Egyetértek! Gazos út, csak a fűre lehet leüllni, micsoda dolog! A TTT pecsételőhelyek tele vannak olyan bejegyzésekkel hogy "nincs bélyegzőpárna" Nagy ügy! az igazolófüzetem 5. oldalának 5. bekezdésében van valami utalás. (Egy bélyegző párna párszáz forint, és nincs 5 deka.) Aztán hogy a szálláson csak hagyományos TV van. A sátrunkban még olyan sincs.)
Babakocsi? Találkoztam már olyannal. Hogy kinek volt jó, nem tudom. De 10 hónapos gyerekkel elindulni is szánalmas. Tényleg várom hogy mikor jönnek olyanok akik az esélyegyenlőséget harsogják, hogy legyenek megfelelő murvás, legalább 2 méter széles utak, amiknek a vízelvezetése is megoldott.
A facebook oldal is tele van olyanokkal akik csak divatból indulnak el, nincs semmi tapasztalatuk.
Amikor én a gimiben elkezdtem a Kék Turát, akkor az éves túraterv fénypontja volt. De! Arra csak az jelentkezhetett aki megfelelő számú meghirdetett túrán részt vett, ott ragadt rá valami a természetjárásból. Ja, és merítettünk a múlt kútjából! A klasszikus videó! Na meg foglalkoztunk egy kicsit a turista múlttal is, meg megtanultuk a térképolvasást is. Igaz nem volt százezres szerkónk, de praktikus volt. Remélem azért hogy a gondolkodás módomat tovább tudom adni a lányomnak aki most 5 éves, de a nyáron kisebb túrákat már tett a zapummal.
A 'Másfélmillióban' is rengeteg problémát vetettek fel jobbító szándékkal, ráadásul pont ezen a részen is: Péliföldszentkereszt felett és az említett távvezeték alatt.
Ennyi erővel mehetnénk toronyirányt a Csóványosra is :)
Tibi, ezzel most nagyon nem értek egyet! :) :) :) Úgy gondolom, hogy a jelzések, bár nem feltétlen kell fától fáig lennie, de igenis jól követhetőek legyenek. Főleg az elágazásoknál. Igen nem kell, hogy a babakocsit végig lehessen tolni rajta, de szerinted az a normális, amit ferenczikj betett képeket? Mert szerintem nem. Nem kell sztrádának lennie, de azért ne kelljen már dzsungelharcot vívnunk. Aki azt szeretne, az menjen el az esőerdőkbe. Nem kell 2 km-ként pihenő sem. De amikor csinálsz pl. a Vértesben, vagy mint legutóbb a DDK kemenesháti szakaszán 20+ km-es túrát és maximum a fűbe tudsz leülni, vagy esetleg valami tuskóra, akkor az nem annyira kényelmes és örömteli dolog. Garofanoval elég ortodox kékezők vagyunk, de ezt szerintem tudtad/od rólunk. De úgy gondolom, hogy amiket az előbb írtam, szerintem a minimumok, amiknek meg kellene lennie.
Tegnap véget ért a DDP vándorlás. 24 túrázó jutott hozzá az egyik legszebb valódi jelvényhez a túramozgalom teljesítéséért. 15-en járták végig a teljes 16 napos túrát. Bővebben itt:
Mivel a fórumon a problémák felvetése periodikusan meg szokott ismétlődni, ezért nem írnám újra a tavalyi (és azelőtti) véleményemet, inkább bemásolom, bár elismerem kissé sarkos, de ma is tartom:
Mai napon lelkes és a hülyeségeimet maximálisan toleráló túratársammal ismét a Vértes erdeiben riogattuk a vadállományt, és vadásztuk -no nem őket- hanem a régi kék jeleket... és a régi táblákat.
Gánt-Kápolnapuszta-Mindszentpuszta-Hajszabarna-Gánt volt az útvonal, egy kis kitérővel a múltkor itt említett benőtt kis fémtáblához az Antal-árokba.
