Legyen szép, békés, áldott Karácsonyotok; járja át a szeretet az otthonotokat; terítse be az ünnepi asztalt sokféle finomság, majd ugyanez töltse meg pocijaitokat!!!
Az igazi nővel mindenről lehet beszélni, az igazi nő megértő, kompromisszumokra képes, hűséges, őszinte, igazán szerelmes, humoros, mosolygós, kedves, bájos, szeretnivaló, nem hisztis...
Az „igazi nő” – így mondják évezredek óta – odaadó. Ez a természetes. De milyen az igazi férfi? Erről soha nem esik szó. Mint ahogy arról sem, hogy odaadni magatokat egy ilyen önzetlenségre, megbízhatóságra, egy életen át tartó, hűséges szeretetre képtelen férfinek: felelőtlenség. Minden szeretet alapja az önmagunkkal való viszony rendezése. Elsősorban önmagunkat kell megszeretni – ez minden kapcsolatunk alapja. „Szeresd a társadat, mint önmagadat” – mondja Jézus. De mi van, ha önmagamat nem szeretem? Akkor senkit sem tudok szeretni? Ezért én híve vagyok annak – nem az „örök női szerep”, hanem a jelenlegi állapotok miatt-, hogy tanuljatok meg, női barátaim, egyedül lenni! Tanuljátok meg önmagatokat megismerni. Jól érezni magatokat nélkülünk is. Tanuljatok meg befelé fordulni. Saját lelketekért is élni. Tanuljatok meg szabadnak lenni. Ismerjétek fel, hogy az odaadás nem azonos a méltóság elvesztésével. Tőlünk, férfiaktól ezt nem fogjátok megtanulni, mert mi már régen elfelejtettük. A legfontosabb, amiért éltek, nem másokban, hanem bennetek van! Méltóságnak hívják. Élhettek másokért. Mindeneteket odaadhatjátok a gyerekekért, a szerelemért, a férjetekért, még az életeteket is odaadhatjátok – de a méltóságotokat: soha!
Az igazi nő számomra, ha valaki nőies és van egyénisége. A többi mint pl.: „igazán szerelmes, kompromisszumokra képes, szeretnivaló” egyáltalán nem a nőről szól, hanem két ember kapcsolatáról.
