Ebay-t tudnám ajánlani, 20-30ezer között tisztességes, hiánytalan kőpréseket lehet kifogni. Enyém is onnan van, bár szerencsém volt, szállítással megvolt 15-ből.
A XIX. század második feléig, és ez egyértelműen a spindlis szerkezetekről való evolutív áttérés része volt. A korai angol-horgonyok amúgy érdekes hibridek. Jól láthatóan a már sablonok alapján szériában készített spindlis konstrukciókat alakították át, és igen sokszor teljesen értelmetlen dolgokkal lehet bennük találkozni. Tipikusan ilyen az egyszerű, a spindlis óráknál is használt réz v. nikkel billegő-koszorú egyszerű szénacél rugóval, és kiegyenlítő csigával-lánccal. A kombináció tökéletesen értelmetlen, viszont óriási többlet-költséget okoz, hiszen a csiga-lánc rendszer kb: az ár fele-harmada lehetett, viszont egy normális horgonyjáratnál olyan kicsi linearizáló hatása van csak, ami messze elhanyagolható a nem kompenzált szabályozó hő- és pozícionális hibái mellett.
Vagyis az óra semmivel sem lett tőle jobb, ellenben drágább és érzékenyebb igen...
Valahol úgy vélem, hogy a brit gyártók ezen furcsaságai fakadnak abból, hogy ők kvázi átugrották a cilinderes korszakot, igen kevés cilinderes angol óra készült, míg a svájci óraipar a horgonyjáratra áttérés előtt a cilinderre tért át, a cilinderes szerkezetek pedig már lehetővé tették egyrészt a csiga-lánc elhagyását, másrészt a szerkezet "kiterítését", az önálló hidas, lapos konstrukciók kialakítását. A britek meg átugrották ezt a lépcsőfokot, és a spindliről rögtön az angol horgonyjáratra tértek át, gyakorlatilag a meglévő spindlis konstrukciók kis átalakításával.
Mint műszaki érdekességek feltétlenül izgalmasak, a gyakorlatban azonban a brit óragyártás a XX. század elejére elhalt, ami nagyon szomorú...
APT! Köszönöm, lehet, hogy más, például a lyuksakő volt a hiba forrása: A fedőkövet cseréltem, korábban kérdésként tettem fel: hihetetlen, de át volt lyukadva. Ma este pedig a lyukaskövet ill. foglalatát esztergáltam, dörzsáraztam, "sajtoltam". Apropó APT, ha hallasz kösajtoló készletről ami eladó, szólj :-))! Meddig használták fedőkő foglalásra, elhelyezésre ezt a trapézos megoldást?
Semmiképpen nem szerencsés, ha a gátkerék fogának csak egy kis részén történik emelés. Csúnya, egyoldalú kopás lehet a vége, viszont önmagában működési hibát általában nem okoz.
Okozhat a horgony helyzetének a képen látható eltérése (mélyen van a gátkerékhez képest), járathibát, bizonytalan járást, majd megállást? Angol gátszerkezet.
A "vicik-vacak" szerkezetek remekül megfelelnek gyakorlásra, így én nem is szólom le őket. Elájulva természetesen nem vagyok tőlük (vagy ha igen, ellenkező előjellel :-)) ), de gyakorolni én is efféléken gyakoroltam. Amúgy meg pontosan ugyanúgy és ugyanazon elvek alapján épülnek fel, mint a márkás, nagynevű werkek.
A felvágott/nem felvágott billegőre annyit mondanék, hogy igényes, drága szerkezetben előfordul a nem felvágott, mégis kompenzált Guillaume típus (pl: a Lange is előszeretettel alkalmazta), ugyanakkor olcsóbb szerkezetben igen sok az imitáció, ahol az a félbevágás a billegő-koszorún egyetlen célt szolgált: első ránézésre, félig-meddig laikusnak úgy tűnjön, hogy bimetál billegővel van dolga, vagyis a szerkezet igényesebb, mint amilyen valójában.
A tokgyűrüddel kapcsolatban azt mondanám szép munka, engem nem zavar, hogy összeépítetted őket, sőt. A két nappal ezelőtt feltett fényképsorozatoddal kapcsolatosan nem osztom Csoki véleményét. A hazai helyzet az, hogy bizonyos árkategória és pénzügyi kondíciók mellett sokszor ilyen "gagyi" szerkezetekre, jobb esetben szerkezet+tokra vagyunk kárhoztatva. Csokinak egyszer főleg szóban mondanám el, hogy az egyes, sokszor itt is beszúrt képek alanyaiéert mennyi jó magyar forintot adtam, s milyen állapotból mit "varázsoltam" működően, tisztítottan. S az is szeretném elérni (örömmel mondom néha sikerül is), hogy egyre szebb dolgokat vehetek meg s tehetek rendbe (szerencsére mostanában ez is látható a képeken). Szerelési szempontból pedig jobb egy már más "órások" által tönkretett alanyon gyakorolni mint egy Howardon!
