Orb-X, egyszerű, ugynazért szeretem az ír rögbit, amiért te a franciát, én Dublinban ismertem meg ezt a játékot, ott szerettem meg. A Rangers-Celticen meg simán drukkolok a Rangersnek, bár mindkét csapatot bírom. Pingvin, te pedig ha Rangers szurkoló vagy, ott a helyed a Rangers topikban, amúgyis jó arcnak tűnsz (britpop, Nick Hornby stb.)!;)
Ebbe már én is bele kotyogok kicsit. Én a francia, illetve latin vonalat képviselem inkább, de több csapatom is van! Első helyen a csigaevők, mivel köztük éltem egy darabig, ott kezdtem rögbizgetni is, és ott szerettem meg ezt a sportot. Szeretem még a Dél-Afrikát is, szépen ötvözik az EU-s és a déli stílust, bár sajna keveset látni őket. Szimpi még az Argentin gárda is, mint feltörekvők.
Klub szinten az elsődleges kedvenceim a Narbonne és a Bayon. Mind a kettő a fekvése miatt, RCNM kicsit a színe miatt, Bayon kicsit a baszksága miatt. (Bringában az Euskaltel Euskadit -pro tour- preferálom és a Kaikut -européenne team-).
Biarritz, bár baszk, nekem kicsit olyan mint a Real Madrid vagy más sztár gárda fociban, ezért nem jön be annyira, hogy nekik szurkolhassak.
Ja szeretem még a Racing Metro Clubot is (Párizs 2. liga), mert van egy régi cimborám, csapattársam, aki ott játszott, meg egyébként is...
Viszont nem utálok senkit, talán mert nem vagyok focista ;-), vagy talán mert azt tanultam meg mindehol, ahol sportoltam, hogy az ellenfelet tisztelni kell, ha így győződ le (nem megvered, kinyírod stb...) ez téged is minősít, és különben is a sípszó után minden a múlt részévé vállik. Az, hogy ki a cigány, és ez mit jelent valójában, az más tészta, és nem is a sporthoz tartozik, itt tényleg csak a győzelem számít (pl: Janics Natasa, neki is a magyar himnuszt játszák, és mindenki büszek rá e hazában, pedig..., de ez így jó, a szíve itt van)
Divatszurkolás fogalmát sem értem. Valaki vagy szurkol vkinek, vagy nem. Ez érzelmi kérdés, személyes, vagy helyhez való kötődés, az, hogy pillanatnyilag egy csapat tetszik, vagy nem az más, de az nem szurkolás!
Na nem fárasztom tovább a társaságot, Les bleus-k nyertek a spagettik ellen, ez a mai nagy hír!
Hát, ez talán még kicsit erős így, de Wilkinson nagyon hiányzott. Ahhoz képest, hogy mit össze támadták az újságírók őket, hogy miért kellett Wilkinsont ilyen gyorsan mély vízbe dobni, azért a gyerek nagyon nagyot játszott.
Nem hinném, hogy primitív dolog lenne, ez valami sajátos kulturális asszociáció.
Abban is egyetértek- bár ez is az evidenciát súrolja-, hogy a kötődés foka, a rajongás mértéke idővel nő csak, a kezdetekkor még nem konstatálhatunk 'totális' kapcsolatot. Mindemellett azonban szerintem nem lehet efféle kategorizálást szülni. Vagy, ha jól értelmezem, arról van szó, hogy valakiben egy adott impulzus szimpátiát ébreszt egy csapat iránt, ám könnyen lehet, hogy a kialakult viszonyrendszer egy újabb behatás révén megváltozik, majd esetlegesen ez ismétlődik? Mert ezek szerint alapvető fogalmi-értelmezésbeli különbség van közöttünk, ami a szó jelentéstartalmát illeti: szerintem nem létezik elsődleges szurkoló, másodszintre lépő drukker és rajongó. Nem egy kontinuitást mutató folyamatként értékelem a szurkolóvá válást, hanem kétpólusúnak: vagy van, vagy nincs. Vagy szurkolok valakinek, vagy nem. A szurkolás magában foglalja, hogy rajongok, élek-halok a csapatért. És itt az adott csapathoz való tudati viszonyulásra gondolok, mert nyilván a szurkolás "intenzitása' különböző lehet ( lsd. meccsrejárás, ajándéktárgy-vásárlás, csupán tv-meccs nézés, etc.) Tényleg frappáns példa a nő, de itt is világossá válik, hogy a fogalmi kiindulóponttól függ minden. Először minden csak kapcsolat? Szerintem a kapcsolatnak a 'szerelmi élet' vonatkozásában komplexebb értelme van. Hasonló a barátság-haverság dichotómiájának értelmezése is. Mindegy... ez nem valamiféle szociokulturális elemezésekkel foglalkozó oldal, másrészt nem akarom felrúgni az OFF-szabályt.:-) Az eszmecsere viszont feltétlenül megerősítette abbéli hitemet, hogy én soha nem is voltam, és nem is leszek se kocadrukker, se divatdrukker, akárhogy is nevezik mások...amúgy is, ha egyszer eljutnék a meccsközvetítésekig, végre "semleges" lehetnék...:-)
