Lenne egy javaslatom. Ne vitatkozzunk, beszélgessünk.
Pusztán annyi, hogy a görög szövegben lévő stauros' szó oszlopot, gerendát vagy karót jelent. Ebből következtetett a társulat (nagyon leegyszerüsítve) arra, hogy Jézust oszlopra feszítették.
A magánvéleményem, hogy ettől még lehetett kereszt is - sőt valószinübb.
Még csak puhatolózom, hogy tudok-e veled vitatkozni. Eddig ugyanis még nem nagyon találkoztam a tasztalon vitaképes russzelistával.
Kezdjük 1 bemelegítő kérdéssel, micsoda kijelentés az, hogy Jézust nem keresztre, hanem cölöpre feszítették?
(ja a hivatkozási alap, ha tényleg nekiállunk vitatkozni, csak a károlyi, v. a református fordítás lehet, tehát semmi új világ fordítás, meg simple english bible stb.)
Nem kötözködsz. Az okfejtést leírtam, hogy miért a 144000 a kicsiny nyáj, meg adtam rá egy másik lehetséges magyarázatot - Szombatosokkal egyéb helyen beszélgetek, ezért nem kívánok érvelésével vitába szállni -.
Itt jön a vallásközösségeket általában jellemző "fő" érv. Ha oda tartozol, akkor azokat a tanokat is el kell fogadnod, amelyek csak indirekt módon bizonyíthatóak. ( Ez egy ilyen )
A Jahve formát csak ebben században kezdték el elterjedtebben használni. Évszázadokon keresztül a Jehova(h) forma terjedt el (Lásd pl. Vizsolyi Biblia, Károli Gáspár kommentárja, King James ver.)
Kötözködök megint. A 144e-ről lejjebb beláttuk, hogy a testi Izraelből valók (ezt Szombatosok mutatta meg), velük tehát nem köthetett Jézus ott és akkor (az utolsó vacsorán szövetséget). A kicsiny nyájról közössen láttuk be, hogy nem lehetnek azonosak a 144e-rel. De tegyük fel, hogy létezik olyan fogalom, hogy kicsiny nyáj, tegyük fel, hogy ez egyenlő a Jelenések könyve beli 144e-rel, akkor sem bizonyítja semmi, hogy csak ezek vehetnénenk Úrvacsorát.
Zárjuk rövidre a kérdést. Idézz egy bibliai igét, amelyik szerint a 144e egyenlő a kicsiny nyájjal, és utána egy másikat ami bizonyítja, hogy _csak_ ennek a társaságnak (és senki másnak nem) szabad Úrvacsorát vennie. Ha ez nem sikerül ismerd el, hogy ez a tanítás nem passzol a Bibliához.
Még 1. A YHWH héber betűk egyik leggyakrabban használatos kiejtési formája Jahve.
1. Ha tette, meg lesz érte ítélve
2. Több világvégét jósoltak, mint három. A hamisan prófétálók meg lesznek ítélve
3. A Jehova nem fordítás, csak a YHWH héber betük egyik vélt de leggyakrabban használatos kiejtési formája.
1. az alapítójuk: ütötte verte a családot, érdekes kapcsolatai voltak
2. kb. 3 világvégén vannak túl
3. a Jehova, mint fordítás rossz!!! pontosan Jahve
....de felesleges folytatni
Lejjebb olvashattad, hogy kik mennek a mennybe és kik élnek majd a földön. A kicsiny nyáj - 144000 menyei reménységű személy - az akivel Jézus a szövetséget kötötte. A többiek csak részesülnek a szövetség áldásaiból. Mivel a szövetség a 144000-rel köttetett, így csak ők méltók arra, hogy maguhoz vegyék az emlékjegyeket (ez a hivatalos megfogalmazása a bornak és a kovásztalan kenyérnek)
Ok, lehet, hogy hülyeség ezen ennyit lovagolni, de én még mindig nem értem, hogy akkor miért nem vesznek a tagok Úrvacsorát? (A kicsiny nyájról pont te írtad le szabatosan, hogy az miért nem lehet egy vezető presbitérium, máskülönben sehol sincs a Bibliában, hogy csak a kicsiny nyáj, vagy a 144e vehet Úrvacsorát.) Akkor?
