Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Fontos dolog, hogy amikor a vágytalanság elvét bírálom Lao Ce, Pál apostol és hasonló keleti filozófusok témájánál, ugyanaz vonatkozik a vágyak teljesítésének habzsolására is. Ugyanis nem a vágyakról való lemondásban, vagy a vágyak kizárólagos teljesítésében van a probléma, hanem a mögöttük húzódósötétségben, ami a benne meghúzódó értetlenség és az érzéketlenség miatt a vágyakról való hibás lemondás vagy a vágyak teljesítésének félreértett, téves, igazságtalan módszereinek választásában játszanak nagy szerepet.
A vágyak tudatos szabályozásának hibás módjában (túlzott, téves, vagy elégtelen teljesítésében) van legtöbb (nem balesetből származó) betegségünk oka.
de azt már nem, hogy feltételezed Istenről, hogy oda is küld ajándékot, ahova abból a fajtából nem szükséges
Az nem feltétlen a teszükségesnek tartott szabályaid, vagy feltételezett rendszered szerint lesz eldöntve.
Azt pedig én sem állítottam, remélem észrevetted, hogy a nyelveken szólás nem üdvözülés kérdése, vagy megtérés bizonyítéka, vagy általánosítani kívánt kötelezés minden gyülekezetre. Mint említettem, engem nem érdekel, ha valaki él vele éljen, ha nem él vele ne éljen, de te se kötelezd a tagadását szabályként semmilyen gyülekezetre.
Mivelhogy minden feladatot magának a személynek kell megítélnie aki kapja, te ne állapítsd meg azt egy feladatról, hogy nem Istentől van annak alapján, mert nem klappol saját kialakított szabályaid rendszerébe.
'bár agyagból kell gyúrni az edényt üres belsejétől használható"
Hihi. Most teszek egy próbát. Nem írok oda forrást, ki-ki gondoljon elsőre, mit akar. Értem ezalatt, hogy ő mit ért ezalatt? Talán, van, kinek "off", kinek "on"? Vagy, "on" neked, és "on" nekem, Sőt "on" még takarítónak is?
Bárki is fejti meg rajtam kívül e talányt, bölcsességét a Teremtő adta. Rajta hát! Hihi.
Az én szavaim igen könnyen érthetők, igen könnyen követhetők. És mégsincs senki az országban, aki azokat megérteni és követni képes. Szavaim egy tiszteletet parancsoló Atyától, műveim az Úrtól erednek. Azért nem értenek meg engem az emberek, mert a Taot nem értik meg. Hogy kevesen értenek meg, ez az én dicsőségem. A bölcs durva gyapjúruhában jár ugyan, de keblében kincseket hordoz.
Lao Ce
hát ezt csúnyán bemanipulálták az újsz.be meg ezt is:
itten van egy másik manipulátor:
"Ehess, ihass, ölelhess, alhass,
A mindenséggel mérd magad."
József Attila
bármelyik Mester rábólintana.
hogy jól megmanipuláljon...kóros a hozzállásod.
aztán a mennyei atya az mennyivel egzaktabb mint az anya?
hahaha
szüzanyám
:-)
hallgatni arany.hahaha
bökjél ide egy két egyenletet a szakállas jehováról az egyértelmű.
hát hiába a Lao nem mérnök volt, meg volt ez a hibája.
:-)))))))))))
hahahaha na és ha neked ilyen olyan...abból Laora nem következik semmi.
Ezt írod: „képesnek találom Istent arra, hogy ha pünkösd alkalmával ezt megtette, akkor bármilyen Szent Lélek kitöltéskor adhatja éppen úgy, mint akkoron. Ahogy mondtam, egyszer lehetett, akkor másszor is lehet.”
