"Egyszer régesrég, amikor a Szövetkezetnél ROAMER órákat szereltünk össze..."
Csak nem a hírhedt MST? Azóta tananyag lettetek, mivel a csapágylemez felőli Incablok rugó csészéjét nem fordítottátok be a helyére, így hajlamosabb a rugó megszökni... Sajnos gyakorlati tapasztalat is :)
Óramosó nélküliként, egy éjszakára ammónia szappan oldatba <kotyva> áztatok. (80 C -on indítok).
Forróvizes öblítés után langyosvizes öblítés, utána benzin. (Újabban mosóbenzin, de leszokom róla nem tetszik a szaga <acetonos> és nem is érzem, hogy jobban mos). A billegő és a horgony csak patikabenzinbe, meg az összes alkatrész mégegyszer öblítve. Ha nagyon koszos, akkor üvegfecskendővel mosógépet játszom. Ha nem veszem le a fedőkövet (egyre ritkábban), akkor vékony 0,35 injectiós tűvel fecskendővel mosom. De nem kielégítő. A fedőköveket le kell fával dörzsölni. A csapágyakat dörzsárral, a fogyas tengelyeket tisztítófával.
A csavarokat 96 lyukú sejttenyésző tálcába teszem, és nem mosom. Meg vannak számozva pl 1/A tokcsvarok; 2/A billegőhíd, 6/A futóműhíd, 6/B futómű alsó híd stb.
Valamikor használtam ultrahangos mosót laboratóriumi célra, az nekem nagyon tetszett. 15 e Ft környékén lehet venni. Kicsi, elfér mindenhol, kevés mosófolyadékkal is lehet dolgozni. Nem vennék óramosót. Az szerintem olyannak kell, aki naponta több órát mos.
Én egyelőre sima áztatással mosok (lassan beüzemelem a mosógépet is azért...), és az nem végez tökéletes tisztítást, minden követ tisztítófával át kell dolgozoni. Ezen a gép, vagy spec. mosófolyadék segít? Én csak benzint használok.
Valahol igaza van szerintem. A Katona-Pallai könyvben kifejezetten ajánlott módszer néhányszor egy-egy motorkerék-fognyi ugratással meggyőződni az egyforma visszalendülésről - képet kapva a futómű állapotáról. Pl. könnyű észrevenni, ha egy fogastengely fogai közé kis szennyeződés szorult.
Amikor iparitanuló voltam / 40 éve / volt olyan mesterem, akinél addig kellett
tisztitani a szerkezetet, amig horgony nélkül kis felhúzással járatás után visszafelé nem kezdett forogni a gátkerék. Szerinte akkor volt rendesen kipucolva egy óra.
Automata olajzó: én konzervatív vagyok a kérdésben, szerintem megoldható a feladat nélküle is, és bizony hobbistának egyszerűen nem éri meg. Olajzótű: mivel én javarészt karórázom, a feketét használom szinte kizárólag. A kéken már túl nagy a csepp egy átlagos csapágyhoz. De persze gyártófüggő is lehet.
Egy érdekesség: egy időben (nemrég) állítólag több órás is panaszkodott a Moebius olajokra, mert hamar besültek az órák tőlük. Hallottatok ti erről?
Mikor összerakod a járatot, tehát még a billegő és horgony behelyezése előtt a koronával járasd meg. Ha ilyenkor szépen lefut, akkor az rendben van. Sőt, ha szép tiszta a szerkezet, és megfelelően van olajozva, egy kicsit még vissza is kell forognia, ahogy a rugó lejárásakor kicsit túlmegy a nyugalmi állapotán, majd visszalendül.
Ha ez simán megy, akkor már csak a horgony-billegő lehet a ludas, illetve a számlap is okozhat még meglepetéseket (volt már görbe lábú számlapom, amelynél a kismásodperc furatának oldalához hozzáért a mp. mutató csöve, ezzel megfogta az egész járatot).
Aut. olajzó használtan ebay-en szokott lenne, kb. féláron. De előbb mindenképpen óramosóval kell kezdeni, ha az nincs, akkor meg kell bontani az ütésbiztosítást, addig felesleges az automata olajozó.
