Amikor kőrmozgást végző hajó találkozik a egyenesvonalú mozgást végző hajóval, és ez csak egyszer tőrténhet meg, ha a tér sík,
Ez nem feltétlenül van így. Egy sík tér topológiai szempontból lehetne elvileg úgy is összefüggő, ahogy pl. 2D példaként a hengerpalást, vagy még komplikáltabban. Ha így lenne, nagyon érdekes paradoxonokat vetne fel...
Megint köszönöm válaszod - őszintén örülve annak, hogy e fórum bizonyos híresztelők véleménye ellenében jóval hasznosabb, sokkalta jobb, hatékonyabb, mint az azokéi.
Amikor kőrmozgást végző hajó találkozik a egyenesvonalú mozgást végző hajóval, és ez csak egyszer tőrténhet meg, ha a tér sík, akkor a kőrmozgást végző hajó mellé beteszünk egy pillanatra egy inerciális rendszert és mivel mind a két hajó o,86c-vel közlekedik, abban a pillanatban egymáshoz képest állnak és a sajátidejük ugyanaz, az óráik egyformán járnak.
Tehát abban a pillanatban mindkettő egyformának látja az távoli atomóra járását is.
Ami sajnos a két hajóhoz képest o,86c-vel száguld, így a megfigyelő az óra mellett, úgy látja, hogy az ő atomórája jár lassan:)
Albert és Berci kabinja még egymás közelében van, amikor befut hozzájuk e hír, a távoli atomórától: - Állomásom üzenetrögzítője majdnem betelt. A sípszó után már csak 1db - maximum 1 perces üzenet fogadása lehetséges.
Albert: - Ha félperceset küldünk, pont belefér. Berci: - Dehogy, lehet az 2 perces is - hiszen az az óra lassan jár!
"Szvsz saját magadat zavarod össze... ha nincs minimális érték, akkor tetszőlegesen kicsivé, vagyis elhanyagolhatóvá is lehet tenni őket."
Valóban összezavarodtam - arra gondolván, hogy Albert pályasugarát csaknem végtelenre növelve - ő ebben az esetben is állíthatná, hogy az origói atomóra kétszer gyorsabban jár a sajátjánál, és Berciénél. Berci viszont ekkor is ragaszkodna ahhoz, hogy az a távoli óra nemhogy gyorsabban, hanem lassabban jár.
Teljesen igazad van. Az ajánlott anyagokkal kapcsolatban - melyeket köszönök - az a helyzet, hogy többszöri tanulmányozást igényelnek - legalábbis olyanok esetében mint vagyok magam is - ki olykor hajlamos átsiklani érdektelennek tűnő részleteken.
Azt persze el tudom mondani, mi okozza a görbült téridőben mozgó tárgyak pályáinak szemléltetését.
Az a gond, hogy nem csak a térszerű, hanem az időszerű irányban is van görbület. Ez azt eredményezi, hogy a különböző sebességű tárgyak számára más lesz a trajektória. (trajektória a lehető legegyenesebb pálya) Ezt meg nem tudom hogyan lehetne szemléltetni. Lerajzolni persze le lehet egy görbesereget, de abból meglátni, megérteni hogy miért sebességfüggő - na ez a gond.
Szokták pl. lerajzolni a gumilepedős példát. Kifeszített gumilepedőt egy ponton benyomnak, ez jelképezi a görbületet. Aztán ezen gurítanak egy kis golyót, aminek a pályája elhajlik a benyomódás felé. Ez két dolgot is jól szemléltet: egy hogy elhajlik, kettő hogy nagyobb sebesség esetén kevésbé. De sajnos pont a legfontosabbat nem tudja szemléltetni: a pályának a lehető legegyenesebbnek kellene lenni, és erről a gumilepedőn szó sincs.
A szemléltetést brutálisan félre szokták érteni, és olyan kérdések jönnek vele kapcsolatban, hogy megbánja aki felrajzolta...
Ezáltal láthatnánk, hogy van olyan eset amikor az egyik atommag kint van furatból a másik meg felé pattogva pont találkoznak a furat felett, vagy éppen az is elképzelhető, hogy a jövő atommagnak megfelelő a frekvenciája akkor pont belepattan a furatba.
Hű, ezt valahogy teljesen félreértetted. Nincs olyan hogy egy álló verem, amibe egyik, másik vagy mindkettő beleeshet...
Arról van szó, hogy két különböző erőhatás lehetséges a magok között. Egyik az elektrosztatikus taszítás (mivel mindkét mag pozitív töltésű), ennek a hatása fordítva arányos a távolság négyzetével. Ha a magok közelednek,
egyre erősebb lesz a taszítás.
A másik erőhatás a magerő, melynek teljesen más a távolság függése. Ez csak nagyon köze fejt ki erős vonzást, és bizonyos távolságban meredeken lecsökken és megszűnik.
Ha a két magot meglököd egymás felé (csaj a relatív sebesség számít, mindegy hogy egyiket a másik felé, vagy fordítva, vagy mindkettőt lököd meg), közelednek, de a taszító Coulomb erő lassítja a mozgásukat. Ha a kezdősebesség nem volt elég nagy, akkor bizonyos távolságban megállnak majd szétlökődnek. Ha viszont elég nagy, akkor olyan közel kerülhetnek, ahol már érvényesül a magerő, és lehetséges lesz a fúzió.
Ezt próbálták lerajzolni olyan módon, hogy a távolsággal arányos meredekségű lejtő jelképezi a taszítást. Az egyik mag erőterét ábrázolták így, míg a másik magot mint a lejtőnek nekiszaladó golyót, amely leküzdi a taszítást vagy visszapattan.
