Ez a "látszat" nagyon valóságos. Bár látszat olyan értelemben, hogy végtelen sok különféle IR-ből, végtelen sok félének mérhető ugyanaz,de!
Induljunk ki az ismertből: egy adott nyugalmi tömeg minden IR-ben ugyanazon nyugalmi tömeg. Azaz a vele egyenértékű energia szintén minden IR-ben azonos.
Vagyis, ez azt jelentené, hogy ha valamely IR-ből ezt az egységnyi energiát
kisugározzuk, akkor a kisugárzás végéig ez az egységnyi energia van.
Ennek ellenére minden más IR-ben nyugvó detektor ezt az energiát a saját d/c arányának megfeleően kevesebbnek méri.
Azaz miután a d/c arányú csökkenés még merőleges esetben is fennáll, és a d/c arányt a c-v-d vektorháromszögből következik, és ezen d/c arányon felüli eltérést
nem mért még senkisem, azaz kizárólag a c-v-d vektorháromszög okozta arányú
csökkenést mértünk minden esetben,
nyílván mondhatnánk, hogy csupán "a mérésnél alkalmazott mérték egységek nagysága változott".
De ez nagyon téves következtetésekhez vezetne!
Ugyanis a mértékegységeink sem változnak, semelyik IR-beli mércéinken sem.
A d/c arányú változást a c-v-d vektorháromszög a mozgás v sebessége miatt- és!
ami nagyon fontos(!) a c-v-d vektorháromszög mutatta téves irány arányításunk
okozza.
Erre itt van Ivánnal a tegnapi beszélgetésünk, mint nagyon jó példa.
Feltételezzük, hogy hozzánk a forrás irányából közeledik a fény, amikor az egyik IR-beli (d irányú, azaz) merőleges irányú fényút hosszot arányítjuk a másik IR-beli
c irányú fényút hosszával.
Ez a valós ok.
Ugyanis d irányú fényút csupán feltételezés, mert a fotonok haladási irányának megmérésével derékszögű beérkezés helyett fi szögű beérkezést mérünk.
Azaz az elmozduló forrástól érkező fény haladási irányát tévesen azonosítjuk
a fotonok valós haladási irányával.
Ebből adódik, hogy a d/c arány az igazából egy helytelen vektori összegzés eredményeként csak azt hisszük, hogy a teljes energia érkezett hozzánk, miközben csak az energia vektorának csupán az egyik komponensét detektáljuk.
Ez nagyon szépen látszik az ábrán is. Azaz, amikor a helyes fi szögű fényutat méri mindkét rendszer, akkor a fényút hossza mindkét rendszerben 1c*1s
Azaz nincs rövidülés és nincs kontrakció sem.
Ha pedig ettől a valós fi szögtól bármilyen eltérő szögben, (ilyen a feltételezett
derékszög is,) feltételezzük az egyik rendszerben a fényutat, akkor azonnal
megjelenik a hosszkontrakció és az ebből következő idődilatáció képzete is.
Persze miért éppen derékszög? Miért nem pl. 45 fokos szög? Kérdezhetnénk.
És jogosan. Mert ha már nem a valós fi szöget azonosítjuk, hanem helyette valamilyen szögű árnyékoló csövet alkalmazunk az arány meghatározására,
a cső szögének megfelelő mértékű látszólagos kontrakciót kapunk.
Ha úgy vélné valaki, hogy ez nem így an, akkor emlékeztetek az évekkel ezelötti "lyukas szoba" elvemre, amellyel igazoltam, hogy minden IR-beli gömbsugárzótól
érkező fényben, mindig találunk olyan irányokat amik egy kijelölt IR-beli lyukas szobán áthaladva egymással párhuzamosan haladnak.
Azaz bármilyen irányú lenne a fí-től eltérő szög, az ugyanúgy egységesen alkalmazva, mint ahogyan a derékszöget egységesen alkalmazzuk, ugyanúgy
egységes d/c arányt adna.
És így bármilyen szögre éppen úgy igaz maradna a specrel, ahogy most a derékszögű feltételezésre igaz.
Szerintem valamit félreértettél. A forgó korongnak az átmérője nem, hanem csak a kerülete csökken a specrel szerint, hiszen a Lorentz-kontrakció csak a mozgás irányában változtatja a méreteket, arra merőlegesen nem.
Azért szültam közbe, mert egy zavaros, nem definiált fogalom többször is előjött, az ilyeneket nem jó eltúrni, ha meg akarjátok érteni amiről vitatkoztok.
"hanem mondjuk a méterrúdon a méteregység változik meg?"
Ezt gyakran előhozod. Teljesen értelmetlennek tűnik, pontosan mit értesz rajta? Azt gondolom te is érzed, hogy egy vonalzón nem fognak elmászkálni a ráfestett számok meg beosztások attól, hogy futtában nézed... :-)
Tudod ezt a "méterrúdon méteregység megváltozását" rendesen definiálni, úgy hogy legyen is valami értelme?
