szeretném meg kérdezni azt,hogy mire számithatok hova fordulhatok?
a volt élettársammal elöször Nyieregyházára illetve én leköltöztem,majd a volt férje miat elköltöztün onnan.ekor a volt párom már a lányunkal terhes voltt,de az anyos meg az apos elakarták vetettni a gyereket.a páromnak elözö házaságábol van kettö illetve most tölem egy gyereke.a volt férj zaklatja öket söt volt ,hogy megis verte.engem a páromtol aki 32-éves el tiltanak illetve lebeszélik.most már ugy vagyunk,hogy anyos kijelentette oda nem mehetek,mert (utálnak)mondta.az anyos kijelentette mondjak le a lányomrol.mindent megtettek eböl kifojolag és már a gyereketsem tudom látni.ott viszont nem hagyhatom mert szeretem és veszélynek van kitéve mert a volt férj mai napig zaklatja öket.hova tudnék fordulni az ügyböl kifolyolag,hogy a lányomat én neveljem.....
Beja
nehogy félre érts, nem kioktatni akartam.(Jómagam is elváltam, a két gyerekkel egyedül maradtam.Csak az ő apjuk pont az ellentéte.Ezekről a dolgokról írtam már.)
Ha jól értem, a gyerekek anyja már nincs a képben, igy talán könnyebb helyzetben vagytok.Meg kell próbálni a srácokkal mielőbb kapcsolatot teremteni.Arról nem írtál, hogy a gyerekek el is hitték azt a sok szemetet, amit az apjukról hallottak? Nem tudom, mennyi idősek, de mindenféleképpen le kellene ülni velük megbeszélni a történteket.És megpróbálni elmagyarázni, hogy szerintetek a "mama" miért tehette mindezt.Aztán szépen folyamatosan, kitartóan bizonyítani az ellenkezőjét.Ha nap mint nap azt tapasztalják, hogy semmi sem igaz a vádakból, saját maguk fognak rájönni arra, hogy a hiba nem az apjukban van.Most hol vannak a gyerekek? A nagyszülőknél vagy nálatok ? Talán ők is a segítségetekre lehetnek, hiszem ők jól látták, hogy mit művel az anyjuk.Nem tudom, hogyan lehetne úgy megoldani, hogy ne essetek ugyanabba a hibába, vagyis nem kellene csak a másik szülőre mutogatni.Nem tudom, segítettem-e valamiben, de ne adjátok fel.
Magam is ilyen "optimista" voltam, amíg nem kerültünk párommal olyan helyzetbe, amiről ma azt mondom: ez van. Volt felesége sok évnyi hazudozás, uszítás révén elérte, hogy a kamasz gyerekek kiszöknek a lakásból, ha az apjuk meglátogatja őket, Igen, megpróbált beszélgetni. Úgy kezdődött, hogy "te szemét gazember.." és úgy végződött, "hogy nincs jogod semmihez..." (Bűne annyi, hogy megelégelte költekező, lusta feleségét.) A gyerekek annyira az apjuk ellen vannak nevelve, hogy óvatos érdeklődésére "minden rendben van" a válasz. A nagyszülőktől tudjuk, hogy rendszeresen éheznek. Csavarognak. Egyedül maradtak, mert az anyjuk úgy döntött, elmegy Amerikába meggazdagodni. Még utoljára megtiltotta a gyerekeknek, hogy az apjuktól bármilyen segítséget elfogadjanak. Itt már nem csak a volt feleséggel kell megküzdeni, hanem a félrevezetett és ellenségessé tett gyerekekkel is. Erre is van jó tanácsod?
Beja
MAMAhal!
Koszi a biztatast!Egyebkent a hetvegen elmentem a gyerekemert(a topic velemenyei motivaltak),csodalatos 2 napot toltottunk egyutt,kerekparoztunk,fociztunk,baboztunk,enekeltunk,tejbegrizt ettunk es igy tovabb!
Aztan vasarnap vissza kellett vinnem,a gyerek sirt,hogy nalam akar maradni,keves ez az ido,stb.
Igy hat kertem a masik szulot,engedje a gyakoribb talalkozasokat,de hiaba,megint elutasitott!
MIndenesetre a gyermekem arra kert,jojjek legkozelebb is!Nos,ez mertekado velemeny es kivansag,tiszteletben kell tartani!
