Dehogy piszkálódom, én csak megírom azt, amit gondolok. Ahelyett, hogy örülnél hogy szép órákat látunk, elkezdesz irigykedni és lesznobozol teljesen alaptalanul másokat. Most akkor neked ettől jobb lesz? Miért nem tudsz örülni más szép óráinak? Mert volt ott egy két igazán ütős darab a régiek közül!
Annak meg aztán semmilyen hírértéke nem lett volna, ha előránt egy Cornavin-Doxa gyűjteményt, el sem kezdenek forgatni, mert minek is? Kit érdekel vajon??
Ha definiált fogalmak mibenlétéről kezdünk el vitatkozni, akkor ezen a ponton én engedelmetekkel ki is szállnék, elnézést, hogy felhoztam a témát, részemről lezárva.
Szerintem meg nem ez a sznob fogalma. A sznob csak azért veszi, gyűjti a tárgyakat, mert látta, hallotta, tuggya, hogy drága, és bizonyos körökben ez "jól megy". Nem kell, hogy értsen hozzá, mert aki ért is hozzá, és úgy veszi, az már műgyűjtő. A videón szereplő fiatalember érti is azt, amit gyűjt, nekem nem tűnt tájékozatlannak. Ha csak sznob lenne, láttunk volna pár gigantikus Hublot-t, vagy valami hasonló, divatmárkát. Ez igen-igen válogatott gyűjtemény, még Neked is évekig tartana kimazsolázgatni az aukciókról... ;-)
Nem tudom, fogalmam sincs, de az biztos, hogy én egy ilyen riportra-beszélgetésre nem a legdrágább óráimat válogatnám össze. Meglehet, lenne közülük ilyen is, de biztosan nem a legpedigrésebbeket akarnám mindenáron megmutogatni.
Másnak természetesen lehetnek teljesen mások a preferenciái.
"Az átlagos sznobok vajon ismerik-e a '70-es évekbéli angol katonai Submarinert?"
Miért ne ismerhetnék? A sznob nem hülye, nem ízléstelen, nem kell tájékozatlannak sem lennie. A sznob lehet kifejezetten jó műértő (a legkiválóbb, legprofibb galériások zöme is velejéig sznob), pontosan tudhatja, mit lát, el tudja helyezni a palettán, képes objektív módon értékelni.
A lényeg annyi, hogy a sznobot egyszerűen nem érdekli az, ami nem nagyon, a többség által elérhetetlenül drága. Akkor sem, ha jó, ha szép, még akkor sem, ha jobb és szebb, érdekesebb, különlegesebb valami másnál - ami sokkal drágább. Ő akkor is a drágábbat fogja választani. Ennek a pasasnak egyetlen olcsóbbnak mondható órája sem volt, egyetlen egy sem, miközben mondjuk a ritka, haditengerészeti célokra kiadott Subok, vagy a tök mezei, olcsó, a Rolex által a Corteberttől vett szerkezetet egy minőségileg kifejezetten elnagyolt tokba-számlappal illesztő korai Paneraik semmiféle műszaki érdekességet-különlegességet sem hordoznak. Egyszerűen semmifélét, saját korukban nem is minősültek extrém különleges, megfizethetetlen dolgoknak * . Mivel kevés készült belőlük és ritkák - ezért felment az áruk a csillagos égig - és a jóembert láthatóan ez motiválta. Ettől még legalább van némi ízlése és tájékozottsága, és ha már drágát vett, legalább azon belül tényleg valamiért érdekeset, különlegeset vett - de ordítóan nyilvánvaló, hogy a drágaság elsődleges szempont volt...
Nem kell ezt ragozni, erre a mentalitásra épít a svájci óraipar prémium szegmense - gyakorlatilag teljes egészében. De ez tartja életben a Rollsot, a Lamborghinit, a Ferrarit is - kizárólag... Valamennyi sznobizmus ("úrhatnámság".. ;-)) ) meg mindenkiben van, és egy határig ezzel nincs is a világon semmi baj, sőt...
