Latinul, héberül, magyarul, görögül is értelmezik, az etrusazkok által készített írásos emlékeket. Teljes bizonyosság a mai napig nincsen! Vajon miért?
Megdöbbentő 2 év után előkerült egy korai másolatom, és ott van a Bodnár Erika hangzósítása és picike magyarosítása külön oszlopokban, néhol a magam gondolataival kibővítve, nekem ez meggyőzőbb a többinél, pedig minden hang és szókép, azok értelme vitatható persze, DE EZ élhetőbb a többinél nekem, valahol távoli vidéken éltem egy kicsit:
" ……….gazsdala sír. ………… gazdája sír.
Gyeplő szára vapvila a Másra. Gyeplő szára vasvilla a Másra.
Vák lapula ponyad, síp iár másval, pad. Fák lapuja fonnyad, síp jár mással, fagy.
Amúgy tetszik minden írásodban a komoly utánajárás, és visszafogott érvelésed, tehát nem megfeddlek az előző bejegyzéssel, hanem kiegészítenélek. Miközben én nem rendelkezem akkora ismerettel, mint te! De elkerültem egy 200km-nél távolabbi magyar megyébe, évekig tartott, mire az ottani beszédfordulatokat megértettem, azaz visszakérdezés nélkül tudtam válaszolni. Esetünkben nincs mód visszakérdezni, és a csoda, hogy a magyar nyelv szerkezete módot ad kiadós töprengés után a régi szavak és fordulatok megértésére, úgy, hogy nem kell hiányosan kitalációkat álmodni hozzá! Említeném a "Petymes veréb" fordulatot, ami cseppet sem kicsi értelmű, hanem a pettyes a májad igen régies lenéző jellegű elődjeként vélhető! Idézem cikkem maradékából: " Mármost térjünk rá az Etruszk balladára, mert az még ezeknél is izgalmasabb: (Forrás:http:/www.comune.firenze.it/soggetti/sat/tabula/Cippo_perugia.htm ) Ezt nem tudtam megnyitni, bár létezik."
...
" Az, hogy mit írtak az olaszokmost nem is érdekel, de mit olvasok ki én ebből a történetből? - Adott egy fattyúként született lány, aki kinn a határban összekerül a lovas gazdával és ki tudja mi lett közöttük, hiszen a megélhetés egy család nélküli nőnek kemény ügy lehetett akkor is! - Az idő fagyos volt jégcsapok vitték a"más"-világra a"ponyad"-t leveleket, talán dér lepte be a fákat ("csanász"por). - Itt jön egy kis sejtetés: """Alszol, pofoz, gyeplő szára. Vadgyár a, lányal, parvasz!"""(Talán vadulj már paraszt?) És mi is lehetett ott az árva lánnyal:"""Ossz, ossz! Állj! Vonás arra! Ne félts vétlen mibe lészen, Ládd ő árva, mos lopva."""Vajon mit gondoljak a Vonásmi lehetett akkoriban? - És innen érthetőbb, mert ha az volt, amire gondolok, akkor a gazda ugyan igyekezett, de hát nem ment neki, mert így folytatódik:"""Nyelve rossz, rozst azt lop málhába.""" - Ha én értem jól mindenféle rosszat összehordott a gazdára halomba hordva. A gazda meg mérges lett és bevadult:"""Űzd ez petymes veréb!""", azaz a verebet akkor sem becsülték sokra, és bizonyságul az én verziómra: szidalmazni kezdte a lányt:""""Anyád potyos rossz nyelvit! A csákós rátapod."""Az én olvasatom szerint"""(Vádol/?/ a ronggya! Osszd Már!)"Azaz üti-veri-rúgja a lányt, aki nyilván menekül, miközben """Visz gyeplő szár…Az sír, rátapod, tép, repedj fattya! Kuss a nyársra, nyelvelj a Másra!""" Azaz a pokolban nyelvelj, és megkísérli elgázolni, és amikor ez sikerül, akkor """Rávet fára lába, oszt mesél a törzs ága. Vet piros gyepre fűzfafi árnyat.""" - Hát, ha ez igaz, akkor leszakad a halottá vált lány lába, és nekivágódik egy fának, mintha sarja lett volna, a kispriccelő vér pedig fűzfaszerű árnyat képez vérből. Hát kifejezetten horrorisztikus, akárha mai filmet látnánk!