Nekem vagy egy Bergeon sárga olajzótűm is, egy 2 mm-es "lapát" a vége, nagyon jó faliórákhoz :)
Mostanában meg zsírozni szoktam a motorrugót, a két ujjam közé csippentek egy keveset, majd végighúzom az egész rugón ("Panther" márkájú, made in India :)
Nem vagyok képben a Moebiusok színét illetően, viszont már többféle színű 2-es olajhoz volt szerencsém, ha van is konvenció, hát nem tartják be a gyártók, így azt javasolnám, hogy ne nézd az olaj színét, csak a számozással foglalkozz. Az olajzótűk között is látható eltéréseket találni, van az asztalomon két kék tű például, más gyártóktól, ha nem is drámaian, de azonnal jól láthatóan eltérő méretekkel. Ezzel együtt a kék és piros tűkön kívül mást alig használok, bár van zöld meg fekete is, de kézbe sem nagyon veszem őket.
Az automata olajzó beszerzését viszont tudom javasolni, érdemes. Sajnos használtan elvétve bukkan fel, újonnan meg nem olcsó.
Tegnap egy pici női ETA roncsból kivettem a fedőkövet, (APT hajtogatós módszerével) és sikerült betenni és ráfordítani a zárat. Mintha egy picit kisebb lenne, mint az eredeti, de a másikat nem vettem ki, hogy összehasonlítsam. Ezeknek a csapokanak a hátoldalán lemezbe mart fedőkövek vannak.
A szerkezetet is összeraktam, jó is, dátum meg minden, fel is húz, de pillanatnyilag nem működik. Majd megbontom a futóművet megint. A pótolt fedőkő miatt nem szorulhat szerintem (bár a fene se tudja).
A visszatételkor a folpack zseniális ötlet, bár nekem jellemzően a olajozásakor veszet el a kő. Igaz most már látom, hogy rosszul csináltam, mert asztalra fektetve olajoztam és így vagy ráragadt az olajozóra, vagy gombfoci lett.
Ambosz homokfúvott üveglap ötlete jól működik (kisit kicsi a lapom 30 cm x 15 cm) de jól látni rajta, és nem csúszank el az alkatrészek.
Az olaj számozási gondomra is reflektáljatok legyetek szívesek, ha képben vagytok Moebius olajban.
Azért vigyázz, a jobb minőségű Seiko werkeknél azok valódi fedőköves rendszerek, tehát trombita-csapos végűek, és gondot okozhat a fedőkő hiánya. Ugyebár egy dolog, hogy a rendszer fedőköves, és egy másik, hogy ütésbiztosított-e? A kettő a billegőnél jellemzően együtt jár, de nincs feltétlen kapcsolat, és a járat egyéb fedőköveinél nem is jellemző az ütésbiztosítás. A Grand Seikom szerkezetében például a járat összes kereke kivétel nélkül trombitacsapos-fedőköves, kivéve a perckerék - másodperckerék mutatók felé menő tengelyét. Ha hiányoznak a fedőkövek, simán kiugrálnak a kerekek a helyükről.
Fedőkövek méretben nem nagyon eltérőek, én pl. pótoltam már ETA fedőkövet Poljot szerkezetből. Junghans-féle csillagnál volt, hogy tisztítófából fabrikáltam egy megfelelő profilt, amit csak rászorítottam, egy negyed fordulat, és bent volt a helyén. Kezdőként a leszorítórugót letakartam folpack fóliával, és azon keresztül tuszkoltam a rugót, így garantáltan nem ugrott el.
Amúgy puhább felületen kicsit könnyebb, erre való pl. a képen látható alkalmatosság is.
Na igen tulajdonképpen ez most az igazi kérdés. Tehát a gátkeréken ezek nem ütésbiztosítások, hanem síma fedőkövek. Namost a trombita alakú csapok a billegőnél lötyögésbe kezdenek, ha nincs fent a fedőkő. Itt meg lehet hogy csak port véd a fedőkő. Tulajdonképpen az egész csak azért érdekes, mert ha nem fog járni, akkor így a benzinből megy egy zacskóba. Ha meg van rá esély hogy járni fog, akkor összerakom. Mindenesete a másik fedőkövet nem veszem le. Úgy olvastam valahol, hogy olajat kell belecseppenteni, és nagyon helyes tisztítófával belenyúlni és akkor behúzódik a fedőkő alá. utána a csészét kimosni.
Más:
Nem tudok elmenni az olajok jelölésén ebben kérek segítséget. (csak azt ne mondjátok, hogy vegyek még 9020-t is)
Elvileg a könyvek szerint
1 zöld
2 piros
3 kék
4 sárga
Nekem Moebius 9010 kék olajom van, amit eladtak 2 olajnak (gyakorlatilag 1.-nek használom a Moebius honlapja is billegőre, meg horgony kőre javasolja. Ezt használom a karórák futóművére is.
van Moebius 8000 aminek piros kupakja van az olaj sárga, (hogy erről mit mondtak, azt hagyjuk) ezzel kenem a kis órák felhúzórészét, és a nagyobb karórák futóművét.