ADHATJA, éppen ez az. De nem adja minden esetben, és az egy hamis beállítás, hogy a megtért, csak akkor igazi megtért, ha meg van nála a nyelveken szólás képessége is. Lehet így is, de nem kötelező, hogy így legyen, és az üdvözülés feltételeként sem szerepel. A nyelveken szólás, a Szent Lélek egyik ajándéka, de nem minden megtértnek, és nem minden esetben. Van, aki a prófétálás képességét kapja, van, aki a tanításét, van, aki „csodagyógyító”, van, aki a gondoskodás, törődés képességét és a hozzá való türelmet kapja, és van aki mindezekből semmit és mégis Isten elfogadja megtért, újjászületett keresztényként.
Azt jól látod, hogy mindezek osztogatása Isten döntési szabadsága, de azt már nem, hogy feltételezed Istenről, hogy oda is küld ajándékot, ahova abból a fajtából nem szükséges. A nyelveken szólás egyfajta feladat, lehetőség, hogy ott, ahol ténylegesen szükség van rá, alkalmazni lehessen. Ott viszont, ahol ilyenre nincs szükség, Isten nem ad képességet rá, mert Isten nem a rendezetlenség, nem a káosz, hanem a rend Istene. Ha pedig azt valaki nem tudja megkülönböztetni, hogy melyik gyülekezet az egynyelvű, és melyik a soknyelvű, az magára vessen, de abban biztos lehet, hogy Isten meg tudja különböztetni. Az előfordulhat, hogy minden látszat ellenére Isten valamely okból úgy dönt, hogy egy adott egynyelvű gyülekezetben is megjelenik a nyelveken szólás is, de ebből nem lehet általánosítani, hogy ennek mindig így kell lennie.
A nyelveken szólás képessége nem kötődik mehatározó feltételként sem a megtéréshez, sem az üdvözüléshez, hanem egy bizonyos feladat elvégzésére kap a személy képességet. Ettől ő nem lesz több, és nem lesz kevesebb másoknál, és ezt a feladatot is csak addig végezheti, míg testvéreinek, embertársainak épülésére szolgál. Kinek-kinek más feladatot, ajándékot adhat a Lélek/Szellem, attól még nem nagyobb egyik a másikánál, és az is lehet ugyanolyan igaz megtért, akiben nincs meg a nyelveken szólás képessége.
Tudod nem beszéltem arról, hogy a nyelveken szólás az istentisztelet tárgya, fokmérője, feltétele legyen, viszont képesnek találom Istent arra, hogy ha pünkösd alkalmával ezt megtette, akkor bármilyen Szent Lélek kitöltéskor adhatja éppen úgy, mint akkoron. Ahogy mondtam, egyszer lehetett, akkor másszor is lehet.
Hogy keresztény gyülekezetekben ki az aki valóban megkap ilyen ajándékot, és ki az aki halandzsázik és "bohóckodik" a te szavaid szerint, őszintén nem érdekel. Sokkal inkább fontosnak tartom azt a kényszert, amely a nyelveken szólás nélkül a megtértről éppen úgy nem hiszik el a Szent Lélekkel való betöltést, mint ahogy némely gyülekezetekben a vízkeresztség nélkül nem histik el, hogy üdvössége lehet az embernek.
Az is hibás előítélet, hogy eleve megkérdőjelezed Istennek ennek az ajándéknak az alkalmazását, hogy egynyelvű gyülekezetben osztogassa, mert te csak soknyelvű gyülekezetben tartod értelmesnek. Ennek helyességét speciel Istenre bíznám. Én ezekben az emberi kötelezéseket és előítéleteket ragadnám meg problémaként, merthogy az ember szeret mninden jelzést vagy túlhajtani, vagy semmibe venni.
Ezek a nagystílű általánosítások számomra nem bölcsességet, hanem a belemagyarázás sokféleségét rejtik magában. Az "örök", "kifejezhetetlen", "ősok", ősanya" olyan manipulálható szavak, amelyek mögött a mai tudományos eredményektől elkezdve a legsötétebb varászlások magyarázatáig minden beleszőhető. Az ilyen általánosságok nem fedik le a bölcs mondanivalóját, szándéka nem az érthetőség, hanem titkolózás felé veszi lépteit, nem azért mert ő megértette a lényeget, hanem azért, hogy ne árulja el, hogy ő sem értette meg.
