Panelházak energiatakarékossága, szigetelése, költségmegosztók megfelelő használata, a legkisebb rezsi érdekében. Tippek, trükkök, tapasztalatok, számlák, számok, tanácsok, adatok.
"Mérik az eltelt idôt, továbbá a radiátor és a helyiség hômérsékletét, és ezen mért adatok függvényében (matematikai algoritmus alapján) egységértéket képeznek, ami a készülékek kijelzôjén is megjelenik."
Az egyetlen fájó dolog, hogy az az "egységérték" az elszámolásokban nincs számba véve, mint annak fizikai tartalma.
Tulajdonképpen egy nagyon felszínesen végig vert "demokratikusan" elintézhető maszlag, amit környezettudatossággal adnak el.
A valóságban, télen a környezettudatosság megszámlálható a lakóépületek ablakain. A hőszigetelt épületeken ötször több a nyitott ablak, mint a felújítatlan épületeken. Ezt is meg lehet csinálni a költségosztós lakásokban, úgy, hogy nem megy a precízen kialakított számláló.
A készülék kijelzőjén kialakított egység, elválik a valóságtól, hiszen az ablakokon kiengedett hőt nem méri. Többet számolnak el rá, mint amennyi a radiátoron történik. A valóságban a fázó lakók használják a radiátort, és fizetnek, míg a nullás számlálójú fogyasztók elsunnyoghatják a valódi környezettudatosságot.
A költséghányad azért átverés mert nincs nevesítve az az energia, amit úgy használnak fel, hogy nincs egyetlen költségosztó sem üzemben.
Ha egy épületgépész számítással, és méréssel kiszámítja az állandóan üzemelő vezetékek hőfogyasztását, ezt már be lehetne vezeti a költséghányad helyett.
A környezettudatos felhasználás esetén jó lehetne.
De van a nem környezettudatos üzemelés, és erről szól a tanulmányom a korábbi bejegyzéseim szerint.
A korábban itt leírt eljárássom nagyjából ezt a logikát követi, amely kijelző egységeire igyekszik hivatkozni, de az elszakad a költséghányad hagyományos értelmezésétől, mert ragaszkodik az egység diszkrét kialakításához. Ennek kialakítása még nincs szabályozva, ezért a "szakemberek" javasolta eljárásoknak kell meghajolni.
Ahol a "teljesítmény alapú elszámolás" a csali. A légtérhányad megadása egyenlő a mérés sutba dobásával.
A költségosztòt felejtsétek el, ha nyugalmat szeretnétek a házban! A megtakarításhoz semmi köze. Amennyiben mégis ragaszkodtok hozzá, akkor 10% költségosztò, 90% légköbmétert ajánlom kísérlet képpen. Majd úgy is meglátjátok, mekkora átverés ez a kütyü. Nem véletlen, hogy senki nem válaszolt ilyen hosszú időn át!
Ista költségmegosztók lettek felszerelve egy 2x 10 lakásos kis panelház összes lakásában, minden létező radiátorra, így a fürdőszobákba is. Minden radiátoron termosztatikus radiátorszelep. A lépcsőházban nincs fűtés, a ház és lakások összes nyílászárója nem régen lett kicserélve korszerű 2 illetve 3 rétegű üvegezésű ablakokra. Az épület 16cm hőszigeteléssel ellátott, pincefödémek és a tető alatti terület is szigetelt.
Lenyomtunk egy fűtési szezont a költségmegosztók használata nélkül, csak légköbméter arányosan lett szétosztva a fűtés, ami a szigeteletlen állapotjoz képest a hideg hónapokban közel 50%-os megtakarítást jelentett.
Most nem ismertek az egyes lakások költésgosztóinak számai, nem került még élesítésre az ez alapján történő elszámolás.
Mit ajánlotok a fentiek figyelembe vételével, melyik előnyösebb
Közben megkerestem a Főtáv oldalán, -a gondnok hülyeséget mondott, mert 87 lakásra írják azt az egy hőközpontot. Így már érthető az összfogyasztás, csak az elszámolás is legyen reális a szezon végén.
Nagy valószínűséggel így lehet, mert ma megkaptam mindkét főtávos számlát. A kisebb 90m3 -es lakásé több lett mint 12 ezer lett. Megkérdeztem a gondnokot, hogy a házközponti leolvasás minden háznak külön van vagy esetleg a szomszédos 2 ház is benne van, mert ezek sorházak. De sajnos nincs benne. Itt 28 lakás fogyasztott el 418 GJ-t, A nagyobb 51m2 lakásnál összesen 36 lakás csak 218 GJ fogyasztott. Majdnem csak a felét vagy még annyit sem. Ekkora különbség hogyan lehetséges, na ezt nem értem és nem is tudom elképzelni az okát. Max, hogy nagyon elavult a fűtésrendszer és a pincét fűtik a csövek ahol nem is kellene melegnek lennie és persze azt is felszámolják. De még akkor sem reális ez a hatalmas különbség. :(
Sajnos van egy ördögi kör a dologban. A távfűtő művek akkor is eladja a háznak, a megigénylet energiát, ha az az ablakon megy ki, vagy a lakásban "marad" elfűtve. Ezért olvastam sok panaszt, hogy a korszerűsítés (panel szigetelés, nyílászáró csere) után, a ház kevesebb energiát igénylet, mondván, hogy nincs már annyira szükség. Erre az alsóbb emeletekre még annyi sem jutott, mint eddig. Magyarul vagy fáztak, vagy nagyon sokat fizettek, ameddig a felsőbb emeleteken jól érezték magukat a lakók, és nem panaszkodtak a számla miatt.
Érdekes lehet a ház. A 41nm-es lakásunk is ilyen volt. A közös helyiségek egyikében sem volt hőleadó. Annyival volt még megtekerve a dolog, hogy mivel nem távfűtéses volt a ház, az egész fűtési költséget költségmegosztó alapján számolták el. Irreális különbségek jöttek ki. A közös képviselőnek hivatkoztam a rendeletre, amely kimondja, hogy min. 30, max. 50%-ot, ha jól emlékszem, kell légtérfogat szerint elszámolni, de nem érdekelte, mert az a rendelet csak távfűtéses épületekre vonatkozik. A mi házunk pedig házközponti volt.
