...á,- ezt úgysem fogják nekem teljesíteni,-inkább veszek egy készterméket!!!!!!!!!:)))))))
Rendben,-értem a logikádat,-de vajon maradéktalanul elégedett leszel-e azzal a késsel,-amelyik nem a Te elképzeléseid alapján készült??????........;-)
Egyébként sem örülne egyik késkészítő sem ha folyton ott lábatlankodnál a sarkában,hogy ezt ne így hanem úgy,ezt senki sem vállalná és nem is vállalja,de ez így is van jól! Hidd el ha elmondod az elképzelésedet,csináltok egy skiccet egy vázlatot,utána olyan a bicska vagy legyen akár egy kés amilyet csak akartál,Kocsis Feriről beszélek,de mint tudjuk most nem vállal bicskát.
Hát, így viszonylag nehéz lesz mestert találni, az a legjobb megoldás, ha megtanulsz kést készíteni. :)
Készíttettem már ezt-azt (kést éppen nem), de olyasmi föl sem merült bennem, hogy a mester nyakán álljak az egész munka alatt. Ha beleképzelem magam egy mester helyébe, el sem vállalnék ilyen munkát.
Ez egy bicska, mit gondolsz, mit lehet benne máshogyan csinálni, mint amit elképzelsz? Ha nem bízol a mesterben, minek bízod meg? Ha az ő alkotása, az ő dolga, hogyan alkotja meg, és ha megbízom benne, tudom, hogy azt fogja csinálni, amit kértem. Ha meg nem bízom meg benne, föl sem keresem.
Gondolom,az autódat is így választottad ki,vettél két talicska vasércet,beolvasztattad,bementél az autógyárba,megmondtad,hogy mit szeretnél,aztán végigkísérted a járgányt az autószalonig,ahol átvetted.............
Hogyan tovább?
Az általad felállított követelmény szerint most kimész a frankokhoz,odaállsz egy mester elé,elmondod ugyanezeket neki,majd valószínűleg soha nem lesz bicskád!
Amúgy a legtöbb hazai mesternek is megveheted a bicskáit azonnal rendelhető verzióban{pld Révész}!
A fizetéssel kapcsolatban egyáltalán nincsenek aggályaim. Odáig még gondolatban sem jutottam el. Az tiszta sor.
Azzal kapcsolatban viszont igen, hogy azt kapom-e, amit szeretnék? Egyrészt rövid hozzá az idő. Egy ilyen megrendelés az én elképzelésemben szinte egy közös munka. Együtt kigondoljuk, felvázoljuk, anyagkiválasztás, nagyolás, nyers alakítás. A közbülső fázisokat is szeretném látni, mert csak így lenne olyan, amilyet én elképzelek. Természetesen a mester adja a keze munkáját, a tudását, végül is az ő terméke, ha úgy tetszik alkotása lenne. Erre viszont nincs idő. 22-ére meg kell lennie a bicskának. Egyszerűbb egy kész terméket kiválasztani.
"bizalom hiánya a magyar mesterek irányába" Ezt nem értem ,miért nem bizol bennük? Nem kell előre fizetned, megbeszéled, hogy mit szeretnél és azt is fogod kapni.
Ma Oyster éltárs mutatott egy vastagon ezüstöt tartalmazó ében nyelű damasztolt Kocsis bicskát, ami tényleg nem hagyott kívánnivalót a minőség terén. De úgy tudom, a mester jelenleg nem vállal bicska rendelést, és amúgy is a lályol forma tetszik ;-)
Az idő rövidsége és hiányos ismereteim, valamint a bizalom hiánya a magyar mesterek irányába egyszerűbb megoldást követel. Extrametal vagy internetes rendelés lesz ebből.
Nem teljesen, nem mindenben értek veled egyet. Nézz meg egy Kocsis-farvillást, és egy XIX-XX századit. A hasonlóság több, mint egy mai mester hasonulási szándéka, bár az igaz, hogy mindegyik kés magán viseli a készítője egyedi stílusát. Ha már Kocsis: egy Kocsis bicskát messziről meg lehet különböztetni bármelyik másik magyar készítőtől, és nem csak a minősége miatt, hanem a jellegzetes forma, baknik, stb miatt. Pont mint egy lágjol, ott is vannak felismerhető különbségek a készítők között, és ott is van hitvány darab.