Az egész titkolózás kiterjeszti szándékait a vágytalanságra, mintha a vágytalanság valóban az élet, a fenségesség, a szemlélődés alapja, útja és ezek értelme lenne, valójában a bölcs az élet egyik erejéről, mozgatórugójáról és a változások megjelenítéséről mondd le.
Számtalanszor probáltam kifejteni, hogy a problémák és szenvedések oka nem a vágyak létében rejlik, ezér t a megoldás nem a vágyakról való lemondásban, a vágytalanság elérésében rejlik, hanem annak a sötétségnek a szétoszlatásában, amelyben a vágyak valójában ütközések, konfliktusok, másoknak okozott károk és szenvedésen keresztül találja meg teljesülését. Ez a sötétség abból a tudatlanságból, és érzéketlenségből áll össze, amely a gondolkodás és a érzelmek korlátozásai eredményeznek.
A vágy élettevékenység, aki azt megtagadja, az életet szorítja korlátok közé. Nem a vágyakkal, hanem azokkal a szenvedésekkel, fájdalmakkal és bánattal van baj, amit értetlenségünk és érzéketlenségünk következtében teremtünk magunknak és környezetünkben élők számára.
A vágyak megtagadása, a vágyakról való lemondás csak a szenvedések keletkezésének valódi okainak a meg nem értéséből származhat, és ez nem csak a régi keleti bölcsekre, hanem Pál apostolra is jellemző.
A vágyak ellen kifejezetten azért emeltek szót a régi bölcsek, mert az igazságos döntés hozást a vágyak befolyásától mindenképp függőnek gondolták. Felfedezésük azonban nem jutott el arra a pontra, amelyben a vágyakon tépelődő elme és szív a korlátozásai között képtelen a teljesülésre a környezetét megértő módon, szenvedést és bánatot megszüntető módon megnyilatkozni.
Jézust azért tartom különösen fontosnak ebben a pontban megemlíteni, mert ő világosan a problémák gyökerét a szívben látta meg, és a kemény szívhez kapcsolódó igazságtalan gondolatokban. Tanítása ezért az igazság keresésével és a szeretet gyakorlásával egy valóban hatékony tudomány alapjait tette le, amelyet nem titokzatos, misztifikált fogalmakkal hagyott hátra, hanem a hétköznapi ember számára is megérthető módon, és egy erős, boldog, aktív és kapcsolatokban gazdag élet megvalósítását teszi lehetővé.
A vágyak olyan merev támadása, amely a keleti filozófiákra nagyon, a mai keresztény eszmékre is árnyékot borítóan jellemző, a vágyakban és a szenvedélyekben rejlő tüzet, életet, és energiát. A vágy Isten ajándéka, éppen úgy mint a test bármilyen tagja, a kérdés az, hogy mire használjuk, nem pedig az hogy megfojtsuk.
Isz. 36 esztendő pünkösdjén töltődött ki a Szent Lélek/Szellem, és ekkortól ír a Biblia a nyelveken szólás képességéről némelyekben. Csakhogy pontosan megírja azt is, hogy mi volt az oka, mire kell használni és mikor. Soha nem volt arról szó, hogy az tiszta istenimádatnak, istentiszteletnek, a tanításnak központi iránya, tárgya, fokmérője, feltétele legyen a nyelveken szólás. Soha nem volt arról szó, hogy amely vallási szervezet, vagy felekezeten kívüli istenfélő keresztény, ha nem rendelkezik a nyelveken szólás képességével, az nem lehet helyeselt Isten előtt. A nyelveken szólásnak egyszerű oka van, a más országbeliek is, akik nem értenek az adott nyelven, és részt vesznek a keresztény tanításon, a nyelveken szóló ember által meg is értsék azt. Ennyi és semmi több. Ott, ahol nincs más nyelvű ember, ott nem kell a nyelveken szólás képessége, teljesen felesleges a vele történő bohóckodás mások megtévesztésére. Ha pedig az egynyelvű gyülekezetben nincs, mert nem kell a nyelveken szólás, attól az a gyülekezet nem hamis, mint ahogy, az általam előbb említett szekta állítja hamisan.
