A tokgyűrüddel kapcsolatban azt mondanám szép munka, engem nem zavar, hogy összeépítetted őket, sőt. A két nappal ezelőtt feltett fényképsorozatoddal kapcsolatosan nem osztom Csoki véleményét. A hazai helyzet az, hogy bizonyos árkategória és pénzügyi kondíciók mellett sokszor ilyen "gagyi" szerkezetekre, jobb esetben szerkezet+tokra vagyunk kárhoztatva. Csokinak egyszer főleg szóban mondanám el, hogy az egyes, sokszor itt is beszúrt képek alanyaiéert mennyi jó magyar forintot adtam, s milyen állapotból mit "varázsoltam" működően, tisztítottan. S az is szeretném elérni (örömmel mondom néha sikerül is), hogy egyre szebb dolgokat vehetek meg s tehetek rendbe (szerencsére mostanában ez is látható a képeken). Szerelési szempontból pedig jobb egy már más "órások" által tönkretett alanyon gyakorolni mint egy Howardon!
A felhasított billegő érdekes kérdés, XIX. századi, egyébként jobb szerkezetekben én is találkozom vele. A felvetés logikus, csak akkor miért nem tették a felvágáskezdeményt az alaplemez irányába?
Na jó visszamentem megnéztem azt a horgonyhidat mégegyszer. Mondjuk egy szép (működő !!) IWC meg E.Howard között tényleg olyan, mint a mikor a szépségverseny diasorozatába bekerül egy bőrgyógyász kongresszusi előadásának ábrája. De fogjuk fel absztrakt módon. Az élet, a haldoklás és az elmúlás. Kicsit olyan Andersen-es.
No de nem terhelem tovább a fórumot lélektani dolgokkal.
De azért még nem vagyok kiutálva a fórumról a kis szörnyetegeim miatt?
Ha úgy vesszük kevésbé megrázó mint a Pateken a csavarhúzóval szétmart alaplemez a váltótengely körül.
Újabb horror kép: Egy kis szecessziós ezüst tokot sikerült szereznem, valamikor karóra volt, de láthatóan függőórának hordták. 28 mm belsővel. -no ebbe építettem át egy korban teljesen hozzá nem illő 24 mm Vénus 75 -öt, magam barkácsolta tokgyűrűvel. Büszke lennék rá, ha 50 év múlva egy ilyen fórumon hüledeznének rajta, hogy micsoda barbár munka de milyen jól működik. (Többel nem terhellek benneteket pedig van például Unitas szerkezet reszelővel bővített vékony Molnija tokban, sörösdobozzal beillesztve.)
Viszont nem reflektáltatok a felhasított bimetál billegős teóriámra.
Péter! Te ezekkel a szerkezeti képekkel csak boldogítani tudsz! A hétvégén láttam egy negyedütős gyönyörű aranyórát először élőben. Két spirálra ütött, az egymás felett kőben csapágyazott kalapácspár. Na olyanom sohasem lesz..., bár annyira nem is bánom :-)
Abba a kategóriába tartoznak a szerkezeteid amiket csak fényképen szoktam látni. Igazán gyönyörűek! Nem bánnám ha elfelednéd már azt a horgony hidat :-)
Ezek egyszerűen gyönyörűek, de tényleg. Én kontráznék egy messze nem ilyen márkás, messze nem ilyen korú, de egészen extrém "orosz csodával", valódi Micsurini hibrid, kvarcvezérelt billegőmotoros, agyonkövezve, köves horonnyal emelve, agyonbonyolítva: ;-))
Szerintem minden egyes ora amit szetszedunk es javitunk egy szinttel feljebb visz minket tapasztalat es onbizalom teren is, de ... En mar nagyon kerulom hogy kis szornyeteg orakat keljen szetszednem es javitgatnom, egyszeruen nem tesz jot a lelki vilagomnak. Lehet hogy oregszem de szeretem nezni a szep szerkezeteket es kerulom a csunyakat ormotlanokat, pedig tudom hogy azok is orak. :-) (BoBoYSA kerlek ne vedd rossz neven, de meg mindig kisert bennem Tomotius billegohidja :-)
Ezen a heten ket amerikas szerkezetet kaptam, ezeket valoszinuleg majd gyorsan megvizsgalom kozelebbrol, remelem javul tole a kozerzetem. :-)
Mostanában találtam ezt az állatorvosi lovat: A számlapon a tizenkettes, a hatos, a mutató és a másoprc mutató nincs egy vonalban.