A felhasított billegő érdekes kérdés, XIX. századi, egyébként jobb szerkezetekben én is találkozom vele. A felvetés logikus, csak akkor miért nem tették a felvágáskezdeményt az alaplemez irányába?
Na jó visszamentem megnéztem azt a horgonyhidat mégegyszer. Mondjuk egy szép (működő !!) IWC meg E.Howard között tényleg olyan, mint a mikor a szépségverseny diasorozatába bekerül egy bőrgyógyász kongresszusi előadásának ábrája. De fogjuk fel absztrakt módon. Az élet, a haldoklás és az elmúlás. Kicsit olyan Andersen-es.
No de nem terhelem tovább a fórumot lélektani dolgokkal.
De azért még nem vagyok kiutálva a fórumról a kis szörnyetegeim miatt?
Ha úgy vesszük kevésbé megrázó mint a Pateken a csavarhúzóval szétmart alaplemez a váltótengely körül.
Újabb horror kép: Egy kis szecessziós ezüst tokot sikerült szereznem, valamikor karóra volt, de láthatóan függőórának hordták. 28 mm belsővel. -no ebbe építettem át egy korban teljesen hozzá nem illő 24 mm Vénus 75 -öt, magam barkácsolta tokgyűrűvel. Büszke lennék rá, ha 50 év múlva egy ilyen fórumon hüledeznének rajta, hogy micsoda barbár munka de milyen jól működik. (Többel nem terhellek benneteket pedig van például Unitas szerkezet reszelővel bővített vékony Molnija tokban, sörösdobozzal beillesztve.)
Viszont nem reflektáltatok a felhasított bimetál billegős teóriámra.
Péter! Te ezekkel a szerkezeti képekkel csak boldogítani tudsz! A hétvégén láttam egy negyedütős gyönyörű aranyórát először élőben. Két spirálra ütött, az egymás felett kőben csapágyazott kalapácspár. Na olyanom sohasem lesz..., bár annyira nem is bánom :-)
Abba a kategóriába tartoznak a szerkezeteid amiket csak fényképen szoktam látni. Igazán gyönyörűek! Nem bánnám ha elfelednéd már azt a horgony hidat :-)
Ezek egyszerűen gyönyörűek, de tényleg. Én kontráznék egy messze nem ilyen márkás, messze nem ilyen korú, de egészen extrém "orosz csodával", valódi Micsurini hibrid, kvarcvezérelt billegőmotoros, agyonkövezve, köves horonnyal emelve, agyonbonyolítva: ;-))
Szerintem minden egyes ora amit szetszedunk es javitunk egy szinttel feljebb visz minket tapasztalat es onbizalom teren is, de ... En mar nagyon kerulom hogy kis szornyeteg orakat keljen szetszednem es javitgatnom, egyszeruen nem tesz jot a lelki vilagomnak. Lehet hogy oregszem de szeretem nezni a szep szerkezeteket es kerulom a csunyakat ormotlanokat, pedig tudom hogy azok is orak. :-) (BoBoYSA kerlek ne vedd rossz neven, de meg mindig kisert bennem Tomotius billegohidja :-)
Ezen a heten ket amerikas szerkezetet kaptam, ezeket valoszinuleg majd gyorsan megvizsgalom kozelebbrol, remelem javul tole a kozerzetem. :-)
Mostanában találtam ezt az állatorvosi lovat: A számlapon a tizenkettes, a hatos, a mutató és a másoprc mutató nincs egy vonalban.
A váltókar barkácsolt, egy kis rugódarab szorítja le.
a billegő fedőköve alatt két zsilettpenge darab (így működik)
legalább három féle színű kő van benne.
az alaplapon a billegő környékén helyet csinátak valaminek egy régi horgonynak? (ezt a képet nem engedi feltölteni)
a billegő az a felvágott típus, amiről itt egyszer már polemizáltunk.
