Európában:
Róma Fiumicino (FCO)
London Heathrow (LHR)
München Franz Josef Strauss (MUC)
Malta Luqua (MLA)
Corfu (CFU)
Párizs Charles de Gaulle (CDG)
Heraklion (HER)
Manchester International (MAN)
Európán kívül:
Monastir(MIR)
Bangkok International (BKK)
Sydney Kingsford Smith (SYD)
Dunakeszi, Farkashegy, Ferihegy 1, 2A, 2B, Berlin-Schönefeld, egy NDK-s a Rügen felé, a nevére nem emlékszem :-), Moszkva-Seremetyevo 2, Varsó, Prága, Frankfurt am Main, Málaga International, Madrid, Zürich, Porto, Lisszabon, Cancún International, München
Jártam, de nem repültem: Hármashatárhegy, Bécs-Schwechat
Itt Szent Péter volt a kalandtura tervező, mert egyébként nagyon olajozottan kialakitott útazás volt, amit kaszkádrendszerben csináltak, mi is habarovszkban találkoztunk kifelé menet az előző visszafelé jövő csoporttal, a minket követő viszont nem jött a randira, mert Moszkvában ragadt.
Amúgy nagyon katonás volt a szervezés, 380 utas 9 darab 40-45 fős szakaszra volt osztva élén egy idegenvezetővel, fölöttük egy főidegenvezetővel. A baj az volt, hogy egy-egy szakasznak együtt volt kollektiv szovjet vizuma és amikor a hazatéréskor szétcincálták a szakaszokat, akkor ebből zűr volt az útlevélkezeléskor, mert a "szakaszparancsnokot", aki a csapata legvégével jött el, nem engedték be a határterületre az igazi papirral. Minden ilyen "rajnak" kineveztek helyben egy oroszul tudó "rajparancsnokot" és kapott egy fénymásolatot a vizumról. Én is ebben a helyzetben voltam, volt mit magyarázkodnom:-)
Csak most találtam rá erre a topicra, de olyan listákat láttam, hogy elhűlt a vér bennem.
Hallottatok már a Rétsági reptérről?
Még én sem voltam ott, csak kaptam egy aranyos meghívást júli.5-ére egy repülönapra ahová elmegyek.
És természetesen minden aviatikához húzódó embert szívesen látnak.
Ja erre a hetes ködre emlékszem, hiv. uton voltam kint valami kiállitáson, én pont előtte mentem és a vége után jöttem, de volt olyan aki a csapatbol egy nappal később indult mint én, elrepult Moszkva folé, majd kijevben leszállt, ott szállás, aztán megint moszkva fölé, megint leszállt valahol, stb., aztán valahogy haza, szoval az öt napos tervezett moszkvai kinttartozkodása kb ö nap repülőut ill. repulőtárre sikeredett, moszkva földjére ugyan nem lépett.
Ennyire azért nem talányos az ügy. IBUSZ úton voltunk, ami úgy működött, hogy Bp-Semerreretyo MALÉV TU-154, tranzitszállás, másnap Domogyedovo-Habarovszk Aeroflot IL-62M, onnan vonattal 16 óra Nahodka, onnan a Csernyenko hajóval 8,5 nap Japán és az oda vissza hajóút. Vissza ugyanez, csak...
