FIGYELEM! A topicban sajnos már nem lehetséges egyenesen az azt indító szakemberhez - Dr. Treuer Tamáshoz - fordulni az esetleges panaszokkal! Kérjük kedves látogatóinkat, hogy amennyiben sürgős segítségre lenne szükségük, ne a topicban próbálkozzanak, hanem forduljanak a megfelelő szakrendelésekhez!
Megértésüket köszönjük:
a moderátorok
Általában úgy sikerül, hogy visszanyerik a lelki egyensúlyukat (ha másképp nem megy, akkor külső segítséggel), majd utána rendszeresen esznek és sok folyadékot isznak hozzá.
Nekem hiába mondják,hogy még kellene rám 3 kiló (férfiak mondják és jelenleg 54-55 kiló vagyok- haha), még így sem érzem jól magam. Akkor pozitív a kisugárzásom,ha elégedettebb vagyok magammal. Tehát azt már tudom, nem másnak akarok megfelelni, hanem magamnak.
Engem az motivál, hogy kevesebb legyen a visszaesésem, hogy minőségibb életet éljek. Elvégre egy életünk van. A bulímia elveszi az életem 85 %-át és semminek nem tudok úgy örülni,ahogy más. Egy tengerparti nyaraláson is azon gyötrődjek,hol dobjam ki magamból a kaját???
Bár nemvagyok Csernus-fan, ebben igaza van. Szerintem ideig-óráig lehet húzni ezt a magam-oldom-meg-az-evészavaromat, de ebből nem sok jó szokott kisülni. Mennyien voltunk, akik öngyógyítás közben falcoltunk, öngyilkoltunk, mert annyira belefáradtunk abba, hogy mókuskerék az életünk. Utólag belátom, hogy nagyon hülye döntés volt halogatni a szakemberhez fordulást, nagyon sok rossztól megkíméltem volna magam, ha ezt időben teszem meg.
Én is végigolvastam az egészet! :D A leghúzosabb, amikor a saját ősrégi bejegyzéseimet olvasom... Nem semmi, milyen pályát jártam be. :( És nem mondom, hogy befejezett múlt, de rohadt sokat változtam, fejlődtem, tanultam, tapasztaltam, és talán a legfontosabb [nekem], hogy megtanultam nem (kizárólag) másokat hibáztatni a problémáimért, és azt is tudom, hogy ha ledugom az ujjam a torkomon, arról nem X meg Y tehet, hanem csakis én, mert én döntöttem úgy, hogy hányni fogok. Ha ekkora hülye vagyok, szenvedjek is érte én, és nem kenjem át a felelősséget másra.
Nálam ez ennyi, én döntésem, én felelősségem, csak magamnak kell elszámolnom, de mivel van tükör a mosdókagyló fölött és szeretek is belenézni, _magamnak_ kénytelen is vagyok elszámolni! (És ez nem csak az evési szokásaimra vonatkozik.)
Na.
Viszont néha én is k. sokat fizettem volna, ha valaki segít megállítani zabálás közben (vagy inkább előtte).
Egyértelmű tapasztalatok: ha kényszeresen akarok enni, annak mindig, kivétel nélkül mindig lelki háttere van. Önismeret kérdése, megtalálod, megtaláljuk-e az okot, és utána döntés kérdése, hogy próbálunk-e változtatni rajta (igen, akkor is van B-, C- és D-terv, ha rajtunk kívülálló okok állnak fenn, ha a körülmények olyanok, satöbbi, itt megint hárítás és menekülés lehet és akkor megy minden tovább a maga útján).
Technikai tapasztalat: nálam sosem jött be, hogy iszom egy kávét, teát, vizet, akármit és azzal "jóllakom" és akkor nincs roham. Rohadt nagy önuralom kell hozzá, de megnézem az órát, azt mondom magamnak, hogy most várok félórát, ha akkor még mindig annnnnyira elmondhatatlanul kívánom az adott kaját, amire épp gondolok, akkor megkapom és hajrá. De átgondolhatom a félóra alatt, hogy kell-e nekem az a kaja, akarok-e rohamot, akarok-e hányni. És létezik nemleges válasz.
Csernus mindig azt mondja, és ezzel egyet kell értenetek, hogy egyedül is meg lehet oldani a lelki problémákat, viszont lehet, hogy 100x annyi ideig fog tartani, mintha pszichológus/ pszichiáter segít benne. Ugyanis ő a szakember. (Mondok egy hülye példát: lehet, hogy én is meg tudnék szerelni egy autót, csak tartana 3 évig, viszont a szerelő fél óra alatt gyertyát cserél nekem...) Kérdés: akar-e az ember hosszú, felesleges évekig tobzódni a betegségében, vagy hajlandó áldozatokat hozni (igen, akár többet is, és nem könnyű, és lemondással jár) és akkor lehetséges jobban lenni.
Különben leszoktam a cigiről és befejeztem az egyetemet : ]
Isten őrizz, örülök, ha az államvizsgámat össze tudom állítani :( Nagyon nagyon nagyon szeretném, ha 1-2 napig helyben állna az idő. Vagy a lányom aludna többet napközben...
Hát az - gyakran magam is így gondolom :-) Szívem szerint néha törölném a hozzászólásaimat amiket itt elkövettem - mert a befejezett múlt. De egyszerűen szükség volt rá, hogy megoldjunk valamilyen saját problémát. És igazán sok intelligens és törekvő és botrányos embert ismertem meg ez úton, néhányukat személyesen, méltó és méltatlan helyzetekben egyaránt. Egy dolog kristálytisztán kiderült: ezek megoldható problémák.
Az ilyenekre nem szoktam reagálni, de légyszi, ha újak vagytok a topikban, kissé olvassatok vissza. És akkor egyből feltűnik, hogy Mikolt nem csak pofázni jön ide és Ernő is csak azután jön ide "szórakozni" miután hajszálon múlt, hogy az ikrei nem haltak bele az anorexiába. Akik ide írnak, mind nagyon komolyan benne vannak, voltak ebben. De már túl sok komolytalan személy fordult itt meg ahhoz, hogy mindenkit komolyan vegyünk. Először látnunk kell, hogy nem vicceltek, nem az időnket akarjátok pocsékolni, tényleg akartok gyógyulni, és akkor minden további nélkül megpróbálunk segíteni. De ne 2 hozzászólás után várjátok el ezt.