Ezzel kapcsolatban azt hiszem meg van a megoldás. Most már három ilyet látva, azt gondolom, hogy ez nem egy műhely kópésága, ráadásul az enyéim biztos hogy bimetálok. Szóval szerintem ezeket így vették, és a gyár bejelölte, hogy hol kellene felvágni, ha a műhely hőkompenzáltat akar csinálni. És utána a műhely a saját rugójához mérten elvégezhette a csavarokon szükséges beállítást. Amiket látunk, azoknál a műhelyek nem vágták fel.
AS 340-esem gyönyörüen jár - fejjel lefele. Billegővel felfele az istennek sem akaródzik neki billegni. Valószínünek tartom, hogy a billegő tengelyvégéről hiányzik minimális darab, én semmi hiányt nem találtam benne, esetleg talán harmad miliméternyi.
Mellétekerted, ennyi. Ha a dobra tekeredik egyenetlenül, az nem gond, az első átfutásnál elrendezi magát, de ha a csigára, akkor elakadhat. Óvatosan, lassan kell először felhúzni, és igazgatni, hogy jól tekeredjen a csigára. Aztán a lejárás után úgyis a helyére kerül.
Köszönöm a választ! Nagyjából így csináltam s jelenleg már jár a kicsike. Az a gondom akadt, hogy felhúzásnál a lánc nem pontosan csiga csigavonalát követve tekeredett át hanem rendetlenül. Valahogy alulról túl hamar felsőbb csigaszintre került :-(. Most várom, hogy lejárjon közben igazgatom a dob palástján. Esetleg valami ötlet?
Így biztosan nem. Tutira leesik, nyomaték alatt meg összerakhatatlan.
Ami nekem legjobban bevált, az az, hogy a teljesen összerakott, de még billegő nélküli szerkezetnél a kiegyenlítő csigába beakasztom a lánc végét, a másikat a rugóház dobjába (általában átfűzve meg kell vele kerülni egy távtartó oszlopot is), majd a rugóház alsó, számlap alatti rögzítő kilincsét kiakasztva egy megfelelő felhúzókulccsal vagy kisebb sikattyúval elkezdem lassan-lassan feltekerni a láncot a dobra. Ujjal leszorítva kell feszesen tartani, és féloldalasan tartva, a levegőben lógva kell hagyni a láncot szabadon mozogni. A végén feltekeredik, megfeszül, a végállásig eltekeri a kiegyenlítő csigát, és ekkor kell ráhúzni fél-egy menetet a rugóra, majd beakasztani a rögzítő kilincset. Három-négy kéz és kezenként legalább nyolc ujj komoly előnyt jelent. :-)) Körülményes szerelhetőségű, de végeredményben nagyon hálás szerkezetek.
APT! Az első kiegyenlítő-csigás hajtómű összeszerelésénél tartok, amikor a futómű, a csiga és a dob a helyén, át kell cséválni a csigáról a dobra a láncot s mikor ez megvan, kell feltenni a felső csapágylemezt? Jól jönne egy kis segítség...
Igen, de a mutatók túl szépek és épek, és erős a kontraszt a festékkel, ami először szúrta a szemem. A másik a számlap. Szerintem "antikolt" festékkel felújították, és átépítették. Persze bármi lehet, de milyen célból csinálták volna? Mert ekkoriban "szórakozásból" nem építettek karórát a szovjetek, leginkább katonai feladatokra jutott belőlük. Akkor viszont ismertebb lenne szerintem.
A világító festést érdemes nézni. A mutatókon is, meg a számlapon is. Nagyon nem néz ki újnak, viszont ez az elrendezés tényleg kevéssé valószínű. Viszont a szerkezet eredeti. Szóval érdekes.
Szerintem túl szépek a mutatók (túl fényesek), és a számlap is. Arról nem beszélve, hogy akkoriban a regulátor -elrendezés karórában nemhogy szokványos nem volt, de ismert sem nagyon, és az oroszok nem nagyon módosítottaka sorozatgyártott óráikon szerkezetileg. Egy dátummodul maximum. Én azt mondanám, itt valami nincsen rendben - de ez én vagyok.
Egy hétig szabadságon voltam, mondhatni összefüggően szereltem. Látom ti is dolgoztok.
A kis női Doxa végülis kapott egy kis Stowa női rugót Braguet-ívre hajlítva, és most napi egy órán belül van :-). A tulajdonos azt mondta, színházra ez elegendő pontosság. Azért ha az életben látok egy ilyen rugót, akkor majd lecserélem. Érdekes, egy ilyen kis órában hőkompenzélt billegő volt.
A többi dolgot fényképpel akrom mutatni, de ebben most akadályoztatva vagyok.