-gege-: kifejezetten jó ötlet, viszünk tin whistle-t, bodhran-t, zászlókat és közben dúdolgatjuk a Fields of Athenry-t:-)
Orb-X: bocs az esetleges túlreagálásért, írd az utulsó, horrorisztikus vizsgám utóhatásának számlájára.:-) Pedig én is láttam a filmet, nagyon csípem Parker rendezéseit (is). Doyle pedig nagyon ott van, A mozgóbüfé a kedvencem, lassan időszerű lenne újra olvasgatni, de most épp Hornby-t nyúzom! Amúgy meg...békák? LOL!:-)
én is angoldrukker vagyok, de (bár nem találkoztam írekkel, nem éltem közöttük - bár ez igaz még egy-néhány nációra:) ) szeretem Írországot - amit Angliában nem biztos h teljes mértékben akceptálnának - és mindez gondolom fordítva is igaz, és nem az lenne az első dolgom dublinban egy kocsmában, hogy leveszem a pulcsimat pl az angol mezemről:)
pingvin10 Írországba bármikor kimehetünk egy meccsre:) odavagyok az ír kultúráért - már amit ismerek belőle - a zenéért, érdekel a történelmük, maga a sziget - képekről - csodálatos, azt hallottam az emberek kedvesek.
szóval eléggé kettős személyiségem van:) néha nekem is gondot okoz:)
lehet h ha korábban kezd el érdekelni Írország, mint az angol foci (tehát a foci nekem is meghatározza a rögbi iránti érdeklődést), akkor most nem lenne ez a kettősség, de ezen már nem tudok, és nem is akarok változtatni.
ami a divatszurkolókat illeti: vannak ilyenek (sajnos). Én a legszerencsésebbnek azt tartom, ha valaki tud olyan szinten kötődni egy klubhoz, h kisgyerekkorától nekik szurkol... nekem ez nem adatott meg, így én választottam a csapataimat (itthon és külföldön) egyaránt, és semmi kedvéért nem pártolnék el tőlük (pedig lenne rá okom esetleg...)
En egyszeruen azert drukkolok az angoloknak, mert fociban is nekik drukkolok. Lehet, hogy ez primitv dolog, de rogbiben en bizony kocadrukker vagyok, nem tagadom.
Nalam persze mindenki kocadrukkerkent kezdi, aztan par even belul vagy megvaltozik, kimelyul a kapcsolata a csapattal, amelyiknek drukkol, vagy marad kocadrukker.
A divatdrukker pedig az a kocadrukker, aki aszerint valtogatja a kedvenc csapatait, hogy azok mennyire sikeresek vagy mennyire meno a kornyezeteben az adott csapat.
Jo allegoria a no, eloszor minden csak "kapcsolat". Aztan van, aki kapcsolatrol kapcsolatra jar, amelyik no epp megtetszik neki, ahhoz atpartol, az elozot meg dobja. De ha par evig kitartasz valaki mellett, plane ha vannak szar idoszakok is, akkor mar valamifajta komolyabb kotodes is kialakul.
Nem kell azert tulmisztifikalni, sokszor a "divat" az az amugy is ellenszenves figura, akirol kiderul, hogy kevesebb ideje drukkol a csapatanak, mint te :)
Elég összetett a kérdés és a problematika. Számomra ugyanis továbbra sem értelmezhető a divatszurkolás mint fogalom. Sőt, mérhetetlen düh önt el, amikor mondjuk az Arsenal kapcsán ezt a minősítést használják rám vonatkozóan. - Sőt, így végiggondolva valamennyi szférát, sok esetben még hivatkozási alapot sem szolgáltatok ( lsd.: BvB, Pittsburgh Penguins, etc.), de ez mellékes e szempontból.
Rangers-szimpatizásként is csak kérdezni tudom: mi az ismérve a divatszurkolónak? Mitől lesz valaki divatszurkoló? Minden irónia nélkül, tényleg érdekelne. Nem tudom komolyan venni azokat a figurákat, akik - barátjuk, apjuk példáját követve vagy valamiféle interakció folytán, de - mindenféle tapasztalati tényező, empíria nélkül szurkolnak egy csapatnak, gárdának. És itt most a tényleges szurkolásról, esetleges rajongásról beszélek, nem a szimpátiáról mint kísérőjelenségről.
Ez az ír-cigány korreláció szerintem felesleges, attól függetlenül, hogy konkrét emberi tapasztalataim nincsenek az ír emberekkel kapcsolatban. De ez is nyilván személyiséggel, szociológiai-politológiai beállítottságtól, értékrendtől függő kérdéskör, én pl. nem utálok egy zenészt csak azért, mert homoszexuális, vagy nem drukkolok egy teniszező ellen, mert színesbőrű. Mondjuk nem erre élezném ki a reflexiót, mert szerintem- legalábbis formailag - más aspektusban használtad a megjelölést...