(Visszatérve a sázmlára. Nagymamám lakása 51nm-es volt. Panel. Első emeleti. Megfagyott szegény, de nem volt költségmegosztó, és a fűtésszámlája 15 ezer forint körül mozgott. ) Én még mindig azt mondom, hogy a légtérfogatos rendszer sokkal igazságosabb, mert nem tud irreális különbségeket okozni.
Mindig azzal a példával jövök, hogy én a földszinten laktam, mégis ugyan annyi közös kölséget fizettem, amint a 7. emeleten lakó. Pedig én egy évben kb. 3 alkalommal ha használtam a liftet. A 7. emeleten alkó pedig minden nap, akár többször is. Azt gondolom, hogy ezek közös dolgok. Akárcsak a társadalom-bizostíás, vagy az adó. Én hiába nem vagyok beteg, ha egy láncdohányosra milliókat költenek, ameddig a rákkal küzd. Nem tehetek ellene, és nem is akarok. Ezt így kell elfogadni, mert sokkal rosszabb lenne, ha mindenkinek saját biztosíást kéne kötni, mint Amerikában, és akinek nincs rendes biztosítása, az meghalt, mert nem tudja majd kifizetni a gyógyszereket, vagy kórházi számlákat.
Értem és köszönöm a választ :) Mindkét lakás körben lakott és a folyosók nincsenek fűtve. A kisebb lakásban ahol most magasabb a számla ott nincs költségosztó a vastag csövön. A nagyobban minden radiátoron van a vastag csöveken is. Pont ott le sem tudom tekerni, hogy ne fűtsön, mert beragadt. Tudom ez az én hibám, hogy még nem csináltattam meg, de félő, hogy majd az egész radiátort le kell cserélni és nem lesz elég csak a termosztátot felrakni.
Ettől félek legjobban, mert 3 radiátor cseréjét anyaggal együtt -a közös képviselő javaslatára- a G...-ék végezték és iszonyú sokat kértek el, magyarul nagyon átvertek.
Ha már mindenki tájékozott lesz a költségosztók működésével kapcsolatban -persze ilyen soha nem lesz-
akkor sem tudunk mit tenni, mert elvileg már régóta kötelező lenne használni mindenhol. Csak azzal nem számoltak, hogy van olyan panel ahol nem tudják megoldani. A 30 ezres havi fűtési díj 81 m2-re nem túl sok, de 51-re már igen. 15 éve én is fizettem már ennyit Azóta feljebb majd lejjebb is mentek az árak. Lehet, hogy már megérné mérés nélkül fizetni, de akkor megint senki nem takarékoskodna. Van ismerősöm, ő is az ablakon engedte ki a meleget amíg fel nem szerelték náluk is a költségosztót.
"Éppen olyan, mint nemrégiben olvasnam, hogy ANgliában a gépjárművek besorolását áttervezik, mert az alapján magasabb az útadó mértéke, hogy mennyire körneyezetszennyő egy jármű. Mivel sok alacsony környezetszennyezettségi kategóriában lévő jármű van már az országban, a költségvetésnek hiánya keletkezik az alacsony útadó bevételek miatt. Ezért hát megemelik az egyes kategóriák útadóját, hogy a hiányt kompenzálják, és áttervezik a kaketóriák határait. Ide jutunk a marha nagy spórolással. Saját magunknak ártunk vele. Nem mondom, hogy ki kell dobni az energiát az ablakon, de meg kell találni a normális egyensúlyt, ami most nincs meg!"
Nagyon tanulságos a felvetés. azt is lehetne mondani, nem az országok költségvetése miatt kell a korlátozás, hanem a Föld felhasználható vagyona miatt.
Nagyon nagy reményeket támasztanak az újabb társadalmi igéretekkel, a középosztály kiszélesítésére. Ez hatalmas csalódást fog kiváltani. Elképesztő ellentét van a populista ígéretek és a megvalósítható életszínvonal között. Sajnos ezt az emberiség érzékeli, mégis egyfolytában megy az ámítás.
Ez egy kicsit összetetteb kérdés. Természetesen nem mindegy, hogy a lakásnak milyen az elhelyezkedése. Az sem mind1, hogy a ház hogyan alakította ki a költségelszmolást. Mennyi az aránya a légtérfoga szerinti, és a hőmennyiség-mérők szerinti elszámolásnak, %-ban.
A légtérfogatos elszámolsára azért van szükség, mert mint említette, a függőlegesen fűtő csöveken, valamint a házban (közös helyiségekben, lépcsőházban) található hőleadókon (radiátorok, csövek) nincsen költségmegosztó felszerelve. Ezért mondjuk az szavazták meg, hogy legyen 70% költésgmegosztó szerint, és 30% légtérfogat szerinti elszámolás. Ha ez nem egyforma a két ház között, az már különbséget generál a számlában.
A végeleges adatok által számolt összeget úgyis csak akkor tudja majd meg, amikor az éves, vagy esetleg féléves elszámolás van, és leolvasva az összes költségmegosztó értékeit, kiszámolják, hogy egy költségmegosztó egység, mennyi forintot is jelentett az adott szezoban, mivel ez attól is függ, hogy a lakóknak milyenek a fűtési szokásai.
Én most egy 6x nm-es lakásban lakom, és mindig nagyon jó meleg van. Nem fázom, egyáltalán. A számla max. 20-22 ezer forint. Szerintem sokkal jobban megéri, mert költségmegosztókkal ennek akár a dupláját is fizethetném, ha ugyan ilyen melege szeretnék.
Sőt. Korábban egy 41nm-es lakásra, egy szezonban simán kifizettettek több, mnt 200ezer forintot egy szezonra, miközben nem volt melegebb soha, mint 20 fok. Sajnos a lakás elhelyezkedése miatt.
Erről beszéltem előző hozzászolásomban, hogy egy átfogó, egyszerűen elmagyarázott, tájékoztatásra lenne szükség, mert egyesével ezeket nem lehet mindnekinek elmagyarázni. Persze én szívesen megteszem, ha kérdése van.