Amúgy szerintem, ha így, több nap után beleszólhatok: nem tudom, hogy egy lágjol mennyivel autentikusabb mondjuk egy caklinál, vagy fejesgörbénél. Persze, változott, finomodott a forma talán, de ettől még egy Polyák-fejes, vagy egy Kocsis-cakli, Révész-maskara még igencsak autentikusnak mondható.
nekem csak egy kis kerámiakésem van (paring) de igazából csak egyetlen baja van (tekintve, hogy a többi kés se verődik a fiókban és azokat se ejtem le) - nem ragad fel a mágneses késtartóra a falon :)
egyébként pl a sajt nem tapad rá, mint az acélkésekre, nem tükörsima a felülete. ez valami olcsó bigyusz volt és tök jól működik.
Az első betű, ami külön van szerintem egy cirill P. A többit valami Fotro...-nak olvasom. Én egyértelműen cirill feliratnak látom. Hasonló kést már láttam iszlám területen, abból is gondolom, hogy balkáni lehet, mert ott az első világháborúig teljes volt a nyomopkban ma is élő török hatás.
Szeretnék beárazást kérni a két felső "eszközre". Annyit tudok, hogy mindegyik kovácsolt damaszt, elvileg 700 réteg körüli, keménység 65 HRC körül. A nagyobbnál a pengevastagság kb 4mm, hossz kb 120mm, a kisebbnél a vastagság kb 3mm, a hossz meg kb. 90mm. A nagyobb az dió, a kisebb meg cseresznye nyéllel, sárgaréz pakni mindegyiknél. Ezen adatokat a kovács elmondása alapján tudom. Ajándékba kaptam őket és kíváncsi lennék mennyit érnek! Köszönettel...
Segítséget szeretnék kérni a mellékelt kés azonosításához. A Vaterán vettem valamikor, de nem tudom, honnan és milyen évekből származhat. A teljes hossza tok nélkül 15,5 cm. A tok préselt mintás bőr, a fémszerelvények alpakkából vannak, a nyél valamilyen korai műanyag. A penge szénacél, benne cirill betűs felirat, én névnek nézem. Szerintem balkáni lehet. Köszönettel
Nemfrankok számára örök kérdés lehet, hogy "Lájol" , v. "Lágjol".
Anno, amikor évekkel ezelőtt, először szemet vetettem egy ilyenre és kezdtem elmélyedni abban, mifélék is, szóval akkor magam sem tudtam hova tenni a kiejtését, hát az általam elérhető legautentikusabbhoz fordultam: felkerestem egy ismerősömet, aki a Sorbonne-on (is) tanult. Tőle megkérdezve azt tudtam meg, hogy szerinte "Lágjol", de ez nem kőbe véshető, mert helyenként az országban olyan az akcentus, ahol szinte biztos, hogy "lájol"-nak mondanák. Azt viszont nem tudtam meg tőle, hogy épp dél-franciaországi kiejtés szerint, az adott környéken minek kéne mondani, mivel ott helyben Ő sem volt járatos.
Az enyémen is egyben van a rugóval a méhecske, ami légy ;-)
Láttam már földgömböt is, teknőcöt is a rugóvégen. Igazándiból maga a kés és a nyél formája jön be. A ma divatos taktikai és túlélő késekkel nem nagyon tudok mit lezdeni, rajzfilmben talán elmennek :-)) Apámnak meg végképp idegen lenne....
"Egyébként ez a "Laguiole" forma is elmenne parasztbicskának. Nem gondolnám, hogy valami külön "franciás" lenne benne."
Ami azt illeti, az eredeti forma spanyol volt, a franciák először lekoppintották (a navaja-zár nélkül, mert azt éppen tiltotta náluk a törvény), majd hozzáadták, amiben igazán jók: divatba hozni és jól eladni.
De nem parasztok bicskája volt, hanem marha- és borkereskedőké.
Na, majd én mesélek neked a lágjolokról. (Azt hiszem, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy az itteni hozzászólók közül tán én ástam bele magam a legjobban az ottani tájkések témájába.)
Mondjuk holnap, élőben. Okés?
Van róluk jó és rossz tapasztalatom egyaránt.
És hozok egy "igazi"-t demóként, sőt, az még relatíve olcsón be is szerezhető...
Én csak a formáját szerettem volna lemásoltatni (most már a múlt idő a jogos).