Én is egy gyermekeitől megfosztott apa volnék, de azt hiszem sikerült megtalálnom az "arany középutat". Négy éve váltam el, bízva abban, hogy legalább az egyik gyermekem fölött gyakorolhatom "szülői jogaimat". Sajnos az ügyvédek a realitás talajára vittek, mivel ma Magyarországon még mindig egy 50-es években hozott törvény szerint ítélkeznek (a többségükben nő) bírók, az apának esélye sincs váláskor a gyerekeire. Szerencsére találkoztam eggyel, aki azt javasolta, hogy a gyerekeket hetenkénti váltásban neveljük tovább, így a közös szülői felügyelet úgy-ahogy meg lesz. Elmondhatom most már négy év távlatából, hogy nálunk bevált, a gyermekeimet minden második nálam (nálunk) vannak egy egész hetet. Így nem csak a hétvége az enyém, hanem a hétköznapi dolgokban is tudok nekik segíteni. Pszichológushoz nem vittem őket, mivel sem a tanáraik, sem egyéb velük kapcsolatban lévő emberek nem észleltek semmi hátrányosat ebből a heti "ingázásból" adódóan. Ha pedig egyszer választásra kerül sor, hogy kinél akarnak maradni, szerintem sokkal könnyebben tudnak majd dönteni. Ennyit mára, de szívesen megosztom bárkivel a tapasztalataimat, ha tudok vele segíteni.
Rahell!Nincsenek ervek arra,hogy miert nem!Ill.megis:mert ennyire kotelezi a birosag(azaz 2 hetes lathatasra),no meg legalabb megtudom,hogy az elet nem habos torta!
MAMAhal!Nem tudunk leulni beszelgetni,mert nem mukodik!V-mi nagyon elromlott es hiaba kertem kulso segitseget(csaladsegito,pszichologus),szerintuk eloszor nekunk kene tisztazni a helyzetet.No,ez a roka fogta csuka esete!Ordogi kor,nincs kilepes!
Probald ki egyszer,hogy csak 2 hetente latod a gyermeked,s tan hasonloan elfogadhatatlannak s alkalmatlannak fogod tartani a torodesre,gondozasra ezt a rendszert!
Tudod, én nem is akarok az elsőszámú lenni. Nem is tudom, mi akarok lenni, de sokat szomorkodom mostanság.
Ahová elköltöztem, azt a gyerek nem tekinti otthonának, mert az otthona az, ahol az apja él, mert ott nőtt fel, ott vannak a jól megszokott dolgai, a kutyái, a kert...Ráadásul én nem vagyok olyan jól eleresztve anyagilag, mint az apja, bizony, sokszor nem-et mondok az "igényeire", melyekre az apja csont nélkül igen-t. Velem időben kelnie-feküdnie kell, az apjával akár 10-ig is ellazáznak, akár reggel, akár este. Néha úgy érzem, sziszifuszi ez az egész küzdelem, valamelyik nap azt találtam mondani a lánynak, hogy akkor szedd össze a holmidat és menj az apádhoz. S a szörnyű az volt, hogy abban a pillanatban ezt komolyan is gondoltam:((
Lehet, hogy igazad van, lehet, hogy csak önámítok, és azt hiszem, ha én rendes vagyok a gyerekkel, az automatikusan azt jelenti, hogy én leszek számára az elsőszámú. Már magam sem tudom. sajnálom, ha Veled így történt, bár abból, ahogy leírtad a dolgot, azt érzem ki, hogy a szíved, a tudatod mélyén mindig is szeretted apádat, csak nem tudtad vagy nem merted (érthető okoból) ezt ki is mutatni.
Unkasz
nem kell hinni benne, csinálni kell.Vagy talán vöröslő arccal a gyerek füle hallatára ordítozni egymással, ez a természetes? Kígyót-békát kiabálni a másikra? A gyerek ( is) issza a levét, hidd el.
Papzi
attól szülő a szülő, amiket akkorcsakmi-nek irtam 9:32:52-kor.Hogy gyakorolja is a jogait, nem csak hirdeti, és sajnáltatja magát.Igenis azt mondom, hogy aki elvált apaként akar, az tud a gyerekével törődni.A törődés alatt a folytonos odafigyelést,szeretetet,stb( már leirtam) értem.
Megint csak oda lukadunk ki, hogy ha a volt feleség ebben akadályozni próbál, akkor meg kell próbálni emberként viselkedni.Le kell ülni ahányszor csak kell, beszélgetni kell, hogy ő is felfogja az agyával hogy mindez a gyerek érdeke, és nem a te önző céljaid.Értesd meg vele, hogy a gyerek nem tehet arról hogy a kapcsolatotok tönkrement, ő ugyanúgy szeret ill. szeretne szeretni továbbra is.Mi az, hogy nem engedi meg, hogy köszönjön neked? Nő létemre azt mondom, az ilyen nőt jól pofán kéne vágni.Persze ez csak vicc volt.Nem lessz könnyű menet, de szurkolok neked.