Alapjában véve elmondható, hogy azok a lakások járnak jól a költségmegosztással, amelyek felsőbb emeleten (ez csak a fentről lefelé irányuló fűtési rendszernél érvényes) laknak, és körbe vannak fűtve, kevés lehűlő falfelülettel. pl.: panel közepén 10. emeleten, szinte alig kell fűteni, mégis meleg van, mert ott a felső elszotású fűtési rendszer (nem vagyok szakember, bocsánat, ha tévesen, vagy elnagyolva magyarázom) miatt sok cső van, amelyek a lakáson keresztül futnak végig, a menyezet közelében,és amelyeken nincsen költségmegosztó.
Aztán ott vannak még a különböző trükközési lehetőségek is, min pl. amikor a teljesen radiátort lecseréik költségmegosztó nélkülire, majd az elszámolási időszak alatt, amikor leovlassák őket, visszacsérlik. Ezek helyet megint csak a bescületes tulajdonosok fizetik meg a számlát.
Sokal igazságosabb, és hosszútávon olcsóbb, és kényelmesebb volt a légtérfogat szerinti elszámolás.
81nm-es 2.emeleti panel lakásunkban, 2003-2010 között sosem volt 30ezer forintnál magasabb számla. Viszont 25 fok volt, és sosem fáztunk. Lehet, hogy ez sok, de s a szelepek csavargatásával ezt lehetett szabályozni.
Az egész spórolás arra fog visszaütni, hogy mindneki fázik majd. A távfűtű máve viszont a megszokott haszntól nem akar majd elmaradni. Éppen ezért árat fognak emelni, és meg jobban nem fűtenek majd az emberek, és még jobban árat emelnek majd, és egy ördögi kör keletkezik.
Éppen olyan, mint nemrégiben olvasnam, hogy ANgliában a gépjárművek besorolását áttervezik, mert az alapján magasabb az útadó mértéke, hogy mennyire körneyezetszennyő egy jármű. Mivel sok alacsony környezetszennyezettségi kategóriában lévő jármű van már az országban, a költségvetésnek hiánya keletkezik az alacsony útadó bevételek miatt. Ezért hát megemelik az egyes kategóriák útadóját, hogy a hiányt kompenzálják, és áttervezik a kaketóriák határait. Ide jutunk a marha nagy spórolással. Saját magunknak ártunk vele. Nem mondom, hogy ki kell dobni az energiát az ablakon, de meg kell találni a normális egyensúlyt, ami most nincs meg!
Természetesen igaza van! Én más szempontokból gondoltam végig a dolgokat. Nekem az lenne a célom, hogy egy széleskörű tájékoztatás jusson el azokhoz, aki már használják, és azokhoz is, akik még csak most állnak döntéshozatal előtt, hogy bevezesék-e a költségmegosztókat, vagy sem. Az alapvető problémának az érzem, ami mindenhol megnyilvánul, hogy az emberek 90% azt sem tudja, hogy mi ez a szerkezet, és csak annyit tudnak (hibásan), hogy ez az elhasznált hőmennyiséget méri, ami, mint tudjuk itt mindannyian, nem igaz!
Egy kampány kellene, amely tájékoztatja őket, hogy a szerkezet mire is való. Mi volt az eredeti felhasználási célja. Hogyan alkalmazzák most. Illetve, hogy valójában mi ez, és mi a különbség a költésgmegosztó, és a hőmennyiség-mérő között.
Gáti=Kéki Kft mérős kis 36 m2 -es lakást vettem és felújítás után szinte még be sem volt szerelve a mérő októberben, mégis fűtés nélkül a mostani utolsó számla már 9000.- Ft volt és még csak ezek után jött a hideg. Másik techemes 51 m2-s lakásnál ahol 3 vastag függőleges cső állandó fűtés mellett is csak 5700 Ft-os számlát ad Ezek szerint nem mindegy melyik házban lakik az ember, mert a "kütyük" nem egyformán mérik az egységeket? Vízmelegítés egyikben sincs benne.
Ez remekül hangzik, és dícséretes a kitartása. Én azt gondolom, hogy a munka mehozza a gyümölcsét, ami azzal, hogy érdemben elkezdtek vele fogllakozni, már látható is. Az, hogy mi lesz az eredmény, kiderül, de a lényeg, hogy a fülébe jusson minél több döntéshozónak, felelős személynek, mert akkor biztosan történik majd valami.
Lakossági fórumokat kellene tartani a témában, ahol jelen vannak költségmegosztókkal szerelt, és nem szerelt, lakástulajdonosok.
Sajnos most még nincs akkora csoport, hogy egy ilyen kezdeményezést el lehessen indítani, de talán ez is változni fog a jövőben.
Én igyekszem "reklámozni" a költségmegosztó-károsultak Facebook oldalát.
Ha birtokába jut olyan információnak, amely hasznos lehet, akkor az oldalon , kérem, ossza meg!
Történt valami fejlemény az ügyben? Bár tudom, hogy a bürökrácia útvesztőjében lassan mennek a dolgok, de nagyjából egy hónap telt el. Ennyi idő alatt, azért már szoktak reagálni.
Örömmel közlöm veletek, hogy remélhetőleg sikerült valamit elindítani, ugyanis az utoljára közölt elszámolási javaslat elindult hivatalos útjára.
Az Önkormányzatunk jegyzői hivatala továbbította az energiafelügyeletnek, és az NGM-nek a tanulmányomat. Remélem, nemsokára lehull az alkalmazásról az eddigi nyomasztó bizonytalanság!
Néhány készüléknek megkerestem az adatlapját, és megpróbáltam kibogozni hogyan értelmezhetőek ezek az egységek. azzal a szándékkal tettem ezt, hogy lássuk, miért van szükség a költségosztókon nem mért mennyiségek számbavételére.
Az adatlap szerint készülék számlálója 15900 W teljesítményt számlál: ez 68688 kWh /180 nap, és 65000 fogyasztási egységig számlál,
vagyis 1,0567 kWh/ egység 9,510 Ft/egységgel kalkulálhatunk.
A fenti értékek a minimálisan elszámolható értékek kalkulációja.
Látható, hogy a gyártók és a forgalmazók milyen érzékenyek, mit írnak az adatlapra. Erre talán az utolsó adja a legjobb magyarázatot, ha e-szerint számolnánk, mert ez világosan mutatja az egységeket, könnyű a saját fogyasztás értelmezése.