A nyelveken szólás ott és akkor, úgy volt szükséges, és a Teremtő gondoskodott a megfelelő hozzáférhetőségről, ha a helyzet megkívánta. Ma már léteznek fordítógépek, valamint jó képességű emberek, akik a más nyelvű hívők számára le tudják fordítani a tanítást. Ott, ahol a mai időkben szükséges a nyelveken szólás képessége, Isten ott is megadhatja, de ez nem jelenti azt, hogy csak ott létezik a tiszta imádat, ahol a nyelveken szólás képessége meg van. Azokban a hamis szektákban, ahol azt hazudják, hogy meg van a nyelveken szólás képessége, ott pont nincs meg, hanem színházat játszanak a hívők megtévesztésére. Ha elvinnék közéjük titokban egy külföldit, egy árva kukkot sem értene belőle. Csak éppen nem volna lehetőségem a hívőkkel közölni, mert a biztonsági emberek megakadályoznák. Bele kéne olvasni a Hgy-s topikokba is, egész jól leírják a valóságot. No, nem azok, akik védik a mundér becsületét, hanem akiknek leesett a hályog a szemükről és felismerve a disznóságaikat otthagyták őket.
A nyelveken szólás különben éppen azokban a bibliai részekben jelent meg, amelyek hitelességét kétségbe vonod, mert Pál apostol írta, és/vagy ő is szerepel benne. Íme:
Cselekedetek könyve 2. fejezet 4-11 versek "Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól."
1Kor 12,28 - Ezek közül pedig némelyeket először apostolokká rendelt az Isten az egyházban, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Azután adott csodatevő erőket, kegyelmi ajándékokat: gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra.
1Kor 14,26 - Mi következik mindezekből, testvéreim? Amikor összejöttök, kinek-kinek van zsoltára, tanítása, kinyilatkoztatása, nyelveken szólása, magyarázata: minden épüléseteket szolgálja.
A Tao, amelyet szavakkal kifejezhetünk, nem az örök Tao. A név, amelyet az ember ki tud fejezni, nem az örök név. A meg nem nevezhető Tao az égnek és földnek ősoka. A megnevezhető Tao minden teremtmény ősanyja. Már a régiek szerint: csak az állandó vágynélküliség állapota tesz képessé a fenséges titok szemléletére. Ellenben, aki nem szabadul meg a vágyaktól, csak a külső jelenségeket szemlélheti. Ez a kettő tulajdonképpen eredetében egy. Csak a nevük különböző. Ez az egység a nagy titokzatosság, titkok titka. Minden titkok megnyilvánulásának kapuja. Lao Ce
egyébként már milliószor beszéltünk róla. a paradicsomot nem az órát.
Mit értesz egység alatt? Valami óraszerkezetet, amelyben minden alkatrész az óra egységének működésében vesz részt, azt szolgálja, és sohasem tekereg a szerkezet ellenére?
A kétség alatt amikor fellép az a kettősség, hogy van az óra és van az alkatrész, aki nem akar a szerkezet elvei szerint rá kijáró feladatot elvégezni?
A nyelveken szólás alulhangsúlyozása éppen olyan figyelmetlenség.
A Bibliában pünkösdkor jellemzően olyan nyelveken szólottak, amelyeket a körülöttük álldogáló idegenek megértettek. Ha egyszer lehetséges, másszor is lehetséges.