Vissza Habarovszkban aludtunk egyet, másnap reggel már a reptéren voltunk, amikor ragyogó napsütésben közölték velünk, hogy Moszkvában akkora feneköd van, hogy nekem sincs nagyobb. Ezért Moszkva 2 napja nem indit és fogad gépet, 16 000 ember lakik vasuti kocsikban a reptereken. Itt meg süt a nap, maradhatunk nyugadtan még 1 napot. Majd mégegyet. Utána 3. nap este nekivágtunk a nagy orosz éjszakának az IL-62-vel. Klassz volt fenntről látni az erdőtüzeket, olajkutak fényeit meg a szembe jövő gépeket. A pilótafülke lámpájának le-felkapcsolásával köszönnek egymásnak a pilóták. Na merthogy én időközben elővettem a csak magyar szöveget tartalmazó névjegyemet, a hátára ráírtam oroszul, hogy "aviacionnij korreszpondent", elküldtem a sztyuvival a kapitánynak, aki rögtön meghivott a pilótafülkébe. Ott voltam két órát, nagyon tetszett nekik, hogy tudok oroszul, bár a grúz másodpilóta mindenképpen rajtam akarta gyakorolni az angol nyelvtudását. Még vicceket is meséltünk 2 óra hosszat, de aztán komolyra fordult a helyzet, mert a pilótávak közölték, hogy a SZU európai részén majdnem minden reptér le van zárva a köd miatt. A pilóta tőlem is megkérdezte, hogy na most mit csináljunk? Én mondtam, hogy a 190 utasból 180 a magyar csoport, tehát irány Budapest. Keró volt bőven, attól mehettünk volna, de még egyik pilóta sem volt Pesten, és így nem lehet idejönni. Akkor mondtam, hogy Ungvár, de ott kicsi a pálya, Lvov, Kiev zárva, maradt Ogyessza. Még néztük is, hog oda értünk tudna-e jönni a MALÉV nagytuskó. Oda tudott volna jönni, de nem volt rá szükség, mert közben egy félórára Domogyedovót kinyitották. Le is szálltunk a jeges esőben, fél kilométerre a főépülettől, létra, busz sehol. Lejöttünk a gép saját lépcsőjén és a sztyuvik vezetésével begyalogoltunk a parkoló gépek között a főépületbe. Átlépkedtünk a földön fekvő embereken és megtudtuk, hogy már lemondtak rólunk és a buszok elmentek. Ennek ellenére egy óra alatt visszszerezték őket és mentünk a Profszojuz szállóba. Egy helyet itt is kettőt aludtunk, mert ugyan a reptér működött, de akkora restancia volt utasban, hogy nekünk azt mondták, örüljünk, hogy kaja-pia-fütött szállás van. A MALÉV-nak esze ágában sem volt különgépet küldeni 380 emberért, egye meg az Aeroflot a saját kakiját. Végül harmadnap elkezdték kisebb csoportokban hazaküldeni a népet. Én 15öd magammal az algériai légtársaság gépvel jutottam haza, ami a mi kedvünkért leszállt LHBP-n. Akkor ettem először kuszkuszt. Végül a 18 napos út 22 napos lett és még az IBUSZ adott vissza egy kis pénzt a kellemetlenségekért.
Jelentem 1986-ban voltam Habarovszkban, Japánból hazafelé. Akkor még ott folyt az Amur a szállodánk mellett. Eleget néztem, mert a nagy moszkvai köd miatt 2 napot ott üdültünk vénasszonyok nyarára szánt ruhában -3 fokban, hóban. De szépen sütött a nap, így az Amur is nagyon szép volt. El akartam menni hajókázni a szigetek közöttt egy körjárattal, hogy megkeressem az amuri partizánokat, de nem tetszett a pénztárosnak az útlevelem. Utólag megtudtam, hogy hiányzott belőle a tízdolláros.:-)
Majd keresek elő képeket és beszkennelem. A reptér jellegzetesen jellegtelen volt, bár a főépületen nagyon szép szocreál korinthoszi oszlopok voltak.
Annál érdekesebb volt, amikor végül elindultunk Moszkva felé, de ezt már egyszer leirtam a "Milyen gépekkel repültetek topicban". De szivesen megismétlem, mert 2 óra az IL-62M pilótafülkéjében azért nem volt semmi.
Hát, Habarovszktól egy kevéskét gyalogolni kell az Amúrig, hogy a partizánokkal kezet fogj :-))
Habarovszk ott a nagy ország legkeletibb régiójánál van (tudod, ahonnan Japán csak egy köpés, de Moszkva néhány napi vonatozás).
Én olyan snassz dolgokkal nem is dicsekszem, hogy JFK, Habarovszk, Semerre-retyo, Domogyedovo, Frankfurt, Köln, Koppenhága...