Azt is látjuk belőle, amit eddig letagadtak, hogy 'teljesítmény alapú" az elszámolás, nem igaz mert mit látunk? A 65000 egységnyi összes fogyasztással szemben esetleg 10000 egységnyi egyéni fogyasztások vannak úgymond MEGMÉRVE. A többit az elszámoláskor bűvészkedik rá! Mert arról sehol nincs szó, hogy a számláló akár 250 Gj energiát is mérhetne. Ezt a hatalmas méretlen tartományt fedi el a felületes elszámolást.
Nagyon jellemző, hogy a százezres nagyságrenden mérő készülékek, egyedileg már akkor is kiugró értékeket mérnek, ha elérik az 1000 egységet, de az irreális elszámolásokkal, több havi elszámolást is rászámláznak, miközben a mérhető mennyiségnek egy százalékát fogyasztottuk.
Jó oka van a "Kényelmeske" kommentelő társunknak az aggódásra.
Tulajdonképpen emiatt fagyoskodnak sokan. Ha ezt kifejezhetném a lakosság egészségügyi helyzetének romlása miatti társadalmi kiadásokban, csak a hibás elszámolás kiiktatásával megtérülne a társadalmi haszna.
"Meg kell értenünk, hogy a fogyasztási egységekben ésszerűen meghatározott méretlen energiafelhasználás nem csupán statisztikai mutatvány, hanem egyértelmű utalás a közösség számára, amely megmutatja, milyen lelkiismeretesen hajtanak végre egy elvárást. Ez a számérték évről évre megmutatja nekünk, takarékosak vagyunk, vagy lelkiismeretesek-e? Sikerül-e elérnünk ezzel mindannyiunk célját, a hatékonyabban gazdálkodni az energiával?"
Mivel Nem mért fogyasztást, n-t a Az éves díjból számítjuk az is mérvadó nyilván, de most a méretlen egységeknek elfogadott D/15= n értéke is mérvadó ezt az értéket figyelhetik meg azok, akik nullás fogyasztók.
Az adatok felhasználása során a méretlen légtérhányadot: f(b)=n/(m+n) hányados módosítja, így elképzelhető, hogy az 50%-os légtérhányad is kialakul.
Látható, hogy a 15 Ft-ban maximált egységekkel számított költségek előre kalkulálhatóak a fogyasztók számára.
Mindenki megértheti, hogy a ráeső költségek alapja két összetevőből áll az általa közvetlenül változtatható termosztátok kezeléséből adódó mért mennyiségtől (m),
és a közösség együttesen elérhető TAKARÉKOSSÁGBÓL (n) .
Az utóbbi időben átnéztem az itt megnyilvánulók történeteit. Azt kell mondanom, hogy a néhány esetben történt változás, de alapvetően nem változott meg a rendszer. Mindig jelentkezik egy újabb látogató, aki hozzánk hasonlóan érzékeli a távfűtéssel ellátott lakások elszámolási bizonytalanságait.
A rendszer kitalálói azzal érvelnek, hogy azért van rá szükség, mert Takarékosságra inti a felhasználókat. Sajnos ez nem igaz!
Igyekeztem a legrészletesebben igazolni, hogy lehetséges kiszámítható elszámolást készíteni, de eddig túl körülményesen közelítettem meg a mondanivalómat, és ezért talán a legtapasztaltabbak sem tudtak állást foglalni mellette. Talán sikerül azt is megmutatni, hogy akkor is van megoldása ennek az új rendszernek, ha nem egymással állítjuk szembe a fogyasztókat, hanem a valódi energia felhasználást próbáljuk elszámolni. Kíváncsian várom az újabb véleményeket.
A tervem tehát eddig eljutott egy szakmai értékeléshez, igyekszem eljuttatni egy önkormányzati jegyzőhöz, kikérni a véleményét a javaslat közvetlen alkalmazhatóságáról.
Fűtési költségelszámolás A költség megosztásmérők alkalmazásával
1. Bevezetés
A távfűtésű épületek hőszigetelése, és fűtési rendszereik felújítása után, az Uniós elvárások szerinti elszámolási rendszert vezettek be. A hitelesítet hőmennyiségmérők mellet a fűtési költségosztók is beépítésre kerültek. Az átalakítások igen kedvező energia megtakarítást eredményeztek. Az épületrészek viszont fűtési szempontból igen változatos helyzetbe kerültek. A lakások egy részében továbbra is szükséges a radiátorok használata, másik részének viszont nem szükséges, van olyan is, hogy az épület egy része még így is túl van fűtve. Mivel a fogyasztás szerinti költségelszámolás a célunk, figyelembe kell vennünk azt a helyzetet is, amelyben minden fogyasztó egyforma költséggel járult hozzá a beruházáshoz. Elvárható, hogy a költségek csökkenése is igazságosan kerüljön elosztásra. Látnunk kell, hogy a fogyasztók kizárólag a fűtési rendszeren keletkezett energia felhasználásából részesülnek. Akkor is, ha ezt a többi fogyasztó készülékeivel hasznosították. Az épületen belül a hő áramlása nem lett megakadályozva, ezért két lehetőség van arra, hogy továbbiakban az energia a felhasználás helyén maradjon: a belső hőszigetelés, vagy a hűtő-fűtő felületek alkalmazása. Harmadik lehetőséget, a költségelszámolásban el kell ismerni, ha ezeket a hiányosságokat, figyelembe vesszük. Vagyis a hőáramlás természetét, mely felfelé történik. Így alakulhat ki olyan tér, amely esetleg kellemetlenül meleg lehet az ott lakónak, és mint a nyári melegben védekezniük kell valahogyan... Ezt az energiát kell hasznosítani, ha a kezdeti elosztást ki akarjuk egyenlíteni. A megoldás többféleképen történhet: Hőszivattyúval, rekuperátorral, vagy az elszámolás módosításával, amely lehetővé teszi a költség kiegyenlítődését. A feladat komplex látszólag csak energia pótlással lehet megoldani, de ez nem teljesen igaz. Mivel a fentebbi szinteken fogyasztók pazarlásra vannak „késztetve", az épületben tartott hő nem hasznosul. Ez az energia részben a vezetékrendszerben is tartható, ha a túlfűtött lakásokban a vezetékeket szigeteljük, valamilyen esztétikus anyaggal, így téve szabályozhatóvá a lakás fűtését. A fenti észrevételek mellet meg kell vizsgálnunk a költségelszámolást is mely jelentősen befolyásolja a fogyasztók differenciálását, amely nincs összhangban a tényleges energia eloszlással, mint az szándékunktól függetlenül kialakul.