Az a probléma,hogy csak kb.egy nagyságrendnyivel nagyobb a gravitációs vöröseltolódásnál.Szóval a gravitációs vöröseltolódás leválasztása a merőleges Doopler-effektustól nagyon nehéz.Úgy tudom ez megoldatlan probléma,mert a gravitáció hatását csak közvetett adatokkal lehet megállapítani.
A beszükült elektromos erővonalak behuzzák a részecskéket a mozgásra merőleges irányban.Pontosabban az elektronok beszükült tere huzza be az atomtörzseket,az atomtörzsek beszült elektromos tere pedig az elektronokat huzza be.Viszont a beszükült térnek a mozgásra merőleges irányban pont annyira nőt meg a nagysága,mint amennyire a rúd mozgásirányú hosszát lecsökkenti,és ezért a mozgásra merőleges irányban nincs tágulás,mert ezt ellensúlyozni tudja az a hatás,hogy abban az irányban erősebb lett az elektromos vonnzóerő.Míg a közönséges rúdban amikor a nyomóerő irányában megrövidül a hossz,az arra merőleges irányban pedig megvastgaszik.Csak itt az elektromos terek nem transzformálódnak,és a nyomásra merőlegesen nem növekszik meg a vonzó elektromos erő(atomtörzs-elektron vonzás)és ezért a harántvastagodást semmi sem ellensúlyozza.
Mi a probléma?
Az,hogy a beszükült elektromos erővonalak tengelye és a beszükült mágneses erővonalak tengelye egymásra merőlegesek.Ezért fellép a Poynting vektor,vagyis fotonokból álló energiaáram.Ez a rúd mozgásiránya,mint tengely körül körbe keringi a rudat,de az impulzusmomentum megmaradása miatt a rudnak és forognia kell ugyanzen tengelye körül.Szóval bár a rúd eszerint a modell szerint téynlegesen lerövidült a mozgsáirányban,és a merőleges irányú kiterjedése nem változott;de a mozgásiránya,mint tengely körül forgómozgást végez.Erről még sohasem hallott.De ennek fel kell lépnie,ha igaz a hosszkontrakció tényleges megjelenése.
Amikor a dielektrikusból ír.Abban szerepel az eltolási áram,hogy Maxwell-hogy zárta le a kondenzátort,mert amúgy nem lenne egyértelmű,hogy az inetgrálciós görbe átmegy a kondenzátor lemezei között vagy nem.És itt szerepel ez a fontos megjegyzés,hogy terek viselkedése független a töltésektől.A töltések mozgását viszont a terek határozzák meg.
Szerintem a mozgásra merőleges frekvencia-eltolódás a megértés kulcsa a fizikában.
Jánossy is ezt tette előtérbe, de ő azt akarta bizonyítani, hogy objektív a rúd összehúzódása !!! Pro és kontra itt az érvek még itt is. Merőleges Dopplernek nevezik ezt általában, de én nem szeretem ezt a kifejezést, mert a merőleges Doppler színtisztán az idődilatációból ered, és mert a klasszikus fizikában nincs merőleges Doppler. Éppen azért a megértés kulcsa szerintem a merőleges frekvencia-eltolódás, mert tisztán az idődilatáció áll mögötte, és főleg azért, mert ez tényleg valóságos, megfogható jelenség. Nem véletlenül erre volt büszke Einstein az Emc után.
"viszont baj van azzal,hogy a mozgásra merőleges irányban miért nincs megvastagodás.Ugyanis,ha egy rudat erővel össznyomunk,akkor a nyomásra merőleges irányban ki kell tágulnia"
Megint ott tévedsz, hogy a hosszkontrakciót valamilyen erő általi összenyomásnak véled, márpedig ez egyértelműen nem igaz. A mozgó megfigyelő által rövidebbnek látott rúdban sincs semmilyen feszültség.
Erre a feszültség nélküli deformálódásra nagyon jó példa volt itt pár hónapja/éve: legyen egy rúd két végén két (a rúd rendszerében) szinkronban járó óra. Az órák mutatóit egy nagyon törékeny rúddal összekötjük. Mivel az órák szinkronban járnak, ezért a rúd nem törik el. Most nézzük ezt a szerkezetet egy közel fény sebességű megfigyelő által. Eszerint a megfigyelő által a két óra már nincs szinkronban, de még mindig össze van kötve a rúddal! Mi történik?
Igen,nagyon jó a könyv!:)Meg van benne az az összefüggés,hogy a dielektrikusmban a mágneses térnek van olyan része,ami a töltések mozgásától független.Ebből adódik a vákuumban keletkező teljes mágneses tér.Mert a vákuumban is keletkezhet,akkor ha benne változik az elektromos tér.Pedig nincsenek benne töltések.Ez nagyon metdöbbentet,mert régebben olyan könyveket olvastam,amiben a töltött részecskék mozgása során a köztü levő távolság hosszkontrakciójával magyarázták a mágneses tér kialakulását.
Újra át kell néznem az egészet.A nagyom a mértékegységváltással az,hogy az idő ténylegesen megváltozik.És,ha a hossz nem változik meg ténylegesen,akkor egy fény az állandó hosszú rúdat kilönböző idő alatt futja át.Ebbből az következne,hogy a különböző IR rendszerekben a fénysebesség eltérő nagyságú.