Gánt volt a kiindulópont, egy jó kávé Mary néni vendéglőjében, aztán usgyi.
(A Vendéglő dicséretére legyen mondva megtartották a régi bélyegzőket, a kéktúrást és az őzikést is!)
Folyamatosan beszélgetve hamarosan elértük az Antal-árkot, majd az újonnan jól megvariált kék-kék+ elágazást, még meg is kérdeztem túratársamtól hogy hova is vihet az a kék +... majd rájöttem hogy kétszer is bejártam már, mivel az volt a kéktúra még nem is olyan régen.
Még minket is megzavart a terelés, akik már kétszer végigjártuk a kéktúrát!
Az Antal-árokban megtaláltuk a benőtt kis fémtáblát, és megmutattuk neki a testvérét is, akit már kb 30 éve nem látott...
Ugyanis a múltkor felújítás céljából elhoztam, és most ott lapult a táskában, várva a visszahelyezését:
1. a kéktúra útvonalán új táblák, és pihenő is létesült
2. az 1986 körüli Gánt felé terelésre figyelmeztettek ezek a táblák
3. rokonok
Visszatérve a Kápolnapuszta felé vezető útra a temetőnél és a házak romjainál a háborúk borzalmairól beszélgettünk, majd az eldugott, öreg fa törzsére szépen vissza-rögzítettük a kis fémtáblát a helyére, ahol 30+ éve nézegeti immár az erre járókat.
Turistákat nem valószínű hogy lát, mert a régi kéktúra nyomvonalon ma már turista nem nagyon jár, a Vörösmarty-forráshoz is inkább a helyi autós piknikezők járnak ki, ez jól látszik a környékén. Az út jóformán turistajelzéssel nem is jelzett, pár kopott, alig észrevehető kék kör lelhető fel csupán errefelé.
Jelenleg ezek a turistatörténeti kis emlékek a sors fintorának köszönhetően mindketten lekerültek már a kéktúra útvonaláról, így valószínűleg elenyésző számú túrázó fog velük találkozni.
Kár, mert érdekességnek tök jók.
1. before
2. after. (Megmondom őszintén, változott a véleményem, ma már nem hoznám el felújítani.)
3. a 30 éve megszűnt régi kéken, tökéletes jelzettséggel ellátva haladtunk Kápolnapusztáról Mindszentpuszta felé
Mindszentpusztán barátom bélyegzett a túrajelentésébe, majd Gánt felé indultunk tovább, a mai, aktuális kéktúra felé.
Az 1977 előtt készült, filmben is látható tábla mellett túratársam szépen elsétált volna ha nem szólok neki, de szerintem ezzel nincsen egyedül...
Nem hiszem hogy mellélövök ha azt mondom hogy a legtöbb kéktúrázóhoz hasonlóan.
Azt hogy 1977 előtti a tábla abból következtettük hogy a nyugati végpontként Sümeg van feltüntetve rajta.
A Hajszabarna felé vezető régi kék csúcs jelzést még leteszteltük, nulla sikerrel, azaz kilátással. Ha valamikor volt is, ma már nincsen.
A Pap-völgyben folyamatosan beszélgetve, jó hangulatban haladtunk a ligetes erdőben Gánt felé, majd 17 km megtétele, és egy jó hangulatú túra után csak azért nem voltunk teljesen elégedettek a mai nappal, mert Mary néninél zártkörű rendezvény (esküvő) miatt nem tudtunk egy jó levest enni, de ezt majd remélhetőleg egyszer máskor pótoljuk.
Nagyon kellemes nap volt, jó túra, köszönöm ezúton is Tavaszi Széllnek hogy elkísért!
Az idézett írás megvilágítja, hogy anno a PIROS É-D irányban volt, most a Szajki-tavak felől érkező kemenesháti PIROS vége itt van, innen a Göcsej felé van P+, illetve DÉL felé P3 (ez is Göcsej).