Igen, arra én is kiváncsi volnék, hogy milyen érvei vannak exasszonypajtinak az ellen, hogy aktívabban részt vehess a nevelésben? Mi a baja azzal, ha sűrűbben találkoztok? Fél, hogy utánnad a gyerekeit is elveszíti?
Ebben szvsz nincs igazad. Én nagyon szerettem az anyámat, nagyon a nagyanyámat, ők meg nagyon nem az apámat. Meg is tettek mindent, s innen öngerjesztővé vált a folyamat, mert ahogy érezte az ellenállást, az apám is olyan lett mint egy sün, s nem volt elég kitartó és türelmes, hogy látványos harcok nélkül kibírja. A látványos jelenetek miatt viszont félni kezdtem tőle, s igazoltnak láttam a többiek állításait. Mire elszakadtam ettől, az apám meghalt, s soha nem tudtam azt mondani neki, hogy bocsásson meg.
Koszonom Neked is,kedves runaway,es mindenkinek az oszinte velemenyet,sok gondolat kezdett pezsegni bennem!
De azt ne felejtsuk:a sajat keresztunk a legnehezebb!
Maradok tisztelettel:Papzi
azt, hogy a gyereknek ki az igazi apja és/vagy anyja, szerintem egyvalaki dönti el. A gyerek. Ha a kapcsolat közöttünk olyan, akkor mindig is engem fog érezni igazi apjának, ha nem, másfelé fordul. Pótapát keres, én legfeljebb egy jelkép maradok számára.
Kedves Papzi,
közhelyek következnek.
Nekem az elválás körüli hercehurcában mindig a Kaukázusi krétakör lebegett a szemem előtt. Hogy az a gyermek igazi anyja, aki nem akar neki rosszat, aki nem a maga igazságára vágyik, hanem a gyerekére. Néha fontos volt megállni és eldönteni, hogy mennyire tolom vértként magam elé a gyerek úgynevezett érdekét, s mennyire szól a dolog pusztán arról, hogy állóháborút vívok az apjával.
Időnként nehéz volt különbséget tenni, mert tele vagyok sérelmekkel, s nem vagyok elég tisztességes. Vagy mi.
Ha sarkosan akarok fogalmazni, te teszel rosszat azzal a gyereknek, ha olyan helyzetbe hozod az utcán, amikor alakoskodni kényszerül. Talán jobb lenne, ha egyelőre beletörődnél a kétheti láthatásba, s akkor nem lesznek a gyereknek hozzád tapadó rossz érzetei, ami abból fakad, hogy lelkifurdalása van amiatt, ahogy veled szemben kénytelen viselkedni. Kéthetente is le lehet ülni öt percre, nem többre, hogy tisztázzátok ezt a helyzetet.
Nem tudom, milyen vélt vagy valós sérelmei vannak a volt feleségednek, de idővel ezek tompulni fognak, akkor meg pláne, ha új társat talál. Addig ki kellene úgy bírni, hogy végzetesen ne sérül te sem, a gyerek sem, s a kettőtök kapcsolata sem. Ezt most neem csak neked, hanem magamnak is mondom. Hátha sikerül.
Ugy gondolom,azt lehet egy gyermek szulojenek nevezni,ill.tartani,aki reszt vesz a neveleseben.
Tehat egyetertek:a hebe-hoba torteno talalkozasok nem errol szolnak!Sot a gyerek sem arra vagyik(hat ez a lenyeg,emberek!),hogy idonkent felbukkanjon az apja!
Mesz az utcan,jon veled szembe a gyereked,s nem koszon neked,mert megtiltotta neki az anyja,elfordul,nem mosolyog-es latszik rajta,megorul a fajdalomtol!No de te mint jo apa odaszaladsz hozza,erre azt mondja a masik szulo:"koszonhetsz,de utana huzz el,mert csak a hetvege a tied,addig nincs jogod a talalkozasra!"
Konyorgom,hat apanak tudna erezni magat v-ki ilyen elmenyek utan?
Szoval mitol szulo a szulo?
Papzi, ha ez számít, én nagyon tisztellek. És persze drukkolok Neked. Egyvalami viszont - szerintem -nagyon lényeges, hogy a srácok tudják, hogy miért nem látnak. Talán vannak már abban a korban, hogy megértik.