Valahogy úgy gondoltam volna, ez egy közös gondolkodás, tervezgetés lehetne, de megbukott a történet már az elején.
A "magyar" késsel kapcsolatban meg vannak fenntartásaim. Amiket erre-arra látok, nem tetszenek, és főleg nem gondolom autentikus, régi magyarnak. Inkább egy-egy mai mester saját formájának, amiben van némi hasonulási szándék. De se a formaviláguk, se a minőségük nem tetszik.
Egyébként ez a "Laguiole" forma is elmenne parasztbicskának. Nem gondolnám, hogy valami külön "franciás" lenne benne. Van egy határozott formai koncepciójuk, ami nem mellesleg nekem tetszik, és az átlagos minőségük kielégítő.
Miután használok elég jó minőségű acélokat egyéb területen, azt látom, hogy ezek silányabb minőségűek, pl. faragásra egyáltalán nem jók. Viszont szalonnázni, paradicsomot vágni elmennek, és rozsdamentesek. A rozsdamentesség sem lenne kritérium, de ők nem is csinálnak mást. A méhecske (legyecske) a rugó végén jó ötlet, de helyette bármi más elmenne, az eredeti szolgai lemásolása szintén nem lett volna cél. Nem jött össze, és már az idő is rövid, így nincs más hátra, veszek egy eredetit...
Azert felkapott mert ujdonsag es a jo nep bvette a reklamszoveget. Valojaban kenyesebb mint egy jo acelkes (es itt most nem a csucskategorias acelt kell erteni), a sima bolti keramiak meg nem is olyan tartos eluek. (gyari ellel vannak gondok). Elezni meg nehez oket.
Szoval probald ki. A fokat kesobb keramia fenokent kitunoen hasznalhatod.:-)
Ti biztos jobban tudjátok, mit kell bírnia egy ilyen acélnak, amiből ezek vannak (12C27). Amikor fenem, mindig kenődik, mintha lágyvas lenne ;-) Mindegy, a célnak megfelel.
Gondoltam, csináltatok egy magyar késessel egy ilyet, vagy hasonlót, esetleg damaszt pengével. Meg is kérdeztem egyet (nevét borítsa jótékony homály!), de nem tudott mutatni se mintát, se semmit, még képet se. :-(
Csak az árat mondta, ami már most több volt, mint egy eredeti francia... Asszem akkor maradok az eredetinél. ;-)
A laguiole tudtommal nem márka, hanem egy bicskafajta, mintegy tájkés. A Laguiole-ban készített kések ma is kézműves technológiával készülnek, és amennyire tudom, nem feltétlenül a legjobb minőségben, de majd a laguiole-profok kijavítanak, ha nem így van :)
Hasonló magyar bicskának a fejesgörbe jöhet szóba, Révészt és Kocsis Ferencet jó szívvel ajánlom (remélem, ez utóbbi hamarosan vesz fel újra rendelést, mert megérett bennem egy Kocsis-fejesgörbe gondolata :) ).
A krómoxid a zöld színű, por alapú csiszolóanyag, ebből szoktak ilyen-olyan hordozóval (paraffinolaj, vazelin, etc) csiszolópasztát előállítani, amit aztán valamilyen szövetre felvisznek. A padlószőnyeg nekem nem tűnik jó megoldásnak, lévén műszálas, nem tapad meg rajta a cucc... filcet, nemezt már inkább el tudnék képzelni, de farmer csíkot is előszeretettel használnak e célra.
HA és HA vigyázol rá, akkor évekig használhatod. Éles marad, illetve sokan szeretik zöldség és gyümölcs hámzáshoz, darabaoláshoz, állítólag egészségesebb, mint az a cél .......??????????? De a használati feltételeket alább leírták . Volt ismerősöm, aki szart az előnyökre .... mert a család leejtette, a felesége csirkénél csontnak rohant vele .... stb stb stb . NB
Konyhában ha odafigyelsz rá sokáig tartja az élét. Csak fa vagy puha műanyag vágófelületen használd, csontos húst ne vágj, és ne feszíts vele. A tokjában tárold hogy ne ütődjön fém evőeszköznek, és mosogatógépben ne mosd. Ha ezeket betartod évekig használhatod.