Tény, hogy szorgalmas rutinnal lehet belőle halandzsázást képezni, mint ahogy bármilyen viselkedést ha begyakorlunk, rutinosan a szerep eljátszása váltja fel az eredetit.
egyház szerint akit megszáll az ördög az nyelveken izél
Viszont a Biblia szerint Istentől adott jel. Az említett egyházi hozzáállás már azt a szakadást vagy szembefordulást idézi fel, amelyben a Pál által megalapozott püspöki hatalom nyílvánvalóan megtagadta a Szent Lélek erejével akkor még műkődő kiscsoportok vagy személyek megnyilvánulásait.
Az éremről beszéltünk. Mondtam hogy a dolgoknak nem kettő, hanem sok oldala van.
Az intellektus csak akkor távolít Istentől, ha ellene dolgozik.
Ugyanígy bármit bármivel szembe lehet fordítani, legyen az bölcsesség vagy balgaság, erő vagy erőtlenség, szellem vagy test, tudatos vagy ösztönös.
A nyelveken szólás fontosságának indokolatlan túlhangsúlyozása, már be is azonosítja azt a személyt, aki ezt felveti. Ha jól tudom egyetlen modern kori destruktív szekta van, amelyben a nyelveken szólás a súlyánál nagyobb hangsúlyt kap. Aki ezen lovagol, az vagy a szekta tagja, vagy a szekta tagja volt valamikor rövidebb, hosszabb ideig. E kedves szekta húzza le minimum 10% kötelető tizeddel, (sarc, sáp, dézsma, papi adó, hiszékenység stb. Ebben a szektában divat a földön való rángatózás, hülyítve a naív "plebst", hogy aztán kézrátéttel meg is gyógyítsák, bizonyítván az eszement vallási vezetőik Istentől eredeztetett hatalmát. Beat zenére tartanak istenimádatot, sokszor éjfélig, megdumálva maguknak, hogy ez mennyire helyes. Ebben a szektában divat hogy az öntelt, maguktól megszédült vallási vezetők annyira fölé emelkednek a tagságnak, hogy szinte Istenként imádatják magukat, jó kis személyi kultusz alkalmazásával. Karizmatikus vezetőjük meg különösen. Ebben a szektában divat, hogy még kérdezni sem lehet a vezetők és a szervezet anyagi helyzetéről, mert erre különösen érzékenyek és hamar az utcán, kiközösítve találja magát a kritizáló személy. Pedig csak kérdezett. Aki pedig bár eltávolodott ettől a szektától, de a gyökereket nem ismeri fel, hogy milyen abszurdak és még mennyire átszövik a szellemiségét, az komoly veszélyt hordoz magában, önmagára és másokra nézve.
minden éremnek két oldala van...az intellektus eltávolít istentől. a bölcsesség nem de ez már csak szóhasználat kérdése.
de erről már próbáltunk beszélni.
a nyelveken szólás nyilván a bábeli zűrzavarhoz kapcsolódó történet. az elég érdekes, hogy az egyház szerint akit megszáll az ördög az nyelveken izél..
:-)))) mintha kívül lenni bármi ami egyáltalán megszállhatna, na mindegy
A prófétaság megemlítése közvetlen mellette arra utal, hogy inkább Isten bölcsességének lesemmizését akarta mondani, mint a görögök filozófiáét. Erre utal a nyelveken szólás megvetése is, amely miatt ma sok keresztény gyülekezetben erre a mondatra hivatkoznak a nyelveken szólás lesemmizésének említésekor.
Vetette volna meg a királyságot, a gazdagságot a pompát, mint semmi, de ne Isten dolgait. Szembefordítja Isten dolgait Istennel?
Jellemző, hogy a bölcsesség és értelem megvetése összes levelében felbukkan, és csak a leveleinek való engedelmeskedésben látja kizárólag a bölcsességet és értelmet.