Én pusztán konstatáltam azt, hogy ha a jóember valódi gyűjtő , műértő rajongó lenne, akkor teljesen biztos, hogy becsusszant volna azért a kollekcióba egy-két különleges, de nem árverési kategóriájú jószág is, ugyanis szép számmal vannak ilyenek. De nem csusszant be neki, ergo őt az "olcsó" órák nem érdeklik egyáltalán, légyen szó bármilyen különlegességről is, ha nincs rajta borzasztó számokat tartalmazó árcímke, akkor részéről máris érdektelenség van. Ez az ember lehet, hogy tényleg jó értője a régi Rolexeknek, Patekoknak, de ettől még sznob.
* Általában a hadseregek számára készült ilyen holmik az átlagosnál strapabíróbb, de amúgy kimondottan költséghatékonynak készülő tucatáruk, senki ne gondolja, hogy a hadseregek mai pénzben milliókat fizettek holmi karórákért, tessék csak megnézni a II. világháború ma szintén eszméletlen árakon forgó német megfigyelő-óráit - kiváló minőségű, de a lehető legdísztelenebb, alapkivitelű Lange, IWC, Laco stb.. szerkezetek, nem ritkán mai szemmel nézve döbbenetesen silány alpakka tokokban - ezekért az órákért a hadsereg anno annak is csak kis részét fizette, mint amennyiért az adott cégek a legolcsóbb, nem nemesfém tokos zsebóráikat kínálták, ezek használati tárgyak, "fogyóeszközök" voltak.
Drága Glasom, mielőtt a tőled mára már teljesen megszokott vitriolos piszkálódásba belekezdtél volna, esetleg utána olvashattál volna a sznobizmus fogalmának...
Az átlagos sznobok vajon ismerik-e a '70-es évekbéli angol katonai Submarinert?
Vagy, ha hallottak is róla, vajon szívesen kicsengetnék a horribilis ellenértékét?
(Mert ez az óra, amit a kisfilmben is bemutattak, bizonyt távol áll holmi üblóktól, meg brejtlingforbentliktől. És még csak villantani sem lehet vele sznob körökben.)
Viszont ha vintage Rolexek vásárlása helyett mondjuk ritka Pobedákat, arany Rakétákat meg spindlis zsebórákat vett volna, esetleg arany IWC-ket a 60-as évekből, akkor ő lenne a műértő-műgyűjtő, merthogy ezek megfizethető órák. Így meg csak szimplán sznob, mert a paletta túlfeléről veszi meg s gyűjtői darabokat.
A drága vagyontárgyak értelmetlen halmozása valahol inkább "szegénységi bizonyítvány". Lásd futballisták Panerai és Bentley órákkal Bentley-kben. Vagy Hublot-ban egy Ferrari volánja mögött.
Nem értéket keresnek, hanem külsőségekkel önigazolást.
Ez így van, az egyik méréstechnikai alap kritérium a megfigyelhetőség. Ez két részre bontható, az egyik, hogy maga a megfigyelés mennyire befolyásolja a megfigyelt folyamatot, a másik, hogy a megfigyelés mennyire szolgáltat releváns adatot.
Ezért szoktak bizonyos pontosság felett differenciális méréseket végezni (pl. mérőhidak) vagy a ppm tartományban egy fizikai modellszámítás eredményét összevetni a kapott eredménnyel.
Ha most a konkrét felvetésre kellene válaszolnom, akkor azt mondanám, hogy a nagyságrendileg napi 10 mp várható járáseltérésnél (mechanikus szerkezetek) a napi mintavétel, a havi 10 mp várható járáseltérésnél (kvarc szerkezetek) a havi mintavétel, éves 10 mp várható járáseltérésnél (hőkompenzált és egyéb nagy pontosságú kvarc szerkezetek) az éves mintavétel indokolt. A napi/havi/éves ebben az esetben a nagyságrendet jelöli, nem a konkrét intervallumot. A negyed-, félévenkénti mintavétel elégséges kell legyen egy modern kvarc szerkezetnél, de azt senki nem gondolja komolyan, hogy 6-12 óránként érdemes lenne mérni egy karórát.
Megszámlálhatatlanul sok olyan vintage óra van, amely rendkívül érdekes, valamiért különleges - de ha nem is filléres, semmiképpen sem elviselhetetlenül drága. Mayer viszont kizárólag baromi drága és nagynevű órákat gyűjt, ergo ő nem is annyira valódi műértő, mint szimplán sznob...