Felejtős. Rideg az anyaga, a legkisebb ejtésre, feszítésre hajszálreped, aztán kagylósan törik. Ha törött, akkor elég sokat vársz az élezésére, ahol is eltűnik a késed fele anyagban. :) Annyi pénzért vegyél valamelyik hazai késgyártótól kést, pld. Szántó Szaszánál nagyobbat kapsz olcsóbbért N690 anyagból, de Lovászék vagy Marek Csaba is nagyon jó késeket csinálnak, csinál.
A színe alapján krómoxidnak saccolnám. A karc eltávolítás/polírozás igazából ennél kezdődik, még az igazán finom csiszolópapíroknak (1500-3000) is túl nagy a szemcsemérete ahhoz, hogy ne karistoljanak.
Kérdésedre sajnos nem tudok választ adni, de nekem is van egy nagyon hasonló darabom, annyi különbséggel, hogy csak egy pengével van szerelve, illetve nincs túl rózsás állapotban a penge sem. Minden más tekintetben egyezik a képen lévővel. Némi felirat maradék van a pengetőn, nagyjából két hét múlva leszek legközelebb a közelében, ha el nem feledem, utánanézek.
Készül egy "kiránduló" , anyaga HSS gépi fűrészlap, 80' as évekből, csehszlovák... A képen látható textúra marad a pengén ami nagyon tetszik. Nyele zsinór lesz, most egy cipőfűző val rajta. Kérdésem lenne, hogy az élt ami domború mivel tudnám polírozni. Eszközeim korlátoltak, riszrosz nagy köszörű, egy állványos fúró ami ékszijj átrakással tud nagy fordulatot is ez utóbbiba szoktam fogni egy 5-6 átm, 2 cm es filc korongot, ócó késekkel elboldogul, de ez kifog rajta. Mivel tudnám kvázi házi körülmények közt a domború élemet felpolírozni ?
Látom hozzá értő vagy,és gondolom azt is látod hogy a lézeres cég aki a vágást végezte mennyire beletojt a minőségi munkába, annak ellenére hogy megkapták a modell fájlt, és mégis ilyen trehány munkát végeztek,na ennyit arról hogy ehhez neked mennyi közöd van és persze másnak is!
Tedd idézőjelbe a forgalmazó leírását, vagy még egyértelműbb ha odaírod, honnan származik a leírás. Akkor nincs öngól (és plágium sem :-)), max a forgalmazót járatod le.
Valóban nem értek komolyabban a témához és ezt nem is állítottam, ezért másoltam be a forgalmazó által készített leírást, mert gondoltam a forgalmazó ért hozzá és így hitelesebben tájékoztatok, mintha saját magam írogatok le mindenfélét.
Az öngóllal kapcsolatban nem érzem nagy hibának ha forgalmazó általi leírást bemásolom. A lényeg benne van mindenki szűrje ki magának, vagy ha nagyon igényes akkor keresse fel a gyártót és forditassa le magának az eredeti leírást, bár nagyobb, "katasztrófális" eltéréseket én nem látok.
Az észrevételt ismét köszönöm, de azért ezt olyan nagyon ne lihegjük túl, nem volt rossz szándékom senkivel szemben, sőt....
A sandvik penge olyan amilyen. Ismét elmondom, hogy nem értek hozzá és elfogadom a tapasztaltabb, hozzáértőbb véleményeket de, azt azért vegyük figyelembe, hogy nem is az eredeti áráért adom. Az ár és az érték az általam megadott árnál most arányban van. Sokkal drágábban is látok sokkal rosszabb pengéket, ezt legalább még rendesen megcsinálták és nem Kínában sufnizták.
egy ilyen reklámszöveget bemásolni hatalmas öngól!
aki írta (vagy fordította) kummányit sem ért a témához, ez teljesen nyilvánvaló. a markolat ezek szerint szénből van (nem szénszálas), az nem egy tartós anyag :)
a sandvik 12C27 acélt éltartásban csúcsacélnak nevezni dilettáns dolog. egy kevésbé éltartó acélról beszélünk.
"csapágyak segítségével történő nyitás" "belsőlemezes ( platinás) pengebiztosítás" istenem. szóval egy ilyen reklám, inkább negatív reklám a bicskádnak és ha el is hiszed amiket bemásoltál, akkor a te hozzáértésedet is minősíti.
zzal kezdtem. De tessék, ezen a képen a fele gagyi:
A gravírozott késre én raktam diófa nyelet, a mestert ne szidjátok miatta. Az acélok 'mellesleg D2!!!
Üdv!
