A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
"Tehát ez is bizonyítja, hogy fotonok nem léteznek."
Rossebet.
A felharmonikusok a HANGKÉPZŐ ESZKÖZÖK működésének sajátosságaiból jelennek meg vagy éppen nem jelennek meg a hangképzés során.
Nem a hanghullám inherens tulajdonsága, hogy az alap hullámhossz mellett mindig ott vannak a felharmonikusok.
A kvantumfizikai részecskék nem úgy képződnek, mint a folytonos közeget alkotó elemek kinematikai megrezegtetésével képzett hanghullámok. Köze nincsen az egyiknek a másikhoz, ezért is égbekiáltó ostobaság a második tulajdonságait hiányolni az elsőn. De ezt már tucatszor leírták neked: se az elektromágneses sugárzás, se a de Broglie hullámmal rendelkező anyagi részecskék NEM ÚGY VISELKEDNEK, mint egy folytonos anyagi közeg alkotóelemeinek az ide-oda rezgése-mozgása.
„A fény nem hullámmozgás, hisz a fényhullámban semmi se mozog, hanem csak a pontbeli mezőértékek változnak.”
Ezek szerint azok a pontbeli mezőértékek konergálnak is, nem csak interferálnak?
„A dolgozatom és más tanulmányok alapján akkoriban az az elképzelés alakult ki, hogy egy atomot nemcsak ionizálhatunk, hanem a benne lévő elektronokat a gerjesztett állapotok felé mozdíthatjuk el. Az atom a gerjesztés megszüntetésével fényt bocsát ki, amit fluoreszcens fénynek nevezünk. Az ötlet tehát az volt, hogy megvizsgáljuk ezt a fényt, hogy többet tudjunk meg az intenzív lézersugárzás elnyelésével történő gerjesztésről. Ez meglehetősen kézenfekvő ötlet volt. Máig lenyűgöz azonban, hogy valami teljesen újat láttunk. A lézer terjedésének irányában detektált fényben sok-sok magas felharmonikus komponens volt. A felharmonikus azt jelenti, hogy a frekvenciájuk a kezdeti lézerfény frekvenciájának egész számú többszörösével egyenlő. Még meglepőbb volt, hogy az egyre magasabb rendű felharmonikusok felé haladva az intenzitásuk csökkenését vártuk volna, de ehelyett egy állandó intenzitású platót láttunk. Vagyis a magas felharmonikusok majdnem ugyanolyan intenzitással rendelkeztek egy bizonyos határfrekvenciáig. Emlékezetes kísérleti felfedezés volt. Vagyis a magas felharmonikusok majdnem ugyanolyan intenzitással rendelkeztek egy bizonyos határfrekvenciáig.
A hang is és a fény is hullámmozgás. Az ebből adódó tulajdonságaik megegyeznek. Például mindkettőre jellemző, hogy a hullám terjedési sebessége nem függ a hullámforrás mozgásától. És mindkettő képes interferenciára.
Ez egyszerű mint a faék.
Persze vannak eltérő tulajdonságaik is. A hang mechanikus hullám, a fény pedig elektromágneses hullám. A hangnál a rezgést a levegőmolekulák apró kitérései képviselik. A fény esetében pedig a fényközeg mágneses és villamos tulajdonságainak a periodikus váltakozása.
Ha a fény nem egy közeg részecskéinek kinematikai mozgása, akkor nem hasonlíthatod a fény jelenségét a kiterjedt anyagi közegek részecskéinek kinematikai mozgásával (esetünkben rezgésével) megvalósuló hang jelenségéhez.
Ez egyszerű mint a faék. Ha nem ugyanaz a jelenség alapja, akkor lófütyit se számít az egyik jelenség szempontjából, hogy milyenek a tulajdonságai a másik jelenségnek.
Köthetnénk például olyan megállapodást, hogy a hang két pont között az oda-vissza utat mindig ugyanannyi idő alatt teszi meg, akár fúj a szél, akár nem.
Mert Einstein ugyanezt tette a fény esetében.
Vajon jogos az ilyen "megállapodás"?
Nyilvánvaló, hogy a tudományban ilyennek nincs helye.
Sajnos a relativitáselmélet ehhez hasonló "megállapodásokon" és légből kapott feltevéseken alapul, nem valós tényeken. Ebből származnak az értelmetlen paradoxonok, az űrhajósok csodás megfiatalodása, és még sok más valóságtól elrugaszkodott következtetés.
De a kitalált fantáziavilágot hamarosan felváltja a reális alapokon álló új fizika.
A jövő fizikája szigorúan kísérleti tényeken fog alapulni.
Nem lesz benne olyan Einstein-féle "megállapodás", hogy két pont között a fény az oda-vissza utat ugyanannyi idő alatt kell, hogy megtegye.
Annál is inkább, mivel maga Einstein írja, hogy ez "... nem a fény fizikai természetérél szóló feltevés, vagy hipotézis, hanem olyan megállapodás, amelyet szabad belátásunk szerint tehetünk..."
A jövő fizikájában nem megállapodunk, hanem kikutatjuk a fény természetét, és megmérjük, hogy két pont között a fény az oda-vissza utat valóban ugyanannyi idő alatt teszi-e meg, az álló és a mozgó rendszerben egyaránt. És az eredmény birtokában haladunk tovább.
A tudományhoz nem méltó "megállapodások" a jövő fizikájában már nem szerepelnek.
Ez nem Lorentz transzformáció, hanem Einstein transzformáció.
Lorentz szerint az idő és a távolság nem transzformálódik.
Ezt a baromságot Einstein találta ki.
Persze Einstein később megbánta az éter száműzését, és vissza akarta hozni. Viszont ha ismét van éter, akkor az időt és a távolságot nem kell transzformálni.
A relativitáselmélet az éter nem-létezésére épült. Ha nem lenne éter, akkor a mozgó rendszerek egyenértékűek lennének, ami csakis akkor lenne működőképes, ha az idő és a távolság transzformálódna.
Mivel azonban Einsteinnek megjött a jobbik esze, és elismerte az éter létezését, így a Lorentz transzformációra semmi szükség nincs.
Egy kicsit vegyél vissza az arcodból, kóklerfizikus.
Tegnap kijelentetted, hogy a relativitáselméletről több ismereted van, mint bárki másnak.
Aztán nagyon hamar kiderült, hogy a Lorentz-transzformáció alapjaiból sem értesz semmit. Közölted, hogy a Lorentz-tényezőt nem lehet meghatározni :D :D
Majd amikor elmagyaráztam neked, hogy mi is az, először bekussoltál, majd elárasztottad a nagyképűsködéseddel az összes topikot, hátha a nyoma is eltűnik a menetrendszerű pofára esésednek. :D
Nem valószínű, hogy amikor Einstein az "új éter"-ről beszélt, akkor ezen a görbült téridőt értette volna.
1952-ben konkréten le is írta, hogy a téridő nem létezik önmagában, csak a mező struktúrájaként értelmezhető.
Ami pedig valóságosan nem létezik, az nyilván nem lehet az "új éter".
Azért sem lehet a görbült téridő az éter, hiszen a téridő fogalmát már korábban is használta. Ha ezt értette volna az "új éter"-en, akkor ezt le is írta volna. De sehol nem találunk ilyen mondatot Einstein írásai között.
Tehát Einstein nem a téridőre gondolt, amikor az "új éter"-ről írt.