Még egy példa. Olyan ez, mint amikor Isten ajándékát (bölcsességet, prófétaságot, hitet) szemétre dobod az Isten (szeretet) nevében. Maga a felvetés bizarr, és enélfogva vezet torz következményekre. Isten bölcseit és prófétáit tűzheted pellengérre vagy dobhatod máglyára ha nem veszed észre (talán szándékosan) bennük a szeretetet.
Ennyire nem látszik Pál mit cselekszik? Nem látod, hogy a szeretet magasztalása mellett a bölcsesség megvetését intézi el? Lesemmiz minden bölcsességet, a szeretet nélkül, holott a bölcsesség mindenképp érték, és nem semmi. Helyére pedig többek között a jóságot, hosszútűrést helyezi, holott annak előjele a bölcsesség nélkül teljesen ki van téve különböző tekintélyek szeszélyeinek. Az egész szeretet himnusza dúskál a bölcstelenségtől, miközben dicsőíti a szeretetet.
Rajta időzni az egyszerű embernek hosszabb távon, szerintem lehetetlen.
biz értelemben inkább hihetetlen:-))hahaha
szóval mindig akad ami könnyen kibillent..főleg az ego....a maga jó szándékával persze. meg azzal az acélos racionalitásával. hogy a fene egye meg:-))
nem tom mi az arany középszer. a középút egy jó megközelítés.... ha külsőleg nézzük...:-) a dolgot v úgy beszélünk róla---minthogy máshogy csak szimbólumokban vagy egyáltalán nem lehet.
Így van. Arra kellene. Csak saját gyarlóságunk, esendőségünk, tökéletlenségük folytán nem is olyan könnyű. Rajta időzni az egyszerű embernek hosszabb távon, szerintem lehetetlen. Minden erőfeszítésünk egy-egy billenés hol erre, hol arra a súlyponton át. Nem is az "arany középútra", az "arany középszerre" gondolok, hanem a lehetőségekhez mért egészséges életre, életvitelre, fizikailag és szellemileg egyaránt.
„Legenyhébb probléma a himnuszban az, hogy a szeretet hiányában semmivé tesz minden egyébként értékelhető dolgot, mint prófétálást, bölcsességet, hitet, amelyek egyébként önmagukban értékes dolgok lennének, és hasznosak a szeretet felélesztéséhez, ha éppen nincs. Másik fontosabb probléma, hogy miután a bölcsességet és hitet sikerült lekoptatni az apostolnak az első helyről, helyére a törelmet és jóságot helyezi amellyel megkoronázni véli a szeretetet.”
Tehát még egyszer. A szeretetnek kell lenni az első helyen, és úgy, hogy nem lekoptatja róla a hitet és a bölcsességet, hanem nagyon jól írja Pál, értéktelenné válik a hit és a bölcsesség, ha nem a szeretet vezérli, nem a szeretet az indítéka. Mert a szeretet, az, maga az Isten. Jól írja Pál, ha hegyeket tudna a hatalmas hite elmozdítani, és a világ legbölcsebb embere volna, de szeretet nem volna benne, akkor mit sem érne, semmi volna. A szeretet áll az első helyen, a többi mind annak a fügvénye.
Ha valaki visszaél a másik szeretetével, az nem a szeretetet minősíti, hanem az elkövetőt. Ő a szeretetlen, aki visszaél. A szeretet nem bölcstelen, csak szán és szelíd, együtt érez, próbál segíteni. De egyszer minden pohár betelik, és az Isten által adott bölcsesség, önuralom és főleg szeretet alapján dönteni kell. Ez viszont nagyon személyre szabott. Ki-ki vizsgálja meg önmagát és döntsön saját lelkiismerete, belátása szerint. Az ilyet nem lehet uniformizálni.
Ott mégsem találó megfogalmazás. Egyensúly helyett jobb lett volna összhang, vagy egészség megfelelő használata. Mert mi is van EGYENSÚLYBAN? Az ember jobb és balkeze?