Egyébként, válaszolván a kérdésekre engem en bloc érdekel az ír kultúra, zenei vonatkozásban gyakorlom is valamennyire ezt a válfajt, de mindemellett úgy hiszem, hogy nekem is - mint általában a legtöbb szurkolónak, s Neked is, ha jól emlékszem- valamiféle élményanyag, specifikus hatásmechanizmus indukálja a szurkolást egy adott csapat vonatkozásában. Sokkalta hosszabb ideje követem a brit rugbykultúrát mint a franciát vagy más földrész versengéseit - nyilván a lehetőségszférámat enyhén behatárolják a kommunikációs eszközök, hiába olvasol egy meccsről, versenysorozatról, a vizuális élményanyaghoz nem mérhető, de ez gondolom evidencia.
Imádom nézni az AB játékát, világviszonylatban elsősorban értük szurkolok ( s e vonatkozás tekintetében sem hiszem, hogy megállná a helyét a divatszurkolás fogalma.)
A konkrét indíttatás pedig pont egy releváns meccs - az akkor még 5nations néven futó torna egy rangadója, ahol az írek, a Twickenham-ben arattak diadalt egy számomra igen tetszetős meccsen. Könnyen lehet, ha az első meghatározó élményem egy Wales - Skócia ütközet, akkor ma más csapatért szorítanék.
Mindazonáltal kétségtelen, hogy az európai rugby ( és én e tekintetben releváns különbséget nem teszek a brit és például a francia játékstruktúra között ) nem feltétlenül olyan látványos és impulzív, mint a déliek játéka, de mint mondtam, a "távoli" versengések egyelőre nehezen követhetőek.
Te a franciáknak szurkolsz, nem? Mindenesetre - engem is őszintén- hogy függetlenül attól, mely csapatért szorítasz, miért épp arra esett a választásod. (Bár visszaemlékezve korábbi beszélgetésünkre, Nálad is az elsődleges, személyes, illetőleg közvetlen élmények dominálnak, de javíts ki, ha tévednék!)
És anélkül, hogy nagyon elmennénk OFF-ba, kíváncsian várnék valamiféle reagálást a divatszurkolás kérdéskörére- szintén a legőszintébb érdeklődés mellett - bárkitől, aki ezen aspektussal ért egyet, és értelmezni tudja a fogalmat. Persze a megfogalmazottak lényegét értem, mert a 'divatdrukkerség' valamiylen szinten megkönnyítheti az integrálódást egy szubkultúrába vagy csoportba, de a kérdés inkább úgy adódik- az én megközelítésemből: a divatszurkolás lehet-e a szurkolás fajtája, válfaja? ( Amúgy a kérdés tényleg érdekes, és gyakorta felmerülő vitatárgy, gondoljunk csak a nemi orientációs vonatkozására (gyakran hallani, divat a homoszexualitás) vagy bármiylen más kérdéskörre....de már így is súroltam az OFF határát.:-)
A StadeFrancais pedig 22-20ra legyőzte a Stade Toulusaine-t. Fantasztikus hangulat lehett a helyszínen egy tált házas SaintDenis-ben. Félidőig még jól tartotta magát a Toulouse, de Skrela büntetői jelentették a különbséget. Az utolsó percig nagyon izgalmas meccs volt, remélem több bajnokit is adnak majd.
A Sport TV nem adja ezt a fordulót? Mondjuk én most inkább a Paris-Tolouse-ra vagyok ráizgulva, még úgysem láttam francia bajnokit, kiváncsi vagyok milyen lesz. Hajrá Tolouse (ha már ilyen pulcsim van)!
Uraim! Most láttam, hogy holnap 20:54-22:45 között a TV5 élőben adja a Párizs-Touluse meccsett. Sztem biztos nem lesz rossz meccs aki tudja nézze meg, aki hallja adja tovább!
Pont ezt néztem ki én is. Az Anglia-USA és a DélAfrika-Szamoa meccs egymás követő napokon van Párizsban illetve Lensban (onnan 2OOkm-re északra). Meglátjuk tudunk-e rá szerválni még jegyet.
Átböngészve az árakat, nekem is elég érdekes arcberendezésem lett...bár, ha nagyon szeretnék valamit, sok áldozatot vagyok képes hozni érte. Mindig lemaradok valahogy a sporteseményekről, most is buktam szállást, bérletet, és jó lenne végre pótolni a hiányosságokat....végülis nem kell sok: egy kis diákmeló, egy kevés póker és sportfogadás - tapasztalat alapján mondom.:-) Amúgy a nyilvánvaló hangulati elemeket leszámítva én egy "könnyed" válogatott meccsel, mondjuk egy 6nations derbivel is beérném, vagy egy HC-meccsel, bár gondolom, a jegyárak tekintetében nincs szignifikáns különbség... hozzuk má' össze valahogy, na!:-)
