Egészen jó anyag, nekem bejön a feelingje, dominál a késői Pink Floyd (vagy inkább korai Porcupine Tree?:-))), jó példája annak, hogy a jó zene és a bonyolultság nem feltétlenül testvérek:-)))
Sőt...
"Az amerikai terrortámadás évfordulóján, 2002. szeptember 11-én kerül megrendezésre a "Zene a Periférián Koncertek" újabb eseménye a Petőfi Csarnokban. A koncert este 19 órakor kezdődik. Fellépnek: Török Ádám és a Mini, Vedres Csaba (ex-After Crying) és az After Crying.
(Az After Crying és Vedres Csaba 1997 óta először játszik egy színpadon.) "
Forrás: Per.Rec. honlap
GYERTEK MINÉL TÖBBEN!!!!!!! (Jegy az ismert helyeken 1990 HUF)
Az jut eszembe, hogy ezek a vélemények, értékelések, ha úgy tetszik, kritikák, megjelenhetnének a Periferic honlapon is...
Ott minden kiadványhoz, hírhez, stb. hozzá lehet szólni, meggondolandó lenne netán egy médiafigyelő rovat, ahová be lehetne ezeket illeszteni...
Mindig szerettem az olyan zenéket, amiket nem lehet betenni egyetlen skatulyába sem. Ilyen az AT Ensemble Archivum című CD-je, amely a Periferic Records gondozásában jelent meg.
Ma, a világzenék korában már nem meglepő, hogy látszólag össze nem illő stílusok, irányzatok találkoznak egy zenekar muzsikájában. Ezen a lemezen hallunk az elején gregoriánt, Népdal-feldolgozást, amelybe erősen jazz-es elemek keverednek, 13. századi motívumot, reneszánsz ihletéseket, amelyek olyan hangsorokhoz illeszkednek, amelyek a korai King Crimsonra voltak jellemzőek, de Philip Glass szeriális zenéjének nyomai is felfedezhetők. A lemez második felén hallható akusztikus gitáros darabok pedig elférnének Al Di Meola, esetleg Steve Hackett valamelyik lemezén.
A sokféleségnek oka lehet az is, hogy az AT Ensemble-nak valóban az archív felvételei kerültek egymás mellé: a legfrissebb éppen az első darab, 1999-es, majd azt követi a második, az Én felkelék, 1998-ból, a többi 1991-ből és 1992-ből való, elszórva itt-ott különösebb szigorú sorrendiség nélkül, de az egésznek valahogy mégis egységes hangulata van, megbékélést, derűt, gondolati tisztaságot sugároznak 55 percen keresztül.
Egy kedves gluck nevű úriember írt a netkapun két lemezemről, melyek a Malacnál jelentek meg; most vagyok szíves idemásolom a hozzászólásokat (úgyse néz ide a kutya se).
Keresztutak közép- és legújabb korban
A Trio Calamona lemezérõl
Negyedszázados emlékeim serkentek fel, amikor a Trio Calamona lemezét hallgattam. Ismét egyetemista lettem, és ott ültem az ELTE francia tanszékén - még a Pesti Barnabás utcában - és nagyra nyílt szemekkel hallgattam Szabics Imre tanár úr elõadásait az ófrancia költészetrõl, az Arthur-regényekrõl és a trubadúr-költészetrõl. Imádtam az erõteljes ófrancia és az óprovencal-nyelvet, próbáltam fordítani is belõlük. Most ez a lemez ismét visszahozta annak a mesés középkornak az érzését. Retrouvére - ez a lemez címe, amely a Periferic Records kiadásában jelent meg.
Kedvemre való szójáték, hiszen egyfelõl utal a francia dalnokokra, a trouvére-ekre, másfelõl pedig egymásra találást is jelent. A lemez, amelyen Koncz András hiteles énekét, Mizsei Zoltán ütõs és billentyûs játékát és Gyulai Csaba, a Makám-Kolinda hegedû és kobozmegszólaltatását élvezhetjük, igazi keresztúttá válik, ahogyan ez a középkori naptárakban, arany iniciálékban és legendákban, és az ezekbõl kinõtt tarot-kártyákban kötelezõ, hiszen mindannyian szüntelenül vándorlunk lelkünkben, és állandóan választások elé kerülünk. Mindegy, hogy Anjou Károlyt, Konrad von Würtburgot vagy a német minnesa:ngerek legnagyobbját, Walther von der Vogelweidét halljuk. Az õsi dallamok belesimulnak a mai hangokba, a jazz, a világzene hangjaiba, és kereshetjük az összefüggéseket az éhezõ, pestisjárványokon és értelmetlen kereszteshadjáratokon keresztül vágó lovagok és egy olyan mai kortárs-népzenész között, mint a mindig új kereszutakat keresõ Grencsó István szaxofonjátéka között. És az egész olyan lesz, mint egy nagyon szerelmes ölelés, mint amikor egy szenvedélyes asszony álmában, mint egy még burokban lévõ embrió, keresi kedvesének érintését.
A lemez éppen azoknak szól a legszebben, akik sok-sok kín és tépelõdés után megtalálták igazi útjukat.
ugyan senkit nem érdekel, de idetolaxom már megin.
Kritikák:
Trio Calamona: reTrouvere
Bármennyire furcsán hangzik is: a lemezanyag, amiről itt most szó lesz, unikum, és akár a Zwack-é (tudomásom szerint), ez is magyar találmány. Bódító- és gyógyhatása szintén van, nálam legalábbis bejött. (Az alkalmazásbéli különbséget nem ecsetelném.)
Ráközelíteni távolabbról próbálok, mégpedig Jan Garbarek "Officium"-a felől, bár a hasonlat is távoli, de talán nem ismeretlen. Garbareknál a középkor zenéje találkozik a dzsesszel. A Trio Calamonánál valahol ez is igaz, de itt többről van szó. Rockzenei elemek, kortárs muzsika keveredik egy francia király, Charles d'Anjou és német minnesangerek dalaival, valamint gregorián dallamokkal. Sőt, az albumot záró, több mint tízperces számnak techno alapja van. Utóbbi feldolgozás bármely techno party kedvence lehet. Sietve teszem hozzá: méltán!
Az első hallásra talán elképesztő mix magyar előzménye az AT Ensemble munkásságában keresendő. ("Archivum" címmel most jelent meg az AT-régi-új lemeze, amelyen azonban ez az irányzat kevésbé érhető tetten, ám az anyag recenziójában említett hanghordozókon, ha szórványosan is, de megtalálható.) Mindez nem véletlen, hiszen a Trio Calamonából ketten: Mizsei Zoltán és Gyulai Csaba annak idején az AT tagjai voltak. Ha má' itt tartunk: a harmadik tag neve Koncz András. Közreműködőként pedig Grencsó István és Bognár Szilvia segíti őket, és nem is akárhogyan.
A zeneanyag, amit így, együtt, létrehoztak, kiemelkedően magas színvonalú. És, ami legalább ennyire fontos: természetes könnyedséggel keverednek benne a különböző elemek, korok és stílusok.
Tökéletes zenei időutazás. Csábító szellemi-történelmi kalandjáték, ahol a túlélés garantált, több száz év múltán is!
Rockinform, 99. sz., 2002. március olasz sándor
Trio Calamona: reTrouvere
A kilencvenes évek közepén kedvelte a "szakma" két egészen tisztességes CD-t is megjelentetett, mégse tudta beküzdeni magát az etnodzsessz vérkeringésébe az AT-zenekar. Aztán csendben kifújt a beváltatlan ígéretek mezején, ám két tagja - a billentyűs Mizsei Zoltán és a hegedűn, kobozon, ütőhangszereken játszó Gyulai Csaba az énekes Koncz Andrással társulva - egy újabb esélyt adott a középkori zene, a népzene és a kortárs dzsessz összefonásán alapuló AT-programnak. Mégsem keverhető össze a két zenekar, hiszen míg az előző szigorúan instrumentális zenét játszott, e trió a francia és német trubadúrok szerelmes dalait emelte a fókuszába. S addig, hogy megtalálta a maga vonzó és belakható univerzumát, minden rendben is van. Ugyanakkor az a benyomásom, hogy idő előtt, a maga elé tűzött célokat csak szolidabb mértékben teljesítve állt ösze ez a CD. Ínycsiklandó a felütése, később a vendégeskedő Grencsóval ugyancsak megemelkedik, de összességében nincs kellő hitele. Ha csak ennyi szenvedélyre, ennyi vérre-lázra-erőre futja, szerencsésebb lenne a középkor felé egy másik, egy andalítóbb koncepció mentén közelíteni, de a hetvenes évek buta szintihangjait akkor is illene már elfelejteni.
Magyar Narancs, XIV./13. 2002. március 28. Marton László Távolodó
AT Ensemble: Archivum
Az a gyanúm, hogy az olvasóink közül kevesen kapják fel a fejüket a zenekar nevére: az AT nem futotta ki magát annyira, amennyire megérdemelte volna. Abban viszont biztos vagyok, hogy akik megteszik, egyszersmind örülni fognak ennek a lemeznek. Mivel a CD-borító egyetlen sort sem szentel a csapat bemutatásának, magam próbálom kézbe venni az ügyet.
Az együttest 1991-ben alapította öt jól képzett, szemtelenül fiatal és pimaszul tehetséges zenész. Még abban az évben profi minőségű hangfelvételeket készítettek Deseő Balázs stúdiójában, amelyet kazettára másolva maguk terjesztettek. A "Lélekbál" című kazit egy évvel később, hasonló leosztással a "Lépések" követte. 1994 az első CD megjelenésének éve ("Alia Terra"), 1995 pedig talán a kiteljesedésé, a "Quant je suis mis au retour..." anyagával. Később a csapat szinte egy az egyben énekegyüttessé alakult (ők a Voces Aequales), miközben mint AT is adtak még néhány koncertet. És ennyi, egészen röviden.
Az "Archivum" posztumusz lemez. A már említett kazettákról válogatták az anyag zömét, amit két, a kilencvenes évek végén készült felvétellel turbóztak fel. Utóbbi egyikének érdekessége Lovász Irén szereplése, amely minden valószínűség szerint annak köszönhető, hogy az AT tagjai közül ketten: Mizsei Zoltán és Gyulai Csaba dolgoztak a Makám Lovász Irénnel és Bognár Szilviával közös "SkanZen" című anyagán.
A Lovász Irén énekelte népdalfeldolgozás egy 1998-as koncertről, tehát kilóg kicsit a sorból. Inkább az előbbi lemez előfutárának tekinthető.
A "régi" AT pihentető, meditatív, szelíd szépségű muzsikája nem más, mint lélek-mély kísérlet a dzsessz és a modern kortárs zene egyesítésére. Ennek során komolyzenei elemeket épp úgy felhasználtak, mint rockot, bár az utóbbi hatása inkább csak áttételes. A költő, Fábri Péter szavaival: "Ez az új, modern intenacionális gótika rockzenéje."
A '91-'92-es felvételek, ha nem is rengették meg a magyar dzsesszvilágot, de talán elindítottak valamit, aminek jobb menedzseléssel nagyobb hatása lehetett volna. Annyi azonban bizonyos, hogy nem érdemelte volna meg ez az anyag, hogy a feledés homályába vesszen.
Hát, csak ide kellett szólnom, mint friss Periferic-előadó (kösz, Riesz Feri, hogy szóltál).
Nem tudom, van-e itt olyan, aki a Periferic újabb (ti: nem progresszív rock) vonalát (is) követi; de meg kell említenem az AT ENSEMBLE és a TRIO CALAMONA új lemezét, ami az etno-jazz / world-music határmezsgyéjén mozog.
Hallgassátok/nézzétek meg, és hát van ott egy fórum, ahol eszmét lehet cserélni!
www.perifericrecords.com
Március 22-én, pénteken, 22:00 órakor a Wigwam-ben lép fel az ECHOES OF PINK FLOYD együttes. Az együttes szemtelenül tökéletesen játszik Pink Floyd kompozíciókat. A progresszív rock legnagyobbját jól játszani óriási dolog. Hallgatni őket pedig óriási élmény.
Néhány hónappal ezelőtt volt egy hozzászólás az After Crying topicban a Gerots Synthezis Groupból, talán éppen Gerots úrtól.
Most megvettem a Cd-t. Minden tiszteletem az övéké, hogy a mai világban ilyesfajta zenével próbálkoznak, de bocsássátok meg, ez a lemez egyszerűen hallgathatatlan a számomra. Steril hangzás, fantáziátlan darabok, mindamellett lesüt az anyagról a pénzhiány. Én ezt meghagytam volna demonak, és próbálkoztam volna élőben csiszolni a szerzeményeken. Mindez azért sajnálatos, mert egy Ígéretesnek indult társaságról van szó, akiket volt szerencsém élőben látni egy Rockreflektor tehetségkutatón a 80-as évek elején (amit a Rolls Frakció nyert).
Hadd csináljak egy kis reklámot a PERIFERIC honlapjának.
Lehetőség van kiadványaik megismerésére, mindegyikről lehet külön-külön hozzászólni, stb.stb.
Észrevételem: kissé(?) hiányos az előadók és a CD-k listája!
Jó volt a Jókaiban a You And I buli! Kb. 50-60 ember előtt megszólalt a teljes Exit ismét, majd ráadásként 1-1 dal a korábbi 2 lemezről.
Összevetve a MOM-koncerttel: szerintem jelentősen jobban szólt most "minimálcucc" mellett is az egész, különösen a szólógitár, a narrációs részek is érthetőek voltak, nemcsak sejthetők. Dehát értő kezekben (Egervári Gábor) volt ezúttal a technika:-)
Periferic-előadókról van szó a következő interjúrészletben, mely interjú a progresszív metált játszó Nemesis együttessel készült még júniusban:
"A további tervek azok úgy néznek ki, hogy a Periferic Records kitalálta, hogy milyen jó lenne, ha csinálnánk egy instrumentális lemezt. Ezt meg is fogjuk csinálni ugyanezzel a felállással, csak más lesz a neve. Lesz utalás a Nemesisre, mert az lesz a neve, hogy Goddess Nemesis. Az lesz az érdekessége, hogy hívtunk rá vendégeket, az After Cryingból a dobost meg a bőgőst, aztán írtam egy olyan számot, aminek fuvolával megy a vezérdallama, ezt felvállalta Kollár Attila a Solarisból. Ezeket a csapatokat - mint a Solaris és az After Crying - a Böszörményi terjeszti külföld felé, itthon tökre ismeretlenek, pedig a progresszív zene szerintem ezekről szól, nem a magunkfajtákról, akik progresszív metalt játszanak. Szóval ők teljesen belelkesedtek és mondták, hogy "oké, mikor csináljuk már"."
"Ezeket a csapatokat - mint a Solaris és az After Crying - a Böszörményi terjeszti külföld felé, itthon tökre ismeretlenek" (???) - azért ezzel a részlettel lehetne vitatkozni...
After Crying és heavy metál ??? Hát, nem tudom.
Viszont ismerve a Solaris-tagok keményebb zene iránti vonzódását (lásd az ŐS-METÁL című, 1989-ben kiadott lemezüket, amelyen Led Zeppelin-, Deep Purple-, Focus-, Kinks-, Yardbirds- és Uriah Heep-számokat dolgoztak fel parádésan!), nem is meglepő számomra, hogy Kollár Attila örömmel elvállalt egy ilyen felkérést.
A mostani Periferic koncertsorozatról ugye tudtok?
("Zene a periférián" címmel láthatók plakátokon.)
Már volt After Crying, Ghymes;
ezen a héten pénteken (november 30-án) lesz Varga János és együttese, valamint előzenekarként a Kada együttes.
Jövő héten pedig (Mikulás napon) Kollár Attila (a Solaris fuvolása) lép föl saját együttesével -
- Musical Witchcraft. A készülőben lévő 2. szólólemezét mutatja be; ez a lemez január közepén fog megjelenni. Előzenekar a You and I együttes lesz.
Mindkét koncert (a nov. 30-i és a dec. 6-i is)
este 8 órakor kezdődik, helyszín a MOM Művelődési Ház (XII. kerület Csörsz utca, a MOM Lakópark mellett).
Sziasztok!
KRiS vagyok az after@all zenekarból,mi vagyunk a Periferic első,rock vonalról érkezett progresszív zenekara.Már a boltokban a bemutatkozó nagylemez,aki szereti a modern,de ugyanakkor a klasszikus jegyekkel is bíró progresszív zenét,tegyen 1 próbát!!!Vegyétek!! :-)
after@all : A.C.I.D.
Köszi, hogy reflektáltál. Azóta meghallgattam egy párszor, de nem nagyon került közelebb a szívemhez. Viszont abban egyetértek, hogy a címadó darab minőségi.
Sokáig éljen a Periferic Records!
Azért én örülök neki,hogy vannak ilyen kiadók,és ilyen előadók,akik a jó zenék támogatói.És persze,hogy van ilyen topic.
Nem jól tudod: ezek a darabok már teljesen készen
voltak, mikor Czigi meghalt.
Nekem is csalódás volt a lemez, de nekem inkább azért, mert a többiek (a Solaris) rájátszottak az ő zenéire. Én meg pont arra lettem volna kíváncsi, hogy ő mit írt ...
Ma már tudom, hogy szükséges volt ez a rájátszás, mert egyébként meg sem jelenhetett volna ez a lemez, de valószínűleg más lenne a hangulata a számoknak, ha az eredeti hangszerelésben lennének hallhatók.
Egyébként, pont a címadó szám szerintem zseniális: lélegzetelállító zene!