- Mi történik ezután a bűn sorozat után, mert kicsi, de még élhető bűnök fokozódnak gyilkosságig, és az egyik bűnös máris halott. DE jön a másik bűnös azonnali büntetése, ami kettős bűnhődésért a határkő létesült: """Gyeplő szára unszol serep: Üsd serep, vén serep! ... (?) Az osztja, szánva mocsarába. Teper ő rá, adja gyeplő szára a Másra. Oszd! Sírsz?""" Tehát másvilágra küldi a gazdát is, aki talán bezuhant a kocsi elé... Azaz az eszközök bűntelenek, de lelkük van, és megtorolják a bűnösön:"""Nyála oszol, ó, sáros has alól. Száz nyár napoza gyászos sásban.""" Mert az élet megy tovább száz nyáron át! De ez az én olvasatom volt, és ha ez nem egy pokoli vicc, akkor ez a legősibb írott magyar nyelvű ballada 2400 éves is lehet. Persze ha jó az, ahogyan megfejtette a rovásírást Bodnár Erika, és jól egészítette ki a magánhangzókkal, és végül jó ma is érthető szavakat tett helyettük!"
... ezután a pdf képként létezett Bodnár Erika féle legszűkebb hangzósítást tettem, de az a Doc, html, és egyéb változatok mindegyikéből eltünt, pedig a cikkbe még bemásoltam akkor.
Sajnos egykori cikkem a Virtus.hu egészével törölve lett, és a hozzá begyűjtött ábrákkal együtt az eredeti Bodnár Erika hangzósítás is elveszett számomra Hallod-e! Nagyon, sőt túlzóan a maihoz közelivé változtattad át az eredeti Bodnár Erika féle megfejtést. Sajnos pontosan az általam is ismert forrást képtelen vagyok megnyitni hiába írom be: http://xoomer.virgilio.it/bellelettere2/perugiaihatarko.pdf 2009-ben még megtalálható volt. Én akkor minimális szó-módosításokkal véltem érthetőbbé tenni a "tunya"-magyarok számára, és érdekes módon az ősi szavak némi tépelődés után érthetővé váltak nekem. A másik megfejtő "bűnbeesés" történetét pokolian erőltetettnek tartom, annak ellenére, hogy tudom az egyistenhitű "Kereszt"-énység eredete ősibb akár az egyiptomi kultúránál is! Csak az erőszakosan tematizált megfejtések bizonyosan hamisak, különösen az ősi szerződések határkő-kénti kihelyezése is! Abban a korban egy harcos kis csoport képes lehetett legázolni egy békésre beágyazott környéket, és holmi kő nem érdekelte sem elötte, sem utána a győzteseket. Emiatt zajlik máig a történelem hamisítás! A Perugiai határkő pontosan azért maradt fenn, mert soha senki nem gondolta, hogy jogrendi kőtábla lenne! Ezt csak a jogászati túlzásokba benyomorodott utókor csökevényes gondolkodása miatt képzelgik!
Azonban egy tehetős gazda félrelépési szándéka, és vélhetően csődöt mondott szerszáma miatt gúnyolódó árvalány (akinek megélhetése az esetleges félrelépése másoknak), annyira feldühítette a gazdát, aki eszét vesztve ütötte verte a lányt, és a lovas kocsijával üldözte, azonban nem pusztán megölnie sikerült, hanem a gyeplő ráakadva a lányra félre irányította a lovakat, és a gazdával együtt a mocsárba fordulva, a gazda is meghalt.