De voltam a zaporozsjei katonai reptéren is 1981-ben. A Szocsit szolgáló Adler repteréről indultunk (az sem piskota, a hegyek és a tenger közt ott 2 km van, máshol Szuhumitól Szocsiig csak 500-1000 méter.)De Adlerben nem volt elég keró, hogy a kistuskó elmenjen vele Kievig, ezért szálltunk le Zaporozsjéban. A kb 100 méter széles beton közepén állt a kistuskó, a szélén meg egy sor Szu-15 vadászgép (tudjátok, azzal lötték le a K-007-est Szahalinnál) A baj csak az volt, hogy bár lejöhettünk a gépről a betonra a tankolás alatt, de körülvettek bennünket a katonák, úgyhogy nem tudtam odamenni megtapenyolni a Szuhojokat. Még azt sem mondták meg egyébként a sztyuvik, hogy melyik reptéren vagyunk, de miután megkináltuk amerikai cigivel a kiskatonákat, ők elárulták, amit én addig is tudtam, mert végig a folyó (ha jól emlékszem a Don) felett repültünk és a térképen követni tudtam.
Zürich, Kloten
Seoul, Incheon
Tokyo, Narita
Frankfurt
Szoulban az Incheon iden nyilt a Gimpo "helyett" (az is megmaradt azert), a vebe elott. Szep repter rengeteg uveggel, jokat lehet nezelodni. Sok a 744, 772, 332, A300-600, meg persze jonnek a kinai es orosz tarsasagok, mint a Vladivostok Air, Dalavia, vagy a China Northern, C Southern, meg mindenfele egtaj varialva. :) Nekem tetszett. Naritan sajnos este voltam, visszafele meg rohantam, igy ott nem nagyon tudtam nezelodni. :(((
Anno volt Malév charter Uralszkba, Kazahsztánba.
Na az volt az igazi élmény.
Karácsony előtt 2 nappal mentünk - és jöttünk is fordulójárattal vissza - a pálya száraz, de kicsit rövidecske volt pedig szinte még a kézifékkel is fékeztünk.
Aztán begurultunk az előtérre, ami tükörjég volt.
Szó szerint csúszott a TU 54-es amikor kerékfékkel megálltunk (volna).
Igazság szerint volt már mögöttem 50+ leszállás, de ez volt a legérdekesebb.
A kiszolgálószemélyzet úgy közlekedet, mint a pingvinek. Totyogtak a jégen.
A műszaki előtéren Yak-40-ek álltak hasig a hóban, azokat tavaszig senki ki nem robbantja.
És persze a sokat szidott 54-ek a BUD-BGO-STD-BUD-URA-BUD-STD-BGO-BUD szakaszt repülték rendszeresen probléma nélkül.
Ja, és Uralszkból Max. TOW-vel jöttünk el, mert féltünk a Ferihegyi rosszidőtől.
Szóval, most jöttem vissza Hahn-ról (vagy akik jobban szeretnék: Hahn-Frankfurtról/ez van kiírva is/, bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Hahn-nak kábé annyi köze lehet Frankfurthoz, mint Ferihegynek Miskolchoz, de hagyjuk....) Egy picikét a jóisten háta mögött van, ha közúton közelíted meg, de megérte felkeresni.
Viszont kicsit elképedtem attól, amit láttam. Hahn az egyik legnagyobb amcsi légibázis volt, egy fennsíkon fekszik, és elég élményszámba megy, ahogyan az ember az üres ellenőrzési pontot elhagyva a valamikori és most teljesen kihalt legénységi és tiszti épületek között kanyarog, aztán meg áthaladsz a vadászgépek tárolására szolgált bunkerek között és egyszer csak ott vagy Európa leggyorsabban fejlődő repterének terminálja előtt. Az élmény teljsen olyan, mintha nálunk egy elhagyott orosz laktanya pusztuló épületei között csavarognál. Ott is várhatóan az ilyen négyemeletes épületek többségét lebontják majd.