Van Moebius 8030 amit vekkerhez adtak el. Meg ezzel kenem a rugóházat.
Van egy fekete olajozóm (miért fekete? nincs ilyen olaj jelzés) aminek lándzsa vége van, és extra vékonynak adták el.
Van egy piros, aminek nincs lándzsa vége, hanem a vége kicsit laposodik és csúcsa van (letört? és amit látok az a lándzsa nyaka?) miután piros, elvileg ennek is kicsinek kellene lenni.
A tisztitófa méretre faragva jó megoldás, kivállóan lehet alkalmazni a gátkerékfedő- kövének visszatételénél, ami ott véleményem szerint nem hagyományos incabloc szerepet tölt be, inkább az olajozást védi. Jelenleg nem tudom, hogy mennyibe
kerülhet egy incabloc olajozó tartótalppal, de10 éve sem volt olcsó szerszám.
És még pót tű is kell hozzá, mert hamar le tud törni a vége, ha nem függölegesen tartod vagy kiesik a kezedből. A hozzá való speciális olaj sem két forint, ezért írtam
Fedőköve válogatja. Kitolni legtöbbször nem lehet törés nélkül, ám ha két kis fogóval finoman meghajlítod a fedőlemezt, akkor általában sértetlenül kipottyan a kő. Viszont korántsem biztos, hogy jó lesz, hiába azonos az átmérője, a fix fedőköves zárólemezekben az esetek többségében igen lapos kő van, ami túl alacsony az Incablochoz képest (amiben néha egészen duci, vastag fedőkő van), és ha ilyen, akkor lötyögni fog az egész. Kényszerből-kínból láttam már két követ is egymásrarakva, működik, persze ütésnél elcsúszkál, a feladatát nem igazán látja el, de az óra eljár így is.
Az Incablocról, és általában az ütésbiztosított fedőköves rendszerekről azt mondanám, hogy két dologba érdemes beruházni: Egy nagyon jó minőségű finom csipeszbe, és egy automata olajzóba
A rugó valójában elég jól kezelhető, a KIF, Trilastic és többi is, feltéve, ha a csipesz állapota és minősége ezt lehetővé teszi. A jó csipesszel a követ rakosgatni sem egy probléma, természetesen ezzel együtt számítani kell arra, hogy néha egy-egy elpattan, akár fedőkőből, akár fedőrugóból, ezekből órásnál van tartalék.
A Seiko járatán levő fedőköves csapágyakkal viszont nagyon vigyázz!! Ez nem ütésbiztosított valójában a lyukaskő fix, a kis alul csücskös "U"-ra emlékeztető rugó csak rögzít, és imád azonnal világgá ugrani, ráadásul visszatenni még sokkal nehezebb, mint kivenni. Ha a csapágy láthatóan szutykos, akkor nincs mese, szét kell szedni, de a rugót semmiképpen ne tedd mosóba, el fog veszni, legfeljebb egy külön kis benzinesedényben érdemes megáztatni. Ha a csapágy ránézésre tiszta, akkor inkább ne szedd szét, tisztítsd így egyben, zártan. Ha óramosóban pörgeted egy órát, akkor azért bejut a tisztítófolyadék. Sima áztatással semennyi idő alatt sem. Visszarakáshoz érdemes tisztítófából kis támaszt faragni, és folyamatosan leszorítva tartva igazgatni-forgatni, vagy igen könnyen és általában meglelhetetlenül elugrik.
Az Incabloc jó csipesszel, kis támasztófával (vagy egy finom csavarhúzóval) megtámogatva általában elég könnyen, jól szerelhető. Olajozni nehézkes, szétszalad az olaj, odaragad miatta a kő mindenhová, elvileg ezeket az automata olajzóval kenésre találták ki.
Más jutott eszembe. Tegnap, hogy elvesztettem a követ, megnéztem, hogy nem tudom-e pótolni a fedőkövet, de mindegyik fellelhető kő nagyobb volt. Vannak olyan kis női roncsaim, amelyikben kicsi a fedőkő, de nem ütésbiztosított. Tud-e valaki segíteni, hogy házi módszerrel, kőprés nélkül ki tudom venni ezt a fedőkő foglaltból sérülés mentesen?