Máté 15.24 Ő pedig felelvén, monda: Nem küldettem, csak az Izráel házának elveszett juhaihoz.
(kicsiny nyáj, az egész emberiséghez képest. A nagyobb "nyájat" Jézus halála után kell előhozni")
Ján.10.16 Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.
(Más juhok a nem Izaeliták. Jézus halála után, ők is meghívást kapnak)
Már hétfő lenne? :-)
Hát, az már igaz, hogy hosszúnak hosszú, de végül is csak egyetlen rész utal arra, hogy miért csak a 144000 eszi és egyetlen rész sem arra, hogy miért mutatják be a többieknek, ha 1x nem ehetnek belőle. Az, hogy valaki évente, naponta, hetente vesz Úrvacsorát, végül is magánügy, ezzel nem vitatkozom.
Még 1 megjegyzés, ez a Károlyiból átírom nem sikerült tökéletesen:
"Mert amiképpen az Atyának életadó ereje van önmagában, úgy a Fiúnak is megvan az, az Atya ajándékaként."
Helyesen: "Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában."
Tudom, nagyon hasonló, de a ref. fordításban mégis kifejezettebb a dolog (máskülönben érdekes kérdés, hogy vajon kinek lehet élete önmagában, de ez nem ide tartozik).
Nos, akkor nézzük azt a kicsiny nyájat!
"Hányan vesznek belőle?"
"Jézus azt mondta, hogy csak egy "kicsiny nyáj" kapja jutalmul a mennyek királyságát (Luk 12:32). Ezek száma 144 000 (Jel 14:1-3). E csoport tagjainak kiválasztása i. sz. 33-ban kezdődött el. Eszerint, ma már csak igen kevesen vehetnek a kenyérből és a borból. "
Ebben a részben egyetlen morzsa sincs ami Bibliailag tanusítaná, hogy a plebej nem vehet a kenyérből és a borból, az egész kizárólag spekuláció. Nem tudok ellene Bibliailag érvelni.
Szerintem egyébként veszélyes egy igére (Luk. 12.32) alapozni egy ilyen kiterjedt tanítást. Máskülönben igaz, ha ezt az igét kiragadjuk a helyéről, akkor a kicsiny nyáj kifejezést bármire érthetjük. Talán az egyetlen kivétel a 144000, mert oda semmilyen logikai ugrás nem visz el minket. Érthetjük a zsidókra, a zsidókeresztényekre, a tanítványoknak szűkebb (12 ember) tágabb (70 ember) körére, vagy amire csak tetszik. Ha viszont a tágabb szövegkörnyezetet vizsgáljuk, megfigyelhetjük, hogy Jézus, mind a megelőző mondatokban, mind a későbbiekben a tanítványaihoz szól, méghozzá olyan értelemben (általános életelveket ír le), hogy még azt is gondolhatjuk, hogy mi is bele vagyunk értve mint Jézus tanítványai. Miért kicsiny akkor a nyáj? Egyszerű lenne azt válaszolni hogy azért, amiért az életre vivő ösvény keskeny, de én mégis inkább figyelve a konkrét igeversekre, és képileg nézve az adott történetet azt mondom, hogy rájuk nézett, kicsiny nyájnak látta őket és ezért érezte, hogy ezt kell mondania.
Meghatározás: Közös, ünnepi étkezés Jézus halálának alkal-mából; ünnepélyes megemlékezés az ő haláláról, amelynek minden más ember halálánál összehasonlíthatatlanul nagyobb jelentősége van. Az egyetlen olyan élmény, amelyről Jézus parancsa alapján kell a tanítványainak megemlékezniük. Ismeretes még mint az Úr vacsorája (1Kor 11:20).
Mi az Emlékünnep jelentősége? Jézus azt mondta hű apostolainak: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (Luk 22:19). Amikor Pál apostol a szellemtől nemzett keresztény gyülekezetnek írt, hozzátette: "Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend." (lKor 11:26). Így az Emlékünnep elsődlegesen Jézus Krisztus halálának jelentőségére irányítja a figyelmet, amely szorosan kapcsolódik Jehova szándékának megvaló-sulásához. Jézus halálának jelentőségét elsősorban az új szövetség vonatkozásában hangsúlyozza ki, és rávilágít arra, miként érinti az ő halála a mennyei Királyóság eljövendő társörököseit (Jón 14:2, 3; Zsid 9:15).