A történet kerülve a régen is szégyenlendő "csúnya" szavakat képletesen sejteti az eseményeket, és a kicsi bűnökből kettős halálig fokozódó azonnali büntetés ezerszer figyelmeztetőbb lehetett egy esetleg akkor is unalomig ismert példabeszédnél, és a jómódú gazda családja-környezete hagyományostól eltérő síremlékkel állított figyelmeztetést a vétkezni szándékozóknak!
Még egy laikus is meg tudja állapítani, hogy a kettő nem azonos. Nagy tudású robúr összekeveri a szezont a fazonnal és utána másokat titulál tudatlannak. Már megint öngólt rúgtál:)))
Magyar Adorján: Mi sem természetesebb, mint hogy a kerek lapra vagy lapokra kerülő írás sora a lapon avagy lapokon kacskaringó (spirál) vonalba haladóan készült. Ismeretesek az égetett agyagból való etruszk és krétai kerek lapok, amelyeken az írás szintén kacskaringó vonalban halad. A spirálvonalú sorvezetés tehát régen szokásos volt.
A ballada mai magyar nyelvű olvasata az én értelmezésem szerint (a szöveg átírásánál éltem az egyes szavak mai szinonim megfelelőjének alkalmazásával): -------------------
Nos szépen igazolod magaadtól is, hogy miért nem vehető komolyan az etruszk magyarázat és a magyarral kapcsolatba hozás.
Én is tudnék még többet is idézni ezekkel kapcsolatosan, más "megfejtők"-től is, de feleslegesnek találom.
Én ugyan egy szemesztert hallgattam az etruszk nyelvvel kapcsolatosan, de ugyanúgy kétségeim vannak vele szemben mint a sumer magyarításával.
A ballada mai magyar nyelvű olvasata az én értelmezésem szerint (a szöveg átírásánál éltem az egyes szavak mai szinonim megfelelőjének alkalmazásával): …………gazdája sír. Gyeplőszár vitte, mint villám, a Másvilágra. Fák levele fonnyad, szép másnak a fagy. A nyárszínek avarrá vesztek. Adj a farára, csapd! Üss, gyeplő szára, üsd-vágd lovát! Roskad a hó, lottyadt csali jégág locsol a fákról. Csillámlik az ág, téli szép rohanás. Áskál, pofoz gyeplő szára. Legyél együtt a lánnyal, mafla! Fuss, fuss! Állj! Húzd arra! Ne féltsd miben vétlen lészen, lásd ő árva, most lopva, nyelve rossz, rozst lop az bálával. Űzd e kicsi verebet! Gyeplőd szára zászló! Anyját, rossz nyelvit lökd a sárba! A ló rátapos. Fát a rongyfajzatra! Fuss már! Visz már a gyeplőszár. Az rí, rátapod, tép. Repedj fattya! Kuss a nyársra, nyelvelj a Másvilágra! Gyeplő szára, talpadnak szúrása szorítja, csapd! Nyerj, gyeplő szára! Gyászolja vajh, férfi? Kötőfék, errébb párna. Gyeplő szára oszd! A fő, hasad! Az felsír, míg reped avarban. Feszít révében szíved, de avarba visz ez tova. Gyeplő szíja vonszolja a Másvilágra. Rácsap zabra, rátapod nyoszolyára, és rátapos ismét. ……………………………… Gyeplő szára vájja fába egyenesen, szépen, a kötőfék elenyész. Ráakad a lába, meséli a törzs és az ága: piros gyepre vér fest fűzfai árnyat. Gyeplő szára vonszol, seper: Üsd seprő, vén seprő! Gyep a gyepen, e férfi gyenge. Gyepen siklik, szánva mocsárba, s teperi, a gyeplő szára, adja a Másra. Üsd! Sírsz? Pucér gyepen esnek egymásra. Szája habos. Sáros lóhas alól.