2. Az elszámolás jelenleg
Ezek a problémák a kezdetektől fogva léteznek, ezért megoldásuk nem a fogyasztók mulasztásából ered. Sok fejtörést okoz a költségosztókon keletkezett értékek tartalma, ugyanis több készülék is van a fűtési rendszeren, melyen nincs költség megosztásmérő készülék, ezért ezek az elszámolás során az épületrészek bizonyos légtérhányadára eső fűtési energiaként kerül elszámolásra. Ez a szétválasztás viszont aránytalanságot okoz, mert a meghatározása a fűtési rendszer teljes üzemeléséhez van viszonyítva. Amikor az egyes fogyasztó a termosztátot takarékosan lejjebb veszi, a kezdeti nem mért értéket változatlanul hagyja, de az elszámolásban a nem mért rész díja így csökken! Ez a mechanizmus extrém elszámolási hibákhoz vezet. Az eset matematikai ellentmondása is igazolható. A jelenlegi elszámolási rendszerben, a költségosztón mért egységekkel is elvégezhető a nem mért hányad elszámolása is. Ennek a kifejtése is igazolja, hogy az elosztás nem a ténylegesen kapott komforttal arányos, mert ezt figyelmen kívül hagyja. A jelenlegi formában Qi egy lakó elszámolása ahol a, és b a légtérhányad: Qi=(a*mi+b*m/k)*Q/[m*(a+b)] Ahol k a fogyasztók száma, Q az éves hőenergia felhasználás, m=m1+m2+...+mk fogyasztónként az éves számlálók összege a költség osztókon mi. Látjuk tehát az elosztási egyenlet második tagja változó értéket is tartalmaz, mely akár nulla is lehet. Ez pontosan akkor fejez ki legnagyobb ellentmondást, amikor radiátort nem használva az első tagban nulla lesz, a második tagban saját részként az ő nulla fogyasztása egyszerűen el van tagadva, mivel ő a valóságban akár az átlagostól is több nem mért energiát kap. Ez a többlet energia viszont valamennyi fogyasztó érdeme, mert a beruházás költségeit felvállalták, és kifűtik az épületet. Az „ingyen" kapott energiához úgy jutott hozzá, hogy az energiaáramlás a belső terekben nem lett elszigetelve, hiszen ez költségeket növelte volna, másrészt pedig az elszámolásban figyelembe lehet venni. A jelenlegi elszámolási rendszerben a költségmegosztókon mért egységek elszámolása akkor a leg kedvezőbb, ha a radiátorokat maximális értéken üzemeltetik, ekkor fog legjobban közelíteni a mért egységek elszámolási értéke a tényleges energia felhasználás árához.
Az éves fogyasztás Q, és a költségosztón mért egységek hányadosát ábrázoljuk, egy olyan görbét kapunk, amely végtelentől nulláig változó értéket mutat. Az elszámolás során a függvény bármely értéket felveheti.
3. A fogyasztási egység
Egyértelmű a következtetés, hogy a fogyasztási egységek fenti felhasználása nem a valós helyzet alapján történik. Ezt csak úgy használhatjuk fel, ha a fogyasztási egységhez valamilyen értéket határozunk meg, amely bizonyos hőmennyiséget, vagy a díját képezi, és azt a méretlen energia felhasználására is kiterjesztjük. Tekintsük előbb az egyik készülékgyártó és forgalmazójának adatlapján Techem, vagyis az FKHV data III készüléknél az abban megadott feltételek mellett egy maximális éves fogyasztást állapíthatunk meg, azaz 99999 fogyasztási egységre, maximálisan 250GJ energiát számlázhatunk, amennyiben azt 180 napos időtartamra számítjuk. Ez fogyasztási egységenként 0,7kWh, vagyis 6,2Ft minimális értéket jelenthet, az elszámolásban. (Más gyártók adatlapja is hasonlóan felhasználható.)
4. Elszámolási javaslatok
A legegyszerűbb felhasználása tehát az éves fogyasztás ilyen fenti értékű felosztása, a mért (m) és a méretlen (n) külön választásával: I.) q=m+n ahol Q(kWh)/0,7kWh=q fogyasztási egységgel. II.) Qi= (mi+ni)*Q/q Egyértelműen elvégezhető az elosztás, mivel az m a költségosztók alapján történik, az n pedig légtér alapján. A valódi légtérhányadot, III.) f(a)=m/(m+n), és az f(b)=n/(m+n) függvényekkel adódik, f(a)+f(b)=1
A fogyasztási egység meghatározásakor alkalmazott módszer miatt itt az elszámolás egy minimális értéken történik. Vagyis nincs semmi dolgunk a lakók szavaztatásával, csak az adatlap szerinti elszámolással felosztani az éves költséget, és az elszámolásba a mért fogyasztást is beszámítani.
Ezekből az egyenletekből III. adódik, hogy a légtérhányad, a fogyasztási egység fizikai értelmezésétől függ. Amennyiben ezt figyelmen kívül hagyjuk, elszámolásunk is hibás lesz, képleteink nem a valóságot fejezhetik ki.
Költséghányad változás két függvénye ahol n=30000 egy adott elosztásban állandó f(a)=m/(m+n) és f(b)=n/(m+n) melyek összege minden m helyen 1. Az értékek fogyasztási egységben vannak kifejezve. Határozzuk meg m=10000-nél a költséghányadot: f(a)=10000/(10000+30000)=1/4=25% a fogyasztási egységekre eső rész. Míg f(b)=30000/(10000+30000)=3/4=75% a légtérhányadra eső rész. Látható, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás nem felel meg a fizikailag indokolható számításnak. Ha a minimális törvényi szabályozásnak eleget tevő fogyasztást akarjuk a fizikai valósággal egyezőnek elérni, akkor m=n értékekkel kell számolnunk, Vagyis: f(a)=30000/(30000+30000)=30000/60000=1/2=50% a költségosztóra eső rész és f(b)=30000/(30000+30000)=30000/60000=1/2=50% a légtérhányadra eső rész.