Amikor előkapta az angol tengerészeti Submarinert, akkor azt hittem, hogy ettől már nincs tovább. De addig még nem tudtam kisasolni a kezén lévő órát, amit később le is vett és lőn csoda, egy öröknaptáras Patek volt az. És még a cikk szerint akad neki Rolex gyártotta Panerai is, valamint a riportban fel sem emlegette az asztalon heverő további olyan csúfságait, mint egy másik Pam, vagy az arany Daytona.
Két dolog gondolkoztatott el:
Egyrészt nekem is van olyan cimborám, aki gitározott, sőt ma is abból tartja el magát, szerencséjére legyen mondva kellő ismertsége mellett. Ám a jópár megjelent lemezük ellenére mégcsak véletlenül sem tudta összepengetni akár a legócskább bemutatott darabot sem. Valószínűleg kishazánkban nyugdíjas koráig sem fogja. (Lehet, hogy hendikeppel indult a földrajzi elhelyezkedésünk okán?)
Másrészt elrettentő mégcsak belegondolni is, hogy egy ilyen kollekció rendszeres nagyszervíze mibe is fájhat! (Merthogy precízen gondját viselt darabokról van szó, az a bőrszíjas Patek kifogástalan gyári szíja láttán egyből virított.)
És akkor még nem is beszéltem arról, hogy egy öröknaptár láttán mindig elfog az a bizonytalanság, hogy a technikai tökéletesség érzékeltetésén túl mindez mire is jó? Ha mindennaposan azt viseli az ember, akkor az órák tökéletességét ugyan elérheti, de akkor hol marad az a jópár napi óraviselete, amikoris egyszerűen nem ez való az adott helyzetekbe. Olyankor viszont, ha nem vált az óra, akkor bizony az egészet újra kell állítgatni. Namármost egy ilyen bemutatott garnitúra birtoklása esetén bizony sok olyan nap van, amikor másik óráját is szívesen viselheti John Mayer. Egyszerűen számomra elképzelhetetlen, hogy mindennaposan a gondját viselné a Patekjának a többi között. Ilyen esetben viszont hasztalan a különlegessége.
Habár, ha csak az utóbbiak okoznák már nekem a legnagyobb fejtörést, akkor üsse kavics, vállanám az ezzel való vesződést is!
ETA 2824-2 szerkezet, a koronának adott 3 pozíciója. 0-1-2. Jelen esetben úgy néz ki, hogy nincs 0 pozíció, mert teljesen betolva és jobbra (óramutató járásval egyező irányba) forgatva lépteti a dátumot. Egy kattanásnyit kihúzva viszont már az időt lehet állítani.
Az igazi probléma ott indul, hogy balra forgatva a koronát- bármely pozícióban - a korona letekeredik a menetről.
A kérdés, hogy házilag ez orvosolható valamivel? Menetrögzítő a menetre? "Vagy keresse fel órását és bankárát?"
Szerintem túlkonspiráltuk mostanra ezt a témát - a pontosság mérésének mintavételi gyakoriságát elég nyilvánvaló módon determinálja a mintavételezett folyamat vélhető stabilitása, és a mérési pontosság. Magyarán semmi értelme olyan sűrűn mérni egy óra pontosságát, amely sűrűség mellett az alkalmazott mérési módszerrel (pl: leolvassuk a mutatók, köztük a folyamatosan mozgó másodperc-mutató állását...) az esetleges eltérések a leolvasási pontosság körül, sőt, akár alatta vannak. A mechanikus óránál a napi leolvasás egy teljesen értelmes, jó intervallum, hiszen az esetek többségében már értelmezhető eredményt ad.
Alapból nagyságrenddel stabilabb óráknál, például egy hőkompenzált kvarcnál meg ennek nincs sok értelme, hiszen, ha csak a szerkezet nem hibás vagy rosszul beállított, akkor nem fogunk semmilyen eltérést látni, ha mégis, akkor valójában a mérési (leolvasási) pontosságunk szórását fogjuk látni.
Dehogy fölösleges. Nem a paraméterek tökéletesek - azokon bőven lehet javítani - pusztán arról van szó, hogy ezek a paraméterek a tápfeszültség egy elég széles tartományában valóban stabilak.