Az etruszkok az i. e. 12–8. században jelentős tengeri hatalmat építettek ki (thalasszokrácia=Halászok?). Mint rettegett kalózok, keleten és nyugaton egyaránt legendás akciókat hajtottak végre. Egyes görög híradások szerint magát Dionüszosz istent is elrabolták egyszer; a kor másik tengeri nagyhatalmával, Karthágóval pedig egy atlanti-óceáni sziget birtokjogáért csatároztak. A görög történelemben "sötét kornak" számító, meglehetősen kevéssé ismert időszak végén a tirrének intenzív kapcsolatba kerültek a hellén törzsekkel, akik ekkoriban hozták létre első telepeiket Észak-Itália kikötőiben. Az etruszk–görög kölcsönhatás ettől kezdve nemcsak a kereskedelemben, hanem a m?vészetekben is érvényesült. Az i. e. 6-5. században a görög befolyás annyira felerősödött, hogy egyes vélemények szerint a hellének gyarmatosították az etruszkokat.
Több etruszk istenség neve közvetlenül átment a latinba: Uni–Juno, Menerva–Minerva, Nethun–Neptunus, Velchan–Vulcanus stb. Ennek a Nethun kifejezésnek, vajon mi lehetett az értelme?
D. H. Lawrence és Aldous Huxley regényeiben (Etruszk helyek, Pont és ellenpont) az ősi Etruria műveltsége szimbolikusan átváltozott egy "elsüllyedt világ" mítoszává, amely nemcsak a zsidó–keresztény, hanem a görög–római civilizáció szellemi-erkölcsi rendjének ellentétét jelentette.
Azt remélik, hogy egy Firenze közelében előkerült bronztábla hozzásegíti a kutatókat az etruszk írás rejtélyének megfejtéséhez. A Firenze környéki Cortonáról (állítólag ott került elő a tábla) elnevezett Tabula cortonensis eredetileg 28,5 centiméter széles, 45,8 centiméter magas és 2 milliméternyi vastag volt. Két oldalán összesen negyven sornyi írás van, s az két magas rangú etruszk család üzleti szerződését örökíti meg – jelentette be Luciano Agostini nyelvész. A szöveget a Kr. e. III–II. században legalább két ember véste bele a bronzba, de a mesterek egységes stílusban és minőségben dolgoztak, s a betűket pontosan egyformán mélyítették le. Ezután a táblát szándékosan nyolc darabra törték szét. Francesco Nicosia régész szerint a nyolcból hét darabot találtak meg. A nyolcadik rész alighanem már régebben előkerült, és magántulajdonban lappang. A táblán hatvan betűcsoport van, közülük azonban huszonhét szónak az értelmét nem tudták megfejteni. A fölfedezés elsősorban azért nagy fontosságú, mert az egyik leghosszabb etruszk nyelven írt szöveget tárta fel.
úgy érzem, hogy hozzászólásod megérdemel itt 1 helyet:))
"Az etruszkok egyik népneve a Tursikinna is érdekes. Hurri nyelven értelmezve talán a turu-szikinna a szigünnákról levált-letörött lenne a helyes bár ez azért kétséges. A másik már annál érdekesebb a 'Rasenna'. Ez két dolgot is elárul nekünk. Az egyik az hogy az etruszk vezető réteg valószínűleg katonás szervezeti egységekben élhetett a kezdeti időszakban az elvegyülés korai stádiumában - raj - a másik pedig még ennél is fontosabb Hérodotosz közlését megerősítve miszerint harckocsikkal járnak : 'ratta'. RAJTA, RUID, RAID. Egyes hadtörténeti munkákban megtalálható az a technicus terminus hogy 'rajdolás' ami a rácsapást jelenti. Ha ez valamiféle vándorszó is a rajtát, a rajtolást senki nem veheti el. Az indoeurópainak gondolt fehér lovat áldozó, kocsiversenyző szokásvilág első nevén nevezhető hordozói a kelták mellett mindenesetre szerintem megvannak.
