FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez! Megértésüket köszönjük: a moderátorok
Szia! Próbáld meg lassan elvonni magadtól!ne egyszerre,mert abból nem lesz semmi!Nem tudom mennyit szedsz a gyógyszereidből,de ha lassan csak a felét aztán még kevesebbet vennél be....Hidd el le tudsz vele állni!Sajnos az orvosok manapság nem a segítő készségükről híresek!!!:(
LM, szelektálni kéne a gyogyók között. meghagyni azt a kettőt, ami feltétlenül kell, a többi kuka. egyesével szépen lassan leszokni róluk. tök fölösleges szedni, ha nem használnak. egyébként a kezem nekem is piszkosul remeg sajnos. miket szedsz? (tudom h sokszor leírtad, de ne kelljen már keresgélni)
Nekem is volt ilyen időszakom, az egyetlen fontos dolog: soha ne add fel a reményt. Jobb lesz, majd meglátod! Régen Nekem is nagyon durva tüneteim voltak, de tudtam, tudni akartam, hogy jobb lesz. És most nagyon jól érzem magam, és visszatekintve a nehéz időszakokra, azt mondom, hogy megérte végigcsinálni!
Ha valamiben tudok Neked segíteni, akkor írj! Tudom, hogy jól esik ilyenkor, ha megértik az embert, és nem nézik hülyének.
Már nem kell ezen gondolkodni, ma reggel negyed 6kor végleg elment. már visszahozni sem tudták. de azt mondták akkor mikor kedden meghalt ö már elment már csak a teste volt köztünk. nem szenvedett... ez az egy vigasztal:((
Nem is tudom,hogy lehet meghozni egy ilyen döntést!Gondolom ha meghozod akkor az azzal jár,hogy lekapcsolják a gépeket amik életben tartják......? Vívódik az ember ,hogy és biztosan nem épült volna fel?Olyan furcsa ezt olvasni,hogy a "TESTÉT"!Gondolod a lelke már máshol jár?? Nagyon nehéz most neked és nem is tudok mit mondani,csak szeretnélek átölelni és vigasztalni!:((
Szerintem sürgősen állj le ezekkel a gyógyszerekkel.Hidd el nem lesz jobb tőlük,sőt!Elmondtad az orvosnak aki felírta,hogy milyen tüneteket produkálsz???Igen is abba lehet hagyni!!!
Sajnos nem nagy az esélye hogy visszatér. Hétfőn lesz a teljes diagnózis agyi röntgen stb, de azt mondták hogy csak a csoda segíthet mert a tények azt mutatják hogy ő már nem él.:( Öccse mondta hogy felmerült hogy esetleg elfekvőbe vagy házi gondozásba, fizetett ápolóval lehet gondozni a testét, míg felnem adja, de az öccse azt mondta hogy beszélt egyszer erről a párommal, ha egyszer ilyen helyzet adódna ő méltósággal szeretne meghalni. Nem szeretné így folytatni félholtan. Tehát megszeretnék velem értetni ha az orvosok kimondják hogy nincs remény arra hogy a tudata valaha visszajön, akkor hagyjuk meghalni mert ő úgy szerette volna. Kegyetlen... nem akarok már tudni semmiről.
Mocskos az élet és mocskosak az emberek is!Legalább rád lennének tekintettel és nem dumálnának ilyesmit!!!!Én is átéltem hasonló szitut,marakodtak a koncon a DRÁGA rokonok.....Egyiknek sem jut eszébe,hogy ha felébred a párod ,hogy fognak a szemébe nézni????Hát honnan a rohadt életből gondolják,hogy nem fog felébredni?Ők az Istenek???Nyilván benne van a pakliban,hogy nem fog de ezt senki nem tudhatja előre.Volt már ilyen nem egy nem kettő!És akkor majd mit mondanak?Tudod amíg te aludtál mi eldöntöttük a sorsod?Kinyílt a bicska a zsebemben!!!Nem hogy segítenének neked még szarakodnak is veled!Nem lehet könnyű neked!!!Kitartás!!
amikor mocskolódásról írtam, nem rád gondoltam!!! és hogy a fenébe ne esne rosszul, ahogy viselkednek. nekem is rosszul esik, ha elképzelem, pedig hol van a képzelet a valóságtól.
nem, ilyesmiről még szó sincs, meg szándékomba sem áll mocskolódni, csak fura volt. Átéltem már hasonló rokoni kapcsolatokat, mivel 2 párom is meghalt, csak azért esik szarul mert úgy viselkednek mintha már ő nem lenne, és ez fáj.