Az Emlékünnep arra is emlékeztet, hogy Jézus halála és annak körülményei összhangban vannak Istennek az 1Mózes 3:15-ben, illetve a későbbi időszak során kinyilvánított szándékával, és Jehova nevének igazolására szolgál. Azzal, hogy Jézus egészen a haláláig megőrizte Jehova iránti feddhetetlen lojalitását, bebizonyította, hogy Ádám bűne nem vezethető vissza az ember megalkotása során elkövetett teremtői hibára, s hogy az ember még a legnagyobb próbák idején is képes megőrizni Isten iránti feddhetetlenségét. Ezzel Jézus igazolta Jehova Istent mint Teremtőt, és a világegyetem szuverén Urát. Jehova ezenkívül úgy határozott, hogy Jézus halála szolgáljon az Ádám utódainak megváltásához szükséges tökéletes emberi áldozatul. Ennek folytán hívő emberek milliárdjai előtt lehetőség nyújt arra, hogy örökké élhessenek a paradicsomi földön. Így beteljesedik Jehova eredeti elhatározása, és kifejezésre jut az emberiség iránt érzett nagy szeretete is (Jón 3:16; 1Móz 1:28).
Mily mérhetetlen teher nehezedett Jézusra ezen az utolsó éjszakán, amelyet emberként töltött ezen a földön! Tudta, mi volt mennyei Atyjának vele kapcsolatos szándéka, és azt is tudta, hogy a próbák alatt hűségesnek kell bizonyulnia. Mily nagy szégyent jelentett volna Atyjának, és milyen veszteséget az emberiségnek, ha kudarcot vallott volna! Mivel igen sok függött a halálától, helyénvaló volt, hogy Jézus utasítást adott, hogy megemlékezzenek arról.
Mi a jelentősége az Emlékünnep során felhasznált kenyérnek és bornak? Jézus azt mondta a kovásztalan kenyérről, amelyet az Emlékünnep bevezetése során apostolainak adott: " Vegyétek, egyétek; ez az én testem. " (Márk 14:22). A kenyér saját bűntelen emberi hústestét szemléltette. Ezt az emberiség jövendő életkilátása érdekében adta oda, s ennél az alkalomnál különleges figyelem irányul arra az életre, amelyet az áldozata tesz lehetővé azok számára, akik módot kapnak rá, hogy mint választottak, Jézussal együtt részt vegyenek a mennyei Királyságban.
Amikor Jézus felkínálta a bort hű apostolainak, azt mondta: " Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik." (Márk 14:24). A bor az ő saját életvérét jelképezte. Kiontott vére által mindazok, akik hittek benne, elnyerhették bűneik bocsánatát. Ez alkalommal Jézus azok bűnének eltörlését hangsúlyozta ki, akik előtt lehetőség nyílt arra, hogy örököstársai legyenek. Szavai arra utalnak, hogy a Jehova Isten és a szellemtől nemzett keresztény gyülekezet közti új szövetség ezzel a vérrel emelkedjen jogerőre.
Kik részesülnek a kenyérből és a borból? Kik részesültek abból, amikor röviddel halála előtt Jézus az Úr vacsorájának megtartásáról rendelkezett? Tizenegy hű követője, akiknek Jézus azt mondta: " Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot," (Luk 22:29). Ők mindannyian meghívást kaptak, hogy Krisztus társai legyenek a mennyei Királyságban (Ján 14:2, 3). Akik tehát ma a kenyérből és a borból vesznek, szintén olyanok kell hogy legyenek, akiket Krisztus ebbe a "Királyság-szövetségbe" felvesz.
Hányan vesznek belőle? Jézus azt mondta, hogy csak egy "kicsiny nyáj" kapja jutalmul a mennyek Királyságát (Luk 12:32). Ezek száma 144 000 (Jel 14:1-3). E csoport tagjainak kiválasztása i. sz. 33-ban kezdődött el. Eszerint, ma már csak igen kevesen vehetnek a kenyérből és a borból.
Vajon a János 6:53, 54 arra utal, hogy csak akik vesznek a jelképekből, azok nyerik el az örök életet? Ján 6:53, 54: "Jézus azt mondta nekik: Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon."
