Egyébként egyszer én is jártam abban a Napfényesben, de nagyon nem ízlett a kaja. (A spenótban pl. legalább 20x annyi fokhagyma volt, mint kellett volna.) Csak a gyümölcslé volt finom.
Nem volt, hiszen látták, hogy amíg csináltam, addig minden oké volt. Amikor befejeztem, akkor sem az volt a gond, hanem a depressziós gyanús eszetlen zabálás.
Sajnálták, de én azzal biztattam őket / és magam/, hogy a módszer, a megszerzett tudás megvan.
Vagyis a mikéntjét már tudom.
Az is gond volt, hogy akkor mindent magamnak kellett összeszenvedni. Most meg van egy ilyen étterem. Nem rabol annyi időt és tökéletes, mert ők profik.
Én már annyit kisérleteztem, hogy őrület. A szétválasztóstól fogytam, de mikor abba hagytam újra kezdtek visszajönni a kilók. Nálam egyedül a torna vált be, pont azért mert nem tudok egy diétát sem betartani.
De nem baj, sokat tanultam belőle...főleg azt tanultam meg, hogy senkit sem kell irányítgatni, akinek erre szüksége van az úgyis megtalálja magának a megfelelő lehetőséget...akinek meg nincs, azt 6 ökörrel sem tudod erre rávenni.
Sajnos sajna az állandósult támadások is szerepet játszhattak ebben, de nem akarom másra kenni a trutyim. Nem baj, most nem anyuékkal lakunk, nincs aki folyamatosan adagolja belém az ideget, hogy ez így nem normális....
Persze, nem normális, hiszen már az őskorban is volt Mc Donalds és az a normális:-))
Eddig nem mondtam, mert több próbálkozásom is volt, de 3 nap után kampecolt a dolog:-))
Most Május 26.-án jött el a nagy nap:-))
124 kg.
Most ma 114.8kg:-))
Mondhat bárki-bármit, ez az egész fejben dől el. Ha nem gondolod komolyan, akkor nincs az az isten, hogy ne a hűtő előtt találd magad éjszaka izgalomtól remegő kezekkel:-)))