Gondolom, az hogy egy átlagos munkahelyről egy olyan munkahelyre váltottam, ahol a kutya sem szól hozzám egész nap, az sem túl előnyös. Alapvetően egy magamnak való ember vagyok, ez az egész napos egyedüllét pedig tovább mélyíti ezt.
Szempont volt az is, hogy így pl. soha nem baszogatnak, főnököm gyakorlatilag nincs. De semmilyen pozitív dolog sem ér.
Hát úgy látom, ez a munkahely éppen ezért nem volt egy jó választás. Sajnos sok lehetőségem nem volt.
Hiába jönnek az ügyfelek, azok csak ügyfelek, akiken még csak nem is segítek, inkább jól lehúzom őket.
Sajnos ez semennyire nem produktív, elütöm az időt ugyan, de nem az lenne a célom, hogy elüssem az időt.
Mert az idő amúgy is elmegy. A munkámban akkor érzek némi sikert, ha megmondom, hogy mennyi a kezelési költség, amit meghallva elmennek máshova.
Sajnos a téli depresszióm már nyáron is van, majdnem folyamatos. Mondjuk, hogy vannak rövidebb jobb időszakok.
Igazából semmi nem fáj, meg semmi nem kimondottan rossz, csak ürességet érzek.
Kipróbálok valami B-komplexumot.
Korábban a remotiv extra segített, de annak horribilis ára van.
Talán az orbáncfűből készült tea.
Valóban, a tervezés szükségességére én is rájöttem, csak sosem jutottam el odáig, hogy véghez is vigyem.
Valószínűleg olyan mértékben kell tervezni, hogy percre kell beosztani az időmet, mert másképp nem megy.
Depressziósnak érzem magam, pontosabban olyan semmilyennek, üresnek.
Gyakran csak bárgyún mosolyogva bámulok magam elé.
Erőtlen vagyok, kedvtelen, motiválatlan, szinte mindig álmos, fáradt, le vagyok lassulva teljesen.
2016 év végén majdnem 13 év után váltottam munkahelyet, de azóta sem lett jobb.
Nehezen találom az emberekkel a kapcsolatot, még a régi barátokkal is, egyáltalán nem találok magamra.
9 hónapig dolgoztam valutapénztárosként, ahová nyáron minden nap biciklivel jöttem-mentem (2*18km), sport, mozgás volt elég.
Jelenleg a büdöspesti belvárosban dolgozok egy valutaváltóban, hát oda nem tudok biciklivel menni.
A mozgás hiányzik, de a pihenőnapjaimon megmozdulni is nehezemre esik, szeretem a várost, ahol élek (Vác), de nem vagyok képes kimozdulni. Tulajdonképpen semmire nem tudom rávenni magam, nincs is miért.
Egy ideig (több hónapig) jártam kettlebell edzésre, de semmi változást nem észleltem.
Az igazság az, hogy pár hónapja, max. egy éve foglalkoztat az öregedés, pedig távolról sem vagyok öreg, mondhatni a "legszebb férfikor" elején vagyok, mégis mióta tudatosult, hogy a kenyerem felét már megettem, azóta még jobban lehangolódtam. (39 leszek) Eddigi életemben semmit nem értem el eddig, adósságom hatalmas, sajnos voltak rossz döntéseim, de ezeken már nem tudok változtatni.
Nem tudom, mit tehetnék. Lehet, hogy valami vitamin vagy nyomelem hiányzik?
Ez kialakult,ilyen gyógyszereket csak 1 éve szedek előtte néha xanax vagy frontin az is alvásra.Szerintem a túlzott szeretethiány,a bezárkózás,főleg otthon,menni meg nem volt kivel,a ami napig sincs nagyon ,pedig mennék.Nyilván nem tudatosan azalatt a 10-20 év alatt fokozatosan elzárkóztam de mivel úgy nem volt senkim így észre se vettem.5 éve ért egy nagy csalódás,akkor sírtam utoljára azóta az se megy.Szerintem az tette fel a koronát az egészre,akkor értem el azt a pontot hogy teljesen kizártam mindenkit szinte.És még annak se tudtam megnyílni teljesen akivel szerettem volna összejönni.Fél év kellett csak ahhoz hogy jól essen,hiányozzon az ölelése..
Hát mivel érzelmileg nem vagyok teljesen egészséges vkinél megy vkinél nem,ezért nehéz kialakítani kapcsolatokat,hiába a barátok az a pár ha úgy vagyok vele hogy alig érdekel,nem vált ki semmit.Elvagyok nélküle is ,nem hiányzik hiába barát.De ha az egészet elolvastad volna,nyilván arra vezethető vissza hogy mindenki bántott ,suli+szülők is és elzárkóztam,elfojtottam mert nem volt kihez forduljak.Azért kuszák az érzéseim is,van is meg nincs is.Meg sose adom ki magamból ha gond van,nem tudom hogy kell.Ahhot szoktam hozzá a 10-20 év alatt hogy kizárom,nem foglalkozok vele,de ez nem megoldás mert csak elfojtottam.És arra kéne a hypnoterapeuta hogy az elfojtott dolgokat a felszínre hozza.Érzéseket pl,ha simán nehezen barátkoznék emberekkel,nem lennék ennyire szarul,nem lennének éjszakánként halucinációim,vagy halálfélelmem..stb
Úgy döntöttem hogy felkeresek egy hipnoterapeutát,többen is ajánlották hasonló tünetekkel mint ami nekem van.Hogy a családi problémákat nem tudom feldolgozni,csak tudat alatti részben van.Ezért jön elő akkor mikor alszom és nappal nem.Segített nem egy embernek,nem csak ez kell a teljes gyógyuláshoz szerintem,mert ott az érzelmi része az életemnek amit nem tudok úgy átélni ahogy kell.