A váltókar barkácsolt, egy kis rugódarab szorítja le.
a billegő fedőköve alatt két zsilettpenge darab (így működik)
legalább három féle színű kő van benne.
az alaplapon a billegő környékén helyet csinátak valaminek egy régi horgonynak? (ezt a képet nem engedi feltölteni)
a billegő az a felvágott típus, amiről itt egyszer már polemizáltunk.
Ezzel kapcsolatban azt hiszem meg van a megoldás. Most már három ilyet látva, azt gondolom, hogy ez nem egy műhely kópésága, ráadásul az enyéim biztos hogy bimetálok. Szóval szerintem ezeket így vették, és a gyár bejelölte, hogy hol kellene felvágni, ha a műhely hőkompenzáltat akar csinálni. És utána a műhely a saját rugójához mérten elvégezhette a csavarokon szükséges beállítást. Amiket látunk, azoknál a műhelyek nem vágták fel.
AS 340-esem gyönyörüen jár - fejjel lefele. Billegővel felfele az istennek sem akaródzik neki billegni. Valószínünek tartom, hogy a billegő tengelyvégéről hiányzik minimális darab, én semmi hiányt nem találtam benne, esetleg talán harmad miliméternyi.
Mellétekerted, ennyi. Ha a dobra tekeredik egyenetlenül, az nem gond, az első átfutásnál elrendezi magát, de ha a csigára, akkor elakadhat. Óvatosan, lassan kell először felhúzni, és igazgatni, hogy jól tekeredjen a csigára. Aztán a lejárás után úgyis a helyére kerül.
Köszönöm a választ! Nagyjából így csináltam s jelenleg már jár a kicsike. Az a gondom akadt, hogy felhúzásnál a lánc nem pontosan csiga csigavonalát követve tekeredett át hanem rendetlenül. Valahogy alulról túl hamar felsőbb csigaszintre került :-(. Most várom, hogy lejárjon közben igazgatom a dob palástján. Esetleg valami ötlet?
Így biztosan nem. Tutira leesik, nyomaték alatt meg összerakhatatlan.
Ami nekem legjobban bevált, az az, hogy a teljesen összerakott, de még billegő nélküli szerkezetnél a kiegyenlítő csigába beakasztom a lánc végét, a másikat a rugóház dobjába (általában átfűzve meg kell vele kerülni egy távtartó oszlopot is), majd a rugóház alsó, számlap alatti rögzítő kilincsét kiakasztva egy megfelelő felhúzókulccsal vagy kisebb sikattyúval elkezdem lassan-lassan feltekerni a láncot a dobra. Ujjal leszorítva kell feszesen tartani, és féloldalasan tartva, a levegőben lógva kell hagyni a láncot szabadon mozogni. A végén feltekeredik, megfeszül, a végállásig eltekeri a kiegyenlítő csigát, és ekkor kell ráhúzni fél-egy menetet a rugóra, majd beakasztani a rögzítő kilincset. Három-négy kéz és kezenként legalább nyolc ujj komoly előnyt jelent. :-)) Körülményes szerelhetőségű, de végeredményben nagyon hálás szerkezetek.
APT! Az első kiegyenlítő-csigás hajtómű összeszerelésénél tartok, amikor a futómű, a csiga és a dob a helyén, át kell cséválni a csigáról a dobra a láncot s mikor ez megvan, kell feltenni a felső csapágylemezt? Jól jönne egy kis segítség...
Igen, de a mutatók túl szépek és épek, és erős a kontraszt a festékkel, ami először szúrta a szemem. A másik a számlap. Szerintem "antikolt" festékkel felújították, és átépítették. Persze bármi lehet, de milyen célból csinálták volna? Mert ekkoriban "szórakozásból" nem építettek karórát a szovjetek, leginkább katonai feladatokra jutott belőlük. Akkor viszont ismertebb lenne szerintem.
A világító festést érdemes nézni. A mutatókon is, meg a számlapon is. Nagyon nem néz ki újnak, viszont ez az elrendezés tényleg kevéssé valószínű. Viszont a szerkezet eredeti. Szóval érdekes.
Szerintem túl szépek a mutatók (túl fényesek), és a számlap is. Arról nem beszélve, hogy akkoriban a regulátor -elrendezés karórában nemhogy szokványos nem volt, de ismert sem nagyon, és az oroszok nem nagyon módosítottaka sorozatgyártott óráikon szerkezetileg. Egy dátummodul maximum. Én azt mondanám, itt valami nincsen rendben - de ez én vagyok.
Egy hétig szabadságon voltam, mondhatni összefüggően szereltem. Látom ti is dolgoztok.