A reggelek a legrosszabbak. Mikor minden reggel szembecsap a valóság hogy nincs mellettem, bármit álmodtam éjjel. Tegnap mintha picit reménykedtem volna mellette, de emiatt is bűntudatom van hogy beakarom beszélni magamnak hogy jobban lesz, csakhogy ne érezzem szarul magam. Igazából semmi nem változott, altatás alatti görcsei elmúltak, olyankor mikor hozzáértem mindig mellkasból és karból rángott egyet, tegnap csak időnként vett egy nagyobb levegőt gépi altatás mellett, és egyfolytába rágicsálja a levegőztetőt a szájába. Sokat csikorgatta a fogát itthon is általában álmában, de azt mondják ez nem valószínü hogy tudatos. Idegek játéka. Azt mondták hatalmas infarktusa volt mégis a szive van a legjobban jelen pillanatban. Ki érti ezt. A többi szervei is mind leálltak mikor meghalt, lehet később indultak be attól félek még azoknak is következményei lehetnek. Jöttek a rokkonai is be tegnap, anyuja, öccse, 2 unokatestvére, és olyan útálatos volt ahogy elkezdtek már rendezkedni, mintha nekik kellene gondoskodni mindenről, mondták a gyíkját bekell adni egy állatkereskedésbe mert nem érnek rá gondoskodni róla. Üzletára mondta figyeld meg Laci még nem hunyta le a szemét, de már azt nézik mit vihetnek, aztán engem is kibasznak a lakásból pár napon belül. A két unokatesója kicsit hidegen is fogadott, biztos utálnak hogy nem vigyáztam rá jobban, meg ő tartott el engem ...bár nemtom mit ítélkeznek 1-2 évben ha 1x találkoztak a párommal. Ha ezt tudná a párom, nagyon mérges lenne.
Hát bassza meg, erre nem lehet mit mondani tényleg. Kb egy órája olvastam, most itt ülök, és addig jutottam, hogy ejjbazmeg, kegyetlen, kegyetlen bazmeg, ábazmeg, ilyen nincs bazmeg, ez iszonyat kemény bassza meg... nagyon reménykedem benne, hogy most jó hírek jönnek, mert bármilyen rosszhír most ejjbazmeg, nagyon kemény bazmeg...
Persze,hogy reménykedni kell!Azt szokták mondani a remény hal meg utoljára!Ne add fel,mert ha te feladod azt a párod megérzi!!!!Írd meg majd hogy sikerült az ébresztés!!Nagyon drukkolok nektek!!!
bemegyek hozzá, állítólag ma derül ki a tuti próbálják felébreszteni ahogy kiment belőle az altató...szeretném látni a gyönyörű kis szemeit, hogy cáfoljon rá az orvosokra, de nem tudom jót teszek-e ezzel magamnak hogy reménykedem.
Itt vannak itt alszanak velem de nem tudnak megnyugtatni, annyi csak hogy nem vagyok egyedül. És még büntudatom is van emiatt mert a párom nem szerette ha itt alszanak, de nem tudok mit csinálni. Anyunál amugy sincs hely, meg nem bírnék ott lenni nála, sajnos 14 éves korom őta nem élek vele szóval kicsit idegen ilyen szempontból, hogy vele éljek, oda menjek. Nekem a párom volt a mindenem, a családom csak vendégek sajnos. Öcsémet, szeretem de sajnos nem egy erős egyéniég, szall igazán nemtud megnyugtatni
Szüleidhez nem tudzs fordulni? vagy odaköltözni addig,hogy ne legyél egyedül? Vagy valami ismerőshöz? Tudom,hogy nem akarod elfogadni,az ember általában nehezen tudja ezt,vagy egyáltalán nem. Még a nagyim halálába mindig nem törődtem bele,pedig annak már több,mint egy éve
Kész káosz van gyerekek rémület felsőfokon...csak kapdosok ide-oda, nem köt le nem vigasztal senki, tegnap estefelé jöttem haza tőle, még arra sem volt erőm hogy egyedül hazajöjjek, bemenjek a lakásba hogy ő nincs itt. Néha beszélek 1-1 emberrel de sajnos senki nem tud segíteni:( Még azt sem tudom mire gondoljak, álladnúan tőle várom a válaszokat, de sajnos nem jönnek. Teljesen kész vagyok össze-vissza cikáznak a gondolataim. Nem tudok semmit....csak azt hogy ezt így nem tudom nem akarom elfogadni, feldolgozni. Igen általában vagyok facebook meg van nyitva, de nem nagyon köt le a net, szal vagy ott vagyok vagy nem.