Havária, igen, mindenki önző (én talán nem:-)) ), épp ezért nem hiszek abban, amit pl. MAMAhal állít, hogy tudni kell embernek maradni. A válás az esetek nagy részében vérre megy, és ha te meg is próbálod kulturáltan csinálni, esetleg a másik nem, ettől te is bepöccensz és innentől jöhet a bíróság. Aki úgyis az anyának ítéli.
Papzi, ha ez számít, én nagyon tisztellek. És persze drukkolok Neked. Egyvalami viszont - szerintem -nagyon lényeges, hogy a srácok tudják, hogy miért nem látnak. Talán vannak már abban a korban, hogy megértik.
Havária, igen, mindenki önző (én talán nem:-)) ), épp ezért nem hiszek abban, amit pl. MAMAhal állít, hogy tudni kell embernek maradni. A válás az esetek nagy részében vérre megy, és ha te meg is próbálod kulturáltan csinálni, esetleg a másik nem, ettől te is bepöccensz és innentől jöhet a bíróság. Aki úgyis az anyának ítéli.
akkorcsakmi vitába kell, hogy szálljak veled.
"Még akkor is, ha csak kéthetente látja, vagy akár évente 1x! Az, hogy valaki jó szülő, nem abban merül ki, hogy nap mint nap vele van. A gyereknek éreznie kell a szeretetet és azt, hogy törődsz vele, biztosnak kell lennie benne, tudnia kell, hogy bármikor számíthat rád és bízhat benned."
Szerinted az a törődés, meg a szeretet meg az odafigyelés, hogy évente egyszer találkozik a gyerekkel? Ezek a fogalmak igenis azt takarják, hogy figyelemmel kisérem a gyereket, segítem mindenben,tudom, mik a gondjai,ott vagyok mellette ha kell, NAP MINT NAP .Ez a nevelés, ezt évente egy találkozással elég nehéz megvalósítani,nem gondolod?
Sajnos, a gyerekek hajlamosak a távol lévő szülőt magasztalni, mert időnként ha nála vannak minden lehet,mimcsenek korlátok és szabályok, csupa boldogság az élet.De azért ne keverjük már össze a szezont a fazonnal.
Unkasz,nem kéne ezt csinálnod.Tapasztalatból írtam amit írtam.Én is megpróbáltam lejáratni a kedves papát, de visszaütött a dolog.
Senki sem beszélt mintaszerű válásról, csak arról, hogy meg kell tanulni embernek maradni.Nem mondtam, hogy könnyű.
én személyes tapasztalatom: rohadtul utáltam, hogy anyámmal kellett élnem, bár szerencsére visszonylag jól kijöttek a válás után is, így majdnem minden hétvégén, szünetben az Apámhoz menekülhettem...
Alig vártam, hogy 18 éves legyek, és "kirepüljek a családi fészekből"...
Kedves Papzi!
Nagyon együttérzek veled, bár szívből remélem, soha nem kell a gyakorlatban megtapasztalnom milyen is ez.
Sajnos a magyar gyakorlat valóban szinte semmit nem változott ezügyben évtizedek óta. Még az alkoholista és/vagy kurva sem biztos, hogy kivétel. Egy barátom évekig pereskedett a gyermekeiért a volt feleségével, aki az első kategóriában profi volt, a másodikban,- talán pusztán az előző folyományaként,- csak amatőr. Három év kellett ahhoz, hogy a nagyobbik fiát megkapja és további kettő, hogy a picit is. Akkorra a "nő" már évek óta munkanélküli volt, a lakást rég eladta és az alkoholista anyjánál élt egy lerobbant, koszfészek szoba-konyhában.
DE:
"En csak azt nem ertem,hogyan lehet buntetlenul,sot emancipalt buszkeseggel megtenni azt,amitol tonkre megy agyerek-es az apja! "
Hát pl. úgy, ahogy most Te csinálod:(.
A gyereknek ugyanis tényleg fontos az apja. Még akkor is, ha csak kéthetente látja, vagy akár évente 1x! Az, hogy valaki jó szülő, nem abban merül ki, hogy nap mint nap vele van. A gyereknek éreznie kell a szeretetet és azt, hogy törődsz vele, biztosnak kell lennie benne, tudnia kell, hogy bármikor számíthat rád és bízhat benned. Ebben az esetben ugyan nagyon fogsz neki hiányozni, amikor távol vagy, de jó apának fog tartani és sokkal kevésbé sérül, mint ha gyakran vagy vele, de mindez elsiklik a körülötte folyó harcban, vagy akár a megszokott hétköznapokban.