Eljátszottam magamban azt az esetet,hogy mi van akkor,ha a rúd hossza ténylegesen megváltozik.Ez visszaadja azt a feltételt,hogy a fénysebesség minden IR-ben azonos(a rud két végén át a belsejét mindig ugyanakkora sebességgel szeli át a fény),viszont baj van azzal,hogy a mozgásra merőleges irányban miért nincs megvastagodás.Ugyanis,ha egy rudat erővel össznyomunk,akkor a nyomásra merőleges irányban ki kell tágulnia.Aztán hallottam arról,hogy az elektromos erővonalak beszükülnek a mozgásra merőleges irányba.A rúdban az atomok ponttöltések vannak annak ellenére,hogy kifele egymás terét teljesen lerontják(ha a rúd semleges).De az elektrodinamika lineáris,és a szuperpozició elve miatt független ponttöltésekként tekinthetünk rájuk.
Ha beszükül a rúd atomjainak elektromos erővonalai,akkor a merőleges irányba beszükült mágneses tér keletkezik.
Arról van csak szó, hogy bármely sebességű testről c sebességet mérünk.
Együtt van egy kiindulópontban a fényforrás és a detektor. A fényforrás áll, és az x tengelyre ferdén az x-y síkban 1 db impulzust bocsát ki, a kibocsátás pillanatában a detektor is elindul tetszőleges v sebességgel az x tengelyen. Bármely v sebességen a detektortól c sebességgel távozik a fénysugár. Az álló fénysugártól is c sebességgel távozik a fénysugár.
Van olyan v detektorsebesség, amikor a detektor felett függőlegesen megy a fénysugár. Ekkor szintén a detektortól is és a fényforrástól is c sebességűnek látjuk a fénysugarat. Az álló fénysugártól viszont úgy látjuk, hogy d/c=(1-v2/c2), vagyis d sebességű a fénysugár a detektor felett függőlegesen. Erről van szó.
A legtöbben kijelentik, hogy c az igazi fénysebesség, mert ez mért sebesség, d sebesség pedig látszólagos, mert nem mért, hanem számított. Ez igaz.
Kérdés: tudunk-e a fizika segítségével többet is kihozni ennél a semmit mondó, sematikus kijelentésnél? Ez a probléma tárgya.
Simonyi nagyon jól tudott szemléltetni, talán Feynmanhoz lehetne hasonlítani.
Úgye milyen szenzációsan jó az elején a könyv elején a matek szemléltetése? Ilyen az egész könyv.
Szerintem akkor hibázol a legnagyobbat, ha a specrelt úgy fogod fel, hogy a rúd pontjai elmozdulnak. Einstein éppen ezt akarta megkerülni. Ettől még elmozdulhatnak, mert a specrel ezt is kibirja. A Lorentz-elvben posztulátum a deformáció, ott természetesen elmozdulnak.
Régebben abban hittem, hogy a rúd megrövidülése valódi, de aztán rájöttem, hogy a megrövidülés a specrelben opciós, a specrel ebben nem foglal állást. Majd a merőleges Dopplerből rájöttem, hogy ha akarjuk a specrelben, akkor objektív nem változik meg a rúd. Gézoo a honlapján efelé halad, csak szerintem még nem hozta szoros összefüggésbe a merőleges Dopplert a fényetalonokkal.
Úgy vélem, hogy a részecske fizika dönti el, mert a specrel nem foglal állást abban, hogy megrövidül-e a rúd. Azt nézd meg nagyon, hogy a specrelben két téridőbeli arányok nem feltétlen jelentik azt, hogy egyetlen téridőn belül is meg vannak ezek az arányok.
Ismét az ábra. A fény a narancs színű vektor két oldalán halad a forrásokból. A források síkja, a kis fekete vonal kb 37+90=127 fokos szögben metszti X tengelyt, és a detektorok síkja szintén 127+180=307 fokos szögben X' tengelyt.
Adva van két darab., egymástól 0,6cs távolságú, egymással párhuzamos egyenes.
Adva van a detektor rendszerében egy metszéspont 0;0 helyen és a detektor síkra merőleges irány, amely fi szögben metszi a párhuzamos egyeneseket, mint egy téglalap egyik átlója.
Minden ismert. Az átló hossza, az oldalak hossza v*1 és d*1 , átló hossza c*1.
"A forrás sebességét, és ebből azt is tudja, hogy milyen hosszú ez az egyenes a forrás rendszerében."
Igen, kiszámolhatja, hogy a forrás rendszerében a fényút 1c. Viszont tudja, hogy Ő éppen merőleges irányból kapta az impulzust. Még mindig nem értem, hogyan jön ki neked az, hogy a detektor rendszerében a fényút 1c?
Ismét az ábra. A fény a narancs színű vektor két oldalán halad a forrásokból. A források síkja, a kis fekete vonal kb 37+90=127 fokos szögben metszti X tengelyt, és a detektorok síkja szintén 127+180=307 fokos szögben X' tengelyt.