Valakinek nincs egy kis ideje, hogy privát beszélgetésben meghallgassa a problémámat, pontosabban van egy hozzám közeli személy, aki depis, szeretnék rajt segíteni, de nem tudom, h hogyan csináljam. Nem szeretem itt leírni mindazt ami vele kapcsán szeretnék, sem kibeszélni! Ezért valami privát lehetőség ?
Nem tudom ide tartozik-e, de egyre gyakoribb az izomrángatózás nem csak alvás közben,előtt...stb hanem ülve is előfordul.Eddig nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet csupán picit kellemetlen, de az hogy egyre gyakoribb kezd gyanús lenni.Nem csak végtagrángatózás.Volt hogy elalvás előtt kettő akkorát ütött a szívem hogy azt hittem kiugrik a helyéről.Meg volt egész testre kiterjedő is,az összes izmom egyszerre kb.
A gyógyszerszedést mégse hagytam abba,bár néha elmaradt egy-egy szem rexetin.Csak kezd nyugtalanítani, ártalmatlan ugyan de a gyakorisága jelez vmit szerintem :(
Ezt konkrétan mire érted? Igazából elvagyok,vagy hogy mondjam megszoktam,beletörődtem hogy egyedül vagyok meg így is maradok valószínűleg.Az évek alatt meg lehet szokni,de nyilván nem tesz jót.De ehhez vagyok szokva,már az a furcsa ha vmi jó is történik.De néha elér a szeretethiány és az elég szar tud lenni,kéne néha egy ölelés vagy vmi hasonló,de az se segít mindig ha kapok,egyrészt jól esik vhol de nem nyugtat meg, plusz utána csak rosszabb mert jobban érzem a hiányát.
Üdv mindenki! Érdeklődnék aminosav mennyire jó depresszióra? L-triptofánt rendeltem netről, és hogy mekkora adagba szedjem/igyam? A dobozzán 3x200mg a napi adat így írja, de az a gond ott nem igazán érzem a hatását? Lehet emelni akkor?
Ne hirtelen hagyd abba a gyógyszerek szedését,mert a mellékhatások így még rosszabbak lesznek.
Másodszor ha mindenbe belefáradtál,és nem tudod kinek kiadni a felgyülemlett gondokat,akkor mond el az Úr Jézusnak.Ő hozzá nem kell időpont,nem kell egy közvetítő,lelkész stb,ott ahol vagy megszólíthatod Őt.Ha már mindent kipróbáltál,ezt az egyet próbáld még ki.Kiálts Jézushoz.Mondj el Neki mindent,minden fájdalmat,keserűséget,és mindazt amitől szenvedsz. Ez nem kerül semmibe,és nem vesztesz vele semmit.Ő mondja:"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak"(Zsolt 50,15)
Úgy néz ki hogy egy időre felfüggesztem a gyógyszer szedését, kár volt elkezdeni. Kemény falat építettem magam köré,leginkább hogy érzelmileg ne sérüljek, főleg a gyerekkor miatt.De így nincs értelme, csak szenvedek, így hogy többet érzek csak rosszabb. Ugyanaz megy mint eddig, nem törődik velem szinte senki maximum haveri/munkatársi alapon. Van egy-két komolyabb barát de azokat is ritkán látom.De belefáradtam 32 év alatt csak szenvedtem és ez nem változott semmit, ugyan úgy megbántanak, kihasználnak, leráznak mint eddig, annyi a különbség hogy a gyógyszer miatt csak jobban fájnak, jót nem értem el vele csak azt hogy jobban fájjon minden.Lehet menekülés, de addig amíg nem látom azt hogy pl érdekelnék vkit,addig nincs értelme.Csak bánt ha beleszeretek valakibe de nincs viszonozva,jót nem kapok a rosszra meg nincs szükségem.Belefáraftam főleg ezek után hogy sokszor halálfélelmem van, vagy egyszerűen halucinációk...stb vannak és nincs mellettem senki aki átölelne,megnyugtatna.Nem tudom kiadni a rosszat, nem tudok sírni se csak gyűlik bennem folyamatosan a fájdalom és már nem bírom elviselni, főleg mivel nem tudom már a módját hogyan adjam ki,így belülről emészt fel.Megkeserít, akkor inkább ne érezzek semmit,még mindig jobb mint a fájfalom. :'(
Köszönöm hogy próbáltok/próbáltatok segíteni de nekem így nem megy :'(
Sajnálom :( nekem még azért enyhébbek a tüneteim. Bár sírni nem tudok de az utolsó alkalommal már folytak a könnyeim.Annyiban talán szerencsém van hogy érzelmileg még zárkózott vagyok így talán kevésbé érint meg.
Hmm milyen az amikor az ember 1-2 órán keresztül csak sír mert lassan 2 éve csak fájdalmai vannak. 3 napja ez megy és a rosszullétek. Jó lenne ha már vége lenne....