(Ha APT olvassa, biztos azt gondolja, hogy egy ilyen ócskavassal ennyit nem éri meg küzdeni, de hát nekem még óra-óra.)
Az orosz-féle csillag (eredetileg Junghans találmány) titka: csipesszel kell kitekerni, a csipesz egyik végével tekered, másikat a közepébe teszed, ha kiugrik, nem repül el. visszatenni trükkös, két fület kell behelyezni, majd a harmadikat lenyomva aláfordítani (ezt két kézzel, egy tisztítófával és egy finom csipesszel szoktam... Az incablok könnyű móka. KIF: nehéz dió, kemény a rugó is, kétkezes dolog, a két végét beakasztod kétoldalt, és a harmadik véget, a "nyelét" nyomod be a perem alá utoljára. Legalábbis én így szoktam csinálni, biztosan van még sok mód. Az üveglap jó ötlet, én sima A4 papíron dolgozom általában. Az igazi egy jó, körben üveges órásasztal lenne, régi szakmabeliek üzleteiben lehet néha látni, ha el is ugrik valami, az asztalon belül lesz. És hát a rutin - nekik már nem hiszem, hogy sok minden "ugrabugrál"... :)
Az igazság, hogy az inkabloc még nem is annyira problémás, hanem az orosz "mercédes" csillag.
Ami most megizzaszt, az KIF jellegű, Seiko 7006-ban (vasárnap turkáltuk APT-vel). Ez nem a billegő felett van, hanem egy-egy a gátkeréken, meg a segédkeréken. negyede akkora, mint a billegőjé (azzall megvagyok) leveszem, (papírlapon megsikálom, lemosom, beolajozom, vissza teszem és vissza a rugó). De ez nagyon pici és szemmel láthatóan nagyon koszos.
Most nem tudom mit csináljak. Fedőkő nélkül mit fog művelni a síma kerék, lötyög? Azon nem nem csak porfogó a fedőkő?
Próbálj meg egyik oldalán savval maratott vagy homokfújt síküveget beszerezni.
Kb. 50X30 cm nagyságú elég lesz. Alája tegyél hófehér papirlapot és közelről lámpával világitsd meg az egészet. Kivállóan fogsz látni mindent egy lupé segitségével, ami lehet szemre illeszthető vagy fix állványos.
Én is ilyenen dolgoztam 30 évig. Nem egy hatalmas befektetés és megéri.
Az INCABLOC-kal az a helyzet, hogy annak a tisztitás utáni olajozását szakszerszámra tervezték. Hobbi órásoknak az ára miatt nem érdemes beszerezni.
Kösz a választ, de kb eddig jutottam el. Nem tudom pl, hogy milyen asztallapot csináljak, amiről nem ugrik. Minden hibája ellenére még a kemény hungarocell süteményes tálca volt a legjobb, mert felfelé hajlott a széle, és ha elugrott, akkor a tálca közepe felé pattant vissza.
Jó csipesszel meg kell fogni kétfelől. Érdemes tisztítófával is letakarítani egyszer, mert tapasztalatom szerint a sima benzines áztatás nem segít (nem tudom, géppel és mosófolyadékkal milyen a helyzet). Tisztítófázni úgy is lehet, hogy a kézfejedre helyezed a követ, és úgy tisztogatod a fa oldaláva - a puha kézbőrbe kicsit benyomódik és nem ugrik el. Utána még egy öblítés, és kész. Oroszokkal kezdj, tiszta asztalon, ha elugrik megtaláld. Olajozni is úgy érdemes, hogy csak az olajzó végén legyen nagyon kevés olaj, a csipesszel biztosan fogott követ felülről kínálod meg olajjal, hogy szépen, a közepén álljon meg a csepp. Ha sok az olaj, kifolyik, túlfolyik. A jó csipesz alapfeltétel, 1500 -ért egészen jót kapsz - hegyes legyen és tökéletesen párhuzamos.
Sorozatosan elvesztem a fedőköveket, amikor az inkablocot pucolom.
például tegnap az olajozóval tettem egy kis olajat a hátán fekvő kőre, egy picit megnyomtam, és sutty mint a gombfoci. Vagy hozzáragad az olajozóhoz, és így karom rátenni a lyukaskőre, de leesik félúton, és már nincs meg.
Mondjatok valami bíztatót, vagy tanácsot. Csináljak valami sátrat?