A tursikinna népnév talán egy másik hurri kifejezéssel is kapcsolatban állhat. Tarshua= minden ember vagyis törzs, társadalom, társaság, tovaris. Eredeti jelentése TORZSalkodó akikből lesznek a törzsalkotók(TURÁNI ÁTOK) :-)"
Bevezetés
A magyar őstörténet tárgyalásakor általában nem szokás kitérni az etruszkok kultúrájának bemutatására. Sőt, ha a külföldi szakirodalmat lapozgatjuk, ott is az áll, hogy bár a tudósok rengeteg erőfeszítést tettek az etruszkok eredetének kutatására, nyelvük megismerésére, ez a kutatómunka igen csekély kézzelfogható eredménnyel járt. A hivatalos felfogás szerint az etruszk ismeretlen eredetű nép, nyelve is ismeretlen, holt nyelv.
Az etruszk kultúra a magyar kultúra szempontjából kiemelkedően fontos, hiszen részét képezi elveszettnek hirdetett őstörténetünknek. Tizennégyezer etruszk felirat jelentős részének értelmezése várat még magára!
Az etruszk kultúra és az etruszk nép fontosságát az európai történelem színterén jól példázza az a tény, hogy az etruszkok a Római Birodalom alapját adták mind tárgyi, mind személyi feltételek terén. Róma (etruszk nevén Ruma) városát az etruszkok alapították, első királyaik, a Tarquinius dinasztia tagjai is etruszkok voltak: eredetüket, mint nevük is mutatja, Tarhunra, a legendás etruszk hősre vezették vissza.
A magyar tudósokat és amatör kutatókat is régóta foglalkoztatta az „etruszk rejtély". Az 1800-as években, amikor az iskolai tankönyvekben azt tanították, hogy a magyar napkeleti nép, a szkíták leszármazottja, még maradványaiban élt a köztudatban, hogy a szkíták egy csoportja Itália területén keresett hazát. Nem lehetetlen az a feltevés, hogy ezek az itáliai szkíták voltak az etruszkok.
Bár a tanulmányban felvázolt történet a mai hazai hivatalos történeti és nyelvészeti szemléletbe időben és térben nehezen illeszthető be, ennek ellenére nem újkeletü dolog az etruszk-magyar nyelvazonosság gondolata.
1956-ban jelent meg Mészöly Géza ómagyar nyelvemlékeket tárgyaló műve, melyben a dél-itáliai „perugiai kő" ómagyar nyelvemlékként szerepel. BadinyJós Ferenc (aki az etaiszkokat pelazg nyelvű népnek tartja) közli Faragó Zsigmond a „magliano-i pecsét"-röl 1963-ban készített magyar szövegolvasatát. Szabó Károly a 60-as években írt egy nagyon érdekes tanulmányt „Etruszkok és magyarok" címmel, melyben igen sok szövegolvasatot is közöl. Értekezését a Magyar Tudományos Akadémia „felette naív"-ként értékelte. Az etruszk kérdés nyelvi vetületével foglalkozott Kúr Géza is.
László-Zsóka György ,,A toszkánai harangok" című tanulmányában részletesen leírja az etruszkok történetét, és meglepő végkövetkeztetésre jut: véleménye szerint a székelyek nem mások, mint a római vérengzések miatt új hazát keresett itáliai őslakos etruszkok leszármazottjai. Ők voltak azok, akik a magyar „Honfoglalás"-kor Árpád elé lovagoltak. Az etruszkok magyar, vagy magyarral rokon származását vallja történeti síkon Baráth Tibor, Götz László, Mesterházy Zsolt, Padányi Viktor is.
Mario Alinei olasz nyelvészprofesszor 2003-ban egy igen hosszú tanulmányban (Mario Alinei: Etrusco: Una forma areaica di ungherese (Az etruszk nyelv: a magyar nyelv egy archaikus formája) összegezte kutatásai eredményeit. Nyelvészeti és régészeti összefüggéseket tárgyal a Kárpát-medence és az Itáliai-félsziget történelein előtti és ókori nyelve és kultúrája között. A 1TI. fejezetben található egy rövid összefoglalás Alinei professzor könyvéről, ám én az általa levont következtetésekre, valamint az általa használt, ma általánosan elfogadott etruszk ábécé hang-jel párosítására (így az általa közölt olvasatokra) nem támaszkodom.