-------
Sajnos nem tudok olyan jó rajzot kitalálni, ami egyszerűen szemléltetné a görbült téridőben kialakuló bolygópályákat. Nem is láttam ilyet, úgy tűnik nem olyan könnyű ilyet kitörpölni...
Ez teljesen hibás szemléltetés. Mert ebből az jön le, hogy a két atommag közül az egyik áll a másik halad felé és egyre nagyobb energia kell hogy leküzdje az előtte
levő lejtőnek lerajzolt gátat.
Mert mint tudjuk ilyen nincs, hogy az atommagok nyugvó állapotba legyenek. Hanem az atommagokat függőlegesen pattogó labdaként kéne mutatnia. Ezáltal láthatnánk, hogy van olyan eset amikor az egyik atommag kint van furatból a másik meg felé pattogva pont találkoznak a furat felett,
vagy éppen az is elképzelhető, hogy a jövő atommagnak megfelelő a frekvenciája akkor pont belepattan a furatba.
Ezzel csak azt akartam mondani hogy lehet itt oldalakat írni de egy kép néha többet mond ezer szónál, még ha rossz is.
Apropó "rossz" vagy ahogy írod: "nem működik",. Akkor megkérhetlek hogy kijavítanád, hogy mindenki érthesse, főleg én:).
Hagyd az idődillatációt és az órákat, rossz helyen tapogatsz.
A specrel alapokat megérteni nem nagy őrdöngősség- ha tényleg érdekel, kell hozzá egy pici matek, de középiskolai.
Egyszer tedd pontra magadat a Galilei transzformációban.
Ez nem nehéz, mert euklédészi térről lévén szó, le lehet rajzolni.
A specrel-ben azt kell előszőr megérteni, hogy mi a realitivitás elvének einsteini értelmezése (ezt is egyszer a Galilei relativitás elvének megértésével kell inditani). Ezt Einstein egyik könyve elején szépen leírja, de minden szavát meg kell rágni (a magyar fordításban vannak megjegyzések is). Megkapod a netten PDF-be. Meg kell érteni azt is, hogy mi az esemény (egy olyan pont a specrel terében, aminek meg van határozva a három térkoodinátája és a időpontja is, egy másik eseménynek mások a térkoodinátai és más az időpontja is- szemben a pontnak Gallileinél, ahol ugyancsak három térkoordináta van, de az idő abszolút és egy másik pontban is ugyanaz), meg pár képletet, aminek nagyon hasonló alakja van, mint a Galilei transzformáció trigonómetriai függvényekkel felírt képletei.
A lényeg az, hogy a specrel terét nem nagyon lehet lerajzolni (hiperbolikus- de nem egésszen- talán a szög mérése is hiperbólikus és a hossz is- pszeudóeuklideszinek nevezi Landau- mert a Bolyai-Lobacsevski geometriában valami másképp van, a szöget mérése euklédeszi... talán- ezen sokat agyalok, de szégyenszemre nem vagyok képes megérteni a Bolyai-Lobacsevski geometriát), de... kvantitav ábrázolást kitalálták rá. A Newtoni fizikában egy pont mozgását t (vizszintes) és x (függőleges) koordinátarendszerben írjuk le a síkban, a specrelben egy okos megcserélte az x-et (ez lett a vizsintes) és a t-t (illetve a ct, csakhogy c=1- ebben a koordinátarendszerben a fény útja mindig 45fokos- hiszen a fénynél x=ct).
Aztán van az ollós módszer (a fény vonala mindig a szögfelező) , ezzel egy az "álló" derékszögű koordinátarendszerhez ( IR) képest egy mozgó IR'-et ábrázolsz, ami állandó és egyenesvonalú sebességel mozog az "állóhoz" képest, de a relativitás elve miatt, az IR' lehet az álló és az IR a mozgó. Ha ezt megérted és megtanulod levetíteni az egyik koordinátarendszerből a másikba az eseményt- Lorentz transzformáció, akkor már király vagy. Az eseménysorozatok neve világvonal (a pont az egyik eseményből a másik nagyon közelibe vándoról a mozgása során, ezeket összekötöd). Ha a világvonal egyenes, akkor a pont egyenesvonalú egyenletes mozgást végez, ha gőrbűl, akkor gyorsuló-lassuló mozgást.
Ebben a tekintetben Wheeler és Taylor könyve az ajánlott mindenki által, elég érthető, de probálkozz az angol változattal, mert a fordítás nekem nehézkesnek tünt.
Dávid Gyula professzór előadásain is megtalálod a koordinátázást, pazarúl elmagyarázva, de inkább a fóliákat keresd a videók helyett. Asszem az előadás neve: A Minkowski tér furcsaságai, vagy valami ilyesmi és két részből áll.
A speciális relativitáselmélet egyik furcsasága, hogy az általunk mozgónak talált - abszolúte NEM kanyargó/rezzenő megfigyelőről ezt állítja: Ő lassabban járónak találja (találná ...) a mi óráinkat - miközben ezt is mondja: A bármely mértékbenkanyargó/rezzenő megfigyelő viszont gyorsabban járónak találja a mi óráinkat.
Feloldás: Abszolútenemkanyargó/nemrezzenő megfigyelő épp úgy nincs, miként pl. abszolúte nemforgó.
A fény esetében azért működött az egyszerű magyarázat, mert mint hullám a legrövidebb idejű utat választja, és a lokális sebessége mindig c. Ugyanez keringő tárgyakra nem igaz, az ilyen egyszerű, csak a térbeli szelettel szemléltető magyarázat nem működik.
