Sokunk gyermekkorát idézik ezek a képek, melyeket sokan szívesen nézegetünk: milyen is volt akkor a vasút, amikor még komoly teherforgalom volt, a járműpark a jelenleginél sokkal színesebb és nagyobb darabszámú volt. Az Interneten - és a fórumokban is - szinte vadászni kell ezekre a képekre, ez a fórum az ilyan képek gyűjtóhelye lehet.
Azt már tényleg végképp nem tudhattam, hogy ezeket nem ZIU-nak hívták, hisz még a magyar (latin) betűket sem ismetem, nemhogy a cirill ábécét, amikor ezek közlekedtek!
1961-ben a mérnökök új megoldással próbálkoztak. Az autóbuszok mintájára csuklós trolibuszokat terveztek, a kísérletező kedvnek ismét a sokat próbált Ikarusok estek áldozatul, ezúttal sikerrel: a nagy befogadóképességű, kedvező menetdinamikai tulajdonságú csuklós Ikarus bebizonyította életképességét. A kocsiszekrényt bérmunkában a FAÜ Sallai Főműhely készítette, az FVV csak a villamos berendezéseket szerelte be a Pálffy műhelyben. A gépes egységet nagyjavításra kijelölt Ikarus 60 T képezte, az utánfutókat kiselejtezett MÁVAG Tr 5, majd ugyancsak Ikarus 60-as kocsikból alakították ki. A csuklós szerkezet a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár forgórakodójának golyóskoszorújából készült, amely a későbbiekben igen tartósnak bizonyult. Az első példány, a T400-as négytengelyes volt, a szóló Ikarus eredetileg T283-as jelzést viselt, amelynek villanymotorja megegyezett a többi trolibusz hajtóművével, de ebben a 16.500 mm hosszú karosszériában gyengének mutatkozott és meglehetősen lomhán mozgatta a súlyos járművet. A forgalmon kívüli próbamenetek 1961. május 8-án kezdődtek meg a műhely körüli utcákon, a hatósági vizsgára május 24-én került sor. A Városligetben ekkor zajlott a Budapesti Ipari Vásár, mely esemény reprezentatív lehetőséget nyújtott az ízléses, szép kivitelű új trolibusz bemutatkozására. A vizsga után a vásári látogatók szállítására osztották be a T400-ast, amely mindezek ellenére nem lett közkedvelt. 1967. május 20-án törölték az állományból, így 6 éves szolgálati idejével szinte tiszavirág életűnek számított. A sorozati, immár háromtengelyes kocsik közül a T401-es 1962. március 29-étől szállította az utasokat, az utolsó jármű 1964 januárjában vizsgázott a műszaki bizottság előtt. A fejlesztést később járműbeszerzési gondok nehezítették, a régi kocsikat selejtezni kellett, ám nagy befogadóképességű trolibuszt sem hazánk, sem egyik szóba jöhető szocialista ország nem gyártott. A fent említett házilagos csuklósítás átmenetileg segített ugyan, de az Ikarusok egyre nehezebben állták a sarat, az öreg járművekre nem lehetett komoly fejlesztési terveket alapozni, a szovjet MTB-82-esek pedig régen elavultak. Egy tanulmány egyértelműen állást foglalt a pesti trolibuszhálózat lépcsőzetes megszűntetése mellett, de szerencsére ez csak a fejlesztéseket hátráltatta, a Baross utcai 74-es vonal kivételével a felszámolás elmaradt. A járműhiányon a Szovjetunió segített, 1966-tól megkezdődött a ZIU 5 típusú trolibuszok importja. Sajnos fennmaradt eredeti trolibuszokban nem bővelkedhetünk, a legfontosabbak, az óbudai vonal régi járművei valamikor 1954-55 körül tűntek el az FVV állományából. Szomorú tény, hogy a házilagosan átalakított csuklós Ikarusból sincs felújított példány, míg egy lakókocsinak átalakított MTB-82-est, és a 259-es pályaszámú Ikarus 60 T-t a Pongrác telepen tárolják. Állapotuk siralmas, szakemberek szerint eredeti állapotuknak megfelelően egyiket sem lehet rendbe hozni. A 923-as ÁMG pótkocsi ugyancsak feltámadásra vár. Az 573-as pályaszámú ZIU 5/D a Közlekedési Múzeum tulajdona és Szentendrén, a Városi Tömegközlekedési Múzeumban tekinthető meg.
"Pajtás", "Szmena 8"... Hm... Ha annak idején hallgatok Édesapámra, (és lett is volna "ingerenciám" a fényképezésre!!), és elfogadok Tőle egy "Pajtást", manapság a vasutas topikok archívkép császára lehetnék!!
NEM T424! Arról ne is keress! Az már csak 424 volt!! Érdekes módon "Tézve" csak azok a pótos gépesek voltak, amik csak derengenek, hogy olyanok is voltak!