A jelen tanulmányban szereplő, módosított ábécé segítségével az etruszk szövegek jelentős része magyar nyelven olvasható és érthető. Bár az ábécét igyekeztem legjobb tudásom szerint kidolgozni és összesíteni, lehetséges, hogy a jövőben olyan etruszk szövegek kerülnek napvilágra, amelyek olyan jeleket tartalmaznak, amelyek még az itt közölt ábécében nem szerepelnek, így ez a jelrendszer folyamatos kiegészítést kívánhat.
Az etruszk rejtély magyar szempontú vizsgálata még gyermekcipőben jár, így e tanulmány bizonyára az utókor számára nem lesz tévedésektől mentes. Fontosnak tartottam minél több, a tárgyra vonatkozó téma felvetését, hisz így több út nyílik meg előttünk az etruszkokkal kapcsolatos jelenségek magyarázatára, megértésére és továbbgondolására.
Ha Olvasóimnak sikerül bebizonyítanom, hogy az etruszk feliratok nyelve a ma magyarnak nevezett ősi nyelv volt. és ezzel elérem, hogy magyar nyelvre úgy gondoljanak, mint a világ egyik legősibb kincsére, akkor, úgy érzem, fáradozásom nem volt hiábavaló.
Buróné Benedekfy Ágnes
Egy titokzatos nép holt (?)nyelve: az etruszk
Hivatalos fordítása szerint ez a kőtömb egy etruszk területi határjelző kő, amely a határra vonatkozó szerződést tartalmazza.
A hivatalos olvasat (a második sortól kezdődően):
" (... ) ame vaxr lautn velthinas e
stla afunas sleleth caru
tezan fusleri tesnsteis
rasnes ipa ama hen naper
xii velthinathuras aras pe
rasc emuln lescul zuci en
Benedekfy 74. old
esci epl tularu
aulesi velthinas arznal cl
ensi thii thil scuna cenu e
plc felic larthals afunes
clen thunxulthe
falas xiem fusle velthina hintha cape municlet masu naper sranczl thii falsti v elthina hut naper penezs masu acnina clel afuna vel thin(i)am lerzinia inte mame
r cnl velthina zia satene
tesne eca velthinathuras th aura helu tesne <rasne> cei tesnsteis rasnes ximth sp
el thuta scuna afuna mena
hen naper ci cnl hare utuse
Gabriele Cateni - Stefano Bruni: Museo Archeologico di Peccioli: la scrittura etrusca. Un mistero svelato (Az etruszk írás. A megoldott rejtély) Peccioli, 2005. A peccioli-i kiállítás kézikönyve, 83.o.
A módosított ábécé alapján készített magyar olvasat a következő (a második sortól kezdve):
AME FA TeRüL A UToN FELOIN AS
ES GYaLA A BUNAS S LELE Ő KADUT
EGYAN BUS LETIT! ESZeN, S TE IS
RAS NES IBA AMA! HENNAP ER
XII. FELOINA Ő URA S ARA S BERA
S GEMÜL Mely ESZéK ÖL! GYŐ KLEN
ESZÖD EBbüL TULADU?
AVvaL ESI. FELOIN AS ARGYNAL KaL.
ENSI, OI IO IDeS GÜN A GENU
EP IG BELI KaL ATOAL S A BUNES
KaLENOUN TULOE.
BALASTIEM BUS LE? FELOINA
HINOA KAPE MUNIKa LET. MASU
NAP ER S RAN (?) KeGYLOII BALaSTaL
Benedekfy 75. old
FELOINA HUT NAP ER. PENE GYES.
MASU AGaN INA KaLEL A BUNA. FELOINAM? LERoGY INIA: INTEM AMER KéNaL. FELOINA GYI SATEN ET
ESZNE. EGYA? FELOINA Ő URA S
A URA HELÜT ESZNE. RAS NEKET!