Látjuk tehát, hogy a nem mért rész a szabályozatlanság miatt a valóságban nem változik, és az "ELszámolásban" a fosztóképzőként értelmezhető az előtag, vagyis hibás a törvényi szabályozás. Ha a durvább 60/40, vagy a 70/30 arányokat akarnánk megfeleltetni a valódi fogyasztásnak, akkor m=45000 fogyasztási egységnél lenne a valódi 60%-os hányad, vagy az m=70000 fogyasztási egység képezné a megfelelően a valóságot.
Lássuk be hogy nem ez az elvárás ellentétes azzal a szándékunkkal, hogy a radiátorokat takarékosabban használjuk. Az elosztási módszerünknek minden fogyasztási értékhez helyes eredményt kell adnia, mert az másképpen visszaélésre ad lehetőséget. Ezért kell III. szerinti folytonos függvény elszámolással dolgozni, amely bármely helyzetet képes leírni.
A fogyasztási egység meghatározásakor alkalmazott módszer miatt itt az elszámolás egy minimális értéken történik az adatlap szerint. Lehet más célja is ennek az eljárásnak, mivel támogatni akarjuk a takarékos energia felhasználást, korlátozhatjuk valamilyen pénzügyi eszközzel a radiátorok használatát. (Amikor ezt az elszámolást megmutattam az egyik közös képviselőnek azt mondta, hogy ez nagyon "felhasználópárti".) Ebben az esetben az egységet úgy választjuk meg, hogy alternatív energiaszolgáltatást ne vegyünk igénybe. Ekkor a lakossági villamos energia egységárát vesszük fogyasztási egységnek, vagyis az éves fűtési díjat 15Ft-al osztjuk, akkor:
IV.) n=D/15 vagyis
ez, a kWh-ban kifejezett éves hőfogyasztás 0,6 része. Ezzel a művelettel, a nem mért egységeket határozzuk meg, (n-t) mert így is kevesebb egység lesz, mint az első, adatlap szerinti felbontásban. Ha a felosztást az előbbi szabály szerint végeznénk, (q=D/15) akkor az azt jelentené, hogy a mért és a méretlen mennyiséget kétféle értéken számoljuk el, ez ismét a régi feszültségekhez vezetne. Ez, még véletlenül sem a légtérhányadot jelenti, (lásd, fentebb III.) hanem csak azt, hogy egy fogyasztási egység maximum 15Ft-ot ér az elszámolásban! Azt is látni kell, hogy a kapott érték, most változik az elszámolásban. Mert m>0 esetén f(q)=m+n függvény szerint ahol változik, és szerepe olyan lesz, mint ha változtatnánk a légtérhányadot. Tudjuk a rendelet szerint ez nem így történik, de a fizikai változásokat tekintve így helyes. A valóságban Q/(m+n) a fogyasztási egységek szerinti „javasolt elszámolási tartományban" számolunk a minimális 6,2Ft/egység és a maximális 15Ft/egység értékek között. Itt a felosztás alkalmazása az eredeti elszámolás egyenlete szerint történik, de n-t úgy vesszük, mint a méretlen mennyiséget, és változó légtérfogat III. alapján osztjuk el.
V.) Qi=(mi+ni)*Q/(m+n) ahol m a mért, n a méretlen fogyasztási egységeket jelenti. A Q/(m+n) hányados határértéke éppen a maximális értéket adja a fogyasztási egységnek, ha m=0 .
Az n elosztása tehát légtéralapján történik: n=n1+n2+...+nk, de itt lehetne az épület adottságait figyelembe venni, vagyis az egész épület megtakarítása szerinti elosztást érvényesíteni, hiszen mindenki ezzel a céllal lett bevonva. Az igazi takarékosság kizárólag a hő rendszerben tartásával lehet elérni, de ehhez olyan eszközt kell találni, ami nem a komfort érzet rontásával érjük el. Éppen fordítva, van olyan helyzet, amikor hőt kell elvonnunk ehhez! Ez utóbbi állapot felderítésében segíthet a felmérés, mely az épület egyes részein túlfűtöttségre utal. A lakók ilyenkor az ablakon engedik ki a meleget. Ezt a helyzetet kell meggyőzően a megtakarításra felhasználni. (Tapasztalatom szerint ez a panelprogramos lakásokra jellemző.)
5. Új szemlélet
Elsősorban a fogyasztási egység bevezetésének, behatárolásának okait kell elemezni. Ha bevezetőben részletezett körülmények és következményei a jelenlegi elszámolásban a túlfűtött és a hideg lakások energetikai tulajdonságait is vizsgáljuk. Láthatjuk, hogy az elszámolás, csak azt tekinti fogyasztónak, aki a radiátorok használatával fűt. De a túlfűtötté váló lakásokat is ebbe a szabályozható csoportba veszi. Az ebből származó pazarlást tudomásul sem véve a fogyasztási egységekre terhelik. Ez az energia akár a harmadát is elérheti a fűtésszámlának. Ezért kell az elszámolásban láthatóvá tenni, amikor az éves energia felhasználás egészét fogyasztási egységekké alakítjuk a fentiek szerint. Könnyen belátható, hogy van költségtakarékos, és igazságosabb elszámolás, minimális, vagy akár néhány év alatt megtérülő beruházásból. Szakmailag felháboríthatja a mérnök társadalmat, a fogyasztási egységek behatárolása, valamilyen matematikai eszközzel. Látszólag irracionális, hogy a fogyasztási egységek keletkezésekor a fűtőtestek hőleadása figyelembe vételével történik, mégis kell egy kisegítő lépés az elszámolásban A maximális, és minimális értékek közé szorított megosztási egységekkel elérhetjük, hogy a tényleges fogyasztáshoz közeli értéken számolhassunk. Meglepően nagy számokat kapunk az elszámolások során, ha a javaslat szerint értelmezzük a fogyasztási egységet. Az is meglepő, hogyan változik a légtérhányad. Ez utóbbi reális megállapítása viszont a lényeget világítja meg, mert a nem mért, és a nem számlálható hőenergiával is lehet takarékoskodni, de az még vitákat fog kiváltani. Senki nem végzett olyan mérést, hogy a mérhető készülékeket lezárva a fővezetéken mérje meg a hőfogyasztást, amely meglepő módon sokkal jelentősebb, mint a gáz, vagy a villamos áram esetében fellépő hálózati veszteségek. Esetünkben a méretlen energia azért lett