Ez az evés és ivás nyilvánvalóan jelképes értelemben kell hogy történjék; máskülönben az, aki azt végzi, megszegné Isten törvényét (lMózes 9:4; Cselekedetek 15:28, 29). Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy Jézus kijelentése a János 6:53, 54-ben nem az Úr vacsorájának bevezetésére vonatkozóan hangzott el. Az őt hallgatók közül senki sem gondolt olyan kenyérrel és borral történő megünneplésre, amelyet Krisztus hústestének és vérének a jelképezésére használnának. Az az elrendezés nem került bevezetésre csak mintegy egy évvel később, és János apostolnak az Úr vacsorájáról szóló beszámolója csak több mint hét fejezettel később kezdődik (a János 14-ben) az ő nevét viselő evangéliumban.
Hogyan 'eheti valaki az Emberfiának hústestét és hogyan ihatja az ő vérét' jelképes módon, ha nem azáltal, hogy magához veszi a kenyeret és a bort az Emlékünnepen? Figyeljük meg, hogy Jézus azt mondta: akik így eszik az ő hústestét és isszák az ő vérét, azoknak 'örökké tartó életük' lesz. Korábban, a 40. versben, amikor megmagyarázta, mit kell tenniük az embereknek, hogy örökké tartó életük legyen, mire mondta, hogy az az Atya akarata? Arra, hogy "mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen". Ésszerű tehát, hogy, az ő hústestét enni és az ő vérét inni' jelképes értelemben azt jelenti, hogy hitet gyakorolunk Jézus feláldozott hústestének és vérének megváltó erejében. Ennek a hitnek a gyakorlása követeltetik meg mindazoktól, akik az élet teljességét akarják elnyerni akár a mennyekben Krisztussal, akár a földi Paradicsomban.
Mit jelent az, hogy "nincs élet bennetek", amit a János 6:53-ban olvashatunk? Ez érezhetően többet jelent az örök életnél. Ugyanezt a görög kifejezést találjuk a János 5:26-ban, amely elmondja, hogy Jézusnak hatalma van halottakat is feltámasztani. A János 5:26 a NE tolmácsolásában így hangzik: "Mert amiképpen az Atyának életadó ereje van önmagában, úgy a Fiúnak is megvan az, az Atya ajándékaként." Így azok, akiknek az a kiváltság jut osztályrészül, hogy Krisztushoz hasonlóan 'élet legyen bennük', vele együtt részt vesznek abban a tevékenységben, amelynek során az emberiség javára fordítják a váltságáldozat életadó jótéteményeit (Róma 6:23; lKor 15:45).
Milyen gyakran és mikor kell megünnepelni az Emlékünnepet? Jézus nem adott kifejezett utasítást arra vonatkozóan, hányszor kell az Emlékünnepet megünnepelni. Csupán azt mondta: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (Luk 22:19). Pál azt mondta: " Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, a míg eljövend." (1Kor 11:26). A "valahányszor" nem utal szükségszerűen évente többszöri alkalomra; jelenthet több éven keresztül, de évente csak egyszer bekövetkező eseményt is. Hányszor emlékeznek meg egy nevezetes eseményről? Hányszor ünneplik meg például a házassági évfordulót, vagy hányszor ünnepel egy nemzet fontos történelmi eseményt? Évente egyszer, az évforduló időpontjában. így kellett ennek lennie az Úr vacsorájával is, amely az évenként megünnepelt zsidó pászkanap helyébe lépett, amelyet a zsidóktól lett keresztényeknek nem kellett többé megtartaniuk.
Jehova Tanúi az Emlékünnepet az első évszázadban használatos zsidó naptár számítása szerinti Nizán hó 14-én naplemente után tartják. A zsidók naplementétől a következő naplementéig számítják a napot. Ezért halt meg Jézus ugyanazon a zsidó naptári napon, amelyen az Emlékünnepet bevezette. A Nizán hó a tavaszi napéjegyenlőséget követően megjelenő, Jeruzsálemben megfigyelhető újhold után következő naplementével kezdődik. Az Emlékünnep időpontja mindig 14 nap múlva van.
Forrás: Érveljünk az írásokból. International Bible Students Association, Brooklyn, New York, U.S.A., 1989)