Maga a hely, nem különösebben feltűnő, itt keresztezi az apró zsákutca a vasútvonalat, valahol itt ér véget a PIROS.
Anno vasútállomás-féle lehetett errefelé, ma már csak iparvágány, amit keresztezni kellett, hogy elérjem a buszt.
Szépen kiépített földlépcsőn lehet "leereszkedni" Vorhota felől, majd feltűnnek a szépen felújított jelzések, leginkább lemezre festett, szögelt jelek, de legalább elvezetnek Andráshida felé. Hogy onnan mi a helyzet tovább, azt nem tudom.
A göcseji P+ volt a terv, Boncodfölde - Hottó - Teskánd - Vorhota.
Volt némi kavarás, de Hottó látványa kárpótolt a saját lustaságomért. Alaposabban ki kellett volna elemezni a jelzéseket a dombtetőn, de elbambulni nem szégyen, még időben visszafordultam. Hottó bájos kis település, szépen festett a buszváró, na és pad is van benne.
Teskánd csalódás volt, inkább város, mint falu, a forgalmas országút, na és Zalaegerszeg közelsége megtette hatását.
Ezzel végigjártam a Kávás határában "kiágazó" P+ jelzésű göcseji "főútvonalat, bár Kávás "felfedezése" még várat magára.
Ott nem egészen egyértelmű, hogy lehet leereszkedni a dombról, én az aszfaltos utat választottam:-)
Ez viszont "elkerüli" a nevezetes "részeket".
Vorhotától nem kell sokat gyalogolni, hogy a 762-es úton gyakran közlekedő buszok valamelyikét elérjük.
Odafelé vonattal mentem, "csak" 15 percet kellett várakozni Zalaegerszegen, ami 3 óra vonatozás után nem katasztrofális.
Szép élményeket azoknak, akik ezt az útvonalat választják!
Hét közben nem lesz gond szerintem, jó az időpont, nem lesznek sokan. Az irányt meg most, hétvégén sem tartották be sokan, pedig mikor tumultus van olyankor jó dolog.
És igen, sajnos "szanaszét létrázták", ahogyan mondod, meg rozsdamentes kapaszkodókat tettek mindenhova. Gyerekkel ez jó, de a régi, láncos verzió nekem jobban tetszett.
Mi Bánkútról indulunk Putnok felé a túránk 3. napján. Meglátjuk meddig jutunk ... szerencsére úgy időzítettem a szakaszt, hogy az aznap Bükkben tájfutó rokonok akár Upponyból is hazavisznek bennünket :)
...nem csak sírva, egyenesen sikítófrásszal kompenzálnám az általuk okozott frusztrációt :D
Egyébként a jövő héten kinéz egy hétközbeni Rám-szakadék, a gyerek még soha életében nem volt ott (másfél éves volt, amikor mi, a gonosz szülei vidékre költöztünk, és azóta nem sokat mászkáltunk a Pilis/Budai/Visegrádiban), a Rámot viszont muszáj látnia, mert imádja a szakadékokat. Olvastam sajnos, hogy szanaszét létrázták, és még megdöbbentőbb számomra, hogy kötelező haladási irányt vezettek be a tömegnyomor miatt... :/
Hétvége a Pilisben, mit is mondjak... egy biztos, mászógép kartárs sírva menekülne erről a szép vidékről látván a sok-sok autós turistát! :-)
Ami számomra örvendetes volt, hogy rengeteg fiatal, huszonéves párt láttam az erdőben, Prédikálószéken, Rám-szakadékban, stb, szerintem már ez is jó, de azért voltak sztorik, ebből kettő:
- 1. jövök le a Vadálló-köveknél, minden lépésre nagyon oda kell figyelni a sziklás, meredek, elég veszélyes úton, (a túracipőm talpa egyébként kiváló tapadású, ez itt nagyon fontos volt)
Jön szembe apuka gyerekkel, kérdi messze van még az a Prédikáló-kő? Mondom Vadálló-kövek, vagy Prédikáló-szék, melyikre gondol? Az-az-az, a Vadálló-kő, vagy mi, messze van?