ESZEN S TE IS RAS NES! GIMÖSE
EL OVTA S KÜNA A BÜNA. MENA
HENNAP ER KI KiNaL. HAT EUTUSE.
Mai magyar nyelven az általam ajánlott olvasat tehát:
Amely fa terül az úton, feledd (féljed) azt!
S megy a bűnös, s lele ő kígyót.
Egyél bölcs létet! Eszel,
S te is rossz leszel attól! Elérkezik a 12. nap (?)
Feledi ő urát, s árát, s bérét,
S a gyümölcs, melyet eszik, öl!
Tulajdon halandóságod eszed ebből! Feledjed! Holtan rogynál össze!
Egyed csak! Oly jó édes! Jön Genü.
Éppígy bele hal általa, s a bűnös
Halandóvá válik tőle.
Válasszam a bölcs létet?
Feledd azt! Kínul kapod a munkás létet!
Elérkezik a másnap, s a rossz kegyeltjéét választja. Feledd! Jön a Fene.
Másik igen inna: halál a bűne.
Feledjem? Lerogy inni. Intem amiért kínál. Feledi. Jön Setan. Eszne? Egye!
Feledi ő urát, s ura helyett enne.
Rossz neked! Eszel, s te is rossz leszel! Gyümölcstől óvta, s kínja a bűne. Megy
Másnap ki kínnal. Hát elüldöze.
Benedekfy 76. old
A szöveg nem más, mint a bűnbeesés története.
A történet azonban tartogat még számunkra egy-két érdekességet:
"megy a BŰNÖS, s lele ő KÍGYÓT"
A szöveg szerint a bűnös már bűnös volt, amikor a kígyót meglelte.
Hogyan lehetséges ez?
A magyarázat ismét ősvallásunkban rejlik, melynek neve: BÜÜN vallás.
Az ősmagyar vallási tételek lejegyzője. Máté Imre helyesen látja az elnevezés jelentését vizsgálva:
"Ha a "bűnbe esni" kifejezést vizsgáljuk, úgy tűnik, hogy a kereszténység erőszakos terjesztése korában nem a "vétkezés" fogalmát födte, hanem a visszaesést a "pogányságba", a .,BÜÜN"-be.
A magyar BÜÜN vallás elnevezése azonos az ősi tibeti vallás, a BŐN nevével.
Jelentése: Fény-vallás, mint ezt a szógyök is igazolja: a P_N ősgyök módosulata mind a
B_ N, mind az F_ N gyök.
A BÜÜN vallás kimondja: Egy Istenben két személy van", tehát itt is jelen van a magyar nyelv és gondolkodás alapját is képező dualitás.''
Így vizsgáljuk meg a
"KADU" szót:
KADU à KÄDÜ à KETÜ à KETTŐ
És KADU à KAGYU à KEGYU à KÍGYÓ.
Maga a kettős örvény ábrázolása is olyan, mint egy kigyó:
Az tekercs irott betűi. Brugsch alphabet Auf den Wunsch des damaligen Museumvorstandes und in dessen Gegenwart löste ich behutsam nur die oberen Zeugschichten und war auf's Höchste überrascht, die Innenseiten derselben mit einer mir unbekannten, jedenfalls aber alphabetischen Schrift bedeckt zu finden. Da mir keine Zeit zum Copiren übrig blieb, so begnügte ich mich mit einem Auszuge der Schriftcharaktere, die ich Ihnen aus meinem damaligen Taschenbuche transscribire.
Text: IV 18-22 s'pureri methlumeric enas' s'in flere in craps'ti xis' esvis'c fas'e sin aiser fas'e s'in ais' cemnac fas'eis' raxth sutanas' celi suth eisna pevax vinum trau pruxs' IX 21-22
IX g 1 s'pureri methlumeric enas' s'in vinum flere nethunsl xis'