A kis női Doxa végülis kapott egy kis Stowa női rugót Braguet-ívre hajlítva, és most napi egy órán belül van :-). A tulajdonos azt mondta, színházra ez elegendő pontosság. Azért ha az életben látok egy ilyen rugót, akkor majd lecserélem. Érdekes, egy ilyen kis órában hőkompenzélt billegő volt.
A többi dolgot fényképpel akrom mutatni, de ebben most akadályoztatva vagyok.
Pedig ez a számlap jó munka. De nem állítanám, hogy gyári, ahhoz látni kellene. Ha túlságosan új, az gyanús. Tény, hogy készültek ilyen stílusú-megjelenésű számlapok anno is. Az is tény, hogy ránézésre igencsak eredetinek, korosnak tűnnek a mutatók. Viszont ezek lehetnek eredeti mutatók akár a hagyományos kivitelből is. Szóval ez lehet egy későbbi igen jól kivitelezett átalakítás, meg esetleg eredeti is - ez utóbbit furcsállnám, mert ilyen stílusú órákkal eredeti oroszban soha nem találkoztam. De egy kép alapján meg nem mondom, mi az igazság..
A kérdés már csak az, hogy ki alakította át. Mert ilyen gyári verzióról még sehol sem hallottam, (ami persze egyáltalán nem zárja ki létezését) viszont házi átalakítás esetén már nem olyan érdekes számomra. Ha viszont eredeti gyári lenne, akkor nem nagyon nyugodnék, amíg meg nem veszem.
A számlap eredetiségét is fenntartásokkal kell már manapság kezelni a régi orosz órák esetében. Oroszországban tömegesen készítik a retro megjelenésű számlapokat a régi, ritkábbnak számító orosz órákra, meglovagolva a jelenkori divatot. Ugyanis nyugaton is egyre népszerűbb a régi orosz órák gyüjtése. Találkoztam már gyönyörű számlapos, de egyébként kopottas Volna Precisionnal, Szputnyikkal, Szaturnnal, stb.
Hát, effélét még én sem láttam. A szerkezet minden kétséget kizárólag eredeti. Sőt, ránézésre, a képek alapján bizony régi a számlap, a mutatókészlet is. Ilyenre átalakítani amúgy ezt az órát egyáltalán nem akkora feladat, egy álló csap áthelyezésével megoldható, de meglep, hogy készült ilyen. Márpedig a képek alapján valószínűsíthetően tényleg készült.
Tanácsot kérnék egy szerkezettel kapcsolatban. No nem szerelgetni akarom, egyszerűen csak arra lennék kíváncsi, hogy ...
Szóval, találtam a web-en egy régi ruszki órát, amilyennel még sosem találkoztam. De még csak nem is hallottam ilyenről és őszintén szólva vannak is kétségeim vele kapcsolatban.
Egy zsebórabeépítéses karóráról van szó, amelyeket a múlt század közepe táján nagy mennyiségben gyártottak az oroszok. A szerkezet (alapja) az ismert Hampden alapú Typ 1-es. A bibi ott van, hogy az órán a mutatók regulátor elrendezésűek.
Nekem kételyeim vannak az eredetiségét illetően. A kérésem az, hogy a szerkezetre kukkantva mondjatok véleményt, hogy lehet-e ez ilyen mutatóelrendezésű óra! Feltéve, ha ez így megállapítható egyáltalán. Én sajnos nem látom át a műszaki hátterét ennek a mutatóelhelyezési formának.
Tehát lehet-e ez egy eredeti óra, vagy beigazolódik a gyanúm és csak egy huncut tákolmány?
Akkor ez egy nagyon jó szerkezet. Esetleg egy fotót dobnál róla? A Gustav Beckerek amúgy egy magas minőségi kategóriát képviseltek, precíziós ingával azoktól nem is ment csodaszámba az ilyen pontosság.
A Kienzlének is sok szerkezete volt, az igen egyszerűtől a komolyabbig, a legegyszerűbb drótingától a kompenzáltig. Ez bizonyára valami jobb fajta.
Péter, ez a mui lakásunkban több, mint egy éve folyamatosan így megy... Semmi elmászás. Pedig: hol volt fűtésünk, hol nem... Amúgy amikor áttisztíttattam az órásunkkal, s rákérdeztem, milyen pontosság várható tőle, azt válaszolta, hogy heti 1-2 mp., s szerinte ugyanez várghatzó egy szintén korabeli, jó minőségű, masszív Gustav Becker - szerkezettől is...
Nem, valóban nem volt felsőkategória, de a jobb szerkezeteiben mind a bimetál billegő, mint a Breguet spirál előfordult. Precíziós órát anno ők is készítettek, és az az 1930-as évek előtt bimetál, vagy Gillaume billegőt jelentett.