Lenézek a lábukra, szandál(!)... mondom nekik, na így elég messze lesz, meg veszélyes is, amúgy pár száz méter.
Köszönjük, pár száz méter, akkor jó.
Két perecelést láttam ezen a szakaszon amíg lefelé jöttem, kb 20 perc alatt, egyiknél segítettem felállni...
- 2. Rám-szakadék, felső vége, fél hét, kapaszkodok Dobogókőre vissza, tudom hogy 8 körül már elég sötét van.
Négy fiatal szemből, "-merre van az a szakadék, merre kell menni, messze van?"
-Itt van, csak le kell menni, a mederbe, és tovább még pár száz métert.
-Akkor jó, megyünk.
Kérdezem tőlük honnan jönnek? Dobogókőről. Mikor akarnak visszajönni, mert nemsokára sötét van?
-Húúú, tényleg, mondtam én, ugye mondtam! -mondja az egyik a másiknak.
-Nem baj, most már megnézzük!
És nem volt náluk semmi, sem táska, sem innivaló, csak az utcai cipő a lábukon meg a kocsikulcs.
Sötétedéskor azért összefutottam még velük Dobogókőn, nem sokat mentek utána, inkább visszafordultak.
Rám-szakadékban rajtuk kívül is volt nem egy akinek segíteni kellet még a létrákon felmászni is.
Egyszerűen a legtöbben csak leteszik az autót, kiszállnak és usgyi a szakadékba, vagy éppen ahova sikerül, úgy ahogyan vannak, sima talpú cipőkben, kaja-pia nélkül.
Bár az is igaz hogy:
"gondolkodás a tett halála" :-)
Az viszont biztos hogy a felfelé kapaszkodást a hegyre a fiatalság még tornacipőben is jobban csinálta nálam! :-)
Pont ezért ragaszkodom én is a Panasonic bridge-gépeihez. Gyorstüzelés (nem érnék rá az obicserével piszmogni); egy tükrösre kb. az árát még egyszer rá kéne költeni, ha egy kellő objektívkészletet akarok vásárolni.
A Pana sajnos elég drágán méri a gépeit, de majdnem nyolc évig kiszolgált az előző is, tűzön-vízen át.
Köszönöm szépen a dicséreteket! :-) Örülök ha valakinek tudok segíteni így vagy úgy, ötlettel, avagy tanácsokkal.
OFF
A tükörreflexesektől engem az áruk tart vissza picit és az amit mondasz. Továbbá nem vagyok profi, (néha el is ejtem a fényképezőgépet), legtöbbször menetből szoktam "tüzelni", és így ezek tekintetében egy jó erős zoommal rendelkező gyorstüzelő kompakt lehet hogy jobb is lenne nekem, láttam egyet 60 körül, lehet meg is veszem, bár még nézelődök.
Köszönjük. Sokat merítettünk a Tőled olvasottakból is, na meg szeretjük az albumjaidat is. :)
(OFF: a váras topikban felvetettekhez talán egy kis adalék a fényképezőgép témához, nekünk Nikon D3200 típusú gépünk van, azzal készülnek a képek. Nagyon szeretem, de relatíve nehéz, nagy, sok helyet foglal a zsákban. Nem biztos, hogy ismét ilyen típusút vennék.)
ATTHUNTER - ha erre jársz, ugorj be alkalmasint a virtuális hüttébe, fejlemények vannak! A főcsapos elrendelte a zárórát, úgyhogy új verbál kocsma után néztünk. Még két hétig él a hütte utána konyec. Gyere, ha gondolsz, nekünk hiányzol!