elhanyagolva, mert az a fűtött terekben hasznosul, és látszólag egyenletesen érvényesül. A jól szigetelt épületeknél viszont ez már jelentőséggel bír, mert szobánként egy átmenő fűtésvezeték egy 600X400-as csőregiszterrel egyenértékű, amely nem zárható ki. Ez utóbbi megfontolást érdemel. Hiába mérjük, és számolunk tisztán a költségosztókon fogyasztott energiát, ha nincs elszámolva, a vezeték energia felhasználása, mint azt a 2. fejezetben vizsgáltuk. Elsősorban azért, mert az új helyzetben túlfűtötté váló lakások hőmérséklete a radiátor kizárásával nem szabályozható. Hasonló helyzetben vagyunk, mint kánikulában, amikor a légkondicionálót használunk. Ez utóbbi helyzet azért pazarlás lenne, ezért más épületgépészeti megoldásra van szükség, hogy a hőt a rendszerben tarthassuk. Ha eddig eljutunk a takarékos szemlélet kialakításában, adódik a lehetőség azon gondolkodnunk, milyen eszközök állnak rendelkezésre, ahhoz, hogy a kedvezőtlen helyzetű lakásokban is élvezhető komfortban éljenek, és a költségük sem emelkedjen az egekbe. Ha sikerül hőmérsékletet szabályozni a fentebbi lakásokban, úgy a hő vagy a rendszerben marad, ha szigeteltünk, vagy az épületben marad, mer a légcserét rekuperátorral megoldva, az enyhébb levegőt juttatunk a hidegebb lakásokba, vagy az alagsorbeli épületrészekbe. mind a két megoldásra van ésszerű lehetőségünk. A valódi fogyasztás, felhasználás, ott érvényesül, ahol az energia komfortot teremt. Azt mondhatjuk, hogy a jelenlegi helyzet ezt nem ismeri el, mert egyes felhasználók még a jelentős túlszámlázások ellenére is fázhatnak. Azt kell megoldanunk, hogy ezek a fogyasztók is kifűthessék a lakásukat úgy, hogy az általuk használt többlet energia ne emelje az épület fűtésének költségét. Tulajdonképpen ez jelentené a épültek fűtésének a végleges korszerűsítését.
6. A hivatalos álláspont, és ezen a tanulmány összevetése
Az lesz a legjobb, ha olyan véleményt tekintünk át, amely egy jelentős véleményformáló szolgáltató részéről hangzik el. Tekintsük ezért a Főtáv tájékoztatóját hivatalos álláspontnak, melyet 2014-ben ismertetik az ügyfelekkel. A kisördög a részletekben bújik meg, aminek egyetlen magyarázata van, felületes, általánosításokra épül, a gondolatrendszerük, íme: „Mint bizonyára a legtöbben már tudják, a költségosztás nem kötelezettség, csak lehetőség, az ÖKO és ÖKOPlusz programban egyaránt. Másként fogalmazva: a fogyasztás szerinti díjfizetés csak lehetőség, nem kötelezettség, de ettől még állami támogatással megvalósítható." Az idézetben aláhúztam a megkérdőjelezhető mondatokat, amelyek a tanulmányban részletesen bizonyítottam. Véleményem szerint a jelenlegi elszámolás matematikai alapjai az általános iskola negyedik osztályában felelne meg. A javaslatbeli elosztás már ötödik osztályos ismeretekkel igazolható, amennyiben a törtekkel való műveleteket ismerjük. Bár a törvény az elszámolásbeli korrekciók megemlítésekor felsorolja, az okokat csak később a lakók egymás közötti megegyezésére bízza? Mivel itt a felújítás és korszerűsítés csak részleges volt egyes fogyasztók jelentős hátrányba kerülnek ezeknek a kialakított rendszer elfogadhatatlan, akkor is, ha valahogyan megdolgozták őket mézes mázos hangzatos magyarázatokkal. Ma a helyzet így, kifejezetten előnytelen mindenkinek, azoknak is, akik úgy hiszik ők „jól járnak",(állami támogatással) mert így valódi takarékosságra nincs mód. „A távhőszolgáltató a hőközpontban méri a fogyasztást, a ház lakói megfizetik annak költségeit, csak az a kérdés: a valós felhasználás alapján akarnak-e fizetni a lakók, vagy inkább fenntartják egymás számláinak támogatását „ (ami végül is megvalósul) „A többletfogyasztás nem kizárólag a lakó pazarló magatartásból következik, szerepe van benne a lakás épületen belüli elhelyezkedésének is, hiszen a több lehűlő felülettel rendelkező otthon fogyasztása mindig több lesz, mint egy középen elhelyezkedő, több oldalról is védett lakásé. Ez az építészeti okokból adódó különbség indokolja egyfajta korrekció alkalmazását. Ennek kialakítása a társasházak, lakásszövetkezeteket saját belső működésének része, közgyűlésen dönthetnek róla. Ha korrigálni szeretnék a fogyasztás egy részét, azt jelezniük kell a költségosztást végző cégnek, akik javaslatot tesznek ennek módjára."(teljesen hatástalan eszközre hivatkozik, ami nem old meg semmit) "A költségosztás ugyanis olyan elszámolási technika, amit nem a távhőszolgáltató végez, hanem az ezzel foglalkozó 'szakmai' cégek. Ennek külön díjazása - vagyis költsége - van, erről külön szerződnie kell a lakóközösségnek a szolgáltatást nyújtó szakcéggel. A távhőszolgáltató kötelezettsége ebben a helyzetben pusztán annyi, hogy a rendelkezésre bocsátott adatok alapján készíti el számlát, és igény esetén elvégzi a pénzügyi rendezést is. A tapasztalatok szerint a legtöbben arra kíváncsiak, hogy a korrekciós tényezők alkalmazása esetén mi a helyes, mi a célravezető arány, illetve mérték. Ebben az ügyben a szolgáltató álláspontja világos: amit a költségosztással megbízott cég javasol és amelyet a fogyasztók közössége el tud fogadni." Ezzel az érvrendszerrel az egész elosztási rendszer hitvitává fajul, miközben a szavazások csak foltozzák az alapvető tévedéseket. Látható, hogy az elszámolás során alkalmazott képlet hiányosságai vezetnek indokolatlan differenciáláshoz. az alábbiakban bemutatom a konkrét esetet, az így kialakult helyzetre, amely esetünkben még nem is rendkívüli, de tanulságos.