Pont a 424-est nem találtam meg. Sajnos nem készítettem fotót erről a pályaszámú kocsiról. Azt tudtátok, hogy a trolibusz vasúti jármű besorolású a mai napig.
Alig egy nap késéssel, de még épppen "időben" ehhez a témához! Ha az emlékezetem nem csal, a T400-as csuklós troli még - a többivel, a szériával ellentétben még 4 tengelyes volt, hátul 2-2- kerékkel! (Talán az egyetlen?) A 400-as trolikhoz még egy emlékem köt: a 424-es (Imre, figyelsz?? 424!!) egyik "beó" vezetője és kalauznője R. József, és R. Józsefné házaspár volt, nagyon sokat tekeregtem velük!! R. J. becenevére még most is emlékszem, de -azt hiszem!), itt még ennyi év után se szeretnék, (mivel nem vagyok vele tisztában!) IRL bonyodalmat! Lényeg, hogy a neve egy plusz szótaggal az elején egy ismerhető szójátékot ad ki!
Köszönöm, hogy szóltál, de anno úgy ismerkedtünk meg személyesen gumidanival, hogy elkértem tőle a cikket fénymásolatban. Aztán, mikor beszkennelte mert már volt szkennere, elküldte azt is. :) Közben hozzám került egy könyv, amiben szintén foglalkoztak a balesettel és az ügyben hozott bírósági ítélettel, azt pedig én szkenneltem be és küldtem el gumidaninak. Egyébként érdekes módon a busz vezetőjét felmentették, mert bár a korabeli Autó-Motor c. lap szerint (onnan származik az újságcikk) ő hibázott, amikor túl gyorsan hajtott a hídon, bebizonyosodott, hogy nem ő ment gyorsan csak egy szembe jövő autós ment túl gyorsan valahol a híd középvonalában, a buszsofőr pedig azért kényszerült hirtelen irányváltoztatásra, hogy elkerülje az ütközést a személyautóval.
Az erőműnél volt egy tó oda is sokat jártunk tutajozni. A Szemere telepig gyalogoltunk a sinek mellett és az étkező kocsikból kidobott söröskupakokat lapítottuk a sinen. Jó jelvényeket készítettünk belőlük. Egyszer meg majdnem elütött minket egy Nohab. A Pestőrinci állomás után az első vágányon gyalogoltunk amin alig járt vonat és a bakterháznál volt agy ütközőbak a vágány végénél. Volt egy váltó elötte és mi még nem a váltó után tartózkodtunk. Jó, hogy dudált mert halkan jött és személy vagonokat húzott. Egyből leugrottunk oldalra. A csavargásokból is adódik a vasút szeretete.
Bár gondolom gyerekfejjel nagy látványosság volt, nem lehetett egy kellemes élmény. :(
A busz egyébként valamilyen módon túlélte a balesetet. Az akkor kezdődött csuklósítási program keretében, összeházasítva a T283-as IK 60T típusú gépes kocsival az első, T400 psz. csuklós troli utánfutó része lett belőle. Ez 1961. május 8-án kezdte meg próbafutását a Pálffy telep körüli próbavezetéken. Az az évi BNV-n bemutatták a nagyközönségnek, majd a 70/A viszonylaton állt munkába. A nem igazán bevált járművet 1967.05.20-án selejtezték.
A bolgárkertészetre még én is emlékszem, az meddig volt meg? Én 1978-tól jártam be rendszeresen suliba, addig csak elvétve a szülőkkel.
Ilyen hidas buszos balesetet még kettőt tudok. Az egyik FAÜ busz a Margit-hídról esett a Dunába 1956-ban, a másik 1965-ben Kisbéren, ahol a híd korlátjára akadt fel az AKÖV busz, így nem zuhant le a vasúti pályára. Persze ettől még lehetett Plőrincen is ilyen, de erről nem hallottam.
Azt hittem a dátumot már sohasem tudom meg, azt tudtam, hogy 1962. előtt volt, mert még élt a nagymamám.
A busz sokáig a Főműhely udvarán állt letakarva, sokszor elmentünk belesni a kerítésen.
A mentés szerencséje volt, hogy az ajtók felül voltak, Csak létrát hoztak a Kovács bácsitól akinek ott volt a "vakolatlan ház" mellett a bulgár-kertészete. Mi meg lepedőkért szaladtunk haza, én 12 éves voltam, fizikailag nem tudtam segíteni, a felnőtek másztak be a buszba.
Itt a X. és a XIX. kerület határa a vasúti sín, így ez a busz Kispestre esett. A mentők, tűzoltók bajba is voltak. Az újhegyi útról is jöttek, de azok értek előbb oda akik a Víztorony utca felől jöttek.Rizmajer.