A válás valóban sokakat kiforgat önmagából és "civilizáltsági"-foka csak statisztikailag IQ-függő, de ha már a gyermek ki van ennek téve, legalább az, aki meg tudja tenni, ne nehezítse meg a helyzetét azzal, hogy még lelkiiismeretfurdalást is okoz neki, amiért ő mindkét szülőjét szereti, bármilyenek is.
Azért nagyon drukkolok, hogy megtaláld azt a megoldást a sok rossz között, amivel a legkisebb bajt okozzátok a gyermeknek.;-)
Felebarataim,kovezzetek meg nyugodtan,de en kiszalltam a megalazo 2 hetes cirkuszbol!9 honapja ugy dontottem,hogy eleg volt,3 evig biztam a "szebb jovoben",birtam a vasarnap esti pokoli fajdalmakat-de hat minden cerna elszakad egyszer!Kialtvanyt fogalmaztam meg(a helyi ujsag is leadta),hogy mi,gyermekuktol megfosztott apak kozosen mondjunk le a minimalizalt szuloi jogokrol,ezzel erzekeltetve azt,hogy ideje lenne szakitani az elavult es apa-ellenes joggyakorlattal!Azota kb.hetente jelzem a masik felnel,hogy azonos szuloi jogokra tartok igenyt,addig nem vagyok hajlando resztvenni a sajat megalaztatasomban!Tudom,ez az igazi ONGOL!Hiszen most mar se a 2 hetes talalkozas,se valasz a felveteseimre.Megis ugy erzem,nem tudok mast tenni-mindig idealista voltam,s kialltam az igazamert!
En csak azt nem ertem,hogyan lehet buntetlenul,sot emancipalt buszkeseggel megtenni azt,amitol tonkre megy a gyerek-es az apja!
Atyámuram, de könnyű itt okosnak lenni. Válni nem szeretetből szoktak az emberek, mégcsak nem is a gyerek érdekében, hanem önzésből. Hát akkor már miért lennének tekintettel a másikra? De azért ha majd egyszer válok, csak közületek választok válópartnert. Előre örülök, milyen szép kis mintaszerű válásban lesz részem...
Bizony, az apának is joga van a gyerek(ek)hez !
Szívemre teszem a kezem úgy mondom, hogy soha egyetlen egyszer sem próbáltam megakadályozni ebben volt férjemet.Bár a válás előtt nagyon figyelnem kellett magamra, hogy ne tegyem.A sok keserűség, a düh nagyon rossz tanácsadó.
Sajnos, ő a másik végletbe tartozik: szinte nem is kiváncsi a gyerekekre.Nagy pofával hirdeti mindenhol hogy milyen klassz srácai vannak, de semmit nem tesz értük.A fiúk lassan már nem is olyan kis gyerekek ( 14 és 16 éveses) és kezdenek maguk rájönni, hogy milyen az apjuk.Mint tapasztalt róka ebben minden elvált embernek csak azt tudom tanácsolni, hogy NE akarjátok a másikat lejáratni a gyerek szemében.Meg kell tanulni a gyerek szempontját előre venni, és akkor menni fog.
Ügyvédek szerint ma Magyarországon két esetben vesz el bíróság gyereket az anyától: ha az anya bizonyíthatóan alkoholista vagy kurva (un. kicsapongó életet él). Egyéb esteben is lehet próbálkozni, de szinte reménytelen és hosszadalmas. (Meg a bírók nagy többsége is nő és szolidarít.)Természetesen ez is a gyereket viseli meg a legjobban. A tárgyalás előtt a láthatásról röhögve alá lehet írni bármit, amit aztán a bíróság szentesít, mert nincs eszköz rá, hogy betartassák. Ha meg nincs megállapodás és a bíróság dönt, azt ugyanúgy nem lehet betartatni. (persze a tartásdíjat azonnal le lehet tiltatni, tárgyalás nélkül is, aztán lehet menni fellebbezni és bizonyítani a mindenkori pontos fizetést) Ha valaki annyira primitív (esetleg bosszúra éhes), hogy nem érti meg, hogy ezzel a gyereknek árt, akkor ott nem sokat lehet tenni. Az ilyen ügyek 99%-ában az apák szenvednek. Ezt is megköszönhetjük középkori szintű törvénykezésünknek.