7. Elosztási módok összevetése
Előbb tanulmányozzuk egy valódi elosztás eredményét, amely bőségesen jutalmazza a radiátor kizárását, viszont keményen háromszorosan bünteti a renitens „túlfogyasztókat". Ahol Q/2*m=52400/18000=29 Ft/egységgel számolták "el".
A lakók egy része jelentősen többet fizet, mint akinél 50%-hoz közeli elszámolást alkalmaznak, és még szerencsések is, ha a többi lakó is néhány száz egységet használt fel. A valóságban a lakók pazarlása nem a kiugróan magas költségosztókon keletkezett, hanem a nullás számlálókon.(?)... Az épületrész hőfelhasználása 31GJ-al nőtt, miközben az elmúlt években több mint 30 fm vezetéket szigeteltek és a költségosztókon is egyharmada volt a korábbi években már mért egységeknek.. A két kiugróan magas költséggel elszámolt fogyasztó 1500-1500 egységgel járult hozzá a lakók 9000 egységes fogyasztásához, miközben az épületrész túlfogyasztása minimális egységben számítva 12000 egységgel nőtt.(3. fejezet) A nyílászárók indokolatlan nyitogatása a magyarázata ennek az ellentmondásnak, és az indokolatlan mértékű differenciák adnak biztatást ehhez a pazarláshoz, mely a méretlen egységek helyett a mérteket kézszeresen terhelte.. Hogyan módosítja a szemléletünket a javasolt elszámolás? Úgy, hogy a költségosztókon keletkezett értéket az elszámolás során az 3. fejezet szerint az adatlapot vesszük figyelembe. Ez I. egyenlet szerint történhet. Ha a számlálók kellően be vannak programozva, hogy elegendő egység keletkezhessen. Így, az itt jelentőséggel bíró egységek csak 20-30 százalékos tartományban ingadoznak, szemben az előbbi esettel, ahol két-háromszoros differencia volt a trend.
A fogyasztási egységek adatlap szerinti elszámolása tehát minimális értéken a nem mért fogyasztást is jelentősebben veszi figyelembe. Ismerjük el ez a két eset a két végletet ábrázolja, de tekintsük meg a harmadik esetet is, amelyből ismét tanulhatunk.
Elosztás a fogyasztási egységek maximumának megadásával.
IV. szerint D/15= 524000/15= 35000=n(!) ha D=524 000Ft
D/(m+n)=52400/(9000+35000)=12Ft/egység
V.) Di=(mi+ni)*D/(m+n) egyenlet szerint A 4. fejezet mutatja, hogy van közbenső megoldása is a költségek elosztásának, amely a költségosztók értékeit súlyozza, de a nullás számlálók mögött is van jelentős energiafelhasználás, mivel a nem mért egységek is figyelembe lettek véve. Ennek az elosztásnak van egy további előnye, nehezen alakul ki olyan helyzet, amelyben a törvény szerinti "két és feles" szabályt alkalmazni kellene, mert mint látjuk a mért fogyasztási egységek a nullához közeledve, a légtérhányad eltolódik a méretlen mennyiségre, és nem fordítva: VI.) lim(m→0)m/(m+n)=0 ,vagy lim(m→0)n/(m+n)=1
Ezért a lakóknak nem a légtérhányaddal kell foglalkozni, hanem a fogyasztási egységek maximumának elfogadásával. Ennek a meghatározásnak igen fontos része a fogyasztási egységek nagysága adja meg azt a lehetőséget, hogy a lakók a szükséges energiát felhasználhassák a mért rendszerükben is. Amint az VI egyenletből kitűnik, a légtérhányadra eső részt kifizeti mindenki, így mindenkinek érdeke ennek a csökkentése. A kiváltságosnak tekinthető eredeti elosztás költsége az új rendszerben is elérhető, ha mindenki együttműködik. Ehhez szükséges lehet a szakemberek véleménye és a lakók fegyelmezett magatartása. Elérhető a légtérarányosan számolt költség (VI. egyenlet) a nullás számlálók esetében is, amennyiben az EGÉSZ épület megtakarítása eredményes lesz. Valamennyiünknek látni kell, hogy értelmetlen kényszeríteni a költséghányad alkalmazását, mert az nem ösztönzi az energiahatékonyságot. A valódi veszteségek nem tárhatók fel vele, miközben a fogyasztók nem értik és nem tudják elfogadni, az ellentmondásos elszámolásokat.
Meg kell értenünk, hogy a fogyasztási egységekben ésszerűen meghatározott méretlen energiafelhasználás nem csupán statisztikai mutatvány, hanem egyértelmű utalás a közösség számára, amely megmutatja, milyen lelkiismeretesen hajtanak végre egy elvárást. Ez a számérték évről évre megmutatja nekünk, takarékosak vagyunk, vagy lelkiismeretesek-e? Sikerül-e elérnünk ezzel mindannyiunk célját, a hatékonyabban gazdálkodni az energiával?
Tudakold meg, hogy mennyi lenne a kütyünek a "fogyasztása" ha nem tudnák leolvasni. Ekkor ugyanis egy teljesítményből-fűtési napokból számolt összeggel jutalmaznak. Itt csakis a mutatott számok az érdekesek, hisz a tényleges érték mástól is függ. De a költségmegosztó számai így támpontot tudnának adni. Ez lehet 1 szezonra 26ezer egység is, de lehet 260 is, attól függ hogyan van beállítva, és ezt mi innen nem tudhassuk.
Mondjuk jó lenne, ha a fűtőtesteknek nem a max teljesítményéhez, hanem a rendszerben forgó víz hőmérsékletéhez lenne igazítva, mert ha a retek radiátor 1500W-os, de azt 90 fokos víznél éri el, akkor ne számoljanak már a 40fokos víznél ugyanannyi időre 1500w-nak megfelelő egységet, mert sokkal kevesebb.
Ha az ablakodon besüt a nap, és eddig sima ablakod volt, most meg argongázas szuper hővisszaverős-réteges, akkor ne csodálkozz. Minimálisra csökkent az üvegen át bejutó infrasugárzás, ami nyáron kifejezetten jó, de télen is pontosan ugyanúgy szűr... :)