Az épület könnyűszerkezetes (olyan, mint egy hatalmas konténer), légkonicionált, három, fotocellával működő ajtó, belül minden tiszta dizájn, igényesen kialakítva. Nagyon klassz és kompakt a reptér, kábé egyharmada az egyik Ferihegyi terminál méretének, viszont minden van benne. Üzletek, kávézók, étterem, galéria, kilátóterasz!!!, utazási irodák, stb. A galériáról le lehet látni az érkezési csarnokba, ahol két kicsi, de annál inkább modern poggyászkiadó szalag is van. A természetesen ingyenesen látogatható kilátóteraszon (amelynek egy részén ülőhelyes kávézó is van) gyakorlatilag testközelből élvezheted a főként Ryanair gépek látványát, ott parkolnak az orrod előtt.
4 darab indulási váró és kapu van. A futópálya (amelyet mindkét végén keresztez egy út) 2 irányból használatos. Nagyon klassz spotterkedési helyek vannak....
A parkolásért a reptér majd egy kilométeres körzetében fizetni kell (rohadt sok autó parkolt mindenütt), ráadásul gőzerővel folyik új létesítmények építése - állítólag hatalmas üzlet ott földtulajdonnal rendelkezni, napról napra többet ér. A közvetlen közelben cargóbázis (ha jól láttam, Aeroflot!) éttermek, és hatalmas parkolók.
Az adatok szerint most évente 1.4 millió utas fordul meg ott, jövőre ez a szám várhatóan megduplázódik és 4 éven belül 5 millióra számítanak. Van valóságalapja, mert láthatóan óriási pénzekért mennek ott fejlesztések. A legnagyobb üzemeltető a Ryanair, főként Angliából, Olaszországból vannak járatok, napi 15-20 reggel 6-tól este 11-ig bezárólag. De más kisebb regionális légitársaság is repül oda.
Azért valami hasonlót el tudnék képzelni mondjuk Debrecenben. Jót tenne nekünk....
Sziasztok!
Én csak évente 1-2-szer repülök (eddig Bp, Bécs, Bukarest, Monastir, Frankfurt, Kiev volt), de most sikerült begyűjtenem egy ritkaságot: Luxemburgban jártam, 5 nappal a Luxair-es F50 tragédiája után. Odafelé működött is a "zabszem-effektus", főleg mivel 2 km-rel a küszöb előtt a mi 734(5)-esünket is elég szépen megbillegtette valami keresztszél. Maga a reptér olyan kis aranyos, 50 m-re a (fő)épülettől áll meg a gép és be lehet sétálni, nincs se busz, se kapu, se vámos, csak egy kiírás: Schengeni határátlépő. A parkoló felől egy kb. köldökig érő kerítés van az épület mellet, kitűnően lehet nézelődni, fotózni az álló ill. beguruló gépeket (a nagyvasak szerelmesinek pl. Cargolux 747-eseket is).
Most hétvégén voltam - igaz, a Ford Mondeo Fan Club találkozója keretében - a kunmadarasi volt szovjet katonai reptéren, és mit mondjak, hatalmas élmény volt. Az autós társaságtól elszakadva / a kifutópályát béreltük ki /egyedül elkocsikáztam a reptér minden pontjára, és megmagyarázhatatlan érzéseim voltak. Az összes betonbunker megvan még, részben nyitott, részben csukott ajtókkal, a javítóbázison a hajtóművező padok helyei /csak a gázterelők maradtak meg, plusz rajtuk a koromfoltok /, a készültségi épület a gépállóhelyekkel, a kihalt, nagy hangárok, a töküres torony, mindenhol cirill betűs feliratok / figyelmeztetők, és pártjelszavak vegyesen /, szóval kísérteties. Az idő kissé megmerevedett itt 1990-ben. A nagy, üres hangáron / és persze a többi épületen is / átfújt az erős szél, a fémszerkezetek nyikorogtak, ajtók csapódtak ki-be mindenhol, tiszta para volt, mint a filmekben... A parancsnokság épületében még a falra van tapétázva van egy nagy Európa-térkép, persze még a '90 előtti határokkal, mondjuk le van szaggatva a fele, de a lényeg kivehető. Aztán jött a mittudomén milyen szekuritis csóka, hogy húzzak már vissza a kifutóra, oda "szól a jegyem".
Mint a repülés iránt érdeklődőre, marha nagy hatással volt rám ez a gazzal már erősen benőtt, de minden részletében a múltra, a hidegháborúra emlékeztető